Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-22 / 164. szám

6 Kállay Tibor pénzügyminiszter előterjesztését tárgyalta, A pénzügyminiszter ismer ette a tiszt­viselők fizetésének egységesítésére vonatkozó javaslatot. A minisztertanács hosszabb vi a u'án elfogadta Kállay javaslatát és igy a tisztviselők fizetésének egységesítésére vonatkozó rendelet a jövő héten már megjelenik a Hivatalos Köz­lönyben. A javaslat szerint a tisztviselők fizetése közel jár az aranyparitás 50 százalékához. A kor­mánynak ez az intézkedése tulsjdonképen a közvetett index rendszerre vaió áttérést jelenti. A minisztertanács foglalkozott azzal a kér­déssel is, hogy augusztus l én mily összegű illetményeket fizessenek ki a közs olgálati al­kalmazottak réízére, tekintettel arra, hogy a fizetések egységesítésére vo íatkozó rende'etet csak a jövő héten fogják kihirdetni és ennek a rendeletnek végr haj'ási is huzamosabb időt fog igénybe venni. Ugy halljuk, hogy a leg­közelebbi napokban a kormány az átmeneti rendezésre vonatkozó rendeletet fog kiadni, melyben ugy fog intézkedni, hogy augusztus 1-én a fizetés egységesítési rendelet alapján járó illetményekre előleget adjanak. Az MTI. jelenti az éjjeli órákban: A köz­szolgálatban álló tisztviselők cs egyéb alkalma­zottak illetményeinek, illetve nyugdijasok, öz­vegyek és árvák ellátási d jainak etyegesitésé­ről kiadandó rendelet előreláthatóan e hó uio só napjaiban lesz közölhető. Mint a rendkívüli segélyp6tlé*ok engedélyezéséről szóló kormány­rendelet csak juliusra kifizetendő ösizegről in té/kedik, augusztusra egyáltalán nem lehetne rendkívüli segélypótlékot kifizetni. Erre való tekintettel a minisztertanács tegnap elha ározta, hogy addig is, amíg az egységesítés tárgyában kiadandó rendelet alapján az illetmények meg­állapíthatók lesznek, augusztusra egyelőre ugyan­azok az illetmények (ellátási dijak) fizettesse­nek ki, mint julius hónapban. Ez erre vonat­kozó kormányrendelet a Budapesti Közlöny vasárnapi szá nában jelenik meg. W Előleget kapnak a gazdák 1/ az államnak falajánlott gabonáért. Bud J4nos közélelmezési miniszter módot akar nyújtani a gazdaközönségnek arról, hogy a buzaértékben fizetendő földadót megfelelő buza rendelkezésrebocsátásával lefizethesse A miniszter felhatalmazta a Futurát, hogy mind­azoknak a termelőknek, akik buzafeleslegeiket, illetve egy saját maguk áital meghatározott részt az állam részére rendes tőzsdei áron le kötnek, illetve kötelezettséget vállalnak arra, hogy az igy lekötött búzának legalább egy SZEGED negyedrészét szeptember 15 ig. második negye­det november végéig, harmadik negyedét jövő év január végéig és végül a negyedik tészletét április végéig leszállítják, vagononkint 1000.000 korona előleget adjon a mindenkori Jegyinté­zeti kamatláb felszámítása mellett. Az eladó sz badválasztás szerint kívánhatja a minden­kori szállítás napján érvény-s p aci árat. Fel­jogosíthatja a terme ő a Futurát arra is, hogy z altala már leszáili ott és elvitt gabona­Szeged, 1923 ju!ius 22. mennyiség ellenértékéből a ternHőtf földadóját, természetesen az országos pénzintézeti tanícs által e tekintetben megállapított buza ár alap­ján, a termelő által .megállapított helyen és időben befizesse. Ha a termelő október 31-ig oly mennyiségű búzát szállított le, melynek a fentiek szerint járó elszámolási árából a termelő egész évi földadóját kifizetheti, az erre az esetre biztosított kedvezményt részére a Futura ki­eszközli. A pénzügyigazgatóság megvette az Európa-szállodát. (A Szeged tudósítójától.) Mint°gy két hónap­pal ezeő t s/ünt meg ai Európa-kávéház éa vendéglő é-s azóta a hatalmas ép ilet lefüggö­nyözött, sötét ablakai egyre izgatták az egyéni lakA»proble<:>ák megoldásán töprengő kedélye­kel. Kevesen rudták, h >gy a-szálló-épületnek mi lesz a sorsa, megmarad-e kávéháznak, szál­lónak, vagy átublják magánlakásokká a helyi­sígeii. A kérdés a hká>hivatalt is érdekelte, de mi den eredmény nélkül, mert hiszen az épület direkt szállónak éi kávéháznak készült é> igy a lakásrendel :t értelmében lakások céljaira nem vehdte igénybe a I káshivatal. Időközben meg­kezdték a kissé elh nyagolt külsejű homlokzat t .tarozását, a festő- és építőmunkások tiszta köntösba öltöztették a kopoit falakat, kijavítot­ták a m giongált te őt. A nagy cainositásból arra lehetett köveiké felni, h >gy az Európa eladó, ped g az épület hom o zatá i lévő felírást is újonnan tfestettéí. Mondják, hogy a cjinosi'ásra nfgy-ötmilliót költöttek KMUSZ Mór Debrecen­be n lakó örökösei, dr Berger Andor ügyvéd és Aufricht Vlmos malomtulajdonos. A tetszetős és bizonyára jól jövedelmező épü­le're kezde tő) fogvi sikan al-udoztak, többek közölt egy vidéki konzorcium is, amely pazar uj szállót akart berendezni benne. Az alkudo­zások azonban megbúsultak, mert a tulajdo­nosok r agy árat kértek az ép le'ért. Körül­belül egy hónappal ezelőtt a szegedi pénzügy ­igazgatóság, illetve a pénzügyi kincstár is be­lépett az érdeklődők sorába. A tárgyalások egyre komolyabb mederbe kei ültek úgyannyira, hogy szo-nbaton dél-lőtt iétre jöit a végleges meg­állapodás és a pénzügvi&azgatóság, illetve a pínrügyi kir.cs'ár kéovselői délután öt órakor hivatalosan is átvették már dr. Berger Mórtól az Európa-szálló épületét. Al adásvételi s erzödés szerint a pénzügyi kincsiár kétszázhusimiilii koronáért vásárolta meg az épületet, de valorizációs alapon, ameny­nyiben a tu' jdonosok kikötőt ék, nogy a két­százhuszmillió korona a 6 75 ős zürichi jegy­zésnek megfelelő vételár és a fizetésnél a min­denkori zürichi kororajegyzés az irányadó. Zürichben ma 5*ft-i\ zárták a koronát, tehát a korona értéke a 6.75-3s jegyzés értésének egy ötödével csökkent, ami a kétszáznuszmil ió ko­ronás vételárnál körülbelül negyvennégymillió többletet jelent. Kérdést intéztünk egyébként dr. Sajtos Samu pénzügyigazgatóhoz, aki az Európa-szálló fel­használásáról a következőket mondotta. — Ebbei a pillanatban még migam sem tudom, hogy a megvásárolt épület helyiségeit hogyan, miiyen mértékben és milyen célra hasz­nálja majd fel a plnzügyigazgatóság. Annyi bizonyos csak, hogy az emeleten intézetünk valamelyik hivatalát helyezzük el, a földszinti helyiségeket psdig — igy az üresen álló kávé­házat is, továbbra is bérbeadjuk. Az Európ3-szál!ó rígi bénőjének, Szarka Istvánnak bérleti szerződése különbet caak au usztus elsején jér le, üzletét csupán azért szün'ette be korábban, mivel kávéházi és szál­lodai fölszerelésit időközben elad a egy vidéki érdekeltségnek hat és félmillió koronáért. A londoni sebészeti kongresszus mai ülésén élénk vita volt az idegek átültetésé­nek kérdéséről. Különösen amerikai orvosok vonták kétségbe a módszer értékét. Egy fiia­déi fiai orvos-tanár kijelentette, hogy az uj mód­szerben nem sok az uj elem. Az idegeket mint • a testnek egyéb más részeit, át lehet ültetni, de ezek az átültetett idegek nem működnek kielégítően. Menekültek éa rokkantak városa. Fel­épült a menekültek és rakkantak városa Pest­szentlőrincen. Hat hét alatt több egy- és két­szobás hkás épült fel a pestszentlőrinci tele­pen. Augusztus 1 én beköltöznek a vagon­iíkők. Hadirokkantak építik a legszebb házakat. Régi szegedi típusok. — Irta Könyves Károly. — II. A régi szegedi papok köz»tt Kremminger Antal belvárosi prépost-plébános nagy ítélet­bölcsészettel és példátlan élettapasztalattal biró egyházi férfiú volt. Tudós és köles galamb ­szelid pátriárka, soha sem sértő, kedves hu­moru, eredeti tipikus egyéniség. Bajos eldön'eni, hogy hitét, vagy hazáját szerette-e jobban, anMkül, hogy a más hitüt vekszálta volna. Mindenik felekezettel példás békességben, türelmes egyetértésben élt, rácnak, és zsidónak egyaránt birta becsülését. Az ő közszerepléséből látható, hogy milyen megmérhetlen kincs a közbizalom és közszere­tet, amit egyébként az ősz f6pap soha sem keresett és lelki jósága érdek nélkül üdítette a város egész népé', mint a havasok patakjának hűs vize a völgyek mezőségét. Már mint fiatal plébános — Széchenyi taní­tása által inspirálva — hogy a magyar nyelv terjeztése fontosabb, mint az Ausz'riával aló közjogi kapcsolatok elszakítása, Szeged vegyes­ajku polgárságára a szószékről addig nem ta­pasztalt magyarosi ó hatást gyakorolt. 1835-ben a palánki (belváro.i) templomban minden második vasárnap tartani szokott német éneket és szent beszédet beszüntette, emiat tiltakozó öreg német polgárok zsörtölédésére mit sem adott, annál inkább, mert a fiatalság ugy is már a német szónak felét feléből, a felét pedig harmadából értet-e. 1848-ban megáldotta és kihirdette a szószék­ről- az uj törvényekel, de az Ausztriától való elszakadás kérdésében nem csatlak zatt a túl­zókhoz, rem gyülöletbői vagy svarcgelb érzés­ből, hanem elvből, hogy a pap ne politizáljon, hanem maradjon az oltárnál és a szószéken, miután nem az a hivatása, hogy a világ lángba borítását elősegítse, hanem intabb az, hogy a gondatlanok és rajongók által okozott tűzvészt oltogassa. Ez a szempont vezérelte a'*kor is, amikor a csiszár és a muszka ellen e rendelt keresztes háborút nem hirdette ki, igaz, hogy emiatt a rajongók, a túlzók megtámadták és elűzték plébániájából, de az is igaz, hogy amikor ezért a lázitókat a szegedi császári várparancsnok befogatta és a várba hurcoltatta, akkor m.ga járt közben értük és mind kiszabadította őket, azon megbocsátó indokolással, miszerint „nem tudták, hoey mit c elekszenek !* A szegedi születésű Bezdán Ferenc kisteleki plébános a keresztes háborút nemcsak kihir­dette, hanem a bevonuló muszkák ellen a ha­rangokat félreverete s a népet kapára-kaszára szólította, amiért Haynau elfogatta és az Új­épületbe vitette. E hirre Kremminger gyorsan Kistelekre haj­tatatt és Béres Elek jegyzőnek és Rabi Mihály birónak azt a tanácsot adta, Ingy azonnal szedjék össze a husz legöregebb embert a falu­ból és menjenek föl velük az Újépületbe Pal­lavicini tábornok-hadbíróhoz, (aki a vele a pusz­taszeri vadászatokra járó Bezdání adomáiért na gyon szerette) és tanúskodj.nak előtte a pap­juk mellett. A tábornok azt mondta, hogy csak egy se gitség van: ha eskü alatt tanúskodnak és a kisteleki ősz magyar gazdák — megmentették s.eretett lelki pásztorukat. Bezdán Ferenc 1864 ben mint rókusi plébá­nos halt meg Sirja jelenleg romokban hever. Az erős magyar szegedi lelkész emlékezete megérdemelné, hogy összeomlott síremlékét a rókusi polgárok helyreállítsák. Hát ismétlem: Kremminger préposlnak sze­lid, tréfás, humo os kedélye volt, mondásai mindig fején találták a szöget. Rengeteg adoma maradt fönn róla, ellenben még több feedésbe ment eddig, miért is érde­me-, ho^y egy-kettőt megmentsünk belőle az utókor számára. A csizmadiainas karjára fűzött köcsögben vizet hordott a Tiszából s a parlan sétáló pré­postnak nem köszönt és alig, hogy .elhaladt a fépap mellet, hirtelen megbotlott és hasra vágó­dott s a kát köcsög eltört, mire a prépost tré­fálkozva utána szólt: .No látod, igy jár az, aki a zsidónak nem köszön." A feltápászkodó inas, aki a köcsöghalá! miatt már a hátán érezte a majsztram lábsziját, sírva felelt: .A fene ludta, hogy kend is zsidó!" Temetést jelentett a módos paraszt. „Osztán hány ló lösz ?" (a h lálkocsiban ) — Négy ! — „No hát: négy ló — három pap" (után fizeti a temeté i stólát). A szegény ember halottját hten nevében (ingyen) temette, de csak a templom előtti Szent János mellől. (Oda kellett bevinni a halottat.) A paraszt, akinek a halottja már útban volt a templom elé, előre ment és beállított a plébánia, hiradiba. — No, mi járatban van kend, Potyka Pétör ? — Nagyságos répost ur 1 Készüljön, gyün a halott. — Ha gyün — akkor én nem mék l

Next

/
Thumbnails
Contents