Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-01 / 146. szám

SZEQED Belgium a legszigorúbb megtorló intézkedéseket léptette életbe a duisburgi robbanás ügyében. melynek következtében tudvalevőleg kilenc belga katona meghalt és 25 megsebesült. Átokra a német panaszokra, melyek a német papirpénzkészletek lefoglalására vonatkoznak, a francia kormány hivatalosan azt válaszolta, hogy Németorrzág a Ruhr-vidéki megszállás kezdete óta nem folyósította a megszálló csapatok fenntartására szükséges pénzt, noha erre kötelezve volna. „A szénbehozatalt a minimumra fogjuk redukálni." (A Szeged tudósítójától.) A mai napon Szeged város falai között tartózkodott az ország egyik legelső szénügyi szakértője és mondhatni az egész ország szénpiacának irányitója: Vida Jenő gazdasági főtanácsos, azÁUalános Kőszénbánya Részvénytársaság vezérigazgatója. Vida Jenő immár tizenhárom éve nem látogatott el hozzánk és most nagy elfoglaltságában családi körülményei szólították öt ide, ami ugyan nem volt akadálya annak, hogy ne tájékozódjon közvetlenül a nagy magyar Alföld és különösen Szeged szénügyi helyzetéről. Még a délelőtti órákban felkeresték régi ügyfelei, akik a legalaposabban feltáriák előtte Szeged helyzetét. Vida Jenő az éjféli órákban fogadta a Szeged munkatársát, akinek az egész szénpiac mai helyzetéről a következőket mondotta: — A szénpiac helyzetéről annyit közölhetek, hogy egyrészt a fogyaszlóipar gyenge elfoglaltsága, másrészt a szénipír örvendetes fejlődése, sőt fokozódása a széntermelésben olyan helyzetet teremtett, hogy ma a hazai szén felhasználására berendezett ipari üzemek szénszükséglete minden tekintetben biztosítottnak mondható. Alig, sőt mondhatni egyáltalán nem fogunk olyan vállalatot találni, mely szénhiány miatt csak a legkisebb kellemetlenséggel is küzdenc. A sz«bafütéa — Az idei, súlyosnak Ígérkező téli idényre a szobafUtés szempontjából milyen reményeink lehetnek, méltóságos uram? — kérdeztük azután. — A szobafütési és a mezőgazdasági szén tekintetében némiképen másként áll a helyzet. Közismert dolog, hogy a hazai szénnek sokkal kisebb százaléka ad úgynevezett durva szenet, mint a külföldiek és igy össztermelésünknek lényegesebben kisebb hányada alkalmas szobafűtési és mezőgazdasági cílokra. Eme két felhasználási ágazat szükségletét teljesen kielégíteni, ugy mint a múltban, a jelenben is behozatal fogja megszerezni. A behozatalt, legalább ami a mezőgazdasági szükségletet illeti, a folyó idényben a minimumra fogjuk redukálni. Hál) a munkások dicséretes munkakedvének, amely lehetővé tette, hogy a nyári hónapok alatt is olyan termelési nivó volt fönntartható, hogy a cséplési és a gőzekeszántás szükségletet minden fennakadás nélkül teljes mértékben fedezni lehet. A téli szobafütési szükséglet fedezésén íl nagyobb mennyiségű behozatal nem lesz elkerülhető, de itt is, ha a termelésben zökkenések nem állanak be, jelenlékenyen kisebb hiány fog mutatkozni, mint az előző években. A kitött tergalem. — Méltóságos uram — kérdeztük tovább — a szabadkereskedelmet gúzsba kötő és egyben ki/égező és kétségtelenül káros korlátozási, illetve kötött forgalmi intézkedések megszűnésére van-e valami kilátás ? — Erre a kérdésre azt mondaatom az előbbiek alapján, hogy nem keli válaszolnom semmivel. A háborús viszonyok által indokoltan életbeléptetett megkötöttségek a bányavállalatok rendelkezési jogával ma már okvetlen megszüntetendők. Addig, mig a háború tartott, a hadtereg cíljait szolgáló üzemek szénszükségletét biztosító intézkedések indokolttá tették az állam beavatkozását, mi azonban, midőn az országra nézve egyenlően fontos, hogy minden fogyasztó ipari üzem dolgozzés — ennek kielégítése púdig a széntermelés említett igen örvendetes emelkedése folytán lehetővé vált — semmivel sem magyarázható, hogy a kiutalási rendszert még mindig fenntartja a kormány. — A vidéki iparvállalatok szempontjából milyen előnyök származnának a megkötöttség feloldása esetén ? — kérdeztük. — It arra utalok, hogy szabadforgalom esetén minden fogyasztó azt a szenet kaphatná meg, melyre bjrendezkedelt már a rági béke időkben és meliyel a leggazdaságosabban dolgozhatna. Előnye külöiösm abban nyilvánulna meg, hogy az egye* bányák között sz egész vonalon egészéges verseny fejlődheine ki és ezzel egészen bizonyosan a fogyasztóira nézv.1 hamarosan érezhető előnyök lennének észlelhetők. A szénárak. — Milyen szénárakra van kilátás, méltóságos uram ? — A téli szénárakról bizonyosat mondani nem lehet, de az már most is megállapítható, hogy az árak alakulása természetesen szorosan összefügg az általános helyzettel Ha, mint az u'olsó napokban is pé'dául a zsir egyik napról a másikra ezer koronával emelkedik, ennek nyomán béremelések támadnak és igy a termelési költségek megnövekedésével el nem kerülhető a szénárak emelkedése. Viszont a korona stabilizálódása okvetlenül maga után vonná | a kétségtelenül magas szénárak megállapodását is. Ennyit mondott Vida Jenő, a hszai szénhelyzet legalaposabb ismerője és ezek után A jó isten ecetfái. — Irta Móra Ferenc. — A dolog akkor kezdődött, mikor szent Demeter öreg temploma már minden emberi beavatkozás nélkül széjjel menőben volt, a fogadalmi templom körvonalai pedig még a messze távolban ködlöttek. Vagy még ott se, csak a palánki háztulajdonosok álmaiban. Vol: közöltük legalább husz, aki mind arról álmodott, hogy az ő portáját veszi meg a város istenházának. Hiszen leginkább ezen mult, hogy hirminc esztendeig-nem fogtak hozzá a fogadalom beváltásához. Mindenki azt akarta, hogy az ő áldozatkészségét fogadják cl, ne a szomszédjáét. (No nem ingyen, természetesen. Az ember megadja a jó istennek, ami a jó istené, d; a város meg adja meg az embernek a telke árát. Bár megadta volnál Olyan telteket kínáltak házastól a civi'ásnak száz—százötvenezer koronákért, hogyha azokat a város akkor megvette volna, ma minden második belvárosi ház városi épület volna s nem kellene magát szégyelnie a központi egyetemnek. T. i. azokról is mind ugy le volna hullvi a vakolat.) Elég az hozzá, hogy lehet annak már vagy tizenöt éve, mikor a jó is'en lenézett az ő palánki házára és föllette magában, hogy ha már az emberek nem törődnek vele, majd ő maga díszítgeti föl egy kicsit. Bizonyára meglehette volna a jó isten azt is, hogf leküldte volna az angyalait egy szép csillagfényes estén, hajnalra bevakolhatta volna velük a repedéseket, szép márványszobrokat faragtatott volna velük a mohos kőszentek helyére és irott képekkel pingáltatta volna teli a falakat. Szegény Jászai Géza egyszer esik arra ébredt volna fel, hogy nini, milyen bazilikásan szólnak a szegedi harangok, no ez olyan szép álom, hogy nem érdemes belőle felébredni. Az Ezeregyéjszakában a dzsinek csinálnak ilyen gyors építkezéseket s ezt bizonyosan a kerubimok is megtudták volna csinálni, ha erre kaptak volna parancsot legfelsőbb helyen. De a jó isten nem akart a Templombizottság dolgába avatkozni s amilyen szigorú jogász volt lvánkovits Sándor, az akkori főfiscus, talán óvást is jelentett volna be ellene. De me* ki tudhatja azt, a teremtő isten nem több örömét találja-e egy magateremtette élő fűszálban, mint egy kelletlenül épített dómban? A kerubimok helyett tehát csak egyetlen verebecskének parancsolt, annak is ciak annyit, hogy fogjon a szájába egy ecetfamagot és ejtse azt bele a Demeter-templom oromfalinak egy repedésébe. Vagy az is lehet, hogy a szelecskének adta ki a rendeletet, hogy ágyazza be a magvacskát és megparancsolta a nyári harmatoknak, ho>y itassák és a napsugaraknak, hogy melengessék a kisdedet. S egyszerre csak ott állt zöld selyem ruhájában a szellős magasbin, mint eleven akroteriája az omladozó templomnak és az emberek, Szeged, 1923 julius 1 kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy minden polgár vitális érdeke lenne a háború utolsó emlékének és kétségtelenül kínos emlékű kreatúrájának: az Országos Szénbizottságnak megszüntetése, mert csak az tudná megállítani a lajtorján egyre magasabbra törő szé/iárakat. i'1'ii'inrüirLruLnjijm. Lego, a Temps budapesti levelezője hosszabb levélben számol be lapjának hasábjain a magyar helyzetről, különösen az ellen a vélemény ellen hadakozik, amely az ellenséges érzelmű külföldi sajtócikkek nyomán támadt, kétségbe vonva Magyarország szándékainak tisztaságát. Rámutat arra, hogy Magyarország más útra tér, mint Németország és loyális erőfeszítéseket tett, hogy külföldi segítség nélkül megments e az országot, de helyzete ugy alakult, hogy most a külföld kölcsönéhez kénytelen folyamodni. Revolver a spanyol szenátusban. A spanyol szenátusban a minap olyan jelenet játszódott le, amely nem igen fordult elő a parlamentáris életben. A trónbeszédre adandó válasz volt napirendre tűzve. Villaviciosa márki emelkedett szólásra. Mindenki érdeklődéssel fordult a száraz humoráról nevezetes szenátor felé. A márki nyugodt méltósággal foglalkozott a trónbeszéddel, majd áttért az alkotmány egyik szakaszának módosítására. A miniszterelnök alig észrevehetően mosolygott Villaviciosa beszédén, aki ezen felháborodva, indulatosan a kormányelnök felé kiálotta: Hajlandó-e a miniszterelnök ur a szóban tévő paragrafust módósitani, igen, vagy nem? Minthogy a márkit mindenki jó humoristának ismerte, azt hitték, valami élcen töri a fejét és azt hitték, ezen is nevetni kell. Az egész Házban nagy derültség volt. De váratlan jelenet következett. A szónok csomagot vett elő, amelyben hatlövetű forgópisztoly volt. A revolvert magasra tartva, a miniszterelnök felé ment é3 igy szólt: Még egyszer kérdem a miniszterelnök urat, módositja:e az alkolmányszakaszt, igen, vagy nem? En majd gondoskodok róla, hogy a miniszterelnök minél előbb a fűbe harapjon. Én majd ellátom a miniszterelnök ur baját. A következő pillanatban letette a Ház asztalára a hatalmas fegyvert, mintha semmi sem történt volna, nyugodtan visszament helyére. Az elnök nem tett semmiféle megjegyzést az incidensre, csak azt kérdezte, kívánja-e tovább folytatni beszédét. Nem — mondotta a márki, — azt hiszem, eleget mondottam, aki nem esett a feje lágyára, megérthette a szót. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, kiment a teremből. akik akkoriban az ég felé is szoktak még nézni — igaz, még akkor néha járt i? a vén torony órája — mosolyogva mondogattak egymásnak : — Nini, fa nőtt a tornyon. Ugyan milyen fa lehet? Alighanem ecetfa. Nem ecetfa ugyan, mert az ecetfa Rhus néven van bevezetve a fák anyakönyvébe, ez pedig Ailanthus volt, ami magyarul bálfányfa. De ez neki mindegy, meri ő errél ugy se igen tud, nekünk meg nem az, mert az egy igaz isten házán még se nőhet bálványfa. Ez pedig ugyancsak megnitt, most már bizonyos n jó! meghaladja a három métert is, noha igy lentről csak olyan kis süvölvénynek tetszik. (Éppen fordítva, mint az embereknél szokott lenni: a játékos optika azokat olykor még akkor is óriásoknak mutatja a siker timpanonjain, ha a valóságban csupa babszemek is, annak is az aprajából valók.) Maholnap már az unokái is felnőtt sorba cseperedtek a j^ isten ece fájának, mert tudni kell, hogy az ecetfa ma már idősb ecetfa, sét legidősb ecetfa, aki, amennyire idelentről megolvasható, magával lakik a romfalon. Az őrjöngő évek alatt, mig mi ilc, okos emberek, fjjtegattuk és öldököltük egymást, ez az oktalan fi fiikat nevelt, azok uj sarjakat eresztettek s most egy egész család örül együtt az életnek, amely mindenütt áldott és gyönyörűséges, ah»l az ember nen ártja bele magát. S ugy lehet, mire az uj templom felépül, akkorra a régi templom für-