Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-16 / 134. szám

mmém ára 40 korona Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: Kölcsey-utca 6 (t'röféta­•zalió, I. emelet 6.) Telefon i3-33. A „Szeged" megjele­nik hétfő kivételével minden nap. Egyes szára ára 40 ko­rona Előfizetési: árak: Egy Mónapr-i Szegeden 800, Buda­pesten és vidéken 850 kor. IV. évfolyam. Szeged, 1923 junius 16, SZOMBAT. Hirdetési Arak : Fé hasábon 1 mm.í4,egy hasáboil24,uiás­Iél hasábon 3i> K. Szüve&közt 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 12, kövér belükkel 24 K. Síi vegktfzfl közlemények sor ónként, v60 K. Nyilttér, csa­ládi értesítés 2.• K. Tobb­Szori feladásnál árengedmény 134-ik szám. Index. Másfél év előtt került először napirendre mi­nálunk az index-számok rendszerének propagá­lása, először a szociáldemokrata szakszerveze­tekben és azóta sem vette le a szociáldemokrata párt programjáról ezt a kérdést, amely szerin­tük egyedül lenne képes megvédeni a dolgozó társadalmat az egyre romló vsluta folytán me­részen feljebb és feljebb szökő drágaság ellen. Tudvalevőleg az indexrendszert elsőnek Ausztria vezette be, még azokban a napokban, amikor az osztrák valuta negyvenszer annyit ért, mint ma és négyszer annyit, mint a hét és feles mai magyar korona. Hosszú és kemény harcok előzték meg természetesen a Lajtán iul is az indexrendszer bevezetését, a szocialisták köve­teléseit mereven elutasítóan fogadta az ipar és kereskedelem és meteven elutasítóan fogadta a konrány is, amelytől tisztviselői követelték a mozgóbér-skálának a megélhetési minimumhoz való szabásat. A Reichstagban is felvonultak ugyanazok az érvek és ellenérvek az index­rendszer mellett és ellen, amiket ma a magyar nemzetgyűlésen Farkas István és Walkó Lajos felsorakoztatott, de a ssóharcban Ausztriában sem győzött egyik tábor sem, mert időközben hatalmi eszközöket vonultattak fel az osztrák munkások és tisztviselők: sztrájkokkal kénysze­ritették munkaadóikat követeléseik megadására. Másfél évig azután életben is maradt ez a rendszer az annyiszor megsiratott és elparentált Ausztriában, de, ugy látszik, egészen ciodála­tos hatápa lehetett, mert ma a Házban ugy Far kas István, mint Walkó Lajos osztrák szom­szédunk példájára hivatkozott, mint ahol nagy szerűen bevált, illetve mint ahol csúfosén meg­bukott az az index endszer, amelynek behoza­talán ma minálunk kísérletednek. Mi valahogy ugy érezzük, hogy megint valahol a középen kell keresni az igazságot, mert tény, hogy az indexrendszer bevezetésétől fogva egyszerre abbamaradtak Ausztriában a folytonos munkás­sztrájkok és nem tették le többé minden else­jén a tisztviselők sem a tollat, mert nem birtak megélni a folyton fokozódó drágaság mellett ugyanannyi fizetésből, mint előző hónapban, de viszont azt sem lehet letagadni, hogy a világp ritási ártk elérése, sőt elhagyása, ami tavaly ősszel az osztrák ipar és kereskedelem teljes összeomlásával fenyegetett, főként az indexrendszer eredménye volt. Sok más ilyen és ehhez hasonló tanulságot lehetne levonni az osztrák példából, de ugy érezzük, ez meddő volna, mert ezt a kérdést minálunk sem lehet üres szóvitákkal elintézni. Hegedűs Lóránt volt az, aki pénzügyminisz­teri expozéjában először hasonlította a zürichi jegyzést a lázmérőhöz, megállspitva, hogy bo­lond ember, aki ugy akarja meggyógyítani a beteget, hogy összetöri a lázmérőt. De éppen olyan lehetetlen ugy gyógyitani a beteget, ha a lázmérőt akarjuk beadni orvosságképen, már pedig az indexszám sem egyéb, mint lázmérő, amely mutatja, milyen beteg az ország. A zü­richi jegyzés és az indexszámok között körül­belül az a különbség, ami a hőmérő két oldala: a Celsius és a Reaumure között, ugyanazt a lázt jelzi mindkettő, csak más-más számokkal. Éppen ezért az indexrendszer teljesen semmibe­vevése sem helyes, hiszen azzal, hogy nem nézünk a lázmerőre, még nem szüntetjük meg a lázt, de elsősorban persze a betegség gyó­gyítására kell törekednünk, hiszen a beteg gyógyulásával fokonkint meg fog szűnni a tü­net, a láz is és lejebb fog szállni a lázmérö higanyoszlopa : az indexszámok egyre kisebbek és kisebbek lesznek. Rossz orvos lenne az, aki azt írná elő, hogy automatikusan minden tized­fok emelkedésnél egy lázcsillapító port kell beadni a betegnek, de még rosszabb orvos lenne az, aki nem törődne semmit a lázmérő­vel, bármilyen merészen szökjön is percről­percre feljebb benne a higany és nem írna elő semmit. A lázt azonban nem lehet gyógyitani, mert ez csak a betegség egyik tünete és éppen érért a betegség gyógyítása az első és legfontosabb feladat, mert a gyógyulással automatikusan megszűnik a láz is. Magyarország ma kétség­telenül beteg, súlyos beteg és ezt mutatja is valamennyi lázmérö minden skálája és ezen nem segíthet az indexrendszer behozatala, vagy be nem hozatala sem, a bajok gyökere mélyre nyúlik és külföldi segítség nélkül niucs reroény a jobbuiésra, mint íbogy Ausztrián is egyedül az erélyes küiföldi közbelépés segített, ahol ugyan működött az ?u»omatikus indexrendszer, de ehol a nagy nemzetközi kölcsön nélkül alkalmasint már tavaly ősszel hiába irta volna elő az indexszám a magasabb és ismét magasabb fizetéseket, a világpiaci paritást is meghaladt áruk gyártását és eladását abba kellett volna hagyni, igy azután nem hogy az indexszámok abpján, de egyáltalán nem top­hattak volna fizetést az osztrák munkások és tisztviselők, Viszont ha a kormány nem gon­doskodik valamilyen módon arról, hogy a dol­gozó osztályok amúgy is a minimumnál is lejjebb szállított életstandardjukist fenn tudják tartani, menthetetlenül bekövetkezik a katasztrófa. Kétségteienü' hálás dolog az indexrsndszer feliétien és százszázalékos követelese és alkal­mas téma a kormány elleni heves kirohaná­sokra, hiszen a nagytömegek nem igen szoktak nemzetgazdaságilag mérlegelni, ha megélheté­sükről van sző, .de mi. ezt a kérdést ply. súlyos­nak és életbevágóan fontosnak tartjuk, hogy minden izgató é» nem szigorúan vett tárgyila­gos momentumot ki szeretnénk zárni tárgyalá­sából. Egyeben cél és egyetlen szempont lehet most csak döntő: a nemzet nagy érdekeinek szem előtt tartása, melyért még áldozatokat is kell hoznunk, ha azt akarjuk, hogy a láz ne emelkedjék továbbra is és a beteg életben ma­radjon, mert az ország veszte egyben a mi vesztünket is jelentené. Az indemnitás a pénzügyi bizottság előtt. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzet­gyűlés pénzügyi bizottsága ma délután Ráday Gfdeon gróf elnök leiével ülést tartott, amelyen folytatta az indemnitási törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 9. § nál a bizottság kimondotta, hogy a bérlő minden esetbín köteles a kincstári ha­szonréizesedést a bérbeadónak megtéríteni. Az előadó uj 10. § formájában a vagvon­váltságról szóió 1. törvény többrendbeli változta­tását javasolta. I Az uj 15 § s a bizottsáf; módosította. A mó­dosítás abban áll, hogy kimondotta a királyi itéiőbirák és ügyészek rendkívüli működési pót­lékának az uj fizetések megátlapitásánál való kőtelező figyelembevételét, valamint a külön bírói státus intézményének fenntartására vonaU kozó kötelező rendelkezést. Ugyanezen szakasz utolsó bekezdésében kimondotta a bizottság, hogy a közszolgálati alkalmazottak hadiszolgá­lata fejében az eddig engedélyezett átmeneti személyi pétlék helyeit ezentúl rendeletileg hadi­pótlék engedélyeztessék. Az uj 22. § ban kimondotta a bizotlság, hogy a büntetőjogi értékhatárok, vplamint a bénzbüntelé eknek, pénzbírságoknak a jelenlegi jogszabályokban megállapított összegek a pénz értékének megfelelően megváltoztatható legyen. Ezzel a bizottság az indemnitási törvényjavasla­tot részleteiben is elfogadta. Végül elhatározta a bizottság, hogy a javaslat tárgyalására sür­gősséget kér. Az ülés esti fél tiz órakor ért véget. A bírák é» ügyészek helyzete. Az iga'.ságögyminisztériuníban ma délelőtt dr. Nagy Emil igazságügyminiszter r-nkétet hívott össze a birák és ügyészek helyzetének megvitatására. Az ankét után Nagy Emil igaz­ságügyminiszter közölte, hogy az ankét a bírói és ügyészi kar különleges érdekeinek meg­védését és a birói külön státus fenntartásának kérdését tette szükségessé. A fizetésrerdezés kapcsán foglalkoztak a külön státus fenntartá­sának körülményeivel is. Az értekezleten meg­jelentek előterjesztették javaslataikat és észre­vételeiket, melyeket az igazságügyminiszter teljes mértékben figyelembe vett. A tanácskozás ered­ményéhez kép?st az indemnitási javaslatban a birói és ügyészi karra vonatkozólag különböző pótlásokat fognak eszközölni. Ismét elhalasztották a Sándor—Benárd párbajt. Sándor Pál és Benárd Ágost közötti párbajt el kellett halasztani, mivel Benárd egészségi ál­lapota még mindig nem engedi meg a párbaj megtartását. Agyonlőtték Sztambulinszkyt. A Bolgár Távirati Ügynökség hivatalosan jelenti, hogy Sztambulinszkyt Zlavovica közelé­ben fekvő Colokban elfogták, t Ezzel szemben a Rad'o- ügynökség jelentése szerint a párisi bolgár követ Szófiából értesítést kapott, hogy Sztambulinszky hivei bevonultak a fővárosba. A Bolgár Távirati Iroda éjszakai távirata je­lenti : Sztambulinszkyt tegnap reggel 7 órakor Golak faluban elfogták. Sztambulinszky a csa­patparancsnoknak kijelentette, hogy meg akarja magát adni. Délután 3 órakor Sztambulinszkyt autón Vetrenből Pazárdjikbe szállítottak, ahol a tömeg meglátva, meg akarta lincselni. Az eset­leges incidensek elkerülése érdekében Sztambu­linszkyt újból Zlavovicába szállították. Zlavo­vica előtt felfegyverzett parasztok megtámadták azt a kocsit, amely Sztambulinszkyt hozta. Sztambulinszkynak a zűrzavarban sikerült el­menekülnie. Azonnal elrendelték üldöztetését. Intézkedéseket léptettek életbe elfogatása és Szófiába szállítása érdekében. Az üldözés folya­mán lövöldözésre került a sor. Egy golyó meg­ölte Sztambulinszkyt. A kormány mélyen saj­nálja az esetet és az ügyben részletes vizsgálat lefolytatását rendelte el. Sztambulinszky agyonlövetéséről szóló hirt az angol Reuter Iroda is megerősíti. A jugoszlávok ­fegyveres intervencióra készülnek. Az Evening Stapdard belgrádi jeleatése sze­rint a jugoszláv kormány elhatározta, hogy szükség esetén fegyveres erővel is megakadá­lyozza a bolgár csiny elhatalmasodását. A belgrádi Tribuna, amely a kormány köz­vetlen környezetéből szokta értesüléseit szerezni, a következő hivatalosnak látszó közleményt hozta: A kisántánt kormányai egyetértenek arra nézve, hogy a délszláv kormány helyesen cse­lekszik, amikor végrehajtja Bulgáriával szemben a legutolsó minisztertanácson kifejezésre jutott elhatározását. Ha a kisántánt elszánja magát a fegyveres közbelépésre, akkor a délszláv kor­mány felhatalmazást fog kapni Románia, Görög­ország és Cseh-Szlovákia részéről, hogy meg­szállja Szófiát és helyreállítsa ott a r.ndet és nyugalmat. Szófiában a legrövidebb időn belül erélyes lépések fognak történni. A Tribuna jelentése szerint a kisántánt akként

Next

/
Thumbnails
Contents