Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-16 / 134. szám

határozóit, hogy a belgrádi kormányra bízza annak eldöntését, hogy Bulgária ellen esetleg katonai akciót kezd a kisántánt költségén. Intervenció esetén Jugoszlávia megszállná Bulgária nyugati részét. Bécsi illetékes csehszlovák rászröl kijelentették, hogy a csehszlovák kormány nem ismeri el a szófiai uj kormányt és abban az esetben, ha Sztambuliszky letartóztatásáról szóló hirek megfelelnek a valóságnak, akkor a kisántánt uj helyzet előtt fog állani. A Die Stunde belgrádi tudósítójának jelentése szerint a tegnapi minisztertanácson, mely a király elnöklete alatt ment végbe, az a meggyőződés jutóit kifejezésre, hogy a bulgáriai fordulat tulajdonképeni értelme Ferdinánd királynak Bulgáriába való visszatérése, hasonlóan ahhoz a restaurációs kísérlethez, mellyel IV. Károly Budapesten megpróbálkozott. Todoroff Costa lausannei bolgár békedelegátus, akit a szófiai forradalmi kormány felmentett belgrádi követi tiszte alól, egyben megszűnt lausannei megbízatása is, mert helyét SZRORD Stancioff londoni bolgár követ fogja elfoglalni. Tegnap elutazása előtt nyilatkozatot adott át a lapok tudósítóinak. Azt írj* benne, hogy a küzdelem Bulgáriában csak most fog kitörni. Nem szabad hitelt adni a Cankov-kormány célzatos jelentéseinek. Arra kéri a világ sajtóját, hogy ne alkosson ítéletet a bulgáriai eseményekről a dolgok teljes kifejlődése előtt. Rómában nam nézik jó számmál a Jugoszláv mozgósítást. Az a hir, hogy Jugoszlávia a szófiai kormányválság miatt mozgósítást rendelt el, római politikai köröiben nagy izgalmat keltett. A mozgósítás okairól azt beszélik, hogy egyrészt Jugoszlávia állítólag titkos megegyezést kötött Sztambulinszkyval, amelynek értelmiben a Sztambulinszky kormányt támogatja, máirészt j Bulgáriában attól tartanak, hogy az uj kormány 1 támadást fog intézni Jugoszlávia ellen és ugyanakkor a törökök is fegyveresen lépnek fel Macedóniában. Hir szerint Róma kifogást jog emelni a jugoszláv mozgósítás ellen. Az indexrendszer a Ház előtt. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Hajós Kálmán, a 2-es számú bírálóbizottság előadója bejelenti, hogy a bizottság Haller Istvánt végleg igazolt képviselőnek mondotta ki. Elnök felszólítja Haliért, hogy nyolc nap alatt jelentse be, hogy melyik választókerület képviseletét óhajtja megtartani. Patacsy Dénes mentelmi jogának megsértését jelenti be, mert a szentlőrinci királyi járásbíróság megidézte s minthogy nem jelent meg, újból azzal a végzéssel idézték meg, hogyha nem jelentkezik, 5000 korona pénzbüntetésre és be nem hajthatás esetén 25 napi elzárásra ítéli. Ezután harmadszori olvasásban elfogadják az általános közlekedésügyi bizottságról, közutakról, vámokról, pestis, kolera, sárgaság elleni védekezés tárgyában kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot, továbbá az oiztrák köztársasággal kötött választóbirósági megállapítások becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. A létminimum és az indexrondszor. Következik Farkas Istvánnak a létminimumról és az indexrendszer életbeléptetéséről szóló indítványának a megindokolása. Farkas István: A háború alatt nagy eltolódások állottak be a vagyoni és kereseti viszonyokban, olyanok, amelyek azelőtt nem fordultak elö. Nagy vagyonok halmozódtak fel igen gyors tempóban és ez a folyamat a háború után még fokozódott. Az uj gazdagok kedvezményeket és privilégiumokat élveznek. Olyan vállalatok élvezik ezeket a kedvezményeket, amelyek a normális viszonyok között nagy vagyonokat nem gyűjthettek volna össze. A produktív munka viszont nehezebben tud megfelelő ellenértéket szerezni. A legértékesebb elem, a munkaerő veszendőbe megy és pusztul. A munkás életszínvonala lesülyedt az életstandard alá. Az állam is érzi az időknek ezt a rendkivüliségét. A drágaság nap-nap után nő, sújtja a kereskedelmi alkalmazottakat, a magántisztviselőket, a munkásokat, mindenkit, aki munkáját bérért adja el. Ez lehetetlen szociális viszonyokat teremt. Ez erupciókra, végzetes nagy bajokra vezethet, ha az állam idejekorán be nem avatkozik. Az árak rohamos emelkedése közismert, erről beszélni sem kell. A munkabérek azonban a drágulással egyáltalán nem tartanak lépést. Az állam eddig ezt a módszert követi, hogy inkább a nagytökét és a nagyvagyont védi, de nem védi a gyengéket és nem nyújt segítséget nekik, sőt sokszor a dolgozó osztály nagy rétegeinek azt sem teszi lehetővé, hogy szervezkedhessenek és saját erejüket felhasználva, igyekezzenek helyzetüket megjavítani. Igy a munkabérek és az árok között tátongó űr van. A'mutikások átlagos munkabére május 31-én 13 042 korona 72 fillér, ezzel szemben egy öttagú család heti szükséglete 35 515 korona 83 fillér. És ezzel a kiadással szemben mint fentebb kimutatja, csak 13 042 korona a bevételük. Ezek a számok kimutatják a szociális bajokat olyan rettenetes társadalmi nyomorúságba, amibe az államnak bele kell szólnia és lehetővé kell tennie, hogy a bírek a drágasággal arányosan emelkedjenek, mert lehetetlen, meg nem menteni az ors/á?n*k azt a rétegéi, ane'y munkájából él. A drágaság január elsejétől háromszorosára emelkedett, ezzel szemben a bérek csak kétszeresükre. Emtán ad ltokat olvas fel a mezőgazdasági munkabérekről. Meg kell emlékeznem egy külön kategóriáról, a hírlapírókról. A hirhpirókat nem lehet a magántisztviselők közé sorozni és a hírlapírók, akik arra vannak hivatva, hogy a közvéleményt irányítsák, felvilágosítsák, a közönséget kiszolgálják és kulturális és nemzeti munkát végezzenek, a hírlapíróknak átlago* jövedelmük 50— 55.000 korona.(Pikler Emil: Nim napoma, havonta 1 Sokorópátkai Szabó István állandóan közbeszól. Dénes István: Ugy látszik, Sokoró ezt is irigyli tőlüK I) Farkas István: Egy egyedülálló magántisztviselőnek havi szükséglete 91123 korona. Ezzel szemben a magyar újságíró havifizetése, a magyar ulságiróé, aki a migvar ideált, a magyar nemzetet szolgálja, havi 50.000 korona. (Felkiáltások: Miből él meg ?) Farkas István: Tessék elképzelni, micsoda állapotokat jelent az, ha a kereset ennyire csökken. Mentsük meg a magyar dolgozó osztályt a nyomorúságtól; mert ez tönkreteszi az egész országot is. Ezzel szemben hangsúlyozni és ismételni kell, hoj;y a vagyon folyton gyarapodig, mert manapság könnyebben lehet vagyont felhalmozni. Köztudott dolog, hogy a bankok és a vállalatok nagy összegeket keresnek és a kivitel és a behozatal is nagy vagyont jelent, ezért el tudnák viselni, ha az állam kényszerítené őket, a magasabb munkabéreket is. Minden módon az államnak ingerenciát kell gyakorolnia arra, hogy a tőke ne zsákmányolja ki a munkaerőt. A munkából élők egyáltalában nem találják meg számításukat. Nemzeti és szociális szempont, de faji szempontból is fontos ez a kérdés, a megélhetés kérdése és hogy a munkából élők megtalálják számításukat. Az elégedetlenség és nyomorúság minden esetben a bűnözés emelkedését fokozza, az államnak tehát bele kell avatkoznia ebbe a kérdésbe. Hogy mennyire csökkent Magyarország életszínvonala, arra nézve néhány adatot tár fel Magyarország ipari munkásságának keresetére vonatkozóan. A létminimumot nem lehet bérharcokkal megközelíteni, az államnak kell elrendelnie azt, hogy a vállalkozók magasabb fizetést adjanak. Az indexrendszerre azt mondják, hogy tönkreteszi az ipart, a kereskedelmet és mezőgazdaságot. Azért van szükség erre a rendszerre, hogy az állam hivatalosan lássa a drágaság mértékét, legyen egy mérték, amelyhez a bérek igazodhassanak. A béregyeztetés meg volt már a háború előtt is különböző államokban. Nálunk is voltak magasrangu katonatisztek vezetésével működő panaszbizottságok, amelyek igen jól beváltak és amelyeknek sikerűit sok bérkérdést elintézni. Az osztrák ipart az indexrendszer állította talpra, mert megvédte a munkaerőt az elgyengüléstől. Nálunk se lehet más megoldás, mint béregyeztető hivatalok fölJ állítása, amint az már a nyugati államokban Szeged, 1923 junius 16. is megvan. Indítványának célja ezeknek a nagy kérdéseknek a megoldását szolgálja. A nemzetgyűlés ezt ne tekintse párlkérdésnek vagy politikai kérdésnek. A kereskedelmi miniszter az indoxrendszor ellan. Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter válaszol Farkas István beszédére. Az indexszámok jelentősége más az egészséges államokban, amely államoknak a gazdasági és pénzügyi helyzete szilárd, de egészen más a beteg, sülyedő valutáju országokban. Az egészséges országokban az indexszánok azt mutatják, hogy milyen eltolódások vannak a fontosabb árucikkeknél és abból következtetni lehet arra, hogy hogyan alakultak a megélhetési viszonyok. Azonban az indexszámok számítása nem történik egyöntetűen. Azért nem lehet egyik állam indexszámát összehasonlítani a másikéval, hiszen az összehasonlítás előfeltétele az, hogy a számítás ugyanazon az alapon történjék. Egészséges államokban az indexszámok támpontul szolgálhatnak a kereseti viszonyok megá!Iapitá«ánál, alapul azonban nem szolgálhalnak. Egészséges gazdasági államban a közgazdaság szempontjából nincs is nagyobb jelentősége az indexszámoknak. Lényegesen más a helyzet a beteg gazdasági életet élő országban. Ezekben az országokban az a helyzet, hogy az ország állandóan szegényedik, mert többet fogyaszt, mint amennyit produkál. Ebből következik, hogy mindenkinek az életstandardja csökken. Ha valamely osztálynak, foglalkozási ágnak kereseti lehetőségeit az indexszámok tekintetbe vételével állapítanák meg, azt jelentené, hogy ez az osztály, foglalkozási ág biztosítékot kap arra, hogy bármilyen mértékben szegényedik is az ország, az életstandardja a többiek színvonalánál mindenkor magasabb lesz. Azt mondja Farkas képviselő ur, hogy a sülyedő országokban jól bevált ez a rendszer. A tapasztalat éppen az ellenkezőjét mutatja. Ez a rendszer rossz kihatással volt a gazdasági életre és azokra is, akikne't érdekében alkalmazták. Vannak más nehézségei is az indexszámok alkalmazásának. A sülyedő valutáju országokban a kalkuláció amúgy is nehéz, a bizonytalanság következtében. Az indexszámok alkalmazásával azonban még nagyobb lenne ez a bizonytalanság. Kétségtelen, hogy ennek a rendszernek alkalmazásával a világpiaci árak elérését siettetnék, már pedig ez nem lehet célunk. Ellenkezőleg az az érdekűnk, hogy a világpiaci árakat minél későbben érjük el. Nem tartanám helyesnek, ha ezt a kérdést napirendre tűznék, mert hiszen különben is olyan kérdésről van szó, amellyel állandóan foglalkozunk. Az elnök ezután felteszi a kérdést: Hozzájárul-e a Ház Farkas indítványának letárgyalásához? A Ház nem járul hozzá. Az elnök az ülést ezután öt percre felfüggeszti. A dolgozók súlyos holyzoto. Szünet után Kabók Lajos indokolja meg indítványát. A dolgozók közölt terjed az elkeseredés, mert senki sem akar segíteni rajtuk. Pénzünk értéke majdnem egyharmadára csökkent rövid kilenc hónap alatt, ezzel szemben a dolgozók fizetése csak 1—2 százalékkal emelkedett. A kormánynak okvetlenül közbe keli lépnie, hogy segítsen rajtuk. Hivatkozik arra, hogy adatait két hónappal ezelőtt szerezte be és akkoriban kiszámította, hogy heti 10000 korona és havi 40000 korona sem elegendő létminimumnak. Mit jelent ma heti 10000 korona létminimum? Abból kenyérre sem telik. Hiszen a munkások heti viliamosköltsége 1500 korona. Nem csak ez a szomorú helyzet nyomja a dolgozókat, hanem a kereseti adóval is sanyargatják őket. Kéri, hogy a kereseti adó megváltoztatására vonatkozó indítványát a Ház tűzesse napirendre. Kállay Tibor pénzügyminiszter: A kereseti adó megváltoztatására vonatkozó rendelkezés már benne van az indemnitási javaslatba és majd ha a Ház elé kerül, módja lesz a nemzetgyűlésnek foglalkozni vele a beterjesztett törvényjavaslat alapján. Ha már az indemnitási javaslatban benne van, kár volna külön is elővenni. Az elnök napirendi indítványt tesz. Javasolj*, hogy a legközelebbi ülés kedden, junius 19-én délelölt 10 órakor legyen. Az ülés egynegyed 2 órakor véget ért.