Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-03 / 123. szám

2 S Z E O KD Szemed, 1923 junius 3 Masegyezés a fővárosi választói iisták ügyében. Ma délelőtt a belügyminisztériumban befejeződtek azok a tárgyalások, melyek a komány £s a miniszterelnök állásfoglalása következtében a választói névjegyzékek összeírása ügyében a szükséges korrigálásokra vonatkozólag megindultak. Az érdemleges tárgyalás előtt Rakovszky Iván belügyminiszter a m.gielenteknek átolvasás és tanulmányozás végett átadta az u| rendelettervezetet és ismertelle az abban foglalt rendelkezéseket, melyek az ellenzéknek a kormánynyal történt megegyezése alapjm kiküszöbölik mindazokat a hiányokat, melyek az összeírásnál előfordultak. Tizenegy óra után kezdődött a tanácskozás és már a megbeszélések elején nyilvánvalóvá vált, hogy a megegyezésre való törekvés a legteljesebb mértékben nyilvánul meg a megjelent ellenzéki politikusok részéről. A tanácskozás lefolyása a legnyugodtabb mederben haladt és sikerült több mint három órás tanácskozás után az összes vitás pontokra nézve megállapodást létesíteni. Likvidálják az emigrációt. Sokat beszélnek Rainprecht Antal szerdán bejegyzett és az ülésen visszavont interpolációjáról, melyet azért mondott volna el, mert Rakovsiky Iván belügyminiszter megtagadta a beutazási engedélyt Lovászy Márton fiaitól, ak.k atyjukkal Bécsben élnek. Az azonban feleslegessé váll, mert Rainprecht ez ügyben beszélt a közben haza érkezett Betklen gróffal, aki rigtön megígérte a dolog sima elintézését s hogy a beutazás elé nem gördit akadályt. Ezt az eltérést a minisztere'nök és a belügyminiszter közölt a politikusok jellemzőnek mondják és azt bizonyítják vele, hogy a miniszterelnök külföldi utjának egyik eredményeként azt a megerősödött szándékát hozta magával, hogy likvidálni akarja az emigrációt. Késik a végleges megegyezés Lausanneban. Lausanneban a pénzügyi szakéríők tegnap dülután újból belefogtak az ottomán adósságok szelvényeinek kifizetésére vonatkozó határozatok tárgyalásába. A kérdésben azonban lehetetlen volt megegyezést létesíteni. Ezt a kérdést Venizelosz megérkezéséig leveseik a napirendről. Az Izmed b»sa éí Pellék tábornok közölt lefolyt megbeszélés szintén eredménytelen maradt. A politikai bizottság ülését vasárnapra halasztották el, ma a pénzügyi szakértők az ottomán adósság szelvényeinek fizetési módozatairól tanácikoztak. Megegyezésre azonban nem jutottak. A marokkói sáska, a prücsök és a szöcske. (A Szeged tudósítójától) Nagy riadaton támadt szombaton délelőtt a torony ala t. Rémült arcú kisgaídák sugdolóztok a po'gárm 'steri rezidencia környékén, hírnökök jöitek, pihigve szólt rk, távoztak és a telefonok eszeveszetten berregve szóltak. Az első hirt korán reggel Pap András kühőbaktói kisgazda hozta. Alig akasztotta a fogasra a kalapját, Ferenc, a bizalmas hajdú ijedt ha igon jelentette, hogy András bácsi erősen követeli bebocsájtatását. — Hát engedjék be, — adía ki a parancsot a polgármester. Papp András őszbecsavarodott tanyai magyar izgatottan lepett be az ajtón. Izgalmában még a kalapját is a fején feledte, ami pedig mindig sokat jelent. — Mi baj, mi baj, András bácsi — ölelgette körül atyafiságosan a polgármester és talán arra gondolt, hogy a Ri&ka tehén körül támadt valimi súlyos hiba. — Nem is baj az mán — lihegte az öreg — hanem veszödelöm, az Isten csapása, vagy az ördögé. — Mondja, csak mondja — szólt türelmetlen, kíváncsi aggodalommal a polgármester. — Vége a világnak I — sóhal'ott az öreg és kabátja ujjába törölte verejtékező homlokát. Möggyütt a sáska, dörmögte aztán szilaj kétségbeeséssel, fuldokolva. Möggyütt a sáska, mintha a pokol küldte vina, reggelre nem 'látszott tüle a főd. A polgármester erre már komolyan megrémült, akik látták azt mondják, ho^y minden vér eltűnt az arc.üból. Mert ha igaz, amit 3Z öreg Papp András mond, valóban vége a világnak. És nagyon meglehet, hogy igaz, hiszen Szombithely környékén is pusziit már ez az ördög fájzaí, amit marokkói prédikálummal jelölt meg a tudomány. Senki se tudj-!, ho^y honnan jön és mikor, előre sem ni sem Jelzi jö/etelé*. A szegény ember csak azt veszi észre, ho^y nem lát egyebet, csak a nyüzsgő, röpdöső, szökdelő szörnyetegek végtelen légióját. Mire azután elvonulnak, nem marad utánuk semmi más, csak a kopár, letarolt föld, eltűnik a vetés, a fü, a virág, még a tanyaházak nád födele is. Tehát nem is csuda, hogy a polgármester, akire még ellenségei sem foghatják, hogy ijedő természetű, P^pp András hírére mé&is megrémült. — Hát mondja el gyorsan, mit látott, hol látta, milyen volt és mikor volt. Andris bácsi csak wo t vette észre, hogy a kalap a fején maradt, mert a ntgy sietőstől pokoli hőség támadt alatta. lj-dt szégyenkezéssel kapta le és rövid, szaggatott mondatokban válaszolt a polgármester sürü kérdéseire. — U^y vót az ké öm, hogy röggel, má mint amiko kivilágosodott, egyszóval hajnalban főkászolódtam, hogy majd mögyök Rí a fodbe. Ahogy kilépik a kissjtón, gyün ám síelve a Pista gverök, oszt má mesizirül kiáltja: „Andris bácsi, Andris bácsi gyüjjön kend gyorsan, eputztitják a fődet." „Kik te ördög fattyai" mordulok rá, de mán szaladok is feléje. Hál aho^y odaérök, majd elestem az ijedaégfül. A fődet egészen eboritotta « férög, alig látszott valami belőle. A hetének a ződje se látszott, mindön fekete vót, mintha mögfagyott vóna az éjszaka. Ez sáska biztsosan — víleködtem — és szaIsdtim be a városbi se^itségér. Hi nem segít a.polgármester ur, akkor nem i? őszünk az idén kenyeret, meri mind mögöszi a termést a sáska. A polgármester nem is vária meg a beszéd végét. Izgatottan telefonált mindenfelé, a gazdasági ügyosztályba, az intézőséghez, az állatorvoshoz, a rendőrséghsz, talán még a katonasághoz is. A rémséges sáskajárás híre villámgyorsan elterjedt az egész városban. A pi- coít az izgalom veszedelmesen terjedt, az itt időző tanyaiak pakoltak vissza a kocsira és vágtattak a poros orszásuton hazafelé. A nyugalom csak tíz óra felé állott helyre, amikor megérkezett Fodor Jenő tanácsnok és elmondotta, hogy semmiféle veszedelem nincs. Szatymaz felé is megjelent a sáska, amely tulajdonképen nem is sáska, hanem közönséges „tarka prücsök" és Marekkótél olyan messze Vin, mint Makó Jeruzsálemtől. Az egé zben csupán az a rendkívüli, hogy szokatlanul elszaporodott azokon a földe*en, ahol ősszel, a nagy szárazság miatt nem szántottak és igy a lárvák mi d kifejlődhettek. A megnyug ató hírrel épp in jékor érkezett, mert a polgármester már éppen diktálta azt a távira^ol, amit Budapestre akart küldeni a kormányhoz — segítségért. A táviratot igy nem küldte el, de a ért u'asitotta Alexander Lajos főáll alorvost és Balázs gazdaszt, hogy délután menjenek ki | Kü ső Baktóra és ott a helyszínén vizsgálják meg a veszedelmet. Veszedelem ván mégis. A délutáni tanultnánvut ered nényéről Alexander Lajos a következőket mondotta muniatársunkntk: — Megállapítottuk, hogy a külső baklói fald ekén valótnn nem a marokkói sáska jelent meg, hanem két kúebb területen a szöcske szaporodott el veszedelmesen. A szöcske is pusziit ort, fchol ilyen n^gy rajban jelenik meg, elrúg minden vetést Éppen ezért javaslatot terjesztek majd a tanács elé és kérem a szokásos óvintézkedések elrendelését. Csak bij ne legyen ebbül a bürokr tikus A régi szeg«di humor. — Irta dr. Czimer Károly. — III. 1867 után a kiterjesztett jogok következtében a külvárosok népe a maga köréből a módosabb polgárok tt választotta meg városi képviselőknek, akik közt sok malleusa akadt a tekintetes tanács ak és elmaradt gondolkodásuk örökös kerékkötője volt a város fejlesztésnek. A kákán is csomót keíeső városatyáknak egyik tipuses embere, Peneczilus Börcsök Sándor, különben éleseszü szappanfőző volt. Mivel magyar ruhában, sölétkék zsinóros mindliban járt, Nagy Sándor szerkesztő állandóan mdndliszagu városatyának aposz'rofál a. A régi Szegednek igazán fes eni való tipikus alakja volt. A magyar nadrág olyan feszesen simult hbszáraira, hogy „a bolha is ri a fakadt alatta". Zsinóros mándl'ja ugy feszül rajta, mintha rá öntötté < velna; nyakára a széles inggallér ki volt hajtva, amint a 60-as években viselték Amikor fogai kihullottak, lépcsős szája széle előre állott, bajuszát hullámosan felszorította, e miatt a néphumor őt is a „slingölt szájú" emberek kategóriájába sorozta. (Jó Erdélyi Miksának Stefániára néző palotáját hullámos orname tikája után sokáig „ki lingölt háznak" hitták a keceállu tápaiak.) Peneczilus Börcsök mester járása is fölötte jellemző volt. Balkezét hátra téve, der kban megtörve, mint akit jól keresztcsonton vágtak, negédesen, kackiásan, szaporán kapkodta kordován csizmás lábait. Az akkori népstilus szerint: perszonátusan, „vinkliben" lépkede t a palánkbeli n-gy utcán, különösen vasárnap, rnise után, erősen reagálva a keményített, vasalt szoknyák dévaj suhogására. Jómódú, gavallér ember volt, főképen a .rúgott" menyecskék irányában. Azon kevt's, megtántorodott alsóvároii kö/.é taitozott, aki a hitös mellett mönyecskét tartott, bizonyos Czene Ilus nevezelü, szép, de nem éppen erköxsö6 fehércseléd személyében. Egy abban az időben közismert anekdota szólt erről s nem tudni, hogy ezen anekdota u'án-e, vagy süvöltő, me sző hangja miatt ragadt-e rá a „Peneczilus" gúnynév. Az 1870 es években sürün, három évenként voltak a követválasztások. Sándor ga dának bo rotva-éles szájáért sok bámulója akadt. Ezek rábeszélték, hogy mini bennszülött, lépjen fel a „gyütt-mönt" Kállay Ödön ellen, aki már többször bírta az alsóvárosi rnandátumo. Ez a balpártban nagy megütközést keltett és a hagyomány szírint valamelyik ármányes politikus a „peneczilus"-anekdota versbes edésével tette tfinkre Sándor bácsi jelöltségét. A Kállay pkt részéről csakhamar felhangze't nótában és röpülő cédulákon Börcsök-ga da ellen a gúnyoló korles dal: Árok partján ül egy hörcsök, Éljen követünk a Börcsök! Ugye ruzsám, Czene Ilus, Kinyílott a Peneczilus! Kinyílott az, a kengyelit, Kibonti a nimöt bélit! Annyira szivére vette ezt Sándor gazd'uram, hogy visszalépett a jelöltségtől. A csapás kétszeres volt, mert a legközelebbi városatya választáskor a közgyűlésből is kibukott. Most már csak a karzatról hallgatta a tanácskozást. Egyszer valamin felizgulva, magáról megfeledkezett és tűbehuzni való, éles, metsző hingján lesüvítette, amivel beszédeit régen kezdeni szokta: „Sajnos, tekintetes Tanács, j vaslata mosl is nélkülözi a sapienciát..." * Dobó Miklós apátkanonok, alsóvárosi szülött, fiatal éveiben tókusi plébános, nagy tud imányu és hatalmas ékesszólásu egyházi férfiú s ami a Dobó hadat ál'alib in jellemezte, m-gas termetű, sudár növésfi szép ember volt, ugy hogy az itt járó I. Ferencz József meg is kérdezte az udvari ebéden: — Az egri Dobók közül való ? A meglepett plébánost Pálfy Ferenc polgármester akarta kisegíteni a zavarból: „Nem felség! az „Ur s Dobók" közül..." Azonban a király u'án settenkedő „nagykezü" Pálfy Tóni (csufnéven: Rapa) — aki az egész városban elég nagy keztyüt nem kapott, azért a felesége f^hér strimfliszárát húzta a keze fejére — nem hagyta jóvá a hibás successziót és kikorrigálta öccsét: — Nem a', a „Csipás Dobók" közül! Erre már a felség se volt tovább kíváncsi a főptp származására é> h >gy nagyobb kavarodást ne csináljon a geneologiában, tovább lépett Sátán Volford lilás gazd'uram elé. Illés gazdával pedig az a kalamitás történt.