Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-08 / 127. szám

SZEOBD S^ged, 1923 junius 8 hogy a fíxfizetésüek nyomarát meg kell szűn­tetni. Megjelöliék azokat a reformokat, melyek a kérdés megoldásánál szükségesek az átme­neti intézkedésekkel együtt. Az átmeneti intéz­kedéseket kiterjesztik az elbocsátottakra, aggokra és nyugdijasokra is. Tlzenkitféle Illetmény. Szilágyi: A tisztviselők legnagyobb baja, hogy ruiniegy lizenkétféle illetményt k pnak, ugy hogy maguk sem tudnak eligazodni. Törzs­fizetésűk ma már említésre sem érdemes, mert nem felel meg a munkás napi vagy órabérének sem. A törzbfizetést az egész vonalon rendezni kell a mai viszonyoknak megfelelően. A kor­mány ma az úgynevezett rendkívüli segélyekkel operál, de ezek sem állnak aránjban a béke­beli törz&fizetrsstl sem. Megmeri kockáztatni azt, hogy a pénzügy­miniszter ma sem merné nyiltan kijelenteni, hogy biztos-e abban, hogy a márciusban el­rendelt segélyeket már kifizették. Ismételten vissza akar térni a törzsfúe-'és kérdésére és kéri, hogy a létminimumot fogadják el. Kéri a kormány, mrvezzen jó adminÍRztrációt, Ír gy mindenki pontosan kapja meg fizetését. Csak igy lehet a kérdést megoldani. E/után a c a­ládi pótlékok kiutalásában felmerült igazságta­lanságokat és aránytalanságokat teszi szóvá. A lakásrendelet Igazságtalanságai. Szilágyi ezután a lakásrendelk zésekből kelet­kezett sérelmekkel és a lakásrendelet ei foglal kőzik. Nézete szerint teljesen eihib:<zott bal­kezü a rendelet. A koimány uj alapiakáspénze­ket és alapnyugdiiakat állapit meg, holott ebe­ket az 1895. évi IV. és az 1906. évi XXVII. t.-c. szabályozza. A lakáspénzrend.letnek egyik igazságtalansága az, amit a f rjes női alkalma­zottakkal szemben gyakorol. Megszünteti tudni­il ik ezeknek a nöi alkalmazottaknak lakáspén­zét. Nem kutatja, hogy a férj állami alkalma­zott-e vagy sem, keresetképes-e vagy sem, milyen az anyagi viszonya, elegendő az, hogy fé<je van és már megfosztja a lakáspénztől. Ez erkölcs elen szükke Dl üség. A rendeletnek ez az intézkedése nagy felháborodást keltett. A kormányzat kötelessége ezt az intézkedést ha­tályon kivül he ye ni. A dijnokok ismételten kérték a kormá ytó1, hogy a lakáspénzt rend­t zeresitsék számukra, mert lakjspénzsegélyük oly kis összeg, hogy jófo'tn«n nem is számit. A lakáspénzeket az államnak a lakbérviszonyok­nak megfelelően kell megállapítani. A termé­szetbeni ellátással kapcsolatban rámutat arra, hogy nem lehet pontosan megállapítani, mi a tisztviselők kivánssga. Azt akarják e, hogy to­vébbra is megmaradjon a kedvezményes ellá­tás, vagy sem. Egyik rész mellette, a másik ullene van. A kormány a vidéken már szava­zást is rendelt el e kérdésben, de balkezü intézkedése folytán oly mcdon lörtént a sza­vazás, hogy oz őszinte akaratnyilvánítást lehetetlenné tette. Sok panaszuk van a ti zt­viseiőknek a köztisztviselők f gyasz»ási szövet­kezetei ellen. Legnagyobb részük rossz szem mel nézi azt, hogy a tisztviselők fogyasztási szövetkezetének igazgatóságában tényleges ál­lamtitkárok ülnek. Kéri a pénzügy m ni ztert, hogy amig a tisztviselők végleges fuetásrende­zése meg nem történik, ne vonják meg tőlük a kedvezményes ellátást. A kormány azáltal, hogy legutóbb megvonia a cselédek kedvez­ményeit, illuioriussá tette a fizetésrendezést. A vasutasok és hadviseltek. Külön kiván foglalkozni a vasutasok kérdésé­vel. A vasubsok követelték, ho^y a fogyasztási szövetkezeteik utján kapjanak színét, mégis a kormány arra illetéktelenek kezére adta a szén­szállítást. Külön al<sar szólni a vasúti kedvez­mények megvonásáról, ami mérhetetlen elkese­redést szült. A kedvezményes utazási jegyek helyett félő, hogy havi bérletjegyeket adnak ki. Nagy elkeseredést teremtett az az intéz, edés is, hogy a nem állami tanerökiől, dijnokoktól megvonták a vasúti kedvezményt, javasolja, hogy állítsák vissza az 1922 ban meglevő állapotokat rendeleti uton. Konsttája, hogy *a kiküldetési dijak igen csekélyek, ugy hogy még a költségeket sem tudják fizetni a kiküldött tisztviselők belőlük. A pénzügyminiszter tegnapi rendelete túlhaladott álláspontot mutat. A legszomorúbb azonb n a hadviseltek hely­zete. A háborút már egyszer likvidálni kellene. Hibája a kormánynak, hogy a frontharcosok fizetésében csak a pótdijaknál van jelentős különbözet az otthonmaradottakéval szemben. Ehelyett azt ajánlja, hogy ujabb törvényben mondassék ki, hogy a harctéren voltak össz­fizetése mindig egy fokkal magasabb legyen, mint ugyanezt a munkakört betöltő abban a rangban levő olyan tiszt viselőé, aki nem volt a lmctéren. A külön óradíjakban is hibák van­nak. A pénzügyminiszter itt U különbséget tesz fizetési kategóriák sierint I smerteti az államrendőrségi tisztviselők kíván­ságát. Ha a kormány nagyfontosságot tulaj­donit annak, hogy az államrendőrségi tiszt­viselők kellően működjenek és vértezve legyenek minden káros befolyás el en, ne késlekedjék sérelmeik orvoslá ával. A magántisztviselők helyzete. Szilágyi ezu'án a magántisztviselők helyzetét teszi szóvá A magántisztviselők kívánságai abban az óhajban foglalhatók össze, hogy mi­előbb kerüljön a Híz elé törvényjavaslat, mely a magántisztviselők viszonyait rendezi. A ké­re kedelmi minisztériumban ily törvényjavaslat tudomása szerint már kidolgozás alatt áll, sőt annyira előrehaladtak már vele, hogy csak az utolsó simítások szükségesek rajta. Azért is szükséges ez, mert vannak magántisztviselő kategóriák, amilyenek a biztositóintéze i, a pénz­intézeti alkalmazottak és kereskedelmi alkalma­zottak, akik a polgári társadalom számára már elvesztek, mert a szociáldemokrata pírt Kereté >e tartoznak és tőle kapják irányításukat. Ismer­teti a keresztényszocialista magántisztviselők egyesületének kívánságait. A B-listások. öi perc szünet után Szilágyi Lajos a B listás tisztviselők kérdésével foglalsOíik. Azt kéri a kormánytól, hogy a B listások revíziójának határ­idejét tolta ki december 31-ig. Követeli azösz­szes elbocsátott hadirokkantak és hadiözvegyek visszavételét Az elbocsátott tisztviselők elneve­zéséről gondoskodni kell az államnak. Állítson fel munkaközvetítő, vagy pályaközvetirő hivata­lokat. A földbirtokreformban is gondoskodjék az állam az elbocsátott alkalmazottakról. — A kormány a tisztvisdők létszám^pasztá­sában állandóin a takarékosságra hivatkozik. Pedig a dolog ugy áll, hogy amikor a tiszt­viselők egyötödét elbocsátják, a megtakarítás oly csekély összeg, hogy egytizediészét sem teszi ki annak az összegnek, amellyel a tiszt­viseők kellő dotálását me* lehet oldani Megbélyegző elbocsátásokat nem lehet tűrni. Az elbocsátottak felemelt fővel keil, hogy távoz­hassanak helyükről, mint áldozatai a mai idők­nek. Ne legyenek megbélyegzett emberek. Az elbocsátásijánál különösen ugye ni kel! a kor­mánynak arra, hogy szakembereket ne bocsás­son el. Ugyanabból a családból csík egyet lehessen elbocsátani. E helyen még külön meg akar emlékezni SZOKIÓ! a nem koliégiális tiszt­viselőkről, akik a volt tisztvis lökkel oly ko­miszul bántak. 11 még egy S2örnyü dolgot akar megemlíteni, a nyugdíjas plébánosok ügyét. Tüiheietlen állapot, hogy naiunk, anol olyan dus p<pi jövedelmek vannak, a katolikus pap­ság nyugdíjasai éhezzenek. A nyomor okát nem lehet csupán a forra­dalmakban keresni, hanem a kormányban és a nemzetgyűlésben is. A mult napokban nagy erővel nyilvánult meg az elkeseredés s ugyan­akkor a kormány részéről az erélyes hang az izgatókkal szemben. Az erély valahogy azonban nem teljesen jogosult, meri hiszen a mai hely­zetet részben a kormány mulasztásai idézték elő. Nem áll az, hogy nem lehet segíteni; csak akarni kell. Abban a tekintetben a kormánynak nem lesz ellenzéke. A létszámipasztás ne n sok m gt ikaritást jelent. A kedvezményes ellátás megvonása semmi eredménnyel nem jár, csak az elkeseredest fokozza. Pénzt kell teremteni bárhonnan. A nem tehetjük és a nincs miböl-t, n;m fogadjuk el többé. A 48-as idők törvény­alkotásának megfelelően órák alatt korszakal­kotó törvényeket kell hozni Erre intjük a kor­mányt az összeomlás küszöbén és u óljára. Az elnök napirendi javaslatot tesz, a^nely szerint javasolja, fiogy a Híz legközelebbi ülé­sét holnap délelőtt 10 ór?kor tartsa. Az ütés délután fél 3 órakor véget ért. az uj német jegyzéket. A német kormány már elküldte jegyzékét és azt haladéktalanul átnyújtották a szövetséges kormányoknak. E^y másít berlini táviratot is kapott a belga külügy niniszter, amely a német javaslat tartalmát közö te és Jaspar sietett ezt tud tni Poincaréval. Igy történt, hogy Poinc -ré már a német jav slat latal mából merített argu­mentumokat tegnapi állisfoglal sához. Kijelen­tette Poincaré, hogy a német kormány kiegé szitő jegyzéke semmikép sem kielégítő, mert sem nagyobb jóvátételi összeget, sem b ztosabb kezességet nem ajánl. A nemet kormány ma május 2-iki jegyzéké­nek m»gvarázatáu és kiegészítéséül a londoni, párisi, brüsszeli, washingtoni és tokioi kormá­nyoknak memorandumot adott át, amelyben a további eszmecsere megkönnyítése céljából azokra a pontokra adandó válaszra szorítkozott, amelyek a szövetségesek válaszjegyzékében kö­zösek. A memorandum hangsúlyozza, hogy a német kormány nem járna el őszintén, ha többet ígérne, mint amennyit a német nép megtartani képes. Tekin'ette! Németország tel­jesítő képességének megítélésével járó nehézsé­gekre, a német kormány, mint a memorandum kifejti, felajánlotta, hogy a fizetések lehetőségei­ről és módozatairól elfogadja egy pártatlan nemzetközi fórum dbniését. AÍ uj német jegyzéket ma Londonban is átadták. A tegnapi brüsszeli francia-balga miniszteri tanácskozás után itteni po'itikai körökben álta­lános az a felfogás, hogy a tárgyalások semmi­kép sem jelentenek haladást és nem kecsegtet­nek a feszültség hamaros enyhülésével. Poincaré tegnap kihallgatáson volt a balga királynál. A találkozásról a Matin Brüaszeloe küldött munkatársa igy számol be: — Délután ment Poincaré a királyhoz, aki rendkivüi érdeklődik a jóvátételi probléma iránt s azt szeretné, ha Anglia is élénk részt venne a probléma megoldásában. Poincaré biztosította Albert királyt arról, hogy ő is szívesen látná, ha Anglia közreműködését meg lehetne nyerni és a szövetségesek a jóvátételi kérdésben szoro­san összetartanának, de egyben megmagya­rázta, hogy miért kellett Francit országnak és Beigimnak külön akcióba lépni és azt is, hogy mifele ujabb rendszabályokat kiván foganatosí­tani avégből, hogy Németországot kapitulációra kényszerítse. Az angol alsóházban Baldwin kij-lentet'e, hogy nézete szerint a jóvátétel kérdéséoen nyi­latkozni ezidőszerint cé szerűden volna. A jóvátétel kérdésé nek az angol feisőházban való tárgyalását bizonytalan időre elha'asztották. A német nagykereskedők szövetségének kül­döttsége kijelentette a birodalmi gazdisági mi­niszter előtt, hogy a német nagykereskedelem is hajlandó a jóvátételi terhek egy részét el­vállalni. A küldöttség hangoztatta, hogy gya­korlati szempontból az egyesületnek önkéntes pénzajánlaia nem elegendő, hanem a megter­helést törvényes uton, méltányos mértékben mint biroda'mi adót kell kivetni. A lipcsei rendörfőnökség jelentése szerint tegnapig egy hilottat és ötvenegy sebesültet s;álli ottak kórházba. A sebesültek közül húszat ambuláns kezelés után elbocsátottak. A vissza­maradt harmincegy sebesült közül három az éjszaka folyamán meghalt. A halottak között egy rendőr is van. A rendőrség tizenöt súlyo­san sebesült tagja ebben a számban nincs benne. Tegnap délután a munkanélküliek egész Thüringiában tüntetést rendeztek, amely a leg­több helyen az eddig beérkezett je.entések sze­rint nyugodtan folyt le. Az üzletek a tüntetés alatt zárva voltak. — »& jugosziáv hadsereg csatlakozzék a­pacifista Irányhoz". A szerb képviselőház honvédelmi bizottsága 17 szavazattal 3 ellené­ben megszavazta éi elfogadta az uj véd«ő törvényjavaslatot. A javaslat mellett szavaztak a radikálisok, a demokraták é3 a szerb paraszt­pártiak. Ellene szavaztak a klerikálisok éi mo­hamedinok. A klerikálisok azt követelték a bi­zottság ülésén, ho*y a jugoszláv hadsereg csat­lakozzék a pacifista irányzathoz.

Next

/
Thumbnails
Contents