Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-08 / 127. szám

Szeged, 1923 junius 8 Közkórház - Államosítás Egyetem. irta: ir. Somogyi Szilveszter polgármester. Szinte röstellkedve kell bocsánatot kérnem az egyetemtől, hogy még mindig vannak Szegeden tisztán nem látó emberek. Enyhiti helyzetemet, hogy az egyetem művelt és okos emberek autonómiája, akik tisztában vannak azzal, hogy ilyenek mindig voltak, vannak és lesznek. Legyenek meggyőződve, hogy Szegeden igen kevés ilyen látni nem akaró ember van, Í Z azonban a mi különleges bajunk, hogy ezek téveszméiket a szerkesztőség mind ín korrekciója nélkül el tudják helyezni lapjaink hasábjain. A város nagy közönsége éí a környékbeli lakosság is soha el nem muló hálával viseltetik az egyetem iránt, annak párailanul jól működő klinikáj i és egyéb intézményei iránt, melyekben sok súlyos beteg nyerte vissza egészségét és vele együtt boldogságát. Hálásak a szülők, akik gyermekeiket tovább taníttathatják ebben a rettentően drága világban, csak azért, mert az egye'em helyben van. Hálás az igazán müveit szegedi társadalom, melybe a tudós tanári kar mindig jobban belekapcsolódik s a Miket: Irodalmi Társaság és különböző előadások utján nagy lelki gyönyörűséget szerez. Hálás a szegények opztálya, mely díjtalanul jut elsőrangú gyógyításhoz. Engedjék meg, hogy én utasítsam vissza azokat a légből kapott vádakat, mintha az egyetem pusztán klinikai célból akarná elvenni a mi közkórházunkat. És most Szeged váro3 közönségét felvilágosítom ebben a kérdésben. A közkórház államosításának (és nem egyetemi klinikává való tételének) eszméje a m. kir. kormánytól ered és eddig semmi más nem történt, minthogy nálam tudakozódtak, hogy volna-e ennek akadálya. En ismerem Szeged város közönségének érdekeit és gondolkozását s azt mondtam: örömmel fogadjuk az államosítást, de két kikötésünk van: 1. A közkórház közkórházi jellege óvassék meg. Ez annyit jelent, hogy ugy mint eddig, minden szegedi kórházi ápolásra szoruló beteg ott ápolást és elhelyezést nyerjen, ha férőhely van. 2 A mostani igazgató-főorvos maradjon meg továbbra is a kórház élén, mert hálával viseltetünk iránta, aki ez intézményt magas színvonalra emelte. A többi orvos s a szervezett személyzet elhelyezéséről, ha az állam azt nem venné át, magunk gondoskodunk. Közérdek-e hát az államosítás? Mondhatom, hogy mindig egyik legfőbb vágya volt a város közönségének. Emlékezhetik rá mindenki, hogy soha annyi ócsárlást és piszkot nem szórtak intézményre, mint éppen a mi kórházunkra. Nos most itt az alkalom, hogy az állam ezt a kórházat felemelje. Hiszen ez szerencse egy városra, amely után két kézzel kap mindenki. A kórházra eddig — nem panaszképen mondom — de mindig ráfizettünk. Most is sok súlyos millióval tartozik a város főpénztárának, mely milliók egyéb szintén fontos közérdektől (utcák kövezése, tisztántartása, világítása, köve.zetek jókarban tartása, iskolák stb.) vonattak el. A városnak egyéb közcéljai megvalósítására maradna tehát meg, amit ma kórházi deficitre költ. Ezt a deficitet jövőben az állam vállalná magára. Tenyéren fekvő igazság, ho?y ha egy szegényebb közülettől egy gazdagabb vesz át egy intézményt, azt jobban felvirágoztatja. Nagyobb anyagi ereje lévén, modernebb eszközökkel és anyagokkal to'dja meg. A szintén állami egyetemmel sokkal köivetlenebbül érintkezik s a betegeknek nem lesz az kárára, ha egyetemi professzor is megvizsgálja őket. Miután én minden hozzám fordulónak ezt a helyes információt sdtam, tendenciózus beállításnak kell nyilvánítanom azt az állítást, mintha az állami kórház nem venné f ;1 a szegedi betegeket, csak azokat, akik klinikai célokra alkalmasak. Ha a közkórházi jelleg megóvása nem biztosíttatnék, mi sem adnánk azt át. Ha Debrecen ezt annak idején nem kötötte ki, arról mi nem lehetünk. * Készséggel adtunk helyet a Szeged hasábjain Somogyi Szilveszter doktor polgármester cikkéuek, az audiatur et altéra pars elv alapján, ha SZBQED Erőteljesen és határozottan vissza kell utasítanunk a polgármester urnák azon, talán kissé tulmerész állítását, hogy a Szeged egyesek „téveszméit" .minden korrekcio nélkül" leadná. Nem tudjuk, honnan meriti Somogyi Szilveszter doktor a példát erre, mi csak azt tudjuk, hogy a Szeged-ben — ha külön nem jelezzük — csak olyan cikkek látnak napvilágot, amelyek a lap véleményét fejezik ki, igy pontosan és szabatosan az a véleményünk a közkórház ügyében, amit ma megirtunk. A Szeged-et — mint minden más lapot is — tudvalevőleg egy felelős szerkesztő jegyzi, aki valóban vállalja is a fe'elösséget azért, ami lapjában megjelenik. Nem óhajtunk ma hosszasan polemizálni Somogyi Szilveszter doktor cikkével, csak éppen egy kérdést szeretnénk felvetni, melyre a polgármester ur fölöttébb gondosan kerüli a válaszadást, diplomatikus és sokféleképen magyarázható nyilatkozatában. Igaz-e, hogy ő a közkórházat az egyetem céljaira akarja-e átengedni, vagy sem ? Az államosítás ellen sem a Szegednek, sem senki másnak, tudtunkkal nincsen ellenvetése, sőt azt találjuk a kétségtelenül a legjobb megoldásnak, csak éppen az ellen az államosítási forma ellen tiltakozunk, amit ugy látszik Somogyi Szilveszter doktor a magáévá tett, hogy az egyetem kapja meg a város egyetlen kórházát és az igy államosittassék. Még egyszer kérjük a polgármestert, valljon nyíltan és őszintén szint és nyilatkozzék félreérthetetlenül terveiről és szándékairól. A Szerkesztő. mindjárt nem is értünk egyet annak egyes passzusaival és gondolatmenetével, de szükségesnek tartjuk — anélkül, hogy elébe vágnánk a vasárnapi számunkban megjelenő részletes és terjedelmesebb válasznak*— néhány szó kommentárt fűzni a cikkhez. Elsősorban határozottan tiltakoznunk kell az ellen a beállítás ellen, mintha a Szeged cikkében az egyetem eiien foglalt volna állást. Qui bene distinguit bene docet, mondja a latin és talán nem ártana itt sem pontosan és szaba tosan leszögeznünk, hogy a szegedi egyetem ellen mi nem foglaltunk állást soha, már csak azért sem, mert tökéletesen tisztában vagyunk annak jelentőségével és értékével. Mi mai cikkünkben a városi közkórház egyetemesitése ellen foglaltunk áldást küiönböző indokok alapján, melyeket talán felesleges ismételnünk. Mindenesetre szép és nerces dolog, hogy a polgármester nem feledkezik meg arról a háláról, amellyel annak az egyetemnek tartozik, amelyik díszdoktorává avatta, helyénvaló is lenne az az erélyes fellépés, amivel első két passzusában az egyetem védelmére siet „a még mindig tisztán nem látó emberek" ellen — amit alkalmasint nekünk akart adre3szálni Somogyi Szilveszter doktor, ami azonban, ugy hisszük, mégsem illet meg —, de ugy érezzük, hogy Don Quijotte-i szélmalomharcra bél eziel^ hiszen nem szorul a szegedi egyetem védelemre, egyszerűen azért nem, mert azt senki sem támadta. Lefoglalják a kisiparosok műhelyeit. (A Szeged tudósítójától.) Az április végén nyilvánosságra került és május elsején érvénybe lépett legújabb lskásrendelet már az első percekben n8gy izgalmat okozolt igazságtalanságainak láncolatával nemcsak a lakásbérlőknél, hanem a háztulajdonosok körében is. Azóta alig mult el öt hét, de az igazságtalanságok mindinkább jelentkeznek a rendelet végrehajtásánál, amikor is legtöbbször az amussy is sok nehézséggel küzdő kisexisitenciákat sújtja. Most ismét egy olyan tipikus példái akadtak az igazságtalanságoknak, amely nyilvánvalóvá teszi a rendelet használhatatlanságát. i Három szegedi kisiparos műhelyét foglalta le ; a lakáshivatal, olyan iparosok műhelyeit, akik | lakásukon keresik meg mesterségükkel minden- j napi kenyerüket. A legújabb lakásrendelet ugyanis 20 paragra- ' fusának második pontjában (a paragrsfus az < „Igénybevehető helyiségek"-rői szó!) kimondja, j hogy igény be vehetők „az eredetileg lakás céljaira épült olyan bérelt helyiségek, melyeket je lenleg iroda, üzlet, raktár, tánciskola, mulatóhely stb. céljaira használnak, ide nem értve az ügyvédek, közjegyzők, mérnökök, orvosok és más oly hivatást űzőknek élethivatásuk vagy foglalkozásuk folytatásához szükséges iroda-, rendelő , vagy munkahelyiségeit, akik élethivatásukat, vagy foglalkozásukat rendszerint ilyen helyiségekben folytatják, valamint az ipartestületek és az ipartörvény alapján működő ipartársulatok (kereskedelmi társulatok) helyiségeit; stb. Az igénybevétel elrendelése esetében a helyiség kiürítésére a méltányosságnak megfelelő határidőt kell ki tűzni". Ez a paragrafus elsősorban sújtja és exisztenciájukban támadja meg azokat a kisiparosokat, akiket a mostoha körülmények arra kényszerítenek, hogy lakásukon rendezzék be műhelyeiket. Ezek a kisiparosok, elsősorban férfiszabók és cipészek, képtelenek üzlethelyiséget tartani, mivel csak ugy rentábilis iparuk, ha a? üzemi kiadásukat a minimumra redukálják. A lakásrendelet megjelenése ufán Szegeden is összeírták ezeket a lakásukon dolgozó iparo sokat és ma az a helyzet, hogy két kisiparos és egy kereskedő exisztenciáját veszélyezteti a lakáshivatal lefoglaló intézkedése. Nyáry Síndor szabómester, akinek Csongrádi-sugárut 21. számú házban lévő lakáján van műhelye, lejoglalták azt a helyiségét, ahol évek óta végezte munkáját. Piskoliy Károly szabóíól két szobát vettek el ugyancsak a lakásrendel :t 20. § a értelmében, ugy hogy összesen egyetlen egy szobát hagytak meg számára. Fellünő é i kii ívó eset a Hirschl testvérek céggel történt igazságtalanság is. A cégnek negyedszázad óta van f Jszerés csemegekereskedése a Tisza Lajos-körut és Dugonics-tér sarkán. Mivel a csemegék közé lehetetlen bevinni a petróleumot és szódát, közvetlen a nyilt üzlet mellett van a raktáruk, ahol negyedszázad óta kényszerűség miatt tartják a füszerüzlet durvább cikkeit. Ezt a helyiséget most a lakáshivatal — hivatkozva a lakásrendeletre — lefoglalta. Értesülésünk szerint az iparosok megélhetését alapjában megtámadó intézkedések ügyében a közeli napokban a Kereskedelmi és iparkamara e'nSkének vezeté?ével küldöttség jogja felkeresni dr. Aigner Károly főispánt, hogy tőle orvoslást kérjen az emiitett igazságtalanságok ügyében. A Szeged munkatársa egyébként felkereste ebben az ügyben dr. Pálfy József ipartestületi titkárt, aki a következőket mondoita: — Az előfordult esetek sajnálatosan mutatják a lakásrende'et sok hibáját. Az illető iparosok megélhetését teszik tönkre ezek az intézkedések, a neiyek miatt a főispán urnái fogunk eljárni, hogy akadályozza meg ezeketa lehetetlenségeket. — A helyzet sz, hogy a kisiparosok, kis szabók és cipészek nem képesek k'llön lakást tartani. A megjelent rendelet ugyan megengedi a „lefoglalásokat", azonban ezek a való élettel összeegyeztethetetlenek.V&\am\ módot kell talá'ni, hogy legalább részben kiegyenlítődjenek a való éle'; és a rendelet egyenletlenségei. A rendelet idevonatkozó pontja nem előnyös a házigazdák szempontjából sem, hiszen az üzlehelyiségekre egészen más bírt szabhatnak meg, mint a kipondott lakásokra. Mir pedig a lefoglalások teljesen a „lakás" jelleget adják a bérelt helyiségeknek, ahol pedig dolgoznak is. — A rendelet szószerinti értelmezésével nem hihető, hogy lakások fognak felszabadulni, mert hiszen ezek az iparosok csupán kényszerűségből húzódtak össze. Teljes hitemmel hiszem, hogy az utolsó három esetben a főispán méltányolni fogja az iparosok és kereskedők megélhetési lehetőségét. — Féléves vasúti bérletjegyek. Az államvasutak összes vonalaira, a gyorsvonatokra is érvényes bérletjegyeket bocsát ki naptári fiiévi időtartamra, melyek I. osztályra 400.000, II. 257.000, és III. osztályra 150.<'00 koronába kerülnek. A bérletjegytulajdonosok az 1000 koronás kincstári illetéken kivül óvadékot is kell, hogy letegyenek a jegyek váltásakor. A nagyobb állomásokon: Budapest, Szeged, Székesfehérvár stb. 60 km. körzetben egy naptári hónapra étvényes havi bérletjegyeket adnak ki, amelyek a rendes jegynél 68 százalékkal olcsóbbak. Ezt a jegytipust bárki igénybe veheti. A köztisztviselők és családtagjaik részérc az arcképes igazolvány alapján ugyanabban a viszonylatban 84 százaikkal olcsóbb a havi bérletjegy. E bérletjegyet azok a tisztviselők is megkapják, akiktől az arcképesigazolványt február végétol megvonták.