Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-08 / 127. szám

Egyes mwimm éra 40 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 6. (Prófétaszálló, I emelet 6.) Telefon 13-33. A „Szeged" megjelenik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 30 korona. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 800, Budapesten éí vidéken 850 kor. iJliKlll. Ur Hirdetési árak: Pé hasábon 1 mm. )2, egy hasábon 20,másfél bíiábon 30 K. Szövegközt i5 százalékkal drágább. Apróhirdetés IC, kövér betűkkel Í0 K. SzBvegközti közlemények soi ónként 150 K. Nyllttér, családi értesítés 21.1 K. Többszöri feladásnál át engedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 junius 8, PENTEK. 127-ik szám. A tisztviselőkérdés. Sokat beszéltek már pro ÍP, kontra is a tisztviselökérdésrö), alaposan felépített és hevenyén rög'önzött beszédekben, hideg obj k Ivitással és elvakult gyűlölettel, beszélt róla Uiain Ferenc és beszélt róla Apponyi Albert is, de ugy érezzük mégis, hogy Szilágyi Lajos mai hatalmas besíéde uj s'ációt jelent a tisztviselő kérdés törénetében. Hide* és objektív volt Szilágyi Lajos ott, ahol egyszerűen rá kellett mutatnia az á lam részéről elkövetett számtalan hibára és méltánytalanságra, nem használta fel azt a gyuj óanysgot, ami szinté önkéntelet ül is kínálkozott a kormány helyzetének megnehezítésébe, de meleg és szivhezszóló volt akkor, amikor a fixfizetésüek nehéz sorsának vázolására tért át. Többször is hc-ngsu'yozta, hegy a nyomorokozti elkeseredést nem szabad egyetlen embernek, vagy pártnak sem felhasználnia agitációs célokra, de viszont ez mégsem lehet akadá'ya ann k, hogy szóválehessék azt a ret enetes helyzetet, a»iben a tomboló drágaság kö zepe te vívja élet-halál harcát az, akit Isten azzal vert meg, hogy ma fixfízetéséböl éljen meg. Pedig Szilágyi Lajost és képviselőtársait nem kötelezik a vaiasz ási ha c idején tett ígéreteik a fixfizetésüek ügyének fe k rolására, hiszen tudjuk jól, hogy tavaly májusában éppen a kö^iisziviselők voltak az ellenzéki jelöltek legbetes bb ellenfelei és az ó aktív közbelépésük nélkü ma bizonnyal más lenne a parlament képe. Az ellenzéknek tehát meg lenne minden oka arra, hogy ha már nem is akar a tisztviselők ellen állást fopjali i, legalább is passzive keíe'je a kérdést, hiszen annak kedvező elintézését azoknak kellene szorgalmazmok, akik erre ígéretet tettek és akik éppen a tisztviselőszavazatokkal jutottak be a gyönyörű dunsp rti palota padsoraiba, de akik, ugy látszik, a parlament buff tjében megivott elbő pohár borral rögtön meg is feledkeztek igéreleikről. Hangsúlyozzuk, a tisztvicelőkérdés megoldásával f gialkozó ellenzéki pártszövetséget nem köele/ik Ígéretek, még csak elvbaiáiság sem fűzi őket a politikában tőlük messzeeső ösvényen haladó tisztviselőkhöz és vaószinüleg a jövőben sem lesz tok okuk az ellenzéki képviselőknek dicsérni az örökké kormánypárti tisztviselőket, de Szilágyi Lajos és társai mégis határozott és erélyes támogatásáia siettek a rettenetes helyzetben lévő tisztviselőo'ztálynak, mm politikai célokból és nem önző haszonlesésből, hanem egyszerűen azért, mert ök — ha az arra kötelezettek nagyszerűen érzik is magukat semmittevésükben — nem tudják tovább tétlenül némi, mint gyűri maga alá a drágaság ezerfsjü sárkárya a segítségért hiába kiáltozó tisztviselőosztá<yt. Ez volt az ellenzék harcbalépésének egyik oka, mig a másik ok az volt, hogy ök tisztán látják, hogyha nem siet az állam azonnal és hathatósan a köztisztviselők segítségére, akkor az olyan bajoknak lehet okozója, melyek egyelőre még beláthatatlan következményeket zúdíthatnak amúgy is eleget szenvedett országunkra. Tény és való, hogy a tisztviselőosztály valóban nem igen volt a múltban tu zottan forradalmár, de az üres gyomor nagyon rossz tanácsadó é3 ilyenkor szívesen dönt meg még régi „igazságok"-at is, ha ezeknek az „igazságokénak megdöntésével kenyérhez juthat. Igaza van Szilágyi Lajosnak, ezeket az indulatokat le kell vezetni, még pedig normális uton törvényhozásiig, mert ezek a le nem vezetett indulatok mindig ujabb és ujabb tápot kapnak egyes lelkiismeretlen politikusok részéről, akik túllicitálnak mindenkin ígéret dolgában. Hogy eztk az ígéretek beválthatók-e vagy sem, azzal persze ezek a lelkiismeretlen agitátorok nem igen törődnek, nekik egyedül az a fontos, hegy azt a politikai erőt a maguk részére meg tudják nyerni, amit a köztisztviselők tábora jelent. Ezek ellen egyetlen védekezés v-n, az ország színe előtt letárgyalni az egész kérdés kompi xumát, hogy mindenki előtt tisztán álljon, mi az a minimum, ami hí nem is teszi mindjárt gondtalanná a f xfuetéóüek eletét, de kgulább lehetővé teszi a puszta létet. A parlamenti vita folyamán mindenki kifejtheti érveit és ellenérveit, megvilágíthatták a tisztviselőnyomort minden szemszögből és leszögez heti a pénzügyminiszter is, hogy mit bír el sz államháztartás egyensúlya és hol billen át a mérleg hirtelen. Szilagyi Lajos rem kereste beszédében a szín e kínálkozó alkalmakat a kormány kíméletlen ostorozására, csak konstatálta az elhibázott és elégtelen intézkedéseket, objektíven mérlegelte az állam fizetési képességeit és mindjárt tovább is ment egy lépéssel: rámulatott arra, hogy ha párat anul nehéz iá a mai szomorú pénzügyi visz myok között a magyar állam helyzete alkalnajottaival szemben, azért van még mód a segitfsre, csak komolyan és erősen kell akarni. Nagy körvonalakban meg is rajzolt Szí ágyi Lajos a módot, hogyan lehetne az emberi megélhetést lehetővé tenni az állam cselédein k, ; nélkül, hogy a gazda tönkremenne bele és ez reményt nyují a jövőre, mert hisszük és reméljük, hogy a mai beszéd nem marad a pusztába kiáltott szó. Rövidesen hiujul az „egységes" párt válsága. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Az indemnitss vitája során, hir szerint, felszínre vetik az egységespárt most elhalasztott belső válságának ügyét is A kormány körein belül is az a felfogás, hogy az indemnitási vita során elhangzó fe s ólalások és az erre adandó miniszteri válaszok előreláthatólag még jobban felkehik a párt szélső jobboldali elemeinek bizalmatlanságát a kormány iránt, ugy hogy ekkor önmagától adód k majd a helyze', ; mely a szélső jo^b Idal kiválását vonja maga után. A kormány szigorúan kitait kormányzati programja mellett és ez a ki artás teszi maj 1 amúgy is leheheietienné az egységespárt fronderjeinek bennmaradását a pátiban. Különben taktikai t kból aaért }fem lehetett most ehhez a f gyverhez nyúlni, mert még . mindig elintézetlen a földreform kérdése. Az< nran Be'hlen miniszterelnök, aki már folytatott tanácskozásokat erre nézve, a minisztertanácson fixirozzi a maga programját a kívánságok dolgában és a minisztertanács állásfoglalása alapján egészen bizoí nyos, hogy nagyatádi Szabó Istvánnal a kér| dés meritumára nézve meg fog egyezni. A Rassay— Benárd párbaj. A parlament tegnapi üiésén keletkezeit affért ma párbajjal intéz e el Benárd Ágos on és Rassay Katoy. A párbaj délután negy órakor folyt le a Fodor féle vívóteremben. Először Rassay támadott és már az első összecsapásnál éles vágást mért Benárd fejére, aki négy centiméter mély sebet kapott koponyájára. Rassay balfolét is horzsolás érte. Beá d sebét bekellett varrni. A fe ek nem békültek ki. Benárd megsebesülése folytán a Sándor Pállal való párbaját, mely ma délután 6 órára volt kitűnve, el kel ett halasztani. Egyébként Bogya J^nos a Pallavicini— Batthyány- ügy nemzetgyűlési tárgyalási alatt őt ért „személyes inzultus" miatt Próray Pai alezredes és Koll ch Tibor báró utján provokáltatta Rupert Rezsői és Sándor Pált. A pártonkivüliek vacsorája. A pár'onkivüli képviselők csoportja ma este nyolc óraKor a városligeti Gu' del fé e étteremben vacsorát tartottak, melyen Apponyi Albert gróf, Paupere Ferenc, továbbá Huszár Károly és Almássy Lász ó nemzetgyűlési alelnökök is meg jelen ek. A vacsora során, mely teljesen baráti jellegű volt, ez alkalommal Ugrón Gábor köszöntötte fel a vendégeket. A felszólalásra Apponyi Albert gróf és Almássy Lá zló válaszoltok. A felszólalások után élénk politikai eszmecsere indult meg. A társaság a legjobb hangulatban a késő éjjelt órákig maradt együtt. Rubinok István lett az eleki korúiét hivatalos kormánypárti jelöltje. Ma délután az eleki válasz'ökerüiet 50 tagu küldöttsége járt a miniszterelnöknél. A küldöttség szónokai kifejtették, hogy Bethlen politikájának feltétlen hivei, éppen ezért hozzá fordulnak, hogy a megüresedett mandátumra uj jelöltet ajánljon. Bethlen litván gróf válaszában k jejentette, hogyha az ő politikájának hivei »k<nn<sk lenni, akkor a megüresedett kerütetbe Rubinek Istvánt jelöljék. Igy a kerület hivatalos jelöltje Rubinek István lett. Levették a kényszerépltkezéai Javaslatot a napirendről. A kormány a nemzetgyűlés elé terjesztette az építkezésről szóló törvényjavaslatot, de amint értesülünk, nem fogja tárgyalni s már is levették a napirendről, mert Vass József népjóléti miniszter a QyOSz, a TÉBE és a Bankárszövetség képviselőivel megegyezett olyan kompromisszumban, amely egyrészt biztosítja a kislakások építését, másrészt pedig egyelőre feleslegessé teszi az építkezési törvényjavaslatot. Szilágyi Lajos nagy beszéde a fixfizetésüek helyzetéről. (A Szeged budapesti tudósítójától) A nemzetgyűlés mai ülését egynegyed 12 óra előtt nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Usetty Ferenc, a gazdasági bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését a nemzetgyűlési képviselők részére megállapított jelenléti dijak felemelése tárgyában. A fixfizetésüek helyzete. Ezután áttérnek a napirendre. Szilágyi L*jos megokolja indítványát. Tulajdonképen nem is annyira a tisztviselőkérdésről kiván beszélni, mint inkább a fixfizetésüek helyzetéről. Étti ezalatt a közalkalmazottakat, m&gánalfcalmazottakat, nyugdíj sokat, nyugbére seket, nyugdíjas özvegyeket és árvákat. S ölni 1 kiván továbbá a hadirokkantakról, árvákról és özvegyekről, akik nem tar óznak a szorosan vett kategóriába, de akikről gondoskodni az állam kötelessége. Annak a mozgalomnak, amit a fixfizetésüek érdekében megindítottak, nincs mas célja, mint a bajtk megelőzésére való törekvés. A mozgalom eszközei a normális parlamenti ut, a tárgyalás és megegyezés fegyverei. A mozgalom rokonszenvet keltett a nyomorgók között és ellenszevet azok között, akikre a fixfizetésüek nyomorának megoldása ujsbb terheket ró. A nyomor enyhítése nem lehet pártkéidés. Nigy örömmel vette a kormányéi nőknek eljárásá', hogy megtette javaslatat a kérdés napirendre tűzésére. A nyomor okozta elkeseredést becsületes ember, vagy becsülete:; párt nem használja ki agitációra. Akiken segíteni akarnak, nem tartoznak az ő táborukba, sőt a választások alatt a legtöbben ellenük dolgoztak. (Kiss Menyhért: De utasításra). Szilágyi: Ki akarják mondatni a kormánnyol,