Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-06 / 125. szám

Szilágyi La|os válaszában kijelentette, hogy véleménye szerint máris elkövetkezett az az idő, amikor az együttműködés mindenkire nézve kötelesség. Hónapok óta érzi mindenki, hogy beállott a Nemzeti Polgári Párt és a pártonkivitliek csoportja közötti együttműködés szükségessége. Ugrón Gábor szól arról, hogy ö tradícióként a nyugodt liberalizmusnak híve épp ugy, mint a nemzeti polgári párt. Ha eddig őket valami elválasztotia, az az volt, hogy Heinrich más politikai taktikát követett meggyőződésének megvalósítása érdekében, mint ő. Azután arról szólt, hogy mint ellenzéki, miért nem törekszik a kormány megbuktatására. Ennek oka az, hogy most nem normális időket élünk és a kormány, buktatásnak ma nem lehet belátni a következményéit. Ugrón után még Tolnay Kornél és Dézsy Qéza szólalt fel. A ma esti pártvacsorát általában ugy ítélik meg, hogy azon. ha neih is formálisan, de lényegileg már is sixerült a pártonkivüliek és á Heinrick párt fúzióját megvalósítani, ami egyébként már régóta várható esemény volt. SZBOÉD A magyar elmer használata. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottság ma délután Ráday Gedeon gróf elnöklásével üláít tartott, melyen Témesváry Imre előadásában tárgyalták Magyarország címerének egyes kereskédálmi vállalatok és cégek áfíal való haeznáihatási dijának felemeléséről szóló törvényjavaslatot. A javaslat a cimer használásáért járó dijat 5000 koronáról 100000 koronára kívánja felemelni. A bizottság megáilap totta, hogy ez az összeg sem teljesen megfelelő, mert a mii rossz pénz mellett azon erkölcsi és anyagi haszon, mely a cégekre és vállalatokra a magyar cimer használatából háramlik, sokkai nagyabb értéket képvisel. Mindazonáltal a bizottság hozzájárul ahhoz, hogy a cimer használhatósáért járó dijat százezer koronában állapítsák meg. A tőrvényjavaslat felhatalmazza a miniszterelnököt és a pénzügyminisztert, hogy a valu'árls ingadozáshoz képest vagy leszállíthatják, vagy felemelhetik rendeleti u'on ezt az összeget és az erre vonatkozó rendelkezésekről a nemzetgyűlést előzően tájékoztassák. A bizotlság a törvényjavaslat ezen intézkedését is elfogadta és ezzel a bizottság ülése véget ért. Sisgea, Í923 junius 6 Bethlen beszámolója. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nett zeigyülés m i ülését 11 óra után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök.. Jelen'i, hogy Farkas Istvái napirend előtti felszólalásra kért engedélyt Hébeli Ede soproni beszámolója ügyében. Az engedélyt azonban nem adta meg. Szavazásra teszi fel a kérdést, hogy a Ház hozzájárul-e a napirendelőtti felszólaláshoz. A Ház nem járul hozzá. Daruváry Géza külügyminiszter az osztrák köztársasággal 1923 t-priis 10-én kötött választott bírósági megállapodás becikkelyezéséről szóló torvényjavaslat tervezetet terjesz i be. Hajós Kálmán, a harmadik számotráló bizottság előídója beterjeszti jelenésé', amely s érint Ulain Ferencnek és Lukács Györgynek petícióval megtámadott mandátumát megvizsgálta a bizottság és őket végleg igazolt képviselőknek j I ntette ki. Huszár Elemér petícióval megtámadott mandátu nárOl is beterjeszti a bizottság jelentését, amely szerint a bizottság Erődi Harrach Tinamért bizta m*g a petícióban fe'hozott tények valódiságának bizonyi ására szolgáló adasok besz:rzésére. Négy kórdós. Általános érdeklődés és f szilit figyelem közben emelkedett szólásra Bethlen István gróf miniszte el ök. — A Ház legutolsó üésén — mondotta — megígértem, "hogy a mai napon leszek bátor beszámolni arról az útról, ami: külfölden tettem. Ne várjon tőle n a Ház a mai napon politikai beszédet, hiszen mi külföldre pénzügyi és közgazd sági okokból mentünk. Azért mentünk, hogy elérjük a reparációs bizottságnál azoknak a jogoknak a felfüggesztését, melyeket a triartoni szerződés a magyar államjavakra, Magyarország állami vagyonára vetettek ki. — Négy kérdésre kívánok választ adni. Az egyik igy szól: Szükséges és elkerülhetetlen volt-e ez a lépés ? Helyesen volt-e a cél kitűzve ? Időszerű volt-e ez a lépés ? A harmadik, amire felelni kívánok az, hogy az elért eredmények mennyiben felelnek meg a kitűzött célnak és mennyiben nem felelnek meg ? Végül válaszolni kívánok arra, hogy mik a teendők ezek után. Az első kérdést két okból teszem fel: Először, mert hangok hallatszottak, hogy ezzel a lépéssel magunk idéztük fel a reparációs kérdések firtatását és annak döntését. Felteszem a kérdést a?ért is, mert hallottam o'yan ellenvetést is, hogy minek a külfföldi kölcsön, nincs rá szükség, Magyarországnak saját erejéből kell pénzügyi és közgazdasági életét rek.instruálni. Hallottam kifogást, hogy ez legfeljebb oda vezet, hogy Magyarországon az ántánt bizottság fog mindent ellenőrizni és megteremti Magyarország belügyeibe a beavatkozás ürügyét. — Azt hiszem, tisztelt nemzetgyűlés, hogy íz első kérdésre az a válasz, hogy Magyarország reparációs kötelezettségei a békeszerződésben gyökereznek. A reparációs bizottság, illetve annak magyar albizottsága huzamosabb dő óla foglalkozik a rep'ráció kérdésével. Ait hiszem, szükséges volt és elérkezett volt az a pillanat, hogy mielőtt a reparációs bizottság ebben a kérdésben dön'ene, a magyar kormány meghallgatását kérje tőle és Magyaro szág kétségbeesett pénzügyi és ga/dasági helyzetét a bizottság előtt feliárja. (Helyeslés.) Nem lehet hibával terhelni minket azéri, hogy ezt a lépést megtettük, mert félő volt, hogy amennyiben nem tesizük meg, meghallgatásunk nélkül döntenek, análiül, hogy feltártuk volna Magyarország pénzJgyi helyzetének valódi képét, anélkül, hogy fehárluk volna azokat az okokat, amelyek arra indítanak, hogy külföldi kö'csön segítségévé igyekezzünk helyzetünket szanálni. — A reparációs bizottság meghozott határozata nem áil/pit meg M gyarország terhére rep rációt, hanem kitolta olvan időpontra, amikor konkrét kölcsönkéréssel fogunk jönni, sőt az utolsó kommünikék közlik, hogy az első ilyen kérésünknél erről nem lehet szó. Szűkság van-e külföldi kölcsönre? — Bővebben kívánok foglalkozni a második ellenvetéssel, hogy Magyarországnak nincs szüksége külföldi kölcsönre, saját erejéből kell felemelkednie, pénzügyi és gazdasági helyzetét szanálnia, hogy ez a termész-^es ut, ez a biztos ut, az ellenkező ut pedig csak arra vezet, hogy kontrolt diktáljanak a nyákunkba és ezen kontrol révén beavatkozzanak belpolitikai viszonyainkba. Aláírom, hogy minden nemzet első kötelessége, hogy saját erejéből ki>éreiie meg pénzügyi és gazdasági helyzetének szanálását. Magyarországra nézve is ez az első kötelesség. E-en áz ulon ke lett a magyar kormánynak járnia, ez a természetes ur, ez a biztos ut abban az esetben, ha tényleg járhat és a valóságban is keresztülviheti. Négy évig ezen az uton jártunk azért, mert meggyőződésünk szerint addig, amig be nem bizonyosodott, hogy ezen az uton járva célhoz neth jutunk, addig más ut járhatatlan volt. Addig, amig a nemzet a mtga részéről netti hozott áldozatokat, hiába mentünk volna a reparációs bizottság elé ezzel a kéréssel, hogy segítsen rajtunk, azt felelte volna: Ségits magadon, megsegít az Isten. — Ebben a felfogásban benne van á válasz A második kérdésre is, hogy t. i. mikor vált időszerűvé az a lépés, melyet tettünk. Akkor, mikor bebizonyosodott, hogy ezen az uton tovább nem járhatunk, amikor bebizonyosodott, hogy a kormány utolsó ütőkártyáját is kijátszotta és a kivánt célt nem érte el. Mikor következett ez be? — A kormány a mult ősszel áletbeléptette a Devl/aközpontot abból a célból, hogy véget vessen a devizákkal való spekulációnak, hogy frontot csináljon a kereskedelmi mérleg passzivitásának és abból a célból, hogy ez u'on is megkísérelje a korona stabilizálását. Ezekkel az eszközökkel sikerűit is a magyar koronát hat hónapon át egyszinvonalon tartani. Márciusban azonban változás következett be. Egy hét alatt a korona 0 20 ról 010 re szállt alá. N;m maradt egyéb hátra, mint külfMdi segitáég igény bevitele. A magyr kormány minden eszközt igénybevett, hogy az ország saját életerejéből éljen meg. Súlyt helyezek erre a bizonyításra, mert épp az uto'só napokban a külföldön olyan állítások jelentek meg, amelyek kétségbeVonják a magyar nemzetnek e tekintetűén telt erőfeszítéseit. Két pénzügyminiszter erőfeszítései. — Két pénzügyminiszterünk, két uton próbálta meg a korona stabilizálását. Hegedűs Lóránt merész vagyonadóval igyekezett elébe vágni a korona hanyatlásának, bizo.iyos psztchoiógiai tömegszuggesztióval igyekezett a koronakurzust e*y magasságban tartani. Zsenialitással ment neki terve keresztülvitelének, de két körülményen h-jótöréstt szenvedet. Nem számolt kereskedelmi mérlegünk nagymérvű passzivitásával és a tömegszuggesztió is előbb szűnt meg, mint ahogy a vagyonadó hatása á budgetben jelentkezhetett volna. A mii pénzügyminiszter a pszichológiai szempontok félretételével reálisabb eszközöket vett igénybe: felvette a harcot a deficittel és a passzív kereskedelmi mérleggel- Szerves adóreformmal igyekezett a defennek vé^et vetni, a bevételeket fokozni. másrészt igyekezett a kiadásokat apasztani. É'ég ha utalok azokra a szerves törvényjavasl.ltokra, amelyeket iit tárgyaltunk a Házban a földadóról, a házadéról, a kereseti, Jövedelmi és a fogyasztási adóról, amelyek mind egy szerves egységet kép-znek és amelyek hatása a korona stabilizálásának előmozdításában kell, hogy mutatkozzék. Ugyanekkor a kormány a maga részéről a kiadások csökkentése érdekében mindent megtett. A pénzügyminiszter elzárkozo't minden felesleges kiadás elöl. Sokszor vérző szívvel voltunk kénytelenek ig;n fontom szükségletek kielégítését visszautasítani, mert a pénzügyminiszter parancsoló szükségét látta annak, hogv kiadásainkat a legszűkebb körre szorítsuk. R égi intézményeket szüntettünk meg. A természetbeni ellátást a legszűkebb térre szorítottuk. A tisztviselők létszámát apasztottuk, sőt ezen a téren a kormány még tovább is men(, noha ma Magyarországnak kevesebb a tisztviselője, mint amennyi lett Ausztriának a népszövetségi akció végrehaj ása utál. Amint már rámutattam, a korona stabilizálása érdekében létesítettük a Devizaközpontot, hogy megszüntessük a devizaspekulációt, hogy a tőke és a korona exportálását lehetetlenné tegyük. — A pénzügyminiszter felvette a harcot a kfirsskedilmi mérleg passzivitásával is. A mult években importunk ötsziznegyvenmillió arany koronát tett ki s ebből kélszáztizennégymillió magyar korona nem volt exportálással fedve, tehát kereskedelmi mérlegünk 40 szuzalékos deficetet tüntetett fel. Ez az összeg bevételeink kétharmadával ért fel. A pénzügyminiszter a harcot a felesleges importtal is felvette. Egy kulturnemzetnek egész más szükségletei vannak, mnt például egy btlkánépnek, ahol nincs városfejlesztés, irodalmi és művészi é et, nincs ami magasabb igényeket termel. Erre való tekintettel létesítettük egyfelől a Devizaközpontot, másfelől szigorú import-tilalmakat léptettünk életbe minden cikkre, ami nélkülözhető. „A termelés legfőbb tényezője a tőke a — Most már az a kérdés, megtettünk-e mindent a termelés fokozására. Sokan azon a nézeten vannak, bogy ennek a nemzetnek önerejéből kell feltámadni és ezt elsősorban a termelés fokozásával lehét elérni. Erre bizonyíték is van. Ds nem veszik tekintetbe, hogy á termelés egyik legfőbb tényezője a tőke. Milyen tőke áll a termelőknek rendelkezésére Magyarországon? Azt tudjuk, hogy a szabadpiacon minden hanyatló valutája országban nagy hitelkrízis van. A legfőbb bajunk az, hogy nem támaszkodhatunk külföldi tökére, tehát arra a segítségre, amelyre mindig rá voltunk szorulva a múltban. E segítség nélkül Magyarország termelését újból a háboruelőtti színvonalra emelni nem lesz lehetséges. — Miért hiányoznak ezek a tőkék? Addig, mig a jóvátétel kérdésének Damokles-kardja lóg az ország feje feleit, amig viszonyaink iránt külföldön a bizalom kü politikai szempontból helyre nem áll, addig hiábavaló minden kisérlet, addig ezek a tőkék nem fognak jelentkezni. Bizonyítani kivánlam egyfelől súlyos pénzügyi, súlyos hitel és súlyos közgazdasági szempon-