Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-06 / 125. szám

Sít ged, 1913 junius 6. tokból, hogy krízis van és másfelől, hogy ebből a krízisből önerőnkből való kijutásra mindent megtettünk, azonban nem vagyunk rá képesek, külföldi segítség nélkül. Amint ezt a kormány bizonyítva látta, amint ezt a reparációs bizcttr ság előtt is képes volt igazolni, köteles volt megtenni azt a lépést, amelyre vállalkoztunk. Nen ringattuk magunkat abban a hitben, hogy első lépésünkre mindent elérjünk. Nem ringat­tuk magunkat abban a reményben, hogy azt a sürü hálát, amelyet egyfelől a rosszindulat, más­felől talán az irigység, de mindenesetre egy ellenséges propaganda finom, de sürü szálak­kal szőtt, első lépésünkkel keresztül törhessük. — Arra a meggyőződéire jutottunk, hogy ez az ország igenis kaphat kölcsönt, meg is fogja kapni, ennek legyőzhetetlen technikai akadályai nincsenek, de szükség van hozzá a jóvátételi bizottság megfelelő határozatára. A jóvátételi bizottság előtt kértük a zálogjogok hosszú időre való fentartás nélküli felfüggesztését és enge­délyt kértünk arra, hogy a kormány ezzel a Népszövetség pénzügyi bizottságához fordulhas­son. Ez utóbbi azért szükséges, mert a vezető pénzemberek előtt szükség van egy ily nagy­tekintélyű fórumra, mely a maga zsírójával az ilyen nagy tranzakciókat ellátja. fk Jóvátételi bizottság politikumot kevert döntésébe. — Ha azt nézem, mily határozatot hozott a jóvátételi bizottság, azt kell mondanom, hogy még nem kielégitő az. Nem ellenzi ugyan a zálogjogok felfüggesztését, csak időhöz köti és konkrét esetben fog felettük dfinteni. Kimon­dotta, hogy a felvett kölcsön jóvátételi célokra fordittassék. Kimondta, hogy ellenőrizni fogja, vájjon a kölcsön tényleg csakis a pénzügyi re­konstrukcióra fordiítatik-e és hogy minden in­tézkedést megteszünk e a magunk részéről is, amely nehéz helyzetünk szanálására szükséges. Végül kimondotta, hogy bizottságot küld, mely ezeket a kérdéseket a kormánnyal letárgyalja. — A határozat elismeri, hogy a zálogjogok felfüggesztésire irányuló ké ésünk indokolt, nem is zárkőzik el teljesítése elő!, de olyan gyakorlati kikötésekhez fűzi, amelyek ránk nézve lehetetlenné teszik, hogy azt a jíindu'atot, mely elvi megnyilvánu'ásban mutatkozik, magunkra nézvi gyakorlatilag is hasznosítsuk. Ha kere­sem az okot, hogy azt a határozatot miért hozták meg igy, azt kell mondanom, hogy bi­zonyos politikum vegyült a kérdésbe, amelyet a magunk részéről távol tartani nem lehetett. — A mi feladatunk ezzel a határozattal szem­ben világosan á>l előttün''. Amit tőlünk talán a körülmények ismeretének hiánya, vagy a jóindu­lat hí nya megtagadott, azt meg kell kísérelni azok segítségével elérni, akik a körülményeket talán már ismerik és jóindulattal vannak irán­tunk E tekintelben erről a helyről is őszinte köszönetet mondok Angliának és Olaszország­nak (nagy t^ps és éljenzés) ís a nagyhatalmak közül nem veszem ki Franciaországot sem. — Lesznek talán ebben a Házban olyanok, akik azt mondják, miért nem fordulunk azokhoz, akik a maguk részéről megfelelő határozat meghozásához nem járultak hozzá, miért nem fordulunk elsősorban szomszédainkhoz támoga­tásért, segélyéit, ha ők voltak azok, akik a ma­guk részéiről nem látták az időt elérkcettnek Magyarország gazdasági megerősiiésére. A ma­gam részéről kijelentem, hogy én ezt helyeslem és szükségesnek tartom. Ha talán a múltban voltak kifogások, kettőzött erővel fogunk arra törekedni, hogy korrekt és loyalis viszonyt léte­sítsünk szomszédainkkal, azonban mi a szuve­rénitásunkból semmit sem akarunk engedni. „A legnehezebb hárem hónap." — Ha most Önök azt kérdik tőlünk, vég­eredményben mit akar a kormány, erre azt fe­leleír, hogy a megkezdett akciói két irányban akarja előre vinni és folytatni. Egyfelől mindent el fogunk követni, hogy a ma még meg nem felelő reparáciÓ3 bizottsági határozatot ki­egészítsék, illetőleg módosítsák olyformán, hogy az nekünk megfeleljen és lehetővé teszi Ma­gyarországnak, hogy kölcsönhöz jusson. A má­sik oldalról rá kell mutatnom arra, hogy Ma­gyarország helyzete krízisbe jutott, hogy ezen kritikus helyzettel szemben a kormánynak azon­nal lépéseket kell tenni. Csak egy pár szám­adatot olvasok fel. Mielőtt ezt teszem, rámuta­tok arra, hogy a legnehezebb három hónap elé SZBQBD megyünk pénzügyi szempontból. Hisz köztudo­mású, hogy aratás előtt kifogyunk exportálható készletünkből és hogy ebből kifolyóiig való­színűleg a devizahelyzet is nehezebbé válik. Mert hiszen most válnak esedékessé azok a külföldi tartozásaink, amelyek eddig nem vol­tak esedékesek. A Délívasut-egyezmény folytán három részletben válik esedékessé a nyár fo­lyamán kötött idevonatkozó egyezmény értel­mében 2,800 000 francia frank, esedékes a francia háborús hátralékok tekintetében kö'ölt egyezmény alapján 6.000,000 francia frank, az angol, francia és a belga clearing-egyezmény­ből kifolyólag több arany millióra menő tarto­zás. Itt vannak a Devizaközpont hátralékai, elsősorban azo'i a hátralékok, amelyek az ál­lamnak szállított áruk fejében esedékesek és amelyek egymagukban 14 000,000 svájci frankot tesznek ki. — Tisztelt Nemzetgyűlés 1 Ezzel a helyzettel szemben ugyanis sürgős lépéseket kell tenni. Én a magam részérőt csak bejelenthetem azt, hogy a kormány mindkét irányban meg fogja tenni kötelességét. Kérem ezen bejelentésem tu­domásul vételét. (A jobboldal élénk óvációkksl ünnepli a miniszterelnököt beszéde végén.) Ez u;án az elnök öt perc szünetet rendel el. Szü r.e! után Scitovszky Béla elnök nyitja meg új­ból az ülést. Mentelmi ügyek. Eckhardt Tibor beterjeszti a mentelmi bizott­ság jelentését a rágalmazás és becsületsértés vétsége, valamint hamis tanuzás miatt feljelen­tett Friedrich István mentelmi jogának felfüg­gesztése tárgyában. A bizottság zaklatást lát fennforogni és igy nem függeszti fel a men­telmi jogot. Rassay kéri, hogy Friedrich mentelmi jogát a Ház függessze fel. Véleménye szerint a Ház­nak nincs joga főmsgánvádló felett ítélkezni. Az elnök szavazásra teszi fel a kérdést. A Ház a bizottság javaslatát fogadja el. Gömbös Qyula mentelmi jogának felfüggesz­tését párbsjvétség miatt kérték. A Ház a bizott­ság javaslata alapján Gömbös mentelmi jogát felfüggeszti. Drózdy Győző mentelmi jogának megsértése miatt kérie Bogya János mentelmi jogának felfüggesztését. A Ház Bogya mentelmi jogát nem függeszti fel. Pallavicini György men­telmi jogának felfüggesztését rágalmazás vétsége címén kérie Batthyány Tivadar. A bizottság nem javasolja a mentelmi jog felfüggesztését. (A szociáldemokraták tüntetni kezdenek. Nagy Ernő: A Nemzeti Kaszinó döntése már számit. Drózdy: Grófi szakszervezet. Rothenstein : Ez az egyenlő jog.) Rassay helyteleníti a bizottság határozatát. Politikai színezete van a dolognak. Nem tartja férfias dolognak az olyan eljárást, hogy a men­tei mi jog védelme alatt támadjanak egyes em­bereket. (Az elnök Rassayt rendreutasítja). Horváth Zoltán hozzájárul Rassay indítvá­nyához. Bogya János: A mentelmi bizottság határo­zatát helyesli, mert Pallavicini Györgynek joga volt Batthyány ellen kizárási indítványt beter­jeszteni. Rupert Rezső: Analfabéta okoskodásnak tartja Bogya fejtegetéseit. Reméli, hogy Pallavi­cini vádjait a független biróság előtt is meg­ismétli. Hozzájárul Rassay indítványához. Peyer Károly hangoztatja, hogy módot kell adni Batthyánynak arra, hogy a független biró­ság előtt bizonyítsa be, mennyiben vett részt azoknak a cselekményeknek az elkövetésében, amelyekkel vádolják. Nagy Ernő felszólítja Pallavicinit, hogy bizo­nyítsa be vádjait. Szakáts Andor szerint a bizottság állásfog­lalása törvénybe ütközik, mert a nemzetgyűlés­nek nincs joga ahhoz, hogy ítélkezzék a mult eseményei felett. Az elnök jelenti, hogy harmincnál több kép­viselő a mentelmi bizottság jelentésére név­szerinti szavazást kér, minthogy azonban a tanácskozásra szánt idő lejárt, a szavazás csak a holnapi ülésen történhetik meg. Ezután napi­j rendi indítványt tesz, mely szerint a legköze­lebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor lesz. Ez­után az ülést bezárja. » • •• n • az jovoje. A közkor! (A Szeged tudósítójától.) A Ferenc József­Tudományegyetem Szegedre helyezése alkalmá­, val szó volt már arról, hogy a szemkórházzal [ és a bábaképzővel együtt a közkórházat is át­adja a város az egyetemnek. Az átadás azon­ban különböző okok miatt nem töriént meg, de maga a terv nem került le vígleg sem az egyetem, sem a város napirendjéről. A tárgya­lások azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal állandóan folynak a város és az egyetem ható­sága között, de pozitív megállapodás mindez­ideig nem töriént Nemrégiben Szegeden járt dr. Tóih Lajos kultuszminisztert államtitkár és érdeklődött a polgármeslernél, hogy milyen feltételek mellett engedné át a város a közkórházit az ál­lamnak. A kormány ugyanis tervbe vette, hogy az összes városi kezelés alatt álló kórházakat állami kezelésbe veszi, mert a városok egyéb­ként is túlterhelt házt3rtása a kórházak fenn­tartásának erősen megnövekedet terhét már úgysem birja el. A polgármes er közölte az államtitkárral, hogy a város közönsége való­színűleg nem zárkózik el a kormány kívánsága elöl, de a kórház átadlsát minden bizonnyal néhány feltételhez köti. A legfontosabb feltétel az lenne, hogy a kormány garantálja a kórház közkörház jellegének fenntartását és hogy biz­tosítsa a kórház jelenlegi személyzetének exisz­tenciáját. Az első feltétel te'jesitése azéft fontos, mert abban az esetben, ha az állami kezelés a köikórházi jelleg megszüntetését jelentené, a város hatósága sohasem engedhetné át a kór­házat, a szegény, nemfizető betegek díjtalan kezelése ugyanis lehetetlenné válna. A szegény beteg? k dij'alan kórházi ápolása elsőrendű szociális kötelessége akár az államnak, akár a városnak. Dr. Tóth Lajos államtitkár megnyug­tatta a polgármes'ert, hogy ezt a feltételt min­denesetre teljesiti a kormány, a második fel­tételre azonban nem nyi atkozott ilyen határo­zottan, azonban kijelentette, hogy az állam minden valószínűség szerint a kórház orvosi és ápoló személyzetét is átvenné, de az nem bizo­nyos, hogy teljes létszámban. A közkórház államosítása ügyében megkér­deztük a polgármestert, aki elmondotta, hogy a kultuszminisztert államtitkárral folytatott beszél­getése óta ujabb lépés nem történt. Az államo­sítás tervétől függetlenül az egyetemmel is to­vább folynak a tárgyalások. A váro3 természe­tesen az egyetemmel szemben is ugyanazokhoz a feltételekhez ragaszkodik, mint az állammal szembsn. A kórház orvosi karának a helyzete ebben az esetben természetesen még bizonytala­nabb, mert hiszen az egyetem saját orvosi ka­rával töltené be a kórházi állásokat is. A köz­kórházi orvosok a város rendszeres tisztjji, te­hát ha a kórházai az egyetemnek adja át a vá­ros, az orvosok exisztenciájáról a város tartozik gondoskodni. A köikórház jelenlegi orvosainak exisztenciája teljes mértékben attól függ, hogy a város ható­sága szilárdan ragaszkodik e a polgármester második föltételéhez, mert ezeket az orvosokat, akik hosszú évek óta szolgálják a város egész­ségügyi érdekeit, nem tehetik ki csak ugy má­ról holnapra az utcára. — Akár az álhm, akár az egyelem veszi át a kórházat — mondotta végül a po'gármesler —, a város nagy tehertől szabadul meg, mert a közkórház fenntartása évente közel húszmillió koronába kerül. A Népszövetség leszerelési bizottságának ülése. A Népszövetség leszerelési bizottsága hétfőn tartott ülést. Tudomásul vette a titkárság intéz­kedéseit a leszerelés megvizsgálásának folyta­tásáról éi a kémiai háború hatásairól. A bizott­sággal közölték a népszövetségi tanácsnak az amerikai kormánynál tett lépéseit, melyet arra kértek, jelentse ki, mily módon szándékozik a fegyvereknek magánúton való gyártását és a fegyverkereskedést a többi kormánnyal együtt ellenőrizni. A bizottság elhatározta, hogy fel* szólítja a Népszövetséget, intézzen kérdést árok­hoz az államokhoz, melyek nem tagjai a Nép­szövetségnek, hajlandók-e ebben a kérdésben a Népszövetséggel együttműködni.

Next

/
Thumbnails
Contents