Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-06 / 125. szám

mm éra 40 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 0. (Prófétaszálló, I. emelet 6.) Telefon 13-33. A „Szeged" megjelelik hétfő ki; ételével minden nap. Egyes szám ára 30 korona. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 80U, Budapesten és vidéken 850 kor. r SZEGE Hirdetési árak: Fé hasábon 1 m 111.12, egy hasáhon 20, másfél hasábon 30 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés IP, kövér betűkkel 20 K. Sziivegközti közlemények soronként 150K.Nyilttér,családi értesítés 200 K. Többszöri feladásnál áiengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 junius 6, SZERDA 125-ik szám. A vészjel. Bethlen Istvánnak sok minden rosszat mondkainak az ellenségei, még többet mondanak a jóbarátsi, de azt nyilván senkise mondta még róla, hogy nagyon poétikus természetű férfiú. Ha az, tkkor nagyon ügyesen titfeoja. Mert az nem lehetetlen, bt gy símkor végignéz azon a szép mezőn, amelyet nemzetgyűlésnek hívnak és látja ott a sok remek vadvirágot, pipacsot, búzavirágot, konkc lyt, bógánciot, szarkelábat, szsmártövist művészi összeállításban, akkor mindenféle poétikus gordolaiai támadnak. De sokkal jobb taktikus annál, íemhegy ezeket a gondolatokét kimondaná. Amit pedig kimond, abban gondosan kerül minden szint és hangulatot. Inkább lepos, mint svárrtyaló és a stilusa inkább könyvelőé, mint lírikusé. Mi inkább dicséretére mondjuk ezt Bethlen Istvánnak, mint gáncsot kodásul, mert őszintén hisszük, hogy egy költői lendületű miniszterelnök ma végzete volna az országnak. Rideg és jőzsn ember kell ma a miniszterelnöki székbe és rideg és kijózanító szavakat keli annak onnan hallatnia. Bethlen mai nagy beszéde olyan volt és e tekintetben minden várakozást kielégíthetett. Hogy a valóságban talán senkit sem elégített ki, annak nem Bethlen az oka, hanem azok, akik többet vártak tőle, mint amit adhatott. Ellenzéki kritikusai majdnem mind abban ereznek meg, hegy tula.donkép semmi ujat nem írerdott. Ez igéz, de tényt mi ujat mondhatott volna? A nyugati ut kudarcét már egy hét óta mindnyájan tudjuk, miután szép kíméletesen, nyeleíenként tdták bp a keserű igazságét, hogy meg ne ártson, É* mégis voit valami nagyon nevezetes nóvum a beszédben: az, hogy & miniszterelnök ősimén, becsületesen bevallotta a kudarcot és őszintén, becsületesen mutatott rá a helyzetünkre. Nem ig»z, hogy a magunk erejéből fel tudunk tápászkodni, mert n egpróbáliuk, de nem ment. Nem igaz, hogy nem vágjunk rászotulva a külföld támogatására, írért nagyon rá vagyunk szorulva minden jóindulatra. Még a kis ántántéra is, sőt talán legkivált aira, mert az van le^kö- j zelebb hozzánk és nekünk még a nagyon messze Anglia platonikus barátságánál is na- i gyobb szükségünk van arra, hogy a közvetlen szomszédaink ne fogják el elölünk a levegőt, j Ezért kell nekünk talán revideálnunk is a ve- j lűk szemben eddig követett politikát, anélkül, < hogy ez a revizió a nemzeti becsület rovására ' menne. Mi ugy tartjuk, nagyon nagy dolog az, hogy 1 a miniszterelnök ki merte mondani azt, amit mások is mondtak ugyan már ő előtte, de azok egyszerű destruktivok voltak. És nagy dolog az is, hogy anyagi nyomoruságunkról olyan sötét képet festett a miniszterelnök, amilyenért minket nemzeti hitelrontás cimén pörbe fogtak volna. Nagy dolog az, hogy ilyen kegyetlen mert lenni a miniszterelnök délibábokkal és falábon járó frázisokkal szemben. Abban igaza van az ellenzéknek, hogy a mindent riasztó \ vi ágitásba, tehát a valóságnak megfelelőbe he- j lyező minisztetelnök nem vonta le a konzek- ! venciákat, de majd oda is el fogunk érni. Ugyanaz a kényszerűség, amely őszinteséget parancsolt a miniszterelnöknek, rövidesen le ! fogja vele vonatni a konzekvenciákat is, ame- j lyeket ma opporfunitásból elodázott. Bethlen épp oly kevéssé rémhirterjeiztő, mint j amily kevéssé poéta és épp ezért hatott a mai száraz és rideg beszéde miránk megdöbbentően, j szinte vészharangszetüen. Egyetlen hasonlat j nem volt benne és bennünk mégis a süllyedő \ hajó képét ébresztette fel, amely fokonként bil- í len le a jeges vizbe. Ugy érezzük, hogy már ; meglehetősen benne is vagyunk a jégnegyek < zónájában, már nemcsak destruktív messzeláiőval, de a konstruktív reálpolitika fegyverezetlen szeméve! is látni lehet a dermedt bérceket, amelyekbe pár pillanat mu'va — mert a történelemben az évek csak perceket és a hónapok csak másodperceket jelentenek — beleütődik a Magyarország nevű öreg bárka orra. Ónos hajós és becsületes polnikus megadja a vészjel?, hegy elkerülhető legyen az elmerülés. A miniszterelnök megadta a vészjelt és akik les közelebbről hallották, azok aheyett, hogy közös akarattal keresnék a módot a mentő* csónak leoldására, olt nyomban, amikor Bethlen szavai még a fülükbe sikoito'tak, nekiestek egymásnak farkasok módjára. Nem, ez nem jó hasonlat: ha & farkast?nyát elönti a viz, vagy körülgyűrűzi az erdőégés, a farkasok nem esnek egymás torkának. Nagy veszedelmek az erdei vadakat az ösztön bölcseségével összebékítik. Csak a bölc< embernek tompul el ilyenkor az ösztöne és csak az marcangolja egymást halálra a közös menekü'és helyett. BJhien azt mondja, hopy a halál a sarkunkban van és a nemzetgyűlés erre a Bogya János érdemes szeméiye körül kezd dervistáneoa. Mindenki helyeselte, amit a miniszterelnök ma bevezetésül mondott: hogy a nyugati útra nem vittek magukkal semmi politikumot. De hát ha ezt meg lehetett tenni odakint, nem lehetne megtenni itthon? Addig, mig a mentőcsónakot vizre becsátjuk, nem lehetne internálni ez úgynevezett belpolitikát, amely C3upa személyi tülekedés, intrika, bosszú és azokat, akik ezt csinálják és mep,akadályozzák azt, hogy a magyarság utolsó életösztönével összebékülve, közös erővel belekiáltsa a világba a maga mirconi-gnmmjAt: mentsétek meg lelkeinket, hogy a miéinkkel a tiétek is el ne vesszen l Elmaradt Bethlen és (A Szeged budapesti tudósítójától.) A mai nap tolyamán polMksi kötökben leginkább Bethlen Isvrfn gróf beszédével fcglMkoziak, de talán még több szó esett arról, ami a minisztereit ök beszédéből hiányzott: a belpolitika cktuális kérdéseinek gondos kerüléséről I&y a varva-várt szenzfeió, Bethlrn és Gömbös öszszc csapása a Ház szine előtt elmar* d», pedig a rot kádasig megtelt kamtok csak et nek végigélvtzésé>e mentek az ülésre. A n iniszterelrök hosszú és minden részletre kiterjeszkedő beszámolóját egyébként a parlament igen hűvösen fogadta és bizony Bethlen jcróf lejíszemélyesebb környezetén kivül nem igen akadt helyeslője a fiaskóval végződött külföldi ut szomorú bes?ámo'ójának. A különböző pártállásu politikusok titka egyönletüsíggel meg is állapították a folyosón, hogy a miniszterelnök beszámolója és különösen annak utolsó passzusa amely a most elkövetkezendő „három legnehezebb hónap" ról szól, valóban óbban a keretben mozgott, amelyet a jóvátételi bizottság szomorú határozata szabóit meg, Bethlen beszámolója száz százalékos beismerése voit a kudarcnak anélkül, hogy még csak a sugarát is megcsillantotta volna a reménynek. Rassay Károly nyiitan hangot edott annak a meggyőződésének is, hogy a miniszterelnöknek le kellene vonnia sikertelen utjának konzekvenciáit, hiszen annak idején a Trtuge Dei megkötésével valóban ugy állította be a kérdést, hogy az ut sikerével áll és bukik a kormány. A másik kérdés, ami élénken fogalkoztatta a pollikai köröket ma este, az volt, hogy Bethlen István gróf milyen gondosan elkerült minden alkalmat beszédében — pedig arra ezer és egys er íett volna módja —, hogy a belpolitikai kérdésekkel, kiv^ltképen Gömbösék pártbomlasztási akciójával foglalkozzék. Ennek minden valószínűség szerint egyrészt az volt az oka, hogy Bethlen nem tartotta túlzottan kedvező alkalomnak a harc jelvételét abban a beszédben, amelyben éppen súlyos vereségét volt kénytelen beismerni. A másik ok, ami a miniszterelnököt arra bírhatta, hogy pártjának frondőrjeivel szemben ne lépjen fel, állítólag az volt, hogy Bethlen tudomására hozatott, hogy nem jő szemmel néznék ily irányú lépéseit. Hogy Gömbös Gyula nem fog feilépni pártelnöke ellen, az már tegnap nyílt titok volt, miuián ismeretessé vált, hogy nagyatádi Szabó István nem támogatja őt a miniszterelnök ellen vívott harcában s igy kilépése esetén csak igen csekély számú személyes híve támogatná az exkapitányt. Visszavonultak és várnak egy ujabb alkalomra, amikor valamely más politikai kérdés előtérbekerülésével tovább fűzhetik a maguk értiekszálai*. Az e£ ységes párt egy vezető politikusa, aki a miniszterelnök bizalmasa s akitől megkérdezték, mi tCrtínl Bjh en gróf és Gömbös Gyuia vasárnapi tanácskozásán, a következőket mondta: — Bethlen semmi kétséget sem hagyott a tárgyaláson Gömbösnek arra vonatkozólag, hogy vagy alá veti magát a pártfegyelemnek és a kormányzati programnak, vagy pedig esetleges önálló törekvéseinek levonja a konzekvenciáit is. Ugy tudom, hogy Gömbös és társai a passzivitás terére léptek. Az a közlés, amely a párt liberális elemeinek tudomására jutott, csak részben elégítette ki a párt belső nyugalmát keresőket. Éppen ezért egyikük-másikuk felkereste ma a miniszterelnököt, aki külön-külön tanác kozott velük és türelemre intette a párt liberális elemeit. Azt mondotta, hogy az összes felvetett kérdések, ezek között a párt ügyvezető-alelnökének ügye is, rövidesen rendezve lesz. Ebbe a párttagok annál inkább belenyugodtak, mert pozitív formában szólnak a hirek arról, hogy a földbirtoknovellát és az ezzel kapcsolatos kérdéseket a miniszterelnök egy héten belül megoldja és azután sor kerül a háziügyekre is. Arról is beszélgettek ma az ellenzeki folyosón, hogy Gömbösék kivonulása esetén a pártonkivüüek nagyrésie belép a kormánypártba. Bethlen nem fogadta a KANSz s/áztagu küldöttságét. Mint ismeretes, a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége és a tizennégy társszövetség a mult vasárnap ülést tarfott a tisztviselők és a közalkalmazottak anyagi helyzetének megjavítása érdekében és hstározatilag kimondották, hogy nagy küldöttséggel keresik fel a miniszterelnököt. E tnek megfelelően ma száztagú deputdció akart megjelenni a miniszterelnök előtt, aki nem fogadta a küldöttséget, de kijelentette, hogy a tisztviselők méltányos kérései előtt nem zárkózik el. A szövetség képviselőivel bármikor szívesen hajtandó tárgyalni. Nem felel meg tehát a valóságnak az a híresztelés, amely a nemzetgyűlés foiyoíóján elterjedt, mintha a miniszterelnök a tisztviselőkkel egyáltalán nem akart volna tárgyalni. Heinrichék és a pártonkivüüek „egylttmüködése". A Nemzeti Polgári Párt m;t este a városligeti Gundel-vendéglőben pártvacsorát tartott, amelyen vendégül látta a pártonkívüli képviselők csoportját is, akik közül Szilágyi Lajos, Ugrón Gábor, Strau«z István, Dinich Ödön, Farkas Tiber és Beck Lnjos jelentek meg. Távolmaradását többek közölt Zichy János gróf is kimentette. A va^orán Heinrich Ferenc üdvözölte a vendégeket. — Bekövetkezhetnek — úgymond — olyan idők, amikor mirdenkfnek kötelessége megfeszíteni minden erejét az országért. Hs ez bekövetkezik, akkor jó lesz, ha nem mini idegenek állunk egymással szemben.