Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-05 / 124. szám

SZEGED Szeged, 1923 junius 12. u'ját taláHák elkalmasnak arra, hogy föl mondják a nem létező egységet és igyekezzenek kezükbe keríteni a hatalmat. Majd a tisztviselői legutóbbi nagygyűlésével kapcsolatban megállapítja, hogy a köztisztviselők nem lehetnek a kurius hivatalnokai, mert hiszen nem a kurzus fizeti őket, hanem a polgárok összessége. — A miniszterelnöknek választania kell aközött, hogy ő üsse-e le jobboldali ellenfeleit, vagy azok ütik le őt. Magyarország csak akkor lehet igazán csonka, ha a törpe epigonok útmutatásait követi. Percekig tartó lelkes óváció után Xassay Károly szólalt föl: — Ugy látom, hogv egy év után kisértetek jelennek meg a miniszterelnök előtt és megkérdezik, hogy mit ért el azzal, hogy a demokratikus gondolkozású, a munkáért, a békéért, a jogért küzdő férfiak helyett a törvényhozás házába barátait engedte b?, a baráiait, akik a legkritikusabb pillanatban igyekeznek öt ledöfni. Isteni igazságszolgáltatást látok abban, hogy a miniszterelnökit éppen ezek az urak akarják most elgáncsolni. A liberális ellenzék nem látja ugyan ideálját a miniszterelnik politikájában, de ha a békét, a jogrendet biztosítani tudja, akkor ebben a tekintetben számithat a liberális ellenzék támogatására, mert a liberális ellenzéknek nem lehet más célja, minthogy az országról elhárítsa a veszedelmet és előttük nem az a fontos, hogy B thlen elbukjék, h^nem hogy ha elbukik, akkor utána az igazi demokrácia jusson uralomra. A liberális ellenzék küzdelme nemcsak ez entiizemitizmus ellen folyik, mett az antiszemitizmus a társadalmi betegségnek csak egy szimptomája. A liötralis ellenzék nem a szimptomát akarja gyógyítani, hanem mauát a betegséget. A kormányt arra a demokratikus politikára kell szorítani, amelyet a nyugati demokratikus államok velünk szemben joggal megkövetelhetnek, ha segítségüket igénybe akarjuk venni. A miniszterelnök külfö di utjánas sikertelensége nem a jajvédők politikáját igazolja, sőt ez éppen a legsúlyosabb vádbeszéd ellenük. A földbirtokreformot csakis demokratikus törvényhozó testülettel lehet megoldani. Nagyatádi akkor lett árulója az igazi földbirtokreformnak, amikor elárulta az általános, titkos választóját. Ezután Pakots József az egységes párt szélső jobboldalával fogla kozott é3 ezt a csoportot politikai nihilistáknak nevezíe, akik nem ismernek eszményeket és elveket, hanem csak szenvedélyeket és érzéseket. B-.nedek János hangsúlyozta, hogy az uj Magyarország csakis a demokrácia elvein épülhet föl, ahol a nemzeti igazságnak érvényesünie kell, hogy ember és ember között felekezel, fsj és vallás szerint n;m lehet különbség. Kállay igénybovoszl a bankok svájci kölesönét. A kormány a legutóbbi minisztertanácson elhatározta, hogy a bankok jótállása mellett már régebben megszavazott svájci kölcsönnek, miután egyéb külföldi kö'csön elérésére irányuló kísérletei holtpontra jutottak, első részét, 10 millió frankot a legsürgősebben igénybe fogja venni. Ez a 10 millió svájci fraak elsősorban a Devizaközpont tartalékának megszilárdítására fog szolgálni, ami által a Devizaközpont abba a helyzetbe kerül, hogy a gazdasági életnek legilim igényeit az eddiginél jóval fokozottabb mértékben, méltányosabb módon fogja kielégíteni. A devizaellátás terén foganatosítandó intézkedésednél, bármennyire meg van az igyekezet a kormány részéről a normális állapot elérésére, a Devizaközpont nem adhatja ki kezéből azon pontok feletti ellenőrzést, ahol a spekulácié leginkább hatalmába kerítheti a koronát. Ebből a szempontból fognak megtörténni azok a felszabadító intézkedések, amelyek a svájci kölcsön felhasználásával a jogos devizaigények a lehetőséghez képest tel jes és legméítányosabb kiutalására fognak módot nyújtani, amely intézkedések ugy a kereskedelem, de különösen az eddigi sajnálatos szükség folytán mellőzött ipar dotációjának felemeléséi fogják lehetővé tenni. Egyébként a kölcsönről a kormány ma a következő hivatalos kommünikét adfa ki: \ béc«i Neue Freie Presse junius 3-án meg jelent száma hírt ad arról, hogy a kulfö'di kölcsön késedelmessége következtében a magyar kormány kénytelen volt 40 millió svájci frankot kitevé kölcsönt igénybe venni és hogy a magy. kir. pénzügyminisztériumnál megtartott konferencián elhatároztatott volna, hogy a kölcsön 10 millió svájci franknyi összegét a kormány folyósítt*tni fogja, A MTI illetékes helyen kérdést intézett ebben az ügyben, hol kijelentették, hogy a feiti híradás teljesen téves, mert szó sincs arról, hogy a magyar kormány ezt, vagy más kölcsönt vett volna fel és igy természetszerűleg arról sem lehetett szó, hogy az említett konferencián külföldi kölcsön részletének felvételét határozták volna el. Tény az, hogy a pénzintézeti központ nagyobí) bankok révén Svájchan tárgyalásokat folytatott egy 10 millió svájci frankos hitel igénybevételéről, mely egyedfii és kizárólag a devizaközpont megszilárdulását célozza és ezzel együtt a magyar állam érdekeit is szolgálja. Kállay a külföldi kölcsön szükségéről. Az ellenőrző bizottság, amit a jóvátételi bizottság saját határozata értelmében Magyarországra küld, junius 14 én Budapestre érkezik. A miniszterelnök a nemzetgyűlés keddi üléién fogja ismertetni a kölcsöntígy részleteit. Kállay Tibor pénzügyminiszter a kö/eikcző nyilatkozatot tette egyébként a mai nap folyamán: A jóvátételi bizottság ismeretes döntése a legutolsó jelentés szerint akként módosult, hogy a „Palágyi becsapta maga mögött az ajtót." felveendő kölciön első részleiéből nem kell jóvátételi törlesztésekre fordítani semmit. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a jóvátételi bizottság elállott volna attól a szándékától, hogy a felveendő kölcsön korábbi rés/Jeléből bizonyos hányad nem lesz reparációs célokra fordítandó. A reparációs bizottság határozata érteimében kiküldendő ellenőrző bizottság feladata lesz a gazdasági és pénzügyi viszonyaink vizsgálata. Egyben pedig a kölcsön ügyének előbbviteíe, mert hiszen a bizottság éppen a támogatás megkezdése céljából jön Bud>pes!re. Ugy hiszem, hogy az ellenőrző bizottság: meggyőződést fog saerezni arról, hogy Magyarországnak feltétlenül szüksége van olyan összegű kölciönre a pénzügyi reorganizációk munkájához, mint aminőt a jóvátételi bizottság elé terjesztett memorandumokban jeleztem. Múlhatatlanul szükséges egy legalább 50 millió aranykoronát ki'evő kölcsön felvétele, amellyel az akutnehézségeket kívánjuk kiküszöbölni és hogy legalább 1923 őszig lehetővé váljon ujabb fedezetlen bankjegy kibocsátása nélkül az államháztarfás továbbvitele. Külföldi utam alatt tájékozódtam a külföldi pénzembereknél a felveendő kölcsön leh-tőségei felől. Londonban a Rotschiid, Bary és Morgsn, a Kun és Loeb csoporttal folytattam megbeszélést a fenti értelemben, de tárgyaliam természetesen más pénzemberekkel is. Hogy ezek a tárgyalások mikor lesznek folytathatók, az a jóvátételi bizottság további mag itsrtásától függ. (A Szeged tudósítójától.) A Szeged vasárnapi számában tudósítást közöltünk a szinügyi bizottság szombati s egyszersmind szezonjáró üléséréi, amely szokatlan, sőt szégyenletes botránnyal végződött. A szinház legutóbbi botránya, az Ocskay-eset miatt kért a bizottság néhány tagja magyarázatot Paiágyi Lajostól, aki magyarázat helyett éles támadást intézett a sajtó, a közönség és a város hatósága ellen. Amikor pedig a hangulat már izzóvá vált, faképnél hagyta az egész bizottságot és dühösen csapta be maga m§sött a bizottsági terem ajtaját. Szükségesnek tartjuk, hogy erre a hallatlan botrányra ismét visszaté jünk, mert ugy érezzük, hogy ez az udvariatlan ajtóbecsapás, amelynek csattanácsa olyan stílszerűen zárta le a szegedi szinház szomorú szezonját, sok mindenfélét szimbolizál, a következménytelen következménye pedig sok mindenféléi megvilágít. Palágyi Lajos szombaton délután becsipta maga m gött az ajtót. A mi véleményünk szerint a tanácsterem ajtajával nem csak a tanácsterem ajtaját csapta be maga mögött. Mintha ennek az ajtócsattanásnak visszhangja támadt volna a szegedi szinház kapujánál is. Ez az sgyik szimbólum, megmondjuk azt is, hogy miért. A tanácsterem csattanó ajtaja mögött a szintlgyi bizo'tság ü ésezett. A szinügyi bizottság tagjai a város törvényhatósági bizottságának tagjai sorából valók, a törvényhatósági bizottság m nden tagja külön külön és együttvéve a varos egész lakosságát képviseli, illetve kell, hogy képviselje. A szinügyi bizottság tulajdonképeni elnöke a polgármester ugyan, di a polgármester átengedte tisz'ségét dr. Gaál Endre kulturtanácsnoknak, a városi tanács egyik tagjának. A szinügyi bizottság tehát szúttén a város kö önségét, sőt a város hatóságát is képviseli és az a hivatása, az a kötelessége, hogy a szinügy érdekében kisérje figy 'emmel a szerződéses sznigazgatő működését, ügyeljen a szerződés művészi és egyeb feltételeinek a betartásán és szükség eseién terjessze észrevételeit, javaslatait a tan cs elé. A színigazgatónak pedig a bizottság e őtt az a sze epe, hogy felvi ágositás kat adjon, hogy feleljen a bizottsági tagok kérdéseire és előterjessze esetleges kivAnság«i(. A hiba ott tör'ént, anikor a szerepek szinte teljesen\észrevéilenül felcserélődtek. „Azért hívtam életre a szinügy bizottságot — mondoita Palágyi a szombati bo:rányülésen —, mert szt reméltem, hogy mindig magam mellett fo gem találni." Ez az önkéntelen vallomás nem nélkülözi az ő zinteséRet, de teljesen igazolja az előbb eml tett szerepcseré. Az értelme az, hogy a szinügyi bizottságra, mint eszközre van sHiksége egyéni céljainak elérésire. A szerepcserétő1 függetlenül a bizottság még is a város közönségét képviseli, tehát akkor, amij kor Palágyi Lajos becs pva mög'Mt sz ajtót, faképnél nagyta a bizottságot, faképnél nagyta a város közönségét és hatóságát is, a tanácstetem bevágott ajtajának csattanása a város közönségét és hatóságát érő durva pofon csattanása volt. A város közönsége sok mindent megbocsát, megbocsátja a rossz előadásokat, a nivótlau szinházvezetést is, de a sértéxt, a lekicsinylést, a semmibevevést nem bocsáthatja meg sohal Hogy a szinügyi bizottság megbocsá>ja-e, az megint más kérdcs. Szombaton délután, amikor elhangzott az ajtó csattanása, ugy láttuk, hogy a bizottság már abban a pillanatban megbocsátott. Az elnöklő Qiál Endrének egy szava sem volt, talán nem is érezte a szakatlan aktusban rejlő sértést. A bizottság tagjainak n gy része szintén nem érezte, sőt örömteljesen helyetelt is. £s ezen nincs is csodálkozni való, mert hiszen mindenki tudja, hogy Palágyi Lajos keltette életre a sziaügyi bizottságot és a tanács dr. Qiál Endre előterjesztése alapjftn választotta meg annak idején Palágyi Lijos kandidáitjait, akik — megmondjuk őszintén — nem értenek a színházhoz, hiszen a titkos drámaírókat nem kötelezi semmi sem, hogy szakértők legyenek a szinház kérdésében. Az uj tagok nagy részénei csak annyi köze van a színházhoz — és éppen ez predesztinálta őket a tagságra —, hogy hébe-hóba, pártérdekből erőteljes és sikerült akciókat szervgztek Palágyi Lajos ellen. A kandidalásriál tehát érzelmi momentumok játszottak közre és a kandidáltak azóta szintén érzelmi momentumok, de visszájára fordított érzelmi momentumok alapján kezelik Palágyi érdekeit. Pílágyi ügyes ember és okos szinász. Szombaton mindenki nyilatkozatokat, ígéreteket, konkrétumokat várt tőle. Ehelyett panaszkodott, pörbe szállt pörlőivel, vádolt, méltatlankodott és támadott. Jól adreszált szavait érzelmi motívumokkal fűszerezte és biztosan számított arra, hogy a kedvező hatás nem marad el. Számításában nem is csalatkozott. Ügyvédei készségesen nyúltak a hóna alá, hogy kiemeljék az Oakay-botrány kellemetlen következményeiből és nem vették el karjukat a hóna alól akkor sem, amikor már elcsattant az ajtó védencük háta mögött. A csattanásbsn, a faképnélbagyásban nem érezték, talán nem is akarták érezni a durva sértést, mert nem fontos a szinügy, nem fontos a város közönsége, a hatóság, csak Palágyi Lajos a fontos. A város közönsége azonban sok mindent megbocsát, de van valami, amit nem tud megbocsátani soha: Lekiciinylését, semmibevevését, cserbenh»gyását és megsértését. Hisszük, hogv szombaton délután Palágyi Lajos nem[ csak a tanácsterem ajtaját csapta be maga í mögött... m. I.