Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-24 / 141. szám

SZBQBD indemnítás gyors letárgyalása lehetővé válnék abban az esetben, ha az illetékes kormánykörök biztosítást adnak ugy az ellenzéki képviselőknek, mint a földreformszövetség tagjainak arra nézve, hogy a navella módosításinak kérdését megbeszélés tárgyává teszi és hajlandó ezt pártközi értekezlet elé vinni. Szilágyi kijelentette Mayernak, hogy ezt a kérdést az ellenzék minden túlzástól mentesen és a legteljesebb objektivitással kívánja megoldani. Mayer a képviselők csoportjának kijelentette, hogy érintkezésbe fog lépni Nagyatádival és Bethlen István gróf miniszterelnökkel, hogy az ellenzéki képviselők kívánságát közvetítse. Nagyatádi az ellenzék akciójával kapcsolatban kijelentette az egységespárt elnökének, hogy a tervezetet még tárgyalni kívánja az érdekeltségekkel, ebben a kérdésben még nem hangzott el az utolsó szó és sok tárgyaláson és döntésen fog kereBztQlmenni a novellatervezct addig, amig a mintsztertsnács elé kerül. Bethlen István gróf miniszterelnök, akinek szintén tudomására hozták az ellenzéki képviselők kívánságát, ugy nyilatkozóit a párt elnökének, hogy mindent el fog követni azért, hogy minél sürgősebben a plénum elé kerüljön ez a kérdés. Egyébként a miniszterelnök és a földmivelésügyi miniszter között áilandóan folynak az ellentétek kiküszöbölésére irányuló tárgyalások és valószínű, hogy sikerülni fog kompromiszszumot létrehozni. Az Országos Mezőgazdasági Kamara is elkészült a földreformra vonatkozó véleményével. Az Országos Mezőgazdasági Kamara elnöksége nevéoen Almássy Imre gróf elnök és Koós Mihály vezérigazgató ma megjelentek a földmivelésügyi miniszter előtt és átnyújtották a kamarának tizennégy nyomtatott oldalra terjedő memorandumát. \ y Javaslat a malmok azigaru allanórzésérél. Bud János közélelmezési miniszter tegnap a minisztertanács elé terjesztette a malmok szigorú ellenőrzésére vonatkozó javaslatát. A miniszternek az a vé eménye, hogy a szigorú ellenőrzés feltétlen meggyőzi a malomtulajdonosokat arról, hogy a kormány semmi körülmények között sem engedhet eddigi intézkedéseiből. A minisztertanács teljes egészében magáévá tette Bud János előterjesztését és igy már a legközelebbi napokban megjelenik a malmok szigorú ellen{ őrzésére vonatkozó utasítások szövege is. Szeged, 1923 junius 1923 Huszonhat állás — százkilenc (A Szeged tudósítójától.) Szombaton délben, | pontosan tizenkét órakor lejárt a juniusi közgfrülísen betöltendő állás ikra kiirt pályázat határideje. Huszonhat üres állás van és erre a huszonhat állásra százkilenc pályázatot nyújtottak be a főispáni hivatalban. Régi jó szokás szerint a pályázók zöme megvárta kérvényének beadásával a pályázati határidő utolsó negyed óráját. Hogy babonaság, vagy óvatosság ennek a szokásnak az alapja, annak eldöntése az eljövendő idők filozófusainak feladata lészen. E'ég az hozzá, hogy a főispáni hivatal iktatója szombaton délben alig győzte a tömegesen érkező pálvázatok b-lkutását. A jogi képzettséghez kötött községi birói állásra öten pályáztak: dr. Hammer Fidél, dr. Kamecsay G/örgy, Szabé Géta, dr. Széli Béla és dr. Vicsay Emil. A közigazgatási fogalmazói állásra hatan pályáztak: dr. Gombos József, dr. Hammer Fidél, Jobba Péter Fülöp, Szabó Qéza, dr. Széli Béla és dr. Vicsay Emil. Az I. osztályú adótiszti állásra tiz pályázat érkezeit: Bélády Áfpád, Bondár Lijos, Bogyó József, Dombira Kálmán, Gdrtner Ferenc, Horváth József, Jobba Péter Fülöp, Kovács htván, Kovács Zoltán és Véber Ltjoí. A jogvégzettiéghez nem kötött külterületi községi birói állásra hárman pályáztak : Balassa Józrpí, Lengyel István és Szűcs Q uia. A javadalmi ügyvezetői állásra kilenc pályázatot adtak be: Balassa Sándor, Bonddr Lajos, Böngyik Árpid, Fajka László, Horváth Ferenc, Kiss István, Kovács Ferenc, Kürthy Elek és Papp László. Ae egy, esetleg két másodosztályú adótuzti állásra tizennégyen pályáztak : Ifj. Androviczky Sándor, Bélády Árpád, Bogyó József, Bondár Lajos, Dombora Kálmán, Kakuszi Béla, Klivinyi István, Ko\)ács István, Kovács Zoltán, Lapu Lajos, Mák József, Németh Ferenc, Tombácz Imre és Wéber Lajos. A két, esetleg három vámkezelői állásra tizenegy pályázó jelentkezett: Beszterciey L?jo3, Biliczky Andor, Bondár Lajos, Csóthy Imre, Fodor Ignác József, Horváth Ferenc, Kalamenovics Sándor, Kiss Antai, Kürthy E'ek, Ördőgh László, Szomor János. A javadalmi segédkönyvvivői állásra Öten páiyáztak: Bondár Lajos, Dani József, Hamar József, Kürthy Elek és Papp László. A számtiszíi állásra szintén öt pályázat érkezett: Bohár Bila, vitéz Gulyás András Qyörgy, Jobba Péter Fülöp, Lapu L<$jos és Vecsernyés István. Az irodasegédtiszti állásra tizenhárom pályázatot adtak be: Ifj. Androviszky Sándor, Bodor Pál, Deim Lá«Iő, Fodor Ignác Jótsef, Kovács Ernő, Kürthy Elek, Láng Ferenc, Oláh Qyula, Pappert József, Pleskó Andar, Tombácz Imre. Varga Q/ula és Vezér Ernő. Az irodatiszii állásra erkezett a legtöbb pályázat — tizenhatan adták be kérvényüket: Id Androviczky Sándor, Bodor Pál. Daday Endre, Deim László, Dobóczky János, Erdélyi Lajos. Kovács Ernő, Kovács István, Kolozsváry Dezső, Mészáros József, Mihálovics Qéza, Oláh Q/ula, Pleskó Andor, Szűcs Qyula, Tombácz Imre és Varga Q/ula. Az öt, esetleg hét írnoki állásra harmincnégy pályázó jelentkezett, közöttük nyolc nő, valamennyien már régebben szolgálják a várost, mint ideiglenes alkalmazottak. A közgyűlés eddig nsm igen támogatta a 'női pályázókat, jelenleg is mindössze két választott hivatalnoknő van a rendszeres, illetve a véglegesített alkalmazottak között, de minkettő nyugdijha készül. Az érthetetlen tartózkodásból az a visszás helyzet származott, hogy vannak a városnál olyan tisztviselőnők, akik tizenöt éve dolgoznak, mint ideiglenes alkalmazónak. Remélhetőleg a közgyűlés most megváltoztatja ezt a konzervatiy álláspontját is a legérdemesebb női pályázókat megválasztja arra a szerény Írnoki állásra. Egy belterületi és négy külterületi szülészn5i állásra is kiírták a pályázatot. A belterületire kilenc, a külterületire hét pályázó jelentkezett. Etekre az állásokra minden valószínűség szerint mégis csak nőket választ a városi konvent. A kandidáló bizottság hétfőn dílelőtt tizenegy órakor ül össze a főispán elnökletével, hogy a pályázók közül kijelölje a — legérdemesebbeket. A magyar kölcsön ti^ye. Az Agence Nouvella jelentése szerint francia pénzügyi körönben kedvezően ítélik megamtgyar kölcsön kilátásait. Azt hiszik, sikerűim fog még a jövő hét folyamán elhárítani az akadályokat, amelyek eddig lehetetlenné tették a magyar kölcsönt. Angol és olasz mértékadó helyen u^y tudják, hogy a jóvátételi bizottságban a kérdést sürgősen dűlőre viszik. A legutóbbi papokban nagy érdeklődés mutatkozott, ugy a párisi, mint a zürichi, genfi tőzsdén az ott bevezetett magyar részvények iránt. A jóvátételi bizottság mai ülésén meghallgatta Chassé jelentését, majd áttért a Magyarországra küldendő vizsgáló bizottság programjának megvitatására. Borjufejek és marhahólyagok. — Irta Móra Ferenc. — Sok térvény sok bün: azt mondja a régi magyar közmondá*. Nem is egészen alap nélkül mondja. Ha nem volna szöges kerítés, az ember nem szurkálhatná össze magát benne. De hát, istennek hála, van. Az ember nem moccanhat anélkül, hogy bele ne ütné magit valamelyik törvénybe. Hiszen csak a corpus juris van egy kocsiderékkal. Rendele! egy két társzekérrel. Hát még az az istentelen rok városi statutum I Hét görög bölcs legyen egyszerre, aki valamennyit ismeri. Kötéltáncos, aki baj nélkül el tud köztük menni. Hanem a.'ért mégis van ugy az ember, hogy ezt a sok bolond törvényt mind kevesli. Mindnyájan voltunk már ugy, hogy szereltünk volna egy-két exba törvényt luzatni. (Cserébe inkibb odaadna az ember egy-két köte: adótörvényt. Áldozat, áldozat, de hát mink magyarok mindig híresek voltunk az áldozatkészségünkről.) Az én törvényem, ha rám volna bizva a törvénycsin Hás,. nagyon rövid volna. Szerencsére nincs rámbiiva, mert oda olyan okos emberek kellenek, min!... ej, az ördög tud választani közülék abban a nagy sokadalomban. De nekem azért mégis az imponál legjobban a haza bölcsei közül, akiről a télen hallottam, tul a Tiszán, a kírületéoen. Levelet irt Budapestről a városa po'girmesterének, csináltassák meg a porcolány-okat a sürgönykarókon, mert legutóbb csupa elázott sürgönyt kapott hazulról. A polgármester nem tudott kiigazodni a lévé bői, fölment vele Pestre a követhez, okosítsa ki, mi köze a porcolánynak az elázott sürgönyhöz. Ott tudta meg az öreg honatyától, hogy mért volt eláiva a sürgöny, mert a kanászok bizonyosan megint széiparittyázták a vasúti töltés kavicsaival azokat a kis porcellán-házikókaf, amik a sürgönykarókon varnak. Még pedig azért vannak ott, hogy ha útban éri az eső a sürgönyt, legyen neki hova behúzódni, még az eső el 111... Hanem maradjunk csak az én rövid törvénytervezetemnél. Három szóból állna az egész : tilos a rut. I^az, hogy ezt az egy törvényt nehezebb volna megtartani, mint a többit együttvéve. Legalább nekünk, modern barbároknak. Modern barbárok ... Ha már kiszaladt a tollamból ez a barbárság, most már csak itt hagyom. Úgyis mindi j ezt szeretném mondani, mikor hallom meg olvasom, hogy most az an'ik pogányság éledezik köztünk. Bolondság ilyent mondani. Az antik pogányságnak csakugyan az volt a törvénye: tilos, a rut. De hát én ebből az antik pogányságból nem látok semmit. Az ordítozás, a káromkodás, az útonállás, a mosdatlan trá^árkodás leli :t pogánysáj, de nem anlik. Én inkább azt látom, hogy a szép ellen soha annyi szentségtörést nem követtek el, mint most. Ha éledezik valami antik, az csuk a barbárság. Művészetben, irodalomban, ruházatban, modorban, mindennapi életben. S ez a tudatos uj barbárság a maga tudatlan régivel együtt igazán olyan rultá teszi az életet, hogy az antik pogányok nagyon rosszul éreznék magukat benne. A napokban valami könyvet nézegettem az uj pompéji ásatásakról. Láttam benne az antik mészáros cégérét. Nagy gipsztábla az ajtó fölött, kiábrázolva rajta mindenféle á latfejek, borjuké, i teheneké, kecskegidáké. Már most nem tudom, mit szólna hozzá Vergilius, ha én ugy vezeiném körül itt S;egeden, ahagy ő vezetgette Döntet az alvilágban. Mit szólna a gazos kaszálókon, amiket közkerteknek hívnak; az asztalhoz, amelynek kályuiban elakad a kocsi, a vakolatukat hullajtó házakhoz, amelyek közt a központi egyetem viszi el a dísztelenség páimáját I Mond ,m, nem tudom, mit szólna Vergilius ehhez a pusztuló városhoz, amely sokkal sivárabb és kellemetlenebb látvány, mint egy pusztuló falu, mert annak legalább romantikíja van, — de azt tudom. Ingy a szegedi mészárszékek előtt azarcára húzná a tógáját. Mert nem tudok undorítóbbat képzelni, mint amit ezeknek az ajtajában mu ogatnak. Borjubőfök, amelyeken még levet eresztenek a mocskos húscafatok. Megüvegesedett szemű borjufejek, amikről még csepeg a friss vér. Aztán borjúlábak, szép sorba állítva, mintha táncolva készülnének a kocsonyás tálba. Fönt pedig, a szemöldökfán csokorba kötött marhahólyagokat zörget a síéi, mintha figyelmeztetni akarná a halandó embert: — Ide nézz, földi, mi lett belőlem! Sic transit glória mundi. Nem akarok ebből a kis esetből nagyképű esztétizálást csinálni Nem azt mondom, hogy ez a látvány nem szép, sőt azt se, hogy nem gusztusos. Csak szt kérdezem, hogy mire való? Mert magamtól nem tulok rájönni. Gyerekeket ijesz getni? Piaci piszokfogónak? Légytenyésztő intézetnek? M.-rt ha van ilyen közgazdisági indokuk a mészárosoknak: akkor ejy szót se szóltam. De ha csak cifraságnak rakják ki a borjufejeket és marhahólyagokat, akkor tisz elettel apaellálok a főkapitány ur szépírzéké e.