Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

m Egg^s éra 40 kcr^owa. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: Kölcsey-utea 6. (Próféta­szálló, I. emelet 6.) Telefon 13-33. A „Szeged" megjele­nik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 30 ko­rona. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 800, Buda­pesten é3 vidéken S50 kor. fiHED Hirdetési árak: Fé.hasábon 1 mm.l2,egy hasábon20,más­lél b;,sábon 30 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés IP, kövér betűkkel 20 K. Szövdgköztl közlemények soronként 150 K.Nyilttér, csa­ládi értesítés 2 0 K. Több­szöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 junius 2, SZOMBAT. 122-ik szám. Viharfellegek. Sötét viharfellegek tornyosulnak a politika horizontján és az összes finomabbnál-finomabb politikai barométer bejósolja a jövö hétre annak az etetni viharnak, tornadonak, ciklonnak, vagy akáiminek is nevezzük kitörését, amelyet a miniszterelnök külföldi utazása csak elhalasz­tani tudott, de végleg kiküszöbölni nem. Bizo­nyos ma már, hogy Qömbösék és fajvédő tár­sai még álmukban sem kívánhattak volna ma­guknak kedvezőbb helyzetet, mint amilyent Bethlen utazása és a Trtuga Det teremtett meg párliobbsntási mozgalmuknak. Nagyatádi Szabó Istvánnak és kisga7da hí­veinek százszázalékos megegyezése Gömbös Gyulával és fajvédő elvbarátaival volt a Treuga Dei kimagasló eseménye és ez a megegyezés fogja a következő hónapokban megszabni a mtgyar belpolitika irányát, hiszen ma kétség­telenül a földbirtokreform helyes megoldásával áll és bukik nemcsak a kormány, hanem az ország is. A kérdés olyan nagyfontosságú, mint talán a jobbágyság felszabadítása óta egyetlen kérdés sem volt. Ezt nem lehet és nem szabad pártszempontokból elbírálni, nem szabad önző érdekeknek alárendelni és nem szabad demagóg jelsíóvá tenni, mert egyetlen helytelen, vagy mindjárt csak elsietett intézkedés is katasztró­fába dönti amúgy is kritikus helyzetben lévő közgazdaságunkat. Navy ttádi és Gömbös megegyezésének rész­leteiről természetesen semmit sem lehet ponto­san tudni, de a szállongó hírek — amelyek valahogyan minden cáfoigalásck ellenére is, mindig igazaknak bizonyulnak utólag — ugy tudjak, hogy ez a megrgyezés a legradikálisabb megoldás jegy ben történt meg. Tény, hogy a most napvilágra került földbirtokreform-novella intézkedései sok tekintetben tulmennek még az ujabban alkotott külföldi bawntárgyu örvények intézkedésein is é? tulmennek Buza Bírna hír­hedt földosztó javaslatán is. Az igaz, hogy mindkét törvény közös apát nevezhet meg, hiszen ugy Buza Barna, mint Nagyatádi Szabó törvényét Börcsök Andor, az Országos Föld­birtokrendező bíróság másodelnöke szerkesztette, így az alapgondolat természetesen mindkettő­ben ugyanaz. Hiába, a szélső reabc'ó sürün és szivestn fordul az annyiszor lehczaárulózott és legyalázott oktobristák segítségéhez, ha azt érdeke ugy feivánja. Az ellenőrizhetetlen hírek egyébként arról is suttognak, hogy Gömbös a legu óbbi napokban egy „szigorúan bizalmas" értekezleten egy olyan tervvel és ideával lépett elő, amely egy csapásra két legyet is ütne agyon. E szerint a terv szerint a földreform kérdését ugy kellene megoldani, hogy az elkövetkezendő .nagy föld­osztását egybe kell kapcsolni az elbocsátott és még elbocsátandó létszámfeletti közalkalma­zottak megoldásra eddig hiába váró kérdésével és azok végkielégítését a .megbízhatatlan állam­polgárok"-tói elveendő földekből kellene esz­közölni. Nem tudjuk bizonyítani a hír hiteles­ségit, hiszen a tanácskozás „szigorúan bizal­mas" volt, így nagyon nehéz a bizonyítás, de a forrás abszolút megbízhatónak látszik, igy nincsen okunk kételkedni benne. Talán felesleges is rámutatni az ilyen és ehhez hasonló jelszavak hangoztatásának káros következményeire, hiszen már csak Gömbös Ígéretének puszta hírére is valósággal tolongás támadt az állami alkalmazottak között, hogy az eddig olyannyira gyűlölt és rettegett bé-listára kerüljenek. Hogy az ilyen álmok után milyen keserű az ébredés, fzzal persze a radikális földosztás elvének hirdetői már nem törődnek, hiszen nekik csak az a fontos, hogy momentán ellensúlyozhassák azt a kétségtelen sikert, amit az ellenzéki pártszövetség vivott ki az állami alkalmazottak ügyében a kormánynál. Ez ellen a poziiiv eredmény ellen csak egy dolog segit: rálicitálni az ellenzékre, ha mindjárt olyan ígé­retekkel is, melyeknik megvalósíthatatlan vol a minden józané zü ember előtt mindjárt az első percben világos kell, hogy legyen. Nem sza­bad sohasem elfelejtenünk, hogy Magyarorszá­gon, ha minden birtokot, tenát nemcsak a nagy-, hanem a közép- és kisbirtokot is fel­osztjuk, nem jut egészen nyolc hold a szigo­rúan vett gazdálkodá sal foglalkozó*ra, ha pe­dig liberálisan bíráljuk el, hogy kinek van igénye földre, ugy még énnél is jóval kevesebb. A föfdbirtokretormnak nem szabad puszta tartalmatlan jelszóvá lennie és kiváltképen nem szabad az agrár Magyarországon, mert ameny­nyire egy alaposan á'gondolt és helyesen ke­resztülviit reform megnyugtatná a trost két­ségbevonhatatlanul erősen háborgó földéhes parasztságot, éppen annyira rendítené meg á mostani, a magántulajdon szentségére épített társadalmi rendbe vetett hitet és bizalmat, egy a maihoz hasonló földrt-formtörvény. Ne felejt­sük el, hogy 1919 ben is a somogyi földosz­tások voltak ez előfutárai a kommunizmus ki­törésének, mert ha praeccdenst állítunk arra, hogy a megántulajdon nem mindenben és nem mindenkor S2ent, ugy bizony nagyon nehézzé válik a védekezés akkor, ha esetleg olyan dol­gokat kezd egy másik társadalmi réteg köve­telni, amelyek éppen annyira jogosultak, mint a parasztok földosztási k' veteiései. Kétségtelen, hogy Gömbös és Nagyatádi dolga hasonlithatalanul könnyebb, mint Beth­lené, mert a szépen hangzó, de üres dema­gógia mindig népszerűbb volt és népszerűbb lesz, mint a körülményekkel és lehetőségekkel józanul számoló reálpolitika, éppen ezért ke­mény próbát kell most majd a kormánynak a ki gazdák és nagybirtokosok kereszttüzében ki­áltania, de hisszük és reméljük, hogy B&hlen I talán végre most el fogja talá ni azt az „arany középuf-a', amit eddig állandóan hirdet, de aminek eddig bizony kevés nyomát láttuk. Kemál pasa Belgrádbán. Kemál paca az angotai kormány megbízásá­ból tegnap Belgiádba érkezett, hogy tárgyaljon a diplomáciái viszony felújításáról a jugoszláv kormánnyal. Hosszan tanácskozott P*sics mi­niszterelnökkel és Nincsics külügyminiszterrel. A lapok tudósítóinak csak ínnyit mondott, hogy küldetésének céljairól közelebbi részleteket nem arulhüt el. Reméli, hogy sikérestn fog tárgyalni. A török delegáció Lausanneban igyekezett a jugoszláv államot politikai irányának megfele­lően támogatni a békeszerződés végrehajtását és ha Jugusilávia a lausannei konferencián mégis tiltakozást je'entett be az ellen, hogy Karagscs török terület legyen, azzal n>ilván az volt a célja, í ogy a neuilyi békeszerződés valóra válását tárrcgausa, amely Bulgáriának kijutást ígért az Égei- tengerhez. Biztosra veszi, hogy (ó szomszédi viszony fog kialakulni Jugoszlávia és Törökország közt, mihelyt a török görög meg­egyezésből békeszerződés válik. Lau8annekan a területi kérdések közül már csak a szíriai határ rendezése és a török-francia angorai egyezménynek a békeszerződésbe le­endő felvétele, végül az a külön egyezmény maradt hátra, amely Konstantinápoly kiürítésé­ről rendelkezik. Valószínű, hogy Konstantiná­poly kiürítését a békeszerződés az aláírás után haladéktalanul fogja előitni. A szerződéstervezet szövege már a nyomdában van és minden valószínűség szerint junius közepén megtörté­nik az aláírás. Az ünnepélyes aktus az egyetem aulájában lesz a svájci szövetségtanács jelenlé­tében s az aláírásra Lausanneba várják Musso­linit és Curzont. Nagy kérdőjel még mindig a török államadósság kamatfizetése. Tegnap dél­u'án a pénzügyi bizottság erről hosszasan tár­gyalt, de ertdménytelenül. A szövetségesek megegyeztek abban, hogy ha felmerül a török területen lévő szövetséges csapatok távozásának kérdése, illetve a kiürítés időpontjának megállapítása, akceptálni fogják akkor a török kérést, hogy a kiürítést akkor hajtsák végre, ha az angorai török nemzetgyű­lés ratifikálja a szerződést és ne várják be, emig a szövetségesek törvényhozó testületei is el­készülnek a ratifikálással. Az utolsó napokban az értekezlet munkálatai jóval gyorsabb ütem­ben haladnak előre. Az értekezleten békülékeny hang uralkodik és remélik, hogy hamarosan sor kerül a szerződés aláírására, ha csak várat­lan körülmények nem lépnek közbe. Izmed pasa és az olasz delegátus magánjel­legű tanácskozásai arra az eredményre vezet­tek, hogy a török delegáció Castel Ro szige­téről feltétlenül lemond. Törökország elismeri O aszor&zág szuverénitását a sziget felett, ho­lott ezt a Í8usannei konferencia eleje óta a tö­rökök maguknak követelték. Földet kapnak a B-llstások? (A Szeged budapesti tudósítójától) Beavatott politikai körökben napok óta suttognak egy szenzációsan érdekes „szigorúan bizalmas" ülésről, melyen Gömbös Gyula legmeghittebb elvbarátaival vett volna részt és amelyen igen súlyos jelentőségű terveket beszéltek volna meg. A Szeged budabesti tudósítója érdeklődött a legilletékesebb helyen, hogy mik igazak a szál­longó és nehezen hihető ' hírekből és sikerült megtudni, hogy a szóbanjorgó- értekezlet tény­leg megtörtént és az azon tárgyalt kérdések valóban szenzációsak voltak. Hsngsulyozzuk, hogy információnkat a leg­hitelesebb forrásból szereztük és azokat minden esetleges cáfolat ellenére is — aminek bekövet­kezését egyébként nem is hisszük — fenntart­juk. E szerint az értekezleten Gömbös Gyula közölte a közalkalmazottak mostani vezetőivel — tehát nem Keleiy Dénes által —, hogy azon esetben, — ha neki ingerenciája lesz az ügyek menetére, ö is végre fogja hajtani a közalkal­mazottak létszámának elkerülhetetlenül szüksé­ges redukcióját, de az elbocsátott megbízható köztisztviselőket nem pénzben, hanem földben fogja kárpótolni, amivel egyrészt azt éri el, i hogy a redukció semmi terhet nem fog jelen­teni az áliamnak, másrészt az elbocsátott tisztviselők is meg lesznek elégedve, végül pedig a „megbízhatatlan* „nem faj ma­gyar" elemek kezébil eggyel több jog­címen kerül át a föld a megbízható tisztviselő­osztály kezébe. Természetesen Gömbös indít­ványa általános örömmel találkozott az értekezlet résztvevőinek körében. 50 százalékkal falemelték a köztisztviselők rendkívüli segélyét. A kormány tagjai Űrnapján délben Bethlen István elnöklésével rendkívüli minisztertanácsra gyűltek össze. A minisztertanácson az ellenzéki képviselőd kívánságára elhatározták, hogy a tisztviselők rendkívüli segélyét már junius hó­napban 50 százalékkal felemeli, azután a tör­vényhozástól még ugyancsak ebben a hónap­ban felhatalmazást kér a kormány a tisztviselő­kérdés általános rendezésére vonatkozólag. A külföldi kölcsönre vonatkozólag Káilay pénz­ügyminiszter bizonyos előerjesztéseket tett, a minisztertanács azonban végleges elhatározásra nem jutott. Ebben a kérdésben különben

Next

/
Thumbnails
Contents