Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

SZEGED Bethlen gróf miniszterelnök a Ház ülésén a rész'etekre is kiterjedő érdekes nyilatkozatot tesz. Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képviselő a tisztviselői blokk nevében szombaton délben keresi fel Kállay Tibor pénzügyminisztert és a miniszterelnökkel történt megállapodás értelmében a pénzügyminiszterrel megvitatja a tisztviselők kívánságainak részleteit. Bankvezérek bizalmas tanácskozása a pénzügyminszternél. Ma délelőtt 10 órakor Kállay pénzügyminiszternél értekedet kezdődött, melyen a pénzügy mjni zteren kivül megjelentek Popovics Sándor, Tele-zky János, Krausz Simon és Ullmann Ad; lf. A pénzügyminiszternél tartott értekezletet biza'masnak nyilvánították. A közgyűlés átengedi a Rákóczi-terei. (A Szeged tudósítójától.) Pénteken délután befejezte a város törvénvhatósági bizottsága májusi, de juniusba nyúló rendes közgyűlését. Az érdeklődés a pénteki ülés viharaiban teljesen kiégett, a rekkenő hőség is hozzájárult, ugy hogy amikor Bokor Pál polgármesterhe.'yettes négy órakor megnyitotta a gyűlést, az egész teremben mindössze egy városatya volt, az is vendég, dr. Kószó István belügyi államtitkár. Az érdeklődő városatyák száma a tisztviselőkön kivül — később sem igen érte el a harmincat. A tanácsi emelvény bársonyszékei is flresen várakoztak az elkésve érkező tanácsbeliekre. A hangulat egészen az interpellációkig lanyha volt, de akkor, ugy fél hét felé fölcsapott ismét a régi láng. A szerdai ülés jegyzökönyvének fölolvasása közben megérkezett két-három városatya, köztük dr. Kormányos Benő, aki rögtön odaüli Kószó István mellé és a kérdések tömegét zúdította rá, mint az a messziről jött emberrel szemben régi szokás. Kószó István azonban nem válaszolt, mosolyogva nyúlt a belső z&ebébe, onnan egy blokkot húzott k», leszakította belőle a legelső lapot és átnyújtotta Kormányos Benőnek. Korirányos Bunő még a pápaszemét is megigazította, hogy jobban nézhesse a titok* zatos cédulát, amelyen a következő szöveget olvasta: „Köszönöm, jól vagyok. Szombaton érkeztem. Keddig maradok. Politikában nincs semmi újság. Isten veled. Szervusz.* Kormányos Benő felkacagott, elértette a választ és kacagva mutogatta a cédulát mindenkinek, ami ékesen bizonyítja, hogy mégis csak furfangos diplomata az a mi Pista bátyánk. Amíg ez a programon kivüli dolog történt, a közgyűlés szinte észrevétlenül elfogadta a tanács ötszáztizenötmillió koronás póthitel tervezetét. Senki sem szólt hozzá egy siót se, de valaki titokban mégis azt gondolta, hogy a polgármester ismét tanúbizonyságot tett taktikai kfpissége mellett. Mintha előre tudla volna, hogy pénteken minimálisra csökken az érdeklődés és mintha szándékosan hagyta volna a pólhitelt péntekre, még pedig a tárgysorozat első helyén, számítva arra, hogy né^y órakor még nem lesznek a veszedelmesebb emberek a közgyűlési teremben. Ht igy számított, akkor jól számított, mert számításában nem csalatkozott. Ezután hasonló simasággal mentek keresztül a tanácsi előterjesztések. A hidvámdijak felemeléséhez hozzájárult a közgyűlés, a nyilvános vigalmak engedelydijának fölemeléséhez szintén- A nem szorosan vett közigazgatási alkalmazottak ruha, cipő, vászon és tüzelőanyag ellátása körül azonban már támadt egy kis vihar. A tanács ugyanis azt javasolta, hogy a közgyűlés ne szavazza meg számukra ezeket a járandóságokat, mert az évi nyolcvanmillióval növelné a város terheit. Wimmer Fülöp ezzel szemben azt indítványozta, hogy az egyenlő elbánás elve alapján a nem szorosan vett alkalmazottakat ne zárja ki teljesen a város ebből a kedvezményből. Ha teljes kárpótlást nem is kaphatnak, szavazzon meg a közgyűlés a nős tisztviselők számára évi 80 000, a nőtleneknek 40.000 korona váltságösszeget, ami legfeljebb tizenötmillió uj kiadást jelentene. Dr. Kormányos Benő csatlakozott Wimmer indítványához. Az előadó tanácsnok fölvilágositása után Wimmer Fülöp módosította indítványát, még pedig ugy, hogy a közgyűlés adja vissza ezt az ügyet a tanácsnak azzal, hogy a juniun közgyűlésre dolgozzon ki valamilyen megfelelő , megoldási tervezetet. Ehhez a tanács is hozzájárult és igy lekerült a kérdés a napirendről. A királyvirás költségei. A májusi közgyűlés tárgysorozatán szerepelt még egy nagyon érdekesnek Ígérkező pont is, amely szórói-szóra igy hangzott: „Tanácsi előterjesztés a 4584/1922. sz. B. M. leiratra a közúti híd festési és a tervezett királylátogatás költségeinek etszámo'ása tárgyában". Ez a két tétel, a közúti hid festése és a királylátogatás ugyan nem igen illik egymás mellé, de mivel 1918-bót való mindkettő, az időbeli távolság még is összehozta őket. A tárgyalas folyamán kiderült, hogy az érdekesnek kínálkozó elszámolás nem is érdekes. A belügyminiszter ugy mis csak most, öt esztendei gondolkodás után hagyta jóvá a közgyűlésnek azt a határozatát, amellyel 1918-ban megszavazta a közúti hid festé ére és a királylátogatásra szükséges köl ségeket, de fedezet hi^yában kölcsön felvételét engedélyezte. A kölcsö í fel/ételéhez járult most ho:zá a mini-zier, pedig arra már n ncs is s/tiks g, amennyiben a tanács azóta már vissza is fzetre, el is felejtette a meghiuiult ktrá yláiogatás költségeit. A közgyűlés ettől függetlenül tudomásul vette a belügyminiszter leiratát. Ezután jelentéktelen ügyek következtek, szabadságengedélyezések, nyugdíjazások, kisebb e'számolá ok. A tanács elő erjesztéseit hozzászólás nélkül elfog dták, a po'gármester előterjesztéseit hasonló «ors érte. Végre fél hit órakor áttértek az interpellációkra. Interpelláeiék. Az első interpelláló Papp István volt, aki az adófelszó amiási bizottságok működése és a súlyos állami adók ügyében intézett kérdéseket a polgármesterhez és rövid beszéd után tudomásul vette a vá as;t, amely szerint a város tanácsa nem il eté es ebben a kérdésben. Kormányos Benő a városi hivatalszolgák ruhaellátása ügy ben in erpel áit. A tanács megnyugtató válaszát ő is tudomásul vette, amenynyiben meggyőződött róla, hogy a kérdés megoldására valóban megtették a szükséges intézkedéseket. Az elnfik rendreutasít és dént... Kormányos Benő másoaik in:erpellációj« azonban már nem intéződött el ilyen simán. Interpellációjában a külvárosi utc*k világítása iránt érdeklődött. A tanácsi válasz elmondotta, hogy a mérnöki hivatal tárgyalt ebben az ü<»ybsn a gázgyárral, a gázgyár igazgatósága pedig kijelentette, hogy sem a légszesz, sem a villamos áram vezetékének kiterjesztésére nem vállalkozik — a város költségére és veszélyére ellenben hajlandó a külvárosi utcákba bevezetni a villamos áramot, de csak a lámpák oltását és gyújtását váüa'ja. Ez a mai viszonyok között olysn sokba kerülne, hogy a tanács elhalasztandónak tartja inkább a külvárosrészek civilizációját. Dr. Kormányos Benő reflektálni kivánt a tanács válaszára. — Megdöbbenéssel veszem tudomásul ezt a választ — mondotta —, mert tudom, hogy a gázgyárral kötött s/erződís értelmében a vállalat kötelessége a vezetékhálózat szükségszerinti kiterjesztése. A kü városban ázsiai állapotok uralkodn k, pedig a külváros lakossága mi már elérte az intelligenciának azt a fokát, hogy [oggal megkövetelheti ugyanazokat a berendezéseket, mint a búváros. A gázgyárat a szerződés kötelezi és ez ellen a bitang ántánt társaság ellen . . . Az elnöklő Bokor Pál itt félbeszakítja a szónokot. — Kérem a bizottsági tag urat, tessék megválogatni szavait, mert nem engedhetem míg, hogy ilyen kifejezésekkel aposztrofáljon egy szegedi vállalatot. Kifejezéseért rendreutasítom Kormányos Benő: Én nem tudok másképen beszélni erről az ántánt érdekeltségről. A tanács válaszát nem vehetem tudomásul, mert az a váró* szerződésileg biztosított jogainak feladását jelentené. (Helyeslés) Ördögh Lajos előadó válaszol. Elmondja, hogy a döntőbíróság feloldotta a szerződés erre vonatkozó pontjait és igy a gázgyár jogoSzeged, 1923 junius 2. san járt el. Kéri a tanács válaszának tudomásul vételét. Az elnök elrendeli a szavazást, amelynek során husz bizottsági tag szavazott a tudomásul vétel mellett és husz ellene. Mivel pedtg a szavazatok egyenlő megoszlása esetén a döntés joga az elnöké, Bokor Pál a tudomásul vétel mellett döntött. Hangzott ugyan néhány közbeszólás, hogy hiba történt a szavazatok összeszámolásánál, de ez nem vétetett figyelembe. Mihalovics Dezső interpellációja következett volna, de az irterpelláló távolléte miatt azt törölték a tárgysorozatból és áttértek az indítványokra. Dr. Regdon Károlynak a villamosforgalom szabályozását célzó indítványát elfogadta a közgyűlés, dr. Tóth Imre a Zrinyi-uica kövezése ügyében pedig hozzájárult a tanács javaslatához. A Rákóezi-tér átengedése. Wimmer Fülöp indítványa következett a Rákóczi-tér átengedése ügyében. A tanács az indítványt taktikus javaslattal terjesztette elő, olyanformán, hagy a kérdést adja vissza a közgyűlés a tanácsnak, hogy majd a juniusi ülésen tegyen a tanács rá érdemi javaslatot. A halogatás taktikája azonban ez alkalommal csütörtököt mondott. A közgyűlés teljesen átérezte a kérdés fontosságát és teljes kapitulációra kényszeritette a tanácsot. A visszavonulás azért nem ment simán, a tanács, különösen a főjegyző erősen dolgozott az indítvány, illetve a tér átengedése ellen, de eredménytelenül. A tanácsi javaslat elhangzása után Wimmer Fülöp emelkedett szólásra : — Amikor indítványát megtette, az volt az egyetlen célja, hogy a hi-'aíalpjlota építése elől elhengerittesse a közgyűléssel azt az akadályt, amit a tanács elzárkózó határozata hengerített oda. A tanács többsége ugyanis határozottan kimondotta, hogy a Rákóczi-teret nem engedi át, pedig az állam csak ezen a téren építi fel az állami hivatalpalo át és igy, ez a nagyarányú építkezés meghiusuina. A város érdeke azonban megköveteli a tér átengedését, az iparosok, a kereskedők, a munkások érdeke igy kívánja, a lakáskérdés szintén. Ma csak az állam kezdhet ilyen milliárdos építkezésbe. A kívánt telek nagyon értékes, ez kétségtelen, de senkisem beszél feltételnélkűli átengedésről. Itt csak arról van szó, hogy a közgyűlés elvileg mondja ki, hogy a tárgyaiások folyamán megállapítandó fHtételek mellett hajlandó a tér átengedésére. (Átalános helyeslés.) Dr. Tóth Imre szólalt fel ezután. Wimmer Fülöp érveit elfogadja, de véleménye szerint korai még a döntés, tekintettel az igazságügyi palota felmerült terveire. Dr. Regdon Károly ezzel szemben kijelentette, hogy a htvatalpalotáé az elsőség, mert annak terveit már készítteti a kormány, mig az igazságügyi paiota terveit a szegedi törvényszék elnöke még az igazságügyi kormánnyal sem ismertette N gyon könnyen megtörténhetik, hogy a halogatással két szék között a földre esik a város. A hivatalpalota mellett különben még az igazságügyi palota is elfér. Wimmer Fülöp indítványához csatlakozik. Wimmer Fű öp a zárszó jogán szólal fel ismét. Ha a tanács nem mondta volna ki kereken, hogy a teret nem engedi át, hanem u?y határozott voln8, hogy a tér átengedését bizonyos feltételekhez köti, akkor nem lett volna szükség a mai vitára. Kéri indítványának elfogadását. 'laschler Endre főjegyző állandó közbeszólásokkal küzdölt az indítvány ellen. „Az alku eredményét veszélyezteti az elvi határozat." „Majd ha megegyeztünk, visszahozzuk kész javaslattal a kérdést." „A tanácsi javaslat nem is ellenkezik az indítvánnyal." Bokor Pál azonban látta, hogy Wimmer indítványát egyhangúlag eifogadná a közgyűlés, a tanács többi tagja is látta és igy az egész tanács csatlakozott az indítványhoz. A közgyűlés kimondotta, hogy a Rákóczi-teret a tárgyalások folyamán megállapítandó feltételek mellett átengedi az állami hivatalpalota céljaira. Lantos Béla indítványa következett az ujszegedi népliget tendezése ügyében. Indítványát a tanács is, a közgyűlés is elfogadta. Néhány citekföld névszerinti szavazással történt eladása után a májusi közgyűlés véget ért.