Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-19 / 112. szám

S ZB QBD célozta. 2. A munkások és tisztviselők kötelesek rendes munkáikat megkezdeni és a versaillesi szerződés értelmében járó szénszállításokat nem szabad obstrukcióval megakadályozni. 3. Franciaországnak a maga részéről, bár csapa tait is tisztviselőit vissza nem hivja, tisztára ellenőrző szerepet kell vállalnia és amennyire lehetséges, a megszállásban inkább passziv, mint aktív magatartást kell tanúsítani. 4. A normális ipari és polgári élet visszaállításának a Ruhr-vidéken mindaddig a pillanatig tartani kell, amig a problémákat nem rendezik, vagy a rendezés kísérlete újra meg nem hiusul. A britt kormány bizalmas ülésen értésére adta dr. Stahner német nagyköveinek, hogy nem kiván előkészítő tanácskozásokra lépni a berlini kormánnyal az ujabb német javaslat kidolgozása körül. Tudatta Berlinnel, hogy szereíné félhivatalosan megismerni a jegyzéket, mielőtt megküld k Londonba. A lap berlini tudósítója hozzáteszi, hogy Hermes birodalmi pénzügyminiszter egyre élesebben eltávolodik a kormány többi tagjainak felfogásától és szabadke et akar magának biztosítani a jöv3re nézve. A Petit Párisién berlini munkatársa azt jelenti, hogyha Cuno kancellár helyén marad, az csak azért történik, mert nincs párt vagy politikus, aki a mostani viszonyok között megmerné buktáim a kormányt. Rosenberg külügyminiszter a mult hétfőn formaszerint felajánlotta lemondását, hogy könnyi'sen a helyzeten, azonban a kancellár nem fogadta el. A Temps előzetesen összegezi az uj német ajánlatokkal szemben elfoglalt francia álláspontot. Franciaország minden körülmények között ragaszkodik ahhoz az összeghez, mely fedezi anyagi kárainak helyreállítására fordított költségeit, ezenkívül oly ménékben szándékozik követeléseit érvényesíteni, mint azt az Angliának és az Egyesült-Államoknak visszafizetendő tartozásai igényelni fogják. Ha Németország ezidőszerint nem képes külföldi kölcsönök igénybevételével nagyobb tőkeösszegeket folyósítani, fizetéseit más módon is teljesítheti, pl. olyképen, hogy fokozatosan elvállalja az elpusztított területekkel biró nemzetek állal a helyreállítás céljából felvett kölcsönök kamatait. A garancia kérdéséhez a lap a következőket jegyzi meg: A szövetségesek tendenciája az, hogy a birtokba vett zálogokat megtartsák s azok kezeléséről gondoskodjanak, a német kormány dolga pedig az, hogy törvényekről, rendeletekről, reformokról, megtakarításokról gondoskodjék és hogy mindent megtegyen, ami szükséges, hogy mielőbb fizethessen. A Franciaország és Belgium által lefoglalt zálogok formális jövedelmezőségét biztosítani keil s azok csak a német fizetések arányában lesznek megint visszaadhaiók. Az uj német javaslatok tehát csak akkor vehetők figyelembe, ha azok gondoskodnak a passziv ellenállás azonnali beszüntetéséről és beleegyeznek abba, hogy a Ruhr terület csakis a fizetés mérvében legyen ismét kiüríthető. A Daily Telegroph diplomáciai tudósítója arról értesüli, hogy Németország uj ja/aslata 50 milliárd végösszeget fog felajánlani. Mint a Daily News jelenti, az angol kormány a Saar-vidékkel kapcsolatosan olyan vizsgáló bizottság kinevezését fogja java-ölni, melynek tagjai más nemzetekhez tartoznak, mint a kormányzó-bizottság tagjai. A Petit Párisién ma hirüladja, hogy Poincaré miniszterelnök villásregg:lire hivta meg Bonar Law miniszterelnököt. A britt minisz erelnök azonban azzal mentette ki magát, hogy gégebaja miatt nem képes beszélni, orvosai egészen elti tották a beszédlől s igy ránézva nagyon ksnos lenne az együttlét Poinciréval. Bovsar Law állapo a nem javult az olaszországi üdülésen és azért jött Párisba, ho^y egy hírneves specialistától kérjen tanácsot. Düsseldorfban ma volt a tárgyalás az it;eni francia katonai felebbviteli törvényszéken az eiiiélt Krupp-gyári igazgatók és gyáriparosok ügyében. A tárgyalás rövid ideig tartó t A védelem valamennyi előterjesztését, amennyiben azok illetékességi kifogást akartak érvényesíteni, vagy helytelen eljárás miatt aksrták az itélet felo'disát, visszautasította a felebbviteli törvényszék, csak Müller üzemtanácsos ügyében adott helyet újrafelvételi eljárásnak. Szeged város gazdasági fejlődésének mindenkori akadályai. A mi szép városunk ujjáalkotásakor, akik kezükbe vették a varos ügyeit, leginkább a város kiépítésire és szépészeti szempontokra törekedtek. Figyelmen kivül maradt azon sorsdöntő körülmény, hogy a kiépítéssel a kereskedelem és gyáripar minél nagyobb mértékben töriériö fejieizthetésének alapfeltétele is bizto ittassék. Er.nek oka nyilván az volt, hogy akkoriban még a kereskedelem éi ipar n?gyon is mostoha gyermekei voltak a városoknak. Városaink nem nagyon törtettek egy-egy kereskedelmi és ipui vállalkozás megszerzésére és ha érdeklődő akadt, nem tülekedett egyik vidéki város sem arra, hogy kedvezményekkel, vagy csak jó szóval is magához dédelgesse a vállalkozni szándékozókat. Ismeretes a jelszó: „ha te ide igyekszel, számításod szerint vállalkozásod bizonyára hasznodra van é3 igy nincs arra szükséged, hogy mi nyujtsunk neked kedvezményt". A vidék mostoha viselkedése minden különleges és jelentékeny vállalkozót a fővárosba kényszeritett, ahol egyike-másika városi, sőt állami támogatásban is részesült. Kedvezőbbnek találták a vállalkozók, ha az ország központjában helyezkedne* el, még abban a rosszabb esetben is, ha ott sem nyújtottak részükre támogatást, mivel az olcsóbb vidéki munkabérekkel szemben, a központi fekvéssel elérhetővé vált vasúti és viziversenyben megtalálták rentabilitásukat. Amidőn tehát a vázoltakban láttuk a vidéki kereskedelem és ipir hátramaradottségának okait, rátérhetünk arra, hogy gazdasági fejlődésük érdekében honnan indult ki a vidéki városok későbbi bőkezűsége. Temesvár és Szeged. A kiindulópont Temesvár volt. A temesváriak néhai Telbisze volt az első vidéki kezdeményező, aki túltette magát azon a konzervatív felfogáson, hogy a városnak k pni és nem adni kell, ha »nnak fejlődését é& gazdagságát előmozdítani kívánja. Telbiszről az a hir járta, hogy ugy kezdetle az ipar pártolását, hogy akár egy hozzáértő kapiafakészitőnek is nyújtott támogaSzeged, 1923 május 19 tást ipara megkezdéséhez, jóllehet a mesterségét két segéddel kezdette, de viszont kötelezte magát záros időn belül tiz, majd nusz segéddel és végül gépekkei folytatni iparát. A számítás bevált, mert amit a város nyújtott, sz kamatokkal megtérült a föllendült kaptafa- és más gyárosok, valamint az ezrével foglalkoztatott egyének adóiból és a kereső emberek megnövekedett fogyasztásából. Nem szakad figyelmen kivül hagyni, hogy Temesvár Szeged Jel el'entétben inkább predesztinálva volt a kereskedelmi és iptri fejlődéshez. Aki ismeri Temesvár városának elhelyezkedését, az tisztában van azzal, hogy annak fekvése, nevezetesen a vasu»i pályaudvarainak és vágányhálózatán hatalmas ivben való elhelyezése, továbbá a kis Begájának hosszú területen lehttő hozzáférhelése, magukban is mindenkép alkalmasak voitak kereskedelmük és iparuk fejlesztésére. A fejleszthetés alapja tehát megvolt Temesváron, amihez időben, más városokat talán megelőzve fogott hozzá a neves Telbiszük. Vannak vélekedők, akik uüy nyilatkoznak, hogy aligha sikerült volna Telbtsznek saját erejébő', oly nsgyarányokban, az aránylag rövid idő alatt azzá fejleszteni vároBát, amivé lelt, ha programját a mindenkori kormányok bőkezűen és jóakarattal nem támogatták volna. Ezek előrebocsátásával térhetünk csak rá a mi szép városunkra, illeive azon nyilvánvaló okokra, amelyek lehetetlenné tették váro.unk olyan méretű gazdasági fejlődését, mely az ország második városát megilletné. A hibák. Rámulattunk arra cikkünk E'ején, ho?,y BZ újjáépítésnél nem gondoltak rá, hogy Szeged úgyis, mint a Délvidék kapuja, de mint a Tisza mentén fekvő legnagyobb város is hivatott arra, hogy az ország második kereskedelmi és ipari gócpontjává fej lesziessék. A legkisebb líörüiteKÍnié8sei sem lett volna tehát szab3d a jelenlegi Ttszapílyaudvarl a mai helyére kiépíteni, ahol egyrészt a városi védiöltás, másrészt a Szegedről Temesvárra vezető pályatest (vasúti tölté') által annyira körülbástyáztatok hogy ezen kedvezőtlen megoldással a vasút mentén, ha jól tudjuk, két-háromnál több vállalat elhelyezkedése lehetetlenné vált. A vázolt helyzet egyike azon igen nagy akadályoknak, mely városunk közgazdasági fejlődését hátráltatta és hátráltatni is fogja mindaddig, amig ezen a téren radikális változás nem történik. Amidőn tehát egy-egy vállalkozónak választania kellett Temesvár és Szeged között, kétségtelen, hogy amennyiben különös okok nem késztették városunk mellett dönteni, ugy a vasút melletti elhelyezkedés lehetősége inkább Temesvárra vonzotta a tőkeerős vállalkozót. Téved, aki ugy vélekedik, hogy nem leheteti ok arra, hogy Szegeden, vagy másutt telepsdjen-é meg egy-egy vállalat csak azért, mert nálunk nem tudott közvetlen a vasúinál helyhez jutni. Igenis ez a ka'kulációban akkor is, amikor a számítás fillérekben ment, nyomós j)k volt. Elővéve az irónt, minden különös matematikai müvelet nélkül megállapította a vállalkozni akaró, hogy nyers anyagainak a vasúttól a gyárába való befuvarozása és a készgyártmányainak udvarából a vasúthoz történő kiszállítása, az ez«n műveletekhez igénylendő nagyobb munkaerő és személyzet regieje olyan összeget eredményezett, hogy a szegedi vállalkozástól kénytelen volt elállni, illeive ott keresni boldogulás*, ahol vasút mentén rakhatta le sátorfáit. A Tisza. Nem kedvezhetett Szeged gazdasági fellendöiésének a hstalmas Tisza sem, mert a városvédelmi szempontból emelt igen magas védtöltés, további a szélességben nagy árterületünk, igen nagy akadályai voltak és azok még ma is a gazdasági fellendülésünknek. A meglévő rakodópartunk kicsiny és a legforgalmasabb tavaszi hónapokban az is viz alatt áll. A vizi helyzetünk tehát az, hogy közvetlen a viz mellett az innenső oldalon létesítmények egyáltalán nem, vagy csak körülményesen és igen jelentékeny áldozatokkal létesíthetők. Hol vagyunk attói az ideális helyzettől, amelyre Szeged predesztinálva van, tudniillik hogy széltében, hosszában a viz mentén vágányzárunk legyen és a vágányzat mentén gyári kémények füstölögjenek.? Az ideális helyzet megvalósitása adva volt. { Annak mindenáron való keresztülvitelét nálunk dr. Lázár polgármestersége idején a hatóság egyes tagjai is szorgalmazták, sajnos azonban egymást követték az akadályok. Legfőbb akadály pedig az volt, hogy a mi Telbiszünket nem támogatták a mindenkori kormányok. A város földjeiből eladni nem kívánt, nem hozta meg a gazdagodást igérő ideális helyzetért az áldozatot és várt, várt a mindenkori kormányok áldozatkészségére, mely sohasem jött. A megoldás a tervezett kereskedelmi kikötő lett volna. Ott azon a helyen, amint Balogh Károly tervezte azt, hosszú sávon szeite volna a vágányzat a nagy folyónkat és a vágányzat és folyó között hosszú sávon létesülhettek volna a vállalatok. Tervezetén sorjában füstölgött a gyárkémény; elevátorok, enelé-daru* és a legmodernebb gépberendezések raja volt szemlélhető, melyek segélyével az ipar és kereskedelem munkáskézben, időben, sok sok megtakarítást ért volna el. Olcsóbbá tenni és emellett meggyorsítani a produkciót, — ez volt a mi tanácsnokunk jelszava. Oda tervezte a tanyai vasút végállomását is. Az volt a terve, hogy az „kis" vasút legyen mindenkor, mert csak azzal tudja a tanyát a városának biztosítani. A nagy vasút, amint jól mondotta, eltereli a tanyát Szegedtől. A kis vasút menetrendjét is jól megállapította. Oly időéen kellett volna a kis gépnek befuinia, amikor már a nagy vasút összes vonatai elhagyták a pályaudvaraikat és jóval a nagy vasul vonatainak beérkezte utánra volt tervezve a kis gép kiindulása. Időt akart adni a tanya népének, hogy városunkban költse el a pénzét, ne vigye innen tovább. Ezzel Í3 fejleszteni kívánta a msglávő kereskedelmünket és iparunkat. Megakadályozott tervek. 1914. mircius havában, amikor a kereskedelmi kikötő létesítését megtárgyaló ankét utoljára összeült, melyen a miniszteri kiküldött is jelen volt, a legrészletesebb elsboratumat tárta Balogh Károly a megjelentek elé és a megjelent közgazdasági előkelőségek biztosra vették, hogy