Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-19 / 112. szám

Stlgid, májas i9 SZBOBD akár tétikikötő, akár kereskedelmi kikötő alakjában rövidesen megindulhat városunk gazdasági fejlődése. Sajnos ezen évben jött a háború és minden elcsendesült. Elháríthatatlan akadályok gördültek tanácsnokunk nsgyszabásu borközraktári tervei elé is, melyek létesítése éppen nem rajta múlott. Ezen nagyszabású vállalkozás megvalósulása ma kiszámíthatatlan előnyöket jelentene Szegednek. — Terve volt a lelsőtiszaparli öblözet is, melylye! egyrészt a helyi érdekeltség tutajkészletét, másrészt a déli végeken fekvő fürészgyárak faikészletét kívánta elraktározni és egybin megvédeni a téli jégzajlások és tavaszi vizáradások ellen. Ugy dolgozott szabad perceiben és ünnepnap jain Balogh Károly városának érdekében, sajnos anélkül, hogy programját a hivatottak támogatták volna. A tanácsnokunk részletezett programjának meg kell valósulnia, mert különben Szeged visszafejlődik. Bárki is valósítsa meg a nagyjelentőségű terveit, a kezdeményezés koszoraját tőle elvenni nem lehet. Ugy érezzük, hogy megszívlelendő volna a mai nehéz időkben is, hogy a váioi és kormány meghozzanak minden áldozatot a kereskedelmi kikötő létesítésére^ mert a jelen helyzetünkben ezzel volna talán megoldható a szomszédainkkal való gazdasági kapcsolatunk oly formán, hogy amint Budapest a francia pénzcsoport támogatásával, ugy Szeged a szomszéd jugoszláv és román tőkésekkel juttatná dűlőre a szegedi szabad vám- és kereskedelmi kikötőt Balogh Károly tervei szerint. A kereskedelmi kikötő hiányának tulajdoníthattak Temesvár egyik tényezőjének szállóigévé vált kérdezősködését is, hogy: „ Honnan van az, hqgy az önök nagy Tiszája olyan kicsiny és a mi kis Begánk olyan nagy.* K Aí. A szerdai interpellációk. (A Szeged budapesti tudósítójától) A nemzetgyűlés, mely még április 28 án napolta el ülését, május 23 án, szerdán délelőtt ismét ülést tart. A szerdai interpellációs napon elsőnek az elhalasztott interpellációk előterjesztésére kerül a sor. A képviselők a szünet idején is több ujabb interpellációt jegyeztek be. Az interpellációk jegyzéke a következő: Szakáts Andor a miniszterelnök és a pénzügyminiszter külföldi ntja íárgyájsn a miniszterelnökhöz. F. Szabó Géia a lisztvselök, nyűg-, díjasok stb. vasúti kedvezményeinek korlátozása tárgyában a pénzügyminiszterhez. A hadicélokra elrekvirált, de annak idején igénybe nem vett kisüstök tárgyában a pénzügyminiszterhez és végül a párbaj kinövéseinek szigorú megtorlása tárgyában az igazságügyminiszterhez. Tanáoskozás a cukorkérdés rendezéséről. A pénzügyminisztériumban és a közélelmezési minisztérium illetékes osztályán állandóan foglalkoznak a cukorkérdéssel. Bud miniszter tegnap rendkívüli értekezleten foglalk&ott a kérdéssel és Prónay György báró államtitkárra bizta a kérdés végleges tisztázását és a fennálló visszás helyzet rendezését. Az államtitkár azonnnl intézkedett, hogy valemennyi gyár és viszonteiárusitó a minisztérium felszólítására összes szétosztó jegyzékét bemutassa. Prónay Györgynek eltökélt szándéka, hogy szigorú intézkedéseivel feltétlenül stabilizálni fogja a cukor árát. Illetékes helyen azt is kijelentették, hogy ha máskép nem sikerül a kérdés végleges rendezése, a közélelmezési minisztérium fogja átvenni a cukor elosztását. A prágai nemzetközi kereskedelmi kongresszus. A prágai nemzetközi kereskedelmi kongreszszusra az angol kereskedelmi kamarák 20 tagja fog érkezni, akiket lord Forsot volt angol miniszniszter, sir Archibald Williamson és sir Ewelyn Cecil vezelnek Prágába. Az angol delegáció május 23-án nagy fogadóestélyt fog rendezni a kongresszus tagjainak és a cseh nemzetgyűlés tiszteletére. Az angol delegációhoz fog csatlakozni az aigol alsóház egész kereskedelmi albizottsága Olaszországból 15 képviselő fog érkezni Georgini miniszter vezetésével. A delegáció tagjai közül 9 volt miniszter és államtitkár. Az Amerikai Egyesült-Államoktól értesítés érkezet, hogy a kormány hivatalosan képviselteti magát. Hivatalpalota, vásárcsarnok és a rendőrség. (A Szeged tudósítójától.) A hivatalpalota ügyét már leszavazták a tanácsban, de még nem szavazta le a nagyközönség. Végigkérdeztük a különböző érdekeltségeket és mindenütt a hivatalpalota felépítése mellett, tehát a tanács határozata ellen nyilatkoztak. A kofáktól a kereskedelmi és ipari érdekeltségeken keresztül az összes állami hivatalokig egybehangzóan az a vélemény, hogy egy ilyen építkezést, amely erős gazdasági megmozdulást jelentene a városban, semmi esetre sem szabad elejteni egy otyan ősrégi, de talán soha meg nem valósitható terv miatt, mint a vásárcsarnok terve. A közmondás is azt mondja, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. De nemcsak a közhangulat, vagy a közelebbről érdekeltek elfogultsága beszél csupán a hivatalpalota felépítése mellett, hanem mellette szólnak a város érdekeivel azonos tények is, amit a tanács nem vett észre, vagy nem akart észrevenni. A hivatalpalota felépítéséhez fűződik például a szegedi államrendőrség sorsa. Ez a rendőrség annyit használt már a város közrendjének, hogy feltétlenül jobb sorsot érdemel, mint amilyen helyzetben ma van. A rendőrség helyiségei olyan szűkek és kényelmetlenek, hogy sokáig ez igy nem mehel és feltétlenül gondoskodni kell a rendőrség előnyösebb elhelyezéséről. Erre a legalkalmasabb lett volna a hivatalpalota, ha a város tanácsa másként rendelkezett volna, mint tette, tudniillik, hogy hajlandó lenne egy telke' átengedni, de csak a város külsőbb részén és nem a Rákóczi téren. Nyilvánvaló azonban, hogy a közérdek azt kívánja, hogy a rendőrség minél közelebb legyen a város központjához, mert ha a rendőrséget kiviszik a Belvárosból, akkor meg fog történni, hogy égetően sürgős esetben a közrend biztosításához szükséges karhatalom későn fog megérkezni a helyszínre, ami teljesen lehetetlenné teszi a rendőrség munkáját. A tanács azzal utasította el a hivatalpalota tervét, hogy a Rákóczi-térre a vásárcsarnokot fogják épiteni — majd —, egy részét pedig szabadon hagyják a különböző piacok számára. Ezzel azonban nem oldódik meg a kérdés, mert a piacok elhelyezéséhez nem egy rész, hanem az egész Rákóczi-tér is kevés volna. Ezt a kérdést csak ugy lehetne megoldani, ha a vásárcsarnokot a Rákóczi tér és a Valéria-tér közötti utcatömbön — ahol most kétemeletes paloták is vannak — építenék fel, mert ebben az esetben a szabadtéri piacok elhelyezésire a Rákócziés a Valéria-tér egész terjedelmében rendelkezésre állanak. Ezt a tervet azonban a tanács már régesrégen elejtette és igy a vásárcsarnok kérdésének megoldására csak egyetlen egészséges terep lehet: a Mars tér. Ezen az óriási téren — a tátongó ürességek tere — a vásárcsarnok a legmegfelelőbb elhelyezésre találna, mert körülötte éppen elegendő hely maradna a csirke- és zöldségpiac elhelyezésére. Üdvös lenne ez a megoldási mód a város forgalmának decentralizálása miatt is, mert ugy a Ttsza Lajos-köruti és azon belüli városrész forgalma csökkene egy kissé, viszont a vásárcsarnok a nagykörút és a körúton kívüli utcák forgalmát növelné és további építkezésre ösztönözné a környékbeli lakosságot. A Rákóczi-téren azonban mindez nem állhat fenn, hiszen a Kossuth Lajos-sugárut és a Méreyutca már most is majdnem teljesen kiépültek és forgalmuk is elég nagy. Jobb tehát, ha a hivatalpalotát a Rákóczi térre építik, még pedig a Mérey utca jelöli részen, a másik részét pedig parkírozni lehetne — hiszen ugy sincs már zöld a városban —, vagy ha ez lu;:u3, akkor a zöldségpiac még mindig elférne a téré-a hivatalpalota mellett. Mikor évek óta harcolnak U al és szóval, hogy az állam kezdj? meg u épii jzést, akkor a városnak nem szabadna megakadályozni ezt az első komoly lépést a munka megindulása felé, A hivatalpalota nemcsak egy szép palo'.át, hanem sokirányú muikaalkalmat és pénzt, pénzt és pénzt jelentene eekünk. Vájjon gondolt-e a tekintetes tanács ninderre? És arra gondolt e, hogy ha most nm épül fel a hivatalpalota, akkor talán mm épül fel tiz év múlva sem, de ugyanakkor e vásárcsarnok terve is csak papiroson fek^k, belepve az évtizedes porral? Két Bzék ít a pad alá esni pedig nem tanácsos még a tanácsnak sem. Van tej bőven, de hamis és drága. (A Szeged tudósítójától.) A nyári ipok örömei Szegeden sohasem voltak mtittük/i.— liek. Alig köszönnek be az első melegebb napok, velük együtt megérkezik a por és a vízhiány is. Évtizedek óta tart a küzdelem a két nyári veszedelem ellen, de a küzdelemnek nagyon kevés az eredménye. A tanyákról jövő porfelhők leszerelésére a háború előtt befiáitólták ugyan a várost is és a körtöltés alját i«, de a háborús évek nyomorúságában majdnem minden fát „kitermeltek"; kipusztították teljesen a Makkos-erdőt, ugy hogy most éppen o'yan tűrhetetlen a hetyzet, mint amilyen a fásítás előtt volt. A vízhiány elleni küzdelem még ennyi eredményt sem ért el. A vizmütelep vízszolgáltatása nem növekedett arányosan a lakosság gyarapodásával, mert mindig sok és sokáig tartó harcba került, amig a város egy-egy uj ártézi kutat fúratott. A por és a vízhiány Szeged város nyári betegsége, a tejmizériák azonban állandóak ebben a városban, csupán évszakok szerint változtatják természetüket. A háború előtt zavartalan volt a város tejsllátáss, a háború után azonban megváltozott a helyzet. Az országból leszakították azokat a területeket, amelyek azelőtt Szeged legfontosabb tejforrásai voltak —, a várostól délre fekvő tejgazdaságok nagy része idegen impérium alá került. A város fölötti gazdaságok pedig Kecskemét, Cegléd is Badapest felé gravitáltak. A hirtelen változás igy teljesen föl borította az itteni tejellátást és annak uj megszervezése számos akadályokba ütközött és még ma sem tökéletes. A helyzet ugyan hasonlíthatatlanul jobb már, mint amilyen abban a kritikus időben volt, a városba kerülő tej mennyisége ugy ahogy elegendő a redukált igények kielégítésére, de — éppen a tejellátás szervezetének tökéletlensége következtében — a piacra kerülő tej minősége silány. A legszigorúbb hatósági ellenőrzésnek sincs semmi számbivehető hatása. A kofák, a termelők nem törődnek a j tejárusitást szabályozó rendeletekkel, ahol le<r b&t, kilátszanak minden szabályt, a birság me*ii máiis összege otyan stecsonv, hogy fájdalom I nélkül előre belekalkulálhatják a rezsi Yítórtgekb?. A következmény pedig nem is áehet más, mint az, nugy a piacon ritkezágszámba megy a fölözetlen tej, de annál gyakoribb a vízzel higitott hamisítvány. Mu i^atársunk kérdést intézett a város fejeilátására vonatkozólag Csonka Ferenc gazdasági főtanácsoshoz, a vegyvizsgáló állomás vezetőjéhez, aki a következőket mondoita: — Az áltaiános visszaélés okát én abban látom, hogy a fogyasztóközönség túlságosan indolens. örül, ha tejet kap, pedig tejhiányról ma már nem igen beszélhetünk, mert van tej bőven. Nem törődik senki a tej minőségével, tizhusz korona megtakarításiért még a vízzel hígítóit tejet is megvásárolják. A tej pnei ára tulajdonképea nem magas, 140—160 koronáért árulják lííer]é% azonban a piaci (ej mégis drága, mert hamisítják, lefölözik és igy a 140—160 koronás tejár tulajdonképen 280—320 koronás árnak felel meg. — A vegyvizsgáló állomás rendkívül szigorúan ellenőrzi -a tejárusitást. A legújabb tejrendelet értelmében elkobozzuk a tejet akkor is, ha fölözött, de jeltelen kannában hozták be a városba. A tejárusitásra följogosított szatócsok közül nagyon sokan visszaélnek iparengedélyükkel, a megengedett ötven liternél jóval többet árusítanak. — A legnagyobb zavart azonban azok a kofák okozzák, akik nem a piacra viszik a tanyákon összevásárolt tejet, hanem házalnak vele, ami pedig a rendelet értelmében kihágás. A hatóság azonban képtelen a házalás megakadályozására. — A piaci tej minősége soha sem volt jó. Már a háború előtt is a piaci tej elnevezése azt jelentette, hogy az csak sütésre alkalmas. Most azonban a tejtermelő kisgazdák és a köz-