Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-19 / 112. szám

Egyes saram ára 30 korona *er*«n»i*íiS 4a Uadóbíve to'.í RIMticj-nica 6. (PrófétasMBö, L emelet 6.) Telefon tf-33. A „Szeged* megjeleStí kítK kiléteiével minden Sj>« szám éra 30 ko•Mtí. Blölketésl érak: Kgj Vwwra Ssefreden 600. Bnda Ki él vtaéken 650 korIV. évfolyam. Szeged, 1923 május 19, SZOMBAT. Hirdetést érak: Félhasébon 1 mm. 12, egy hasábon 20, másít 1 hasábon 30 K. S.'övegközl 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10. kövér belükkel 20 K. Szövegközi! közlemények Koronként 150 K.Nyllttér, csaU,dl értesítés 200 K. Többszöri felaüú&nálórengedménj. 112-ik szám. Passzív reszisztencia. Poincaré nyilatkozott ma a francia karcwa pénzügyi és külügyi bizottságának együttes ülésén és pontos számszerű adatokat mutatott be a Ruhr-vidék megszállásának tartama alatt Franciaországba szállított javakról. A francia minis7terelnök elismerte, hogy január 11-én katasztrófális zuhanás következett be a jóvátételi szállításokban és elismerte azt is, hogy ezen eleinte sehogyan sem sikerült a megszállóknak segíteni. A néniét bányászok és munkások passzív ellentállása, amit Berlinből irányítottak, teljesen megbénította a Ruhr-vidéken a termelés! ét amióta a francia trikoor lengett Westfália kis városkáinak főterén, azóta ötszázadrészét sem kapta Franciiország annak, amit Németország, „a jóvátétel teljesítése a'ól kibújni akaró Németország" a „szankciók" életbeléptetése előtt szállított a jóvátételi számlára. A németek nagyszerű passzív reszisztenciája kivívta az egész világ, még a nacionalista Franciaország bámulatát is, de azt természetesen mindenki tudta Németországban is, hogy őrökké a ruhrvidéki munkások Bem fogják bírni az e'lenállást, hiszen mint minden háborúhoz, ehhez is elsősorban Montecuccoli három dolga: „pénz, pénz és megint cssk pénz" kell. Ha a német munkás nem dolgozik a franciáknak és nem termel ki hónapokon át egyetlen tonna szenet a franciáknak, akkor nem termel a bányatulajdonosnak sem, ha pfdig a bányatulajdonos nem kap szenet munkásától, amit eladhat, nincs miből kifizetnie a munkást. Ez világos és tiszta volt a birodalmi kormány előtt is, tehát ugy próbált a dolgon segíteni, hogy magára vállalta a ruhrvidéki munkásság fizetését és hónapokon át a Reichsbank fíóvjai folyósították a bányák és ipartelepek pénztárának a munkások fizetésére szolgáló százmilliátdókat. Természetesen ezek a hatalmas summák mind a bankóprésből kerültek ki, amely szakadatlanul ontotta magából a fedezetlen bankjegyek miriádjíit, folyton lejjebb és lejjebb nyomva ezáltal a német pénz külföldi árfolyamát. A márka katasztrófális zuhanását.sikrült ugyan a Reichsbanknak külföldi deviza-tartalékainak gyors és erélyes* harcbavetésével megakadályoznia, azonban a bankjegy-kontingens folytonos szaporodása és a devizatartalékok csökkenése hamarosan világossá tették, hogy sokáig már nem lehet ezt a módszert követni. Ennek következtében a német kormány azzal próbálkozott meg, hogy a munkásoknak nem folyósította többé fizetésüket, hanem csak munkanélküli segélyt adott s igy sikerült is lényegtelen összegeket megtakarítania, viszont azonban a munkások, akiknek éppen csak hogy a legszükségesebbre futotta a munkanélküli segélyből, elkezdtek zúgolódni, sőt fenyegetődzni, hogy ha nem kapjak meg teljes fizetésüket: munkába állanak a franciáknak. Cuno kancellárt és kormányát súlyos dillema elé állították a munkások követelései és hiába próbálkozott meg a kormány erőteljes propagandával ellensúlyozni a követeléseket, az mit sem használt, hiszen nem politikai, hanem kenyérkérdésről volt szó. Cuno a két rossz közül a kisebbiket választotta, inkább a munkások fizetését nem emelte, mintsem hogy a bankjegy-kontingens határtalan növelésével a meg nem szállott Németországot gazdasági csődbe kergesse. A munkásság eleinte csak fenyegetődzött azzal, hogy a franciáknak fog dolgozni, ha nem kapja meg régi fizetését, de a fenyegetödzésből aesecskán valóság lett. A Ruhr-vidéken a rrunkások felvették a munkát. Nehezen és lassan fejlődtek idáig a dolgok, de ettől kezdve hirtelen meggyorsult a tempó és néhány hét alatt elérték azt, hogy — mint arról ma Poincaré beszámolt — a Ruhr-vidékről ma ismét annyit szállítanak Franciaországba, mint a megszállás előtt, csak éppen Németország számára nem termelnek semmit a megszállott területen. Igaza van Poincarénak abban, hogy ezzel a Rutír- vidék megszállása tekintetében elérkezett a stabilizáció időszaka, hiszen ha a megszállási költségeket fedezik a bevételek, ugy „Franciaország valóban addig maradhat a Ruhr-vidéken, ameddig neki tetszik: ott csak nyerhet."Ezt be kell a németeknek is lálniok, éppen ezért le kell a konzekvenciákat is vonriok és likvidálniok kell a megszállást, ha mindjárt prestigeük súlyos megcsorbítását is jelenti az, ha beismerik legyőzetésüke*. Kétségtelenül igazuk van azoknak, akik hangsúlyozzák, hogy Németország még hosszú ideig elbírhatja a megszállást, mint ahogy igazuk volt azoknsk is, akik ugyanezt mondták a háborútól 1917 ben, de esztelenség olyan harcot folytatni, amelyben még csak kilátás sem nyílik a győzelemre, pusztán azért, mert valaki még bírja a harcot. Németország már úgyis elkésett, amikor nem a pjssziv rezisztencia diadalmas heteiben kezdett tárgyalásokat a franciákkal, amikor még Párisban is kétkedtek az okkupáció sikerében, hanem megvárta, mig ország-világ előtt nyilvánvalóvá vált az ellenállás kudarca, de most talán még nem lesz késő elfogadható ajánlatokkal előlépni, hiszen Angliában erős segítőtársra találna egy józanul felépített megegyezési terv. De ezt a tervet még ma kell megszerkeszteni és nem holnap, hiszen minden tonna szén, amennyivel többet visznek ki a Ruhrvidékről Franciaországba, minrelöző nap, egyegy vesztett csatát jelent Németország számára. Bethlen István római lemmel szemben. Az Idea Nacionale vezércikkben hangoztatja a Magyarországnak adandó politikai és gazdasági támogatás szükségességét. Ebben az irányban az első lépés — irja a lap — Nyugatmagyarország kérdésében történt. Most az olasz iniciativát módszeresen tovább kell építeni. A Magyarorszégnak adandó támogatás azonban nem csupán Magyarországba szorítkoznék, hanem tényleges biztosítékokat kell adni a Romániáho?, Jugoszláviához és Csehországhoz csaolt m?gyar szigetek számára is. A jóvátételi bizottság tagjai Budapesten. Ma reggel a bécsi gyorsvonathoz csatolt szalonkocsiban érdekes vendégek érkeztek a ffvárosba, még pedig Iogan amerikai ezredes, a párisi jóvátételi bizottság pénzügyi osztályának tagja nejével és Causey ezredes, áz Ausztria pénzügyeinek szanálásával megbízott bécsi ántánt bizottság amerikai tagja. A két amerikai urat Brentano Tivadar amerikai követ várta a pályaudvaron és még a szalonkocsiban egy óra hosszat tartó tanácskozást folytatott velük. Az am rikai vendégek a Bellegue-szállodába hajtattak, ahol a külügyminisztérium hkást foglalt le részükre. Iogan ezredes és Causey vasárnapig maradnak Budapesten. Iogan ezredes hangsúlyozta, hogy utja kizárólag magántermészetű, de hir szerint a pírisi jóvátéle i bizottság egyik kimagasló tagjának Budapestre érkezése nagyfontosságú tárgyalásokkal van összefüggésben. „Franciaország csak nyerhet a Ruhr-vidék megszállásával." Bethlen István gróf miniszterelnök tegnap a kora reggeli órákban a Tribuna és az Idea Nationale szerkesztőjét fogadta s utána Castagnetto budapesti olasz követ kíséretében Federzoni minisztert kereste fel, akivel hosszabb ideig tárgyalt. Beihlen a délelőtti órákban újból tanácskozott Mussolini niiniszierelnökkel, majd az olasz királynő elölt jelent meg, aki magánkihallgatáson fogad.a a miniszterelnököt. Az audiencia, trely hosszabb ide:g tartott, a legszivélyesebben folyt le. Bethlen után Nemes Albert g óf követ járult a királyné elé. Ugyanez időben dr. Kállay Tibor pénzügyminiszter hoszszabb tárgyalási folytatott De Stefani pénzügyminiszterrel. Délben szűkebb körű dejenuer volt Nemes Albert gróf guirináli magvar követnél. A délután fo'yamán Bethlen gróf számos előkelő olasz politikus és pénzügyi tekintély látogatását iog dia. Este Mussolini miniszterelnök Bethlen Mván gróf liszteletére ebédel adott. Az ebéden az olasz kormánynak és a magyar követségnek valamennyi tagja részt vett. Ma Beihlen gróf miniszterelnök a délelőtti órák! an Anglia nagykövetével tanácskozott. Kállay pénzügyminiszter pedig a pénzügyi é* kereskedelmi miniszterrel folytatta megbeszéléseit. Déiben pedig Nemes Albert rgóf magyar követ a köve ség palotájában levő lakásán villásreggelit adott, amelyen Mussolini is részt vesz. A pápa hétfőn fogadja a miniszterelnököt. Az olasz sajtó állandóan napirenden tartja a magyar kérdést és egyhangúan rámutat a magyar-olasz érdekközösségre a szláv veszedePoincaré ma a pémügyi és külügyi bizottság együttes ülésén kijelentette, hogy a megszállott területek jövedelmei mától fogva fedezik a megszállás költségeit: A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a Franciaországba és Belgiumba szállított napi szén- és kokszmennyiség a megszállás kezdete óta állandóan növekvőben van, ami különösen a vasúti és mérnöki személyzet fáradozásainak köszönhető. A Németországból jelenleg szállított szénmennyiség már ugyanannyi, mint a megszállás előtt volt. A vasutak üzemköltsége a vasúti jövedelmektől megtérül. Az elért jövedelem állandóan fokozódik. Az erdötermelés szintén jelentékeny jövedelmet hoz. A jól megszervezett vasúti és hajózási forgalom a szén és koksz szállítását teljesen biztosítja. A bányamunkák rendben folynak. A miniszterelnök végül kijelentette, hogy a Ruhr-terület megszállása tekintetében a stabilizáció időszaka állt be. Ha a jóvátételi bizottság jelentéset tekintjük, a szállítmányok bőven fedezik a kiedásokat. Előrelátható, hogy a Ruhr terület megszállása többet fog jövedelmezni,, mint remélhető volt. A szervezés munkája nspról-napra tökéletesebb, Frar.ciaország annyi ideig maradhat a Ruhr-területen, ameddig neki tetszik, csak nyerhet ott. A francia kormány el van határozva, hogy a birtokba veit zálogokat annyi ideig tartja meg, mig Németország kötelezettségeinek eleget nem tesz. Több kérdésre válaszolva Poincaré kijelentette, hogy véleménye szerint Németország adósságainak leszállításáról csak akkor lehet szó, ha a szövetségesek közötti adósságok ügyében is megegyezés jönne létre. Maga a Rajna balpartja is elegendő volna arra, hogy Franciaország biztonságát kétségen kívülivé tegye. A bizottságok a miniszterelnök nyilatkozatát jóváhagyólag tudomásul vették. A Times párisi tudósítója szerint a francia kamara folyosóján tovább folyik a vita a ruhrvidéki fegyverszünet tervéről. A laptudósító ennek a fegyverszünetnek a feltételeit, melynek meg kell előznie minden formális tanácskozást, kisérletképen a következő 4 pontban foglalja össze: 1. Németországnak a maga részéről vissza kell vonni minden rendeletét és titkos utasítását, mellyel a bányamunkások és vasutasok munkabeszüntetését, valamint a ruhrvidéki német tisztviselők működésének megtagadását