Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-03 / 99. szám

SZE QBD A párisi nagy lapok interjúkat közölnek Bethlen miniszterelnökkel. A Matin tudósítója előtt a miniszterelnök egy nyilatkozatában til­takozik az ellen a tévhit ellen, hogy Magyar­ország nagyon gazdag ország. Az a hadjárat, melyet a magyar kormány politikai ellenfelei és a magyar újjáépítésre féltékeny egyes or­seágok a- külföldön folytatnak, Magyarországot fájdalmasan érintik. Magyarország Francia­országgal valamikor kitűnő viszonyban volt s most- is szeretné, ha ez a> jó viszony meg­ujulna. Az Excelsior szerint Magyarország tanúbizony­ságát adta őszinte jóakaratának, hogy békében és jóviszonyban akar élni valamennyi szomszéd­jával. Ez a kimondottan békés politika a béke­szerződések betartásán alapszik, bármily szigo­rúak is azok. Békés hajlandóságát bebizonyí­totta Magyarország azzal, hogy Ausztriával szer­ződést kötött a döntőbíróság felállításáról Cseh­országgal pedig a kereskedelmi forgalom rendezé­séről. A kormány azon van, hogy a lehető leg­gyorsabb idő alatt Jugoszláviával is végleges kereskedelmi szerződést köthessen. A Petit Párisién Bethlen miniszterelnök szám­ada'ainak felsorolása után ezt írja: Mindenki láthatja, hogy Ausztria után Magyarország is arra a végzetes lejtőre jutott, melynek végén kikerülhetlen bukás fenyeget, ha idejében meg nem segitik. Magyarország és Franciaország között a viszony kitűnő. Franciaország segitsé gére sietett a magyar egyetemi hallgatóknak s tudományos könyveket is küldött nekik. Az összes párisi nagy lapok beszámolnak Bethlen gróf miniszterelnök s Kállay pénzügy­miniszter megérkezéséről. Nagy tárgyilagosság­gal tárgyalják Magyarország jelenlegi helyzetét. Megállapíthatjuk — irja az Echo de Danube — hogy Magyarország irányában a hangulat Pá­risban meglehetősen kedvező. Főleg azt a nyil­vánvaló őszinteségét méltányolják, mellyel Ma­gyarország szomszédaival szemben felmerült ellenléteket szemmelláthatólag békésen iparko­dik elintézni. Francia szempontból némileg ne­heztelnek mégis azért, hogy Magyarország bi­zonyos mértékben pártjára áll a Ruhr-kérdés­ben és a jóvátételi kérdésben régi szövetsége­sének. Ez a két kérdés tudvalevőleg nagyon érzékenyen befolyásolja a francia közvéleményt. Különösen ebben a piila.iaíban, melyben épp Magyarország fordul a szövetségesek jóindula­tához abból a célbói, hogy könnyítéseket esz­közöljön ki, melyek lehetővé teszik gazdasági fellendülését. Egyébként ezt a fellendülést mind­azokban a körökben, melyekben méltányolják Bethlen gróf törekvését, őszintén kívánják. A ma reggeli Gaulois irja: A Magyar­országnak nyújtandó pénzügyi segítség kérdé­sében a kisántánt részéről bizonyos ellenállásra lehet számítani, mert a kisántánt hajlik arra, hogy Magyarországgal szemben oly bizalmat­lansággal viseltessék mint Franciaország és Belgium a ruhrvidéki iparral szemben Az már azonban sok, hogy Magyarországgal épp oly kegyellenül bánjanak, mint Poroszországgal, mely felelős a világháborúért. Kétségtelen, hogy Magyarország rá van szorulva a külföldi segít­ségbe, csupán azt kellene tuíni, hogy mit szólnának Magyarország túlságos gyors gazda­sági újjászületéséhez a szomszédai. A londoni Financial 'limes hosszabb cikk­ben foglalkozik Magyarország pénzügyi és gaz­dasági helyzetével és részletes statisztikai ada­tok alapján bizonyítja, hogy Magyarországtól nem lehet jóvátételi Jizetéseket követelni. — Magyarország — írja a lap — elvesztette területének kétharmad részét és kereskedelmi mérlege több mint 24 milliárd passzívát, állami költségvetése pedig három és fílmillió sterling deficitet tüntet fel. Ilyen körülmények között arra a kérdésre, hogyan tudhat Magyarország jóvátételi fizetni, csak egy felelet van: semmi­képen. Épp oly lehetetlen feltenni ezt, mintha a kőből vért akarnának kisajtolni. A cikk azután sorra végigmegy Magyar­ország ipiri és gazdasági erőforrásain és ki­fejti, hogy a békekötés következtében mily óriási veszteségek érték Magyarországot. Vége­zetül megállapítja, hogy az ország csak ugy szedheti össze magát, ha jóvátételi kötelezett­ségét teljesen törlik, vagy legalább is mérsékel­ten alacsonyabb összegben állapítják meg. Az országban sok energia található és megvan szomszédaival szemben az az előnye, hogy egy nemzetiségű, egységes állam, ipara fejtödés­Szeged, 1923 májas 3. képes, noha külföldi nyersanyagra van utalva, mezőgazdasága és állattenyésztése pedig nagy várakozásnak néz elé. Ha a jóvátételi kérdést megfelelően rendezik, akkor Magyarország re­ményteljes jövőben bizhatik. Pelnearé fogadta. Bethlent. Párisból jelenti az Havas: Poincaré minisz­terelnök- ma- délelőtt fogadta Bethlen miniszter­elnököt és Kállay pénzügyminisztert, akiket Korányi Frigyes báró magyar követ mutatott be. A megbeszélés után Bethlen miniszterelnök élénk megelégedéssel nyilatkozott arról, hogyan fogadta őket Poincaré, aki előtt ismertette Ma­gyarország pénzügyi helyzetét. Bethlen István gróf miniszterelnök az Havas ügynökség munkatársa előtt a következő nyi­latkozatot tette: — Utunknak az a célja, hogy a jóvátételi bizottság a trianoni békeszerződés értelmében a magyarországi javakra megállapított zálog­jogok egyrészét függessze fel, hogy aztán Ma­gyarország kölcsönt bocsáthasson ki, mely az ország talpraállitása szempontjából nélkülözhe­tetlen. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Magyarország súlyos pénzügyi és gazdasági nehézségekkel küzd, bár maga minden erőfe­szítést megtesz, kénytelen külföldi kölcsönt igénybevenni. A miniszterelnök fejtegetései végén arra a megállapításra jutott, hogy a francia-magyar viszony kitűnő s hogy a francia-magyar kap­csolatoknak még szorosabbakká kell válni. E cél érdekében minden lehetőt meg fog tenni. Kifejezte még azt a kívánságát is, hogy Magyar­országot Franciaország s a béke minden ba­rátja támogassa a talpraállás munkájában. A franciák letartóztatták Kruppot. Essenből jelentik: A Krupp-gyár igazgatói ellen folytatott vizsgálat során a francia vizsgáló­bíró megidézte Kruppot, hogy mint tanút, har­madízben kihallgassa. Krupp erre megszakította berlini tartózkodását és ma délelőtt jelentkezett a vizsgálóbírónál. Rövid kihallgatása után a biró kijelentette előtte, hogy letartóztatja. Mint a Daily Mail Newyorkól jelenti, a Har­ding és H jart között történt szakadás az Egye­sült Államokban szenzációs hatást keltett. Heart azért támogatta Harding megválasztását, mert Harding politikájának jelszava az európai ügyek­től való teljes elszakadás volt. Mióta Hirding az Egyesült Államoknak a nemzetközi itélőszék­hez való csatlakozását sürgette, Heart azon fá­radozik, hogy egy harmadik pártot alakítson, mely a legközelebbi elnökválasztáson Jonson szenátort jelölné. Dr. Cuno német birodalmi kancellár ma dél­előtt fogadta a pártvezéreket A német jegyzé­ket holnap adják át a szövetségesek kormá­nyának. A német munkaközösség pártja a birodalmi gyűlésen interpellációt terjesztett elő, melyben a márka esésének okaira nézve kérdezi meg; a kormányt és különösen az iránt érdeklődik, hogy belföldi területen szándékosan, vagy gon­datlanságból segiíeiték-e elő a márka esését és minő intézkedéseket szándékozik a kormány tenni, hogy hasonló eseményeknek éltjét vegye. Nlég sem adják el a kislakásokat. (A Szeged tudósítójától) A tanács és a ta­nács előterjesztése alapján a közgyűlés is, mint ismeretes, elvban kimondta, hogy a mult év­ben épitett kislakások eladásához hozzájárul. Az elvi hjzzájárulás után — pedig jó idő eltelt már azóta — nem történt ebben az ügyben semmi. A kislakásokra állítólag egyttlen vevő sem jelentkezett, de az eladást maga a.várój hatósága sem publikálta kellő formában, igy ez a kérdés is lassankint teljesen elmerül a köz­igazgatási nagy temetőben. A kislakások elidása rendis körülmények kö­zött nem is lenne olyan fjnioi kérdés, amely megérdemelné a vele való részletes foglalko zást, azonban a jelenlegi lakásviszonyok mellett, amikor az épi kezés megindítása egyik legsú­lyosabb prob!émája az országnak és a város­nak egyaránt, a kislakások eladása szintén sú­lyosan esik a latba. A közgyűlés ugyanis, ami­kor hozzájárult a kislakások eladásához, kimon­dotta azt is, hogy a kislakások eladási árából ujabb lakásokat építtet a város, tehát az eladás feltétlenül enyhítené a lakásínséget, mert hi­szen százhúsz lakás eladásáról és igy százhúsz uj kislakás építéséről lett volna szó. Ez a szám a szegedi viszonylatban nem jelentéktelen. A lakáshivatal elnökének számítása szerint ugyanis Szegeden ezer uj lakás megoldaná a lakáskér­dést, a százhúsz pedig az ezernek elég nagy hányadrésze. Dr. Somogyi Srilveszler polgármester — aki­hez kérdést intéztünk ebben az ügyben — ugy nyilatkozott, hogy legjobban szerdáé, ha a kis­lakások eladásira nem kerülne a sor, mert azokkal egészen mft célja lenne Számit arra, hogy néhány év múlva önmagától megszűnik a lakásínség, megszaporodnak az üres lakások és igy a nem éppen modern rendszer szerint épült kislakásoknak sem akad majd lakója. „Akkor ezeket a kislakásokat — mondotta a polgármester — egészen más célra hssználh lt­juk fel. Ugy tervezem, hogy a kislakások egyik csoportját egyetemi iníernu ussá alakítjuk át, a többit pedig munkáslakésok céljaira használ­juk fel". A polgármester terve alapjában véve nem helytelen, azonban a kivitel körül van némi hiba. A százhúsz kislakás ugyanis akkor is magmaradna a város tulajdonában, ha a köz­gyűlés határozatát a gyakorlatban is végrehaj­tanák, amennyiben a százhúsz lakás eladási árából százhúsz uj lakást építhetnének, esetleg a pénzt egy nagyobb épület építésébe fektet­hetnék be. Véleményünk szerint tehát föltétlenül hibát követ el a város hatósága, amikor nem ragadja meg ezt az önként kínálkozó és talán egyetlen építési lehetőséget, amellyel lényegesen enyhíthetné a lakásínséget és amely még anyagi áldozatot sen kívánna. A polgármester álláspontjára alaposan rácá­folt az a jelene', amely éppen akkor játszódolt le a szobájában, amikor munkatársunk akis­lakások eladásának az ügyét firtatta. Egy ipiros külsejű ember és egy kisirt szemű asszony lé­pett be ugyani3 a szobába. A tavaszi talajvíz összeomlasztotta lakásukat. A polgármester közbejárására a lakáshivatal akkor megengedte, hogy ideiglenesen költözzenek be egy olyan lakásba, amelyet már másnak utallak ki. Most a lakáshivataltői végzést kaptak, amelyben az áll, hogy az ideiglenesen elfoglalt lakást május 15-én át kel) adniok jogos tulajdonosának. Más lakásuk nincs és igy kikerülnek az utcára. A polgármesterhez fordulnak segítségért. A polgár­mester azonban nem sokat tehet, úgyszólván semmit sem, mert hát üres szükséglakások nem állnak rendelkezésére. Megvigasztalta ugyan el­keseredett látogatóit, hogy majd csak lesz vala­hogy, de a vigasztalásnak pozitív alapja nem igen volt. Száz és száz hasonló eset van a városban. Az építkezés tehát nagyon is indokolt lenne. Az uj szerb kormány. Az uj szerb kormány megalakult, még pedig homogén radikális alapon. A radikális-demokrata koalíciós tárgyalások meghiúsulása után Pasics megbízása maradt az egyetlen megoldás 8rra, hogy a szkupstina haladéktalan feiosrlatását el­kerüljék. Noha az uj kormány nem rendelkezik abszolút többséggel, máris egyelőre együit dol­gozhat a szkupsinával, mert relatív többsége elegendő a parlamenti tevékenységre rai«<t* addig, amíg a horvátok Radics vezetésével ragaszkodnak távolmaradásukhoz- Egyébként a szlovének, a boszniai mohamedánok ős a né­metek nem fognak valószínűiéi: komolyabb nehézségeket gördíteni az uj kormány útjába. Hi a horvátok megjelennének a pírlameniben, akkor újra felvennék a koalíciós tárgyalások fonalát a demokratákkal és a tárgyalások kudarca esetén uj választásokat imának ki. Kormány­körökben kijelentik, hogy a radikális párt soha­sem riadt vissza súlyos pillanatokban a néppel és a történelemmel fennálló felelősségtől és ezért veszi ma is saját kezébe az állam ügyei­nek vezetését.

Next

/
Thumbnails
Contents