Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-13 / 107. szám

SZBQED Szeged, 1923 május 13. A pénzpiacok helyzete jelenleg sehol sem normális. A nemzetközi állami kölcsönnek kérdése is uj probléma a világi életben. UJ formát kell számára találni és eddig egyetlen ut lát3zik lehetségesnek, a népek szövetsége pénzügyi bizottságának segítségét igénybe venni. A módozatok kérdése egyébként valószínűleg hoszszabb megbeszélésnél fog csak kialakulni Egyéni meggyőződésem, hogy a miniszter uraknak u'ja sokkal nagyobb kihatásúvá lesz a jövőre, mint amilyennek most látjuk. Ma még csak megélhetésünk biztosításáról van szó, de a világ hangulatában változások fognak beállani, talán nem is sokára. A fontos az volt, hogy a nagy problémák megoldására irányuló munka mindjárt a kezdetén akként illeszkedjék bele a meglévő körülmények keretébe, hogy ezeknek előre kérülése mellett még teljesebb eredménynek kelljen bekövetkezni és ez megtörtént. Az Eclair Korányi Frigyes nyilatkozatát leközli és a nyilatkozathoz a következő megjegyzést fűzi: A jóvátételi bizottság óriási felelősséget vett magára. Magyarország kérését lehetetlen visszautasítani. A Times foglalkozik a jóvátételi bizottság magyar osztálya részéről javasolt tervezettel s A németek vasárnap kapják meg Anglia válaszát. megállapítja, hogy angol felfogás szerint ez a megoldási mód megsemmisítené a segítség reményét, mindazáltal a franciák ezt a megoldási módot pártolják. A bizottság keddre hahiztotta el tanácssozását. Hi a francia javaslatot fogadnák el, az csak a francia einök döntő szavazatával történhetik meg, de ez nagyon valószínűtlen. A Figaro mai számában hosszabb cikkben foglalkozik a magyar üggyel. Többek között a következőket irja: A jóvátételi bizottság két tervet tanulmányoz. Az egyiket az angol és az olasz megbízott nyújtotta be, a másikat a bizottság francia tagja és a kisántánt megbízottja. Mindkét terv megegyezik a zálogjogok felfüggesztésében, de az első Magyarország pénzügyi helyreállításának megindítását a Népszövetségre bízza, mig a francia terv azt kéri, hogy előbb állapítsák meg hivatalosan Magyarország fizetőképességét s állítsák fel a fizetési előirányzatot. Kéri tovább, hogy a kölcsönből eredő összeg egyrészét jóvátétel fizetésére használja fel. Fennmarad az a kérdés, hogy Magyarország ilyen körülmények között el tudja-e helyezni a kölcsönt. A két félnek érvei annyira súlyosak, hogy dönteni még nem tudtak s a döntést keddre odázták el. A német javaslatokra adott angol választ ma küldték el Franciaországba. Ez pusztán udvariasságból történt azzal a célzattal, hogy Franciaország megismerje a britt álláspontot s nem azért, hogy alkalmat adjon a bírálatra, vagy az esetleges módosításra. Minthogy Franciaország függetlenül adott választ a németeknek, Anglia is ói ezzel a jogával. Ilyenformán a német kormány előreláthatólag vasárnap este kapja meg a jegyzéket. A jegyzék rámutat arra, hogy a német ajánlat nem kielégiíö. Felhívja a német kormányt, hogy a jóvátételek tekintetében tegyen kedvezőbb ajánlatot. Az angol kormány azt a tanácsot adja Németországnak, ismerje el tényleg a Ruhr-vidék megszállását, cselekedjék ennek megfelelően s hagyja nyitva az ajtót a további tárgyalások számára. Londonba érkezett jelentés szeiint egyébként Németország már is kedvezőbb ajánlaton dolgozik, mely megközelíti a Bonar Law januári tervében említett összeget. Római hivatalos körökből szerzett értesülések szerint a szövetségesek adóssága ügyében adandó olasz válasz eltér az angol választól. A jegyzék szerint a Ruhr kérdés és a jóvátétel kérdése nem kapcsolhatók össze. A Petit Journal beavatott berlini forrásból arról értesül, hogy a német kormány legközelebb a szövetségesei nek uj ajánlatot tesz a jóvátétel kérdésében. Ez a javasht annak a tervezetnek szelemében készül, melyet Bonar Law a legutóbbi pária konferencián januárban előterjesztett. György angol király a Quiriná'ban rendezett dip omaciai lakoma alkalmával feltűnő melegséggel tüntette ki Neurath báró római német nagykővetet és jó negyedóra hosszat beszélgetett vele. Látszott, hogy a bezélgetés túlterjed az ily alkalmakkor szokásos általános udvariasságon. A római német nagykövetségen megtagadtak minden felvilágosítást arról, hogy Neurath báró nagykövettel miről tanácskozott az angol király. Az egyik római távirati ügynökség más forrásból tudta meg, hogy az általános politikai he yzetről volt szó és ez alkalommal György király nagyfontosságú nyilatkozatot tett a német nagykövetnek. Essenből jelentik: Krupp von Bohlen und Halbach nagyiparosnak és igazgatótársainak a wrdeni ítélet elleti benyújtott felebbezését e őreláthatólag május 18-án fogja tárgyalás alá venni a francia felebbviteli katonai törvényszék. Az esseni táviróigazgatót letartóztatták és Werdenbe hozták. A polgármestert és <öbb hivatalnokot 2—8 hónapi fogságraés 30—200000 márka pénzbüntetésre ítélte a hadbíróság. A lausannei gyilkosság. Vorovszki holttestét a bonsoirei kápolnából szombaton visszahozzák Lausanneba, azu'án isiiéi a kápolnába viszik é3 ott lesz vasárnapi, a gyászszertartás napjáig. A békekonferencia delegác ói közül egyedül a török küldő tség feje/te ki részvétét a gyilkos merénylet felett. Ahrens állapota ma reggel kieégitő volt. Diwilkowszkit a klinikára szállították, hogy a hasiba fúródott két golyót eltávolítsák. A konferencia főtitkára ma személyesen érdeklődet a sebesültek állapotáról. A svájci szociáldemokrata munkásság szakszervezeti vezetősége a legélesebben elitéli a lausannei merényletet és a nemzeti tanácsban a szociáldemokrata tagok interpellálni fognak. A svájci szövetségi kormány ki fogja utasítani Ahrenset, aki azzal vádolta meg a szövetségi hatóságokat, hogy bűntársai Vorovszki gyilkosának. A szovjet el akarja kerülni a szakadást Angliával. Moszkvai jelentés szerint a szovjetkormány körében az a hangulat, hogy él akarják kerülni a szakadást Angliával. Ezt a szellemet tükrözi vissza az a válasz, melyet a szovjetkormány a britt jegyzékre küldött. Hir szerint már útban is van Anglia felé annak az angol hajónak kapitánya és legénygége, amelynek lefoglalása eredetileg a britt jegyzékre okot adott. Válaszul a moszkvai brilt ügyvivő április 28-iki jegyzékére, mely az orosz területi vizeken elkobozott angol bárka azonnali szabadonbocsátását követelte, Litvinov ma válaszjegyzéket küldött, amely megtagadja a britt követelést, hogy a területi vizek sávja csupán három km. legyen. Anglia 1910-ben hajlandó volt ezt a kérdést nemzetközi konferencia elé terjeszteni. Az angol kormány mostani magatartása annak a jele, hogy ebben a kérdésben nem szándékozik a szovjetkormánnya! érintkezni, Anglia még a három mérlföldes zónát sem veszi figyelembe. Az orosz kormány hajlandó a területi vizek kérdését az érdekelt hatalmak konferenciája elé terjeszteni és erre vonatkozólag nemzetközi elvek kidolgozásában résztvenni. Az angol kormány azonban kitért a kérdés tárgyi megvitatása elől. A visszatartott bárka sorsát illetőleg Litvinov utalt arra, fyogy az igazságügyi népbiztosság még április 25-én, tehát az angol jegyzék átadása előtt utasítást adott az arra vonatkozó akták beterjesztésére. Az £ltalsnu« világbéke és a poígarmester. A po'gármester érdekes levelet kapott Chicagóból. Carnovale Luigi irta. A levél rövid, de nagy dolgok rejlenek benne. Az<_ mondja körülbelül, hogy „Kedves Barátom. Én az általános világbékének vagyok a hive. Légy szíves közöld velem azoknak a nevét és pontos címét, akik az általános világbéke eszméjével és propagálásával foglalkoznak, mert érintkezésbe óhajtok velük lépni, hogy az eszme az egész világon elterjedjen A polgármester szívesen teljesítené a messziről jött kívánságot, de az eszme híveit nem ismeri. Ezúton kéri fel a pacifistákat, hogy jeentkez/.tnek hivatalaban. Régi szegediek. — Irta: Móra Ferenc. — VIII. A tápéi törvény. Mikor járt Mátyás király Szegeden? Majd azt mondtam, hogy akkor, mikor utoljára locsolták, söpörték a szegedi utcákat. De tévedés lett volna azt mondanom, mert nem oly^n régen volt ez. Az utolsó igazi magyar király akkor járt Szegeden, mikor a palástját nekiadta miserunául Szent Demeter temploma papjának, mert nem akarta, hogy mikor az isten embere az oltár elé áll, összekacsintsanak a nevendékangya'ok az égben: — Ejnye, de rongyoj kazulájuk van ennek a Mátyás királynak az orszagában az isten szolgáinak. Pedig az ő szolgáinak a ruhája ugyancsak ki van teremtettézve kárbunkulusoickal. Mert tudnivaló, hogy Gara nádor is itt járt akkor a királlyal, ott állt a háta mögött, segített is neki kibújni a palistból, aztán, hogy ő se maradjon szégyenben, ő is kihámozta magát a drágaköves mentéből és a kántornak akasztotta azt a nyakába. Mert bizony arra is ráfért a segítség, kikívánkozott a hegyes könyöke a katufrékja ujjából. A király palástja rámaradt az utókorra, ott őrzik az alsóvárosi barátok muzeumában, hanem bizony a kántorban nem volt muzeális érzik. Nem szorosan vett közigazgatási alkalmazott volt szegény, hát muszáj volt neri eladni a raj'avalót is a gyémánt-pitykékkel együtt. Amiben lehetett némi része annak is, hogy cantores amant liquores. Ami nem annyit tesz, hogy a kántorok szeretik a likőröket, hanem annyit, hogy a kántorok nem szerttik a vizet. Elég az hozzá, h)gy amint igy kivetkőzött a drága ruhából a két nagy ur, azt mondja a király a nádornak: — Voltál-e már te Tápén, szolgám ? — Nem én, uram, pedig sokat hallottam hírét, mert az nagyon nevezetes falu. — Miről nevezetes? — Arról, hogy van ott egy napyon szép szokás, azt ugy hívják, hogy anyós-szoktató. — Hát az hogy mén? — Az ugy mén, hogy amint az uj házasok hazaérnek a násznéppel a templomból és leülnek a vacsorához, az anyóst leültetik egy kis székre a sarokba, a padka mellé, arccal a kuckó felé s annak ott moccanni se szabad, még a lakodalomban tart, d3 még megszólalni se. — No ez igazán okos szokás, — kapott a szón a király, aki akkor éppen házasodni készült, — érdemes volna megnézni azt a falut, ahol ilyen derék divat van. Gyere, tarts velem, hiszen úgyis olyan szegényre vetkőztük maf

unkát, hogy senki se ismer ránk. El is indultak, gyeríya-gyujtásra be is értek a fííuba.^Tu'csökmuzsikás nyári este volt, bujkáló hoi.lvilág az égen, surbarjkó legények suriburiztak a lányokkal a leveles l apukban. A k'rály délceg alakja mindjárt a szemükbe is tünt a fehércselédeknek, mondogatták is egymásnak csendesen: I — Szép szál legény, ott is nagy eső volt, ahol ez termött, nincs ennek párja Tápétól S alymazig. — Hallod-e, szolgájn ? — egyenesítette magát még delibbre Mátyás. Di a nádor meg se kukkanhatott még, mikor valaki nagy-aláza osan megszólal mellettük : — Ki éve biró uramat. Szép fehérhajú öreg ember volt, aki mondta, még a báránybjrsapkáját is megemelte hozzá. Oda nézett a király, meg a nádor, de gondolták, nem nekik szól, ballagtak tovább, be a falu közepéig, ahol nyitott ajtós ház ajtófélfáján forgács-cégért zörgetett a Tiszáról fuvó szél. Ott is ácsingózott egy-két ember, odafordul hozzájuk a király: — Csárda-e ez, atyafiak? — Az ez. — Van-e benne fehér cipó ? — A király foga se vásik olyanban. — Kivéve bíró uramat, — kottyantak bele hárman is egyszerre. — Hát piros bor? — A töiök császár se iszik olyant. — Kivéve biró uramat, —• kapkodták le az emberek a fejrevaiójukat. A nádor meg akarta kérdezni, hogy mért < kell biró uramat mindenből kivenni, de a ki rály húzta befelé. — Gyere szolgám, éhes vagyok, mini a farkas. Hát elverték az éhüket hamar, rántot'át ettek kakastejes kenyérrel, ittak rá szegfüszeges piros bort is, meg is köszönték a vacsorát illendően a csárdás gazdának.