Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-13 / 107. szám

Szeged, 1923 május 13 SZEOED Az ujszegedi lakosság ragaszkodik orvosához. (A Szeged tudósítójától) Ma délelőtt körülbelül ötven fagu monstre küldöttség kereste fel dr. Somogyi Szilveszter polgármestert. A küldöttség tagjai — legnagyobb részük asszony — ujszegedi lakosok, tisztviselők, kispolgárok és munkások. Azért jöttek, hogy orvosukét megvédelmezzék, aki ellen nem régen erős hadjáratot indítottak bizonyos körök. A hadjárat a mult hét keddjén kezdődött, araikor dr. Aigner Károly főispáit elölt kisebb ujszegedi küldöttség jelent meg, amely azt kérte, hogy Újszeged kerületi tiszti orvosát, dr. Léderer Dezsőt azonnal függessze fel állásától. Indokolásul egész sereg súlyos vádat sorolt fel a küldöttség. Hivatalos hatalommal való visszaéléssel, zsarolással, hanyagsággal és hazafiatlansággal vádolták és vádjaikat irásba foglalva át is nyújtották a főispánnak. Dr. Léderer Dezső amint értesült az ellene indított akcióról, azonnal kérte a Jegyeimit megelőző vizsgálat megindítását maga ellen. A kérdéssel akkor a Szeged hasábjain nem foglalkoztunk, mert nem akartuk megelőzni az illetékes pártatlan fórum tárgyilagos Ítéletét és kissé különösnek láttuk, hogy a régi keletű vádak látszólag minden aktualitás nélkül bukkantak fel. Egyik szegedi „sajtóorgánum" azonban mohón megragadta az alkalmat, teljes fegyverzetül szállt sikra — a küldöttség igaza mellett és a fegyelmi eljárás befejezése előtt gyorsan pálcát tort az orvos fölött. A szombati küldötíség azonban olyan impozánsan foglalt állást dr. Léderer Dezső meüett, hogy újságírói kötelességünk róla beszámolni anélkül, hogy állást foglalnánk ebben az ügyben, a vélemény-nyilvánítással megvárjuk a fegyelmi választmány döntését. A népes küldöttséget a polgármester a városháza tanácstermében fogadta. A küldötíség szónoka egyszerű munkásember volt. Elmondotta, hogy Újszeged polgársága és munkássága rágalomnak minősítette a tiszti orvos ellen felhozott vádakat. A lakosság meleg szeretettel ragaszkodik dr. Léderer személyéhez, akinek hálával tartozik mindenki. Kötelességét mindig pontosan, lelkiismeretesen teljesítette, nemcsak a hivatalos szegényeket kezelte ingyen, hanem azoktól sem fogadott el honoráriumot, akiknek hiányzott volna az a pénz. A lakosság túlnyomó többségének az a kívánsága, hogy dr. Léderer ott maradjon közöttük. A szónok átnyújtott ezután a polgármesternek egy memorandumot, amelyet négyszázötven ujszegedi lakos irt alá. A memorandum a küldöttség által tolmácsolt kívánságot tartalmazta. A polgármester röviden válaszolt. Elmondotta, hogy dr. Léderer Dezső ellen fölhozott vádakat nem ismeri. Amig a hivatalos vizsgálat során meg nem győződik azok alaposságáról, vagy alaptalanságáról, nem dönthet a kérdésben. Örömmel látja azonban, hogy Újszeged lakossága ilyen melegen ragaszkodik orvosához. A küldöttség ezután bizakodó hangulatban eltávozott. Dr. Andrássy Ferenc főorvost is fel akarták keresni, Andrássy azonban nem fogadta a küldöttséget, mert nem tartotta magát illetékesnek arra, hogy vele, mint a város tisztviselőjével közöljék óhajtásukat. Kinn a folyosón izgatottan tárgyalták az asszonyok az eshetőségeket. Az egyik idCsebb munkásesszony hangosan kiáltotta: „Bizony nem engedjük az orvosunkat. Ha száz évig élnék, akkor se hálálhatnám meg azt a sok jót, amit velem és tizenegy fiammal tett". Ezek után mi is kíváncsian várjuk, hogy a pártatlan fegyelmi választmány Újszeged „vezető intelligenciájának" a vádjait, vagy a kispolgárok és a munkások meleg ragaszkodását igazolja-e Ítéletével. Hajnali ladik-ut a Tiszán. (A Szeged tudósítójától.) János bácsi ott foglalatoskodott a parton. Fekete, zsiros kalapja félig eltakarta bronz vörös ábrázatát és az egyenes szárú kurla pipa energikusan meredt elő bozontos harcsa bajuszából. János bác i csak olyan viíen járó ember, a Tömörkény-fajtájából, még pedig a javából. Keveset szól, ha szól, de azt is lassan mondja és inkább saját magának, mint másnak. Már vagy hatvan éve jár a vizén, mindig a Tisza vizén, gyerkőc kora óta. Az apja is fischér volt, a nagyapja is, a gyereke is ebben a mesterségben él, meg az unokája is. Most is ott hasal a gyerek a ladik orrában, lesi a dugót. Alig tíz esztendős, de már ugyancsak ismeri ezt a titokzatos mesterséget. Tudja, hogy merre jár a harcsa, hogy mi a szokása a potykának, hogy mikor és hol várható a legjobb eredmény. Büszke is a gyerek a tudományéra, amely a legszebb, a legnagyobb tudomány és félvállról bt széi csak az olyan magamfajta szárazföldi matrózzal. — E visz-e János bácsi, — köszöntöm az öreget. Rám náz keményen. Inge ujjával hátratolja fején a kalapot. — Adjis'en — mondja csöndesen, ami azt jelenti, hogy megismert tavalyról és nincs ko— Ilyen jóizüt senki se evett ma ebbfiiLJz országban, — ütött a vállára a király barátságosan. — Igenis, vitéz ur, — dörzsölgette össze a kezét a gazda, de ő is mindjárt utána tette a záradékot — kivéve biró uramat. — Én bizony nem veszem ki biró uramat sem, — nevette el magát Mátyás. — Jaj, dehogy nem, vitéz ur, dehogy nem I — mondta ijedten a gazda s kézzel, lábbal, szemmel, orral egyre integetett a sarok felé. A király azonban bosszúsan vont vállat: — Ej ye de fura falu ez, a kutya egye meg 1 — Kivéve biró uramat, — tetejelt rá a gazda, de olyan sebesen ám, hogy a királynak megint csak el kellett nevetni magát: — De bizony abbul harapjon legnagyobbat! — Már pedig abbul ne harapjon I — csikorgott ki valami kenetlen kerék a sarokból. S nyomban ki is gurult a szobT"íozepére egy dudaformáju kis ember, akinek szép nagy szélfogó füle volt, mint a turi kancsónak s azt annál sebesebben mozgatta, minél jobban elfutotta a méreg. — Itt az a törvény, hogy a birót mindönből ki köll venni. — Hü, havas borongatta, jeges terengette 1 — csodálkozott el a király. — Aztán ki hozta ezt a törvényt? — A tápéi biró, — lengette a füleit a dudaember. — Szeretném én azt a birót látni, — kacagott Mátyás. — Hát csak nézzön mög kend, — szuszogott a duda-ember, — én vagyok a tápéi biró. — Hát akkor kendet harapja meg a kutya, — vont vá lat a király, — ezt Mátyás deák mondja kendnek. / No egyéb—S§ kellett a tápéi bírónak, a nevével nem szolgálhatok, találhatnék ugyan ki neki valami nevet, de hát a történetirónak nem szabad hazudni J— előrikkantotta mindjírt a kisbirót a kucKÓból s bevitette vele a két jöít-mentet a faluházára, hogy tegye ott őket hűvösre s ki ne eressze addig, mig a tápéi törvényt meg nem tanulják. Ment is a két jött-ment engedelmesen, de kisvártatva lelkendezve szaladt vissza a kisbíró, fuvogatta az összeszorított markát, mint az égett sebet. — Hát te tán parazsat szorongatsz a markodba, hé? — mordult rá a biró. — Jaj, sütősebb ez még annál is, — nyitotta ki a markát a kisbíró. Ezt küldik a csárdás-gazdának a gyütt-möntek. Vadonat uj aranyforint volt, sohse láttak még ilyent Tápén. Örült is neki a csárdás, hanem a biró megszeppent. — Még se lehetnek ezek valami csiribiri emberek, — gondolta magában. El is ballagott a faluházára, be is kukucskált a kulcslyukon, de nem csináltak a foglyok semmi különöset. Papirost szedtek elő a tarisznyájukból, arra firkáltak mindenféle ákombákomot. — No, mégis csak deákfélék lesznek ezek, — nyugodott meg a biró. — Majd számon veszem reggel, mire pazarolják a mécsest. molyabb észrevétele kívánságom ellen. Mert hát nagyon sokat lehet mondani egy-egy kurta szóv 1. Sok függ a hangsúlytól, a hang színétől, a tekintettől, a mozdulattól. Ezeket a finomságokat csak a vizén tanulja meg az ember, ahol hiábavaló a sok bes?éd (ezt ugyan drasztikusabb terminus technikussal határozta meg valamikor János bácsi). Diskurzus azután nem is volt több. Az öreg tett-vett még valamit a parton levő hibás ladik körül, majd fölnyalábolt néhány szerszámot és felém szóit kurtán: — Möhetünk! Oyönyörü szép hajnal volt. A n?p ott sziporkázott Újszeged zöldbeborult ligete fölölt A szélesre terpeszkedett Tisza álmosan suhant el a fölfelé kúszó halászcsónak alatt. A simán csillogó vizből néha ezüstösen vágódott ki egyegy rakoncátlan hal. János bácfi, mint valami antik szobor állt a csolnak faránál, alig látszott a testén, hogy forgatja a dalladzót, széles válla szinte mozdulatlanul feszült neki a levegőnek. A „gyerök" ott ült a ladik fenekén, a fonalakkal bajlódott és fürgén húzta a gilisztát a fényes acélhorgok végére. A vizén még nem igen volt élet. Itt-ott megmozdult a partok mélyiben egy-egy fekete ladik, de a civilizáció még benn aludt a városban. Aztán nem történt semmi. Végtelen nyugalom terült el az öreg Tifza fölött. Ladikunk lassan, egyenletesen haladt előre a pírt mentén, a parii füzek barkázó ágai szelíden ránk borultak. A füzek között egy szomorút is láttam. O'.t állott a többi közölt, lehajtott fejjel és fejéről aranysárgán omlottak le az ágak. Olyan volt, mint egy aranyszőke hajú szomorú aszszony. Aztán megint nem történt semmi, nem volt ami történjen, de nem is kellett történnie semminek. A viz játékosan paskolta a ladik fenekét. A fák között valami madár csattogott. A túlsó parton még lila ködökben aludt a város. Néha olyan szép is ez a mi városunk. A kupolákról csillogva pattan vissza a fény, a házak szerelmesen összetapadnak és alattuk, a viz tükrében álmos keringőt járnak a vizitUnd írek néma muzsikájára. A hid vastag lába sötéten vonult el ladikunk mellett. A Regatta terasszát most söpörte a szolga. Üveg cserepek, földhöz vert poharak, fiaskók maradványai gyémántosan loccsantak a vizbc. Följebb valamivel a Regdon terpeszkedett, némán mozdulatlanul. Talán a viszontagságos kivontatás nehéz fáradalmait pihente ki éppen. Aztán megint nem történt egy darab ideig semmi, de később hirtelen, szinte vezényszóra megelevenedett az élet. A füzesből hirtelen előHamarább megtudta a jámbor, mint szerette vo'na, Kürtriadásra, lódobogásra ébredt reggel. Cifra ruhás urak sürögtek, forogtak a háza előtt, a király keresésére kijött udvari népek. Középen a két deák. Fogja az ákom-bákomos papirt a kisebb, adja neki a parancsot a nagyobb. — Olvasd, szolgám, olvasd I — Tápé derék népét szivébe fogadja Mátyás király, — olvassa a kisebb deák. — Kivéve biró uramat, — mondja a nagyobb. — Nincs köztük tökkelütö!t fejű ember. — Kivé e biró uramat. — Azért rendeli a király, hogy Tápén többet senki adót ne fizessen. — Kivéve biró uramat I — Minden tápéi ember pünkösd napján a király vendége legyen. — Kivéve biró uramat I — Ezüst tálból, arany kanállal egyen I — Kivéve biró uramat I — Tiz arany útravalót kapjon 1 — hajtogatta össze az írásait a nádor. — Kivéve biró uramat I — mondta rá a király s odafordult a biróhoz. — No, földi, ugy-e hogy jól megtanulta Mátyás deák a tápéi törvényt. Azzal megsarkantyúzta a lovát s elporzott a kíséretével. A tápéi biró pedig nyekkent egyet, mint a megrepedt duda, betakarta magát a fülével s világéletében ki se bujt többet alóla. Forrás: éppen ott vettem, ahol a többit.