Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-06 / 102. szám

Szegért, 1923 m ju< 6 7, ROE l> — ötven milliárd. természetesen nem fog nyilatkozni a megszállás kfrd^séről, melyben nincs része, de mindenesetre ki fogja jelenti-ni, hogy a német javaslatokat elfogídha atlaroknak tartja. A Reuter Iroda azt mondja, hogy az Angol hivatalos körök a német jegyzék tekintetében tartózkodást tanuMiarak. Az angol kormány a német jegyzéket valószínűleg a frsneia válaszszal egyidejűleg fogja tanulmányozni és majdnem bizonyosra vehető, hogy aira válaszolni fog, de csak a szöveisfgesekkel való találkozás után. Valószínűleg megvárja a dolgek további fejlődését és a szöveisí-gesekkei folyt stott eszmecsere eredményét, mieiött további magatartásáról dönisne. A párisi engol nagykövet Poincaréhoz intézett jegyzékében kijelentene, hogy azt angol kormány, bár a német jegyzéket eredeti formájában elfogadhatatlannak <artj«, m^gis az ajánlja, tegyék tehetővé, hogy a jóvátételi kérdésről annak minden vonatkozásában általános eszmecsere indulhasson meg. Curzcn lord tegnapi beszédében a középeurópai helyzetről többek kfzött kijelentette, hogy véleménye szerint a világnak e része felett ntCÉrleh ő-.en sötét felietek függtnek. Egyesek azt á 'i'ják, bogy ezek a felhők az utóbbi nap k eseményei következtében sein enyhültek. A kormán/ ezidőszerínt a legszorosabb eszmecserében áli a francia is be'ga kormánnyal, vaifemiot a többi szöveííégessel. A Szeged-fllsátanpi Gazdasági Iftasmit. A Temps tegnapi száma rész'eteket közöl az úgynevezett Barhou féle jóvátételi tervezetről. Eszerint a jóvátétel összege 50 milliárd volna, amit Németország 1.7 milliárdos évi részletekben Jizethetne, az első két részletre moralóriumot kapna olyan formában, ho.zy ezeket a részleteket nemzetsözi kölcsön utján fedezné. A londoni fizetásterv elvi alapja megmaradna, de a C. sorozati kötvényekből a követelést törölné és pedig olyan módon, tiegy a szövetségesek egymásközti adósságát azzal kompeniálná. Franciaország reméli, hogy a tartozások ilyen törlesztésébe Amerika is beleegyezne. Az 50 milliárdos jóvátételt azonban Németországnak nem kellene egészben készpénzben kifizetni, hanem részben rajnai és ruhrvidéki vállalatok és vasutak érdekeltségében vfcló részesedéssel. Ha Németország elfogódja rzt a tervezetet, akkor Franciaország három részletben láthatatlanná tenné a megszállást, ami ennyit jelent, hogy a megszálló c-ap?tok nem avatkoznának bsle sem a Közigazgatásba, sem az üzemek és vasutak működésébe. A rajnai és ruhrvidéki demiliiarizáiás együttiárna az otlani iparban való részesedéssel. Kiegészítené a megoldás a Németország éi a szövetségesek között létre jövő gazdasági egyezményt, amely a lotharirgui vasművek és a ruhrvidéki szénbányák együttműködését biztosítaná. A Matin tudni véli, hogy az angol kormány 1—2 nappai a francia kormány után fog a német ííjánlatra válaszolni. At «ngol 1-ormány (A Szeged tudósítójától.) Zöld boritéku, vékony, alig harmincnyolc oldalas íüzet került a ke ünkbe. Amint állapozzuk, mohó szemmel végigböngésszük a sűrűn telenyomtatott oldalakat, ugy érezzük, m'ntha nagyon, de nagyon régi históriák emléke elevenedne meg. A zöld boritéku füzet pedig csupán tizenhárom esztendővel ezelőtt került ki a nyomdából, de ez a tizenhárom év talán évszázadokat rejt magában. A füzet címlapján a köve kezö írások ékeskednek : „A Szeged—Alsótanyai Gazdasági Vasút. Irta Szesztay László mérnök, műegyetemi m.tanár. Előadatott a Szeged szab. királyi város által kiküldött vasúti bizottság 1910. évi január hó 21-én tartott ülésén Nem tehetünk róla, ismét a „közigazgatási nagytemető" jut eszünkbe,v ahol szép sorjában nyugszanak a tiszaparti metropolis nagy halottjai, az eltemetett almok, vágyak, remények: a szegedi jövő. A boldog feltámadás reménye neve'éstől s utoljára se adtak más tanácsot, minthogy vegye a hálára Csirigán a házát és vigye tovább egy utcával, más! egyebet itt nem •"féneHentír ' — Ak'.or aztán azt találta ki a görög, hogy megrakta a zsebét aprópénzzel, kiáilt a házelejbe s uljít állott mindenkinek, aki a kovácshoz, vagy a lakatoshoz igyekezett. — Ugyan jó ember, keressen kend magának másik kovácsot, másik lakatost, akkor inkább a magaméból fizetem ki a munkadija*. A jó emberek persze elvették a garaskát s olyan nevetéssel mentek be a Tatár lakatoshoz, Ősze kovácshoz, hogy az még a nagy kalapálásból is kihallatszott. Akkor aztán azt gondolta el a bolond görög, hogy ha a garas nem segilett, majd segit a forint. Kidoboltatía a piacon, hogy száz pengő forintot ád annak, aki ki tudja eszelni, hogy köliöztelhetné ő el maga mellől a két szomszédját. Száz pengő akkor olyan nagy pénz vol', hogy némelyik szegíny ember egész életében se látott annyit egy rakáson. (Hiszen a népmeséinkben is ez a legn -gyobb summa. Ez után már csak az egy kád arany következik.) Nem lehet csudálni, hogy estére kelve a laVa'os, meg a kovács beballagtak a Csirigán-portára azzal, hogy jó szomszédok gyanánt, kérőbe jöttek ők, mert már látják, hogy nincs maradásuk a mos'ani helyükön, nem lehet a Csirigán szomszéd nagy eszén túljárni. — Nos, nos ? — ragyogott föl a görög kövér ábrázata. talán ott leng poraik felett, a halottak alán csak színlelik a halált és türJm. lenül vágják az időknek ama változását, amely smét életet ; lehel beiéjük. Lám a fogadalmi templom már i éledezik, a csonka falak lassaú-Ussm gyara| podnak ... De a na; y temeió le^töb'o halott! jának még .csonki fal sem voliak, c upán po< ro3 papírokban, szépséges terve ben éltek, amikor éliek és a holt betübOl minaig nehezebben támad föl a valóság. Azért jól esik néha a régi írások álmaiba elmerülni. A jövő i'itátás'alan < gáért ugy-ahogy kárpótolja az embert a rrult, különösen ha olyan szép álmokkal volt teles őve, mint Szeged város viz utáni múltja. Szesztay László füzetének minden sorából elősugárzik az a csudálatos energia, amely el indította ezt a fia:ai várost a fejlődés ulján. Az akarat abban az időben n-gy és általános volt. Szinte hihete ler>, hogy az a keserves tizenhárom esztendő teljesen • ipu i hatta. ; — Eltökéltük, hogy eih arcoikodmk ősi por: tánkról mindaketten a magunk jós.ántából — | vallotta a kovács. — S nagyon mögkös önnénk, ha nekünk adná az ur a hurcolkodásra ezt a száz pöngőcské'. — Menjetek, fussalok, szaladjatok, egy percet se maradjatok, ebben a nyomban elhurcolkodjatok, — biztatta őket a boltos s azonnal kifizette nekik a lelépési dijat. Megígérte a két ember, hogy mire kireggellik, egyiknek se marad nyoma se a régi portán. Csirigán pedig tudja, hogy a két szomszéd szavát állja s egész éjszaka n-m tudott aludni az örömtől. S reggel felé, mikor e zunnyadt volna már, egyszerre ráköszönti a jó reggelt a régi gyűlölt muzsika: — Derék ember a kovács, kipp kopp-kopp, nem pihen a kalapács, kipp-^opp-kopp 1 — Itt a gazda lakatos, kling klong-klong, a munkája alapos, kling-Uong-klong 1 Csirigán kiugrott a superlátos ágyból és ész nélkül szaladt az ablakhoz. Nett tartotta volna meg a szavát ez a két gézengúz? Megtartották biz azok, kiköltözködöit mindakettő. Csakhogy Szépenlépő Tatár lakatos az Ősze Kun kovács házába hurcolkodott, Ősze Kun kovács pedig a Szépenlépő Tatár lakatoséba. * Forrás: Kovács István építőmester kéziratos memoárja. Abban találtam azt az egy szem búzát, amiből ezt a kenyeret dagasztottam. 3 » Szeged sz. kir. város tanácsának megtisztelő felhívására — írja a bevezető ríszben Szesztay László — tanulmány tárgyává tettem az alsótanyai vasút kérdését. E vasút hivatva volna arra, hogy a mintegy 70.000 kat. hold kiterjedésű terü e en elhelyezkedett s ezidő sze rint 28 000 lelket számláló tanyai lakosság részére az anyavárossal való jó és olcsó közlekedést bizto-itsa. Az alsótanyai vasút ügye már évek óta fogialkozta'ja Szeged közvéleményét s ez idő alatt Csernovics Agenor, Maiina Gyula, Sármezey Endre és Stelczel Frigyes igen tisztelt kartársaim, továbbá Taschler Endre városi főjrgyző ur naj?yértékü hozzászólásaikkal a vísut álta'ános kérdéseinek megvilágításához igen becses adatokat szolgáltattak. Az ő fejtegetéseik tet'ék bizonyára lehetővé azt, hogy Szeged sz. kir. város törvényhatósági bizottsága már 1907. évi junius hó 28-án tartolt ülésén az alsótanyai gazdasági vasút kiépítését elvben elhatározta s felhívta a városi tanácsot, hogy a vasút irányára, nyom ávolságán, a kiépítés módjára s az összes egyéb részletekre nézve kimerítő javaslatot készítsen s terjíssze azt a törvénvhatőság elé." 1907-től Í914 ig, a háború kitöréséig éppen hét esztendő telt el. Szóval a tanysi vasút nem annyira a háború hősi halottja, mint inkább B I közmondásos szegedi rendszeré, amely mindent I bek fullaszt az előkészítés kátyújába. Hét hosszú • esztendő ugyanis éppen elég lett volna arra, hogy a közgyűlés elvi határozata gyakorlati vslóságpá váijor:. Szesztay László tanu'mányának egyébként az volt a céiji, hogy „annas alapján a város tanácsa a vasút-ügyet részletes tárgyalás alá vehesse é3 azután a törvényhatóság elé minden I kérdésre kiterjeszkedő részletes javaslatot teri jeszthessen." Fegldkozik ezután az alsótanyai Í vasút feladatává, amely abban csúcsosodik ki, [ ho*y „a tany8i lakosság áruit idejekorán a vas; útra feladhassa, áruival együtt már a kora j reggeli órákban Szeded város piacán legyen s ! dosgavégzetten idejekorán ismét hazautazj hasson." A tanyai vasút irányára Stelceel Frigyes már 1902 ben készített általinos tervet, amely szerint h vasút Szeged államvasuti állomás tiszai pályaudvarából indulna ki, h szsbadkai müuiig a vasul mentén haladna, a Maty-ér közelében átszelné a szeged—szabadkai vonalat és a , röszkeí kapitányság északi határán bejutna a j feketeszéli kapitányságba. Ist érintené a B tloghj iskolát, majd a bojárhalmi iskolánál két ágra szsk'dna. Az egyik ága észak-nyugat felé 1Hlidva a Pálfy Ferenc-féle tanyánál érne véget; a másik szárnyvonal pedig dilnyu^ali irányöan haladna és az erdőőri iskolánál érne véget. A hálózat hosszúsága 55 kilométer lenne. A Stelczer-féle terv a további terveknek is a váza maradt, csupán néme;y részlete módosult. Szesztay László is ezt a tervet vette alapul, de számos módosítást sjánlott. Szesztay terve szerint a hálózat a Mars-térig vezető szárnyvonallal együtt 62 kilométer lett volna. Szesztay összeállította a vasútépítés költségvetését is "a vasút közigazgatási bejárási tervei alapján. Számítása szerint a 62 kilométer hosszúságú hálózat költsége 1 610,000 borona lenne, tthát ki'ométerenkint átlag 26,000 korona. Ebbe az egységárba azonban már belekalkulálta a közlekedési eszközök árát is, kilómét renként 5556 koronát és a vasútvonal kisajátítási váltságát is. A vámhivatalok által összegyűjtött adatok alapján hozzávetőlegesen kiszámította a vasút várható személy- és áruteherforgalmát is. Számítása szerint hétköznapokon 400, hetivásáros napokon pedig 2500 utasa lenne a vasútnak; a teherforgalmat pedig évi 200.000 métermázsára becsült. A vasút jövedelmezősége számítása szerint évi 214.000 korona (természetesen békebeli) ezzel szemben az üzleti kiadása 182 000 korona lenne, ami évente 320.000 korona tiszta jövedelmet jelentene. Az alapítás legcélszerűbb módjának Szesztay László azt tartja, ha a vasutat maga az érdekeltség létesíti. Az építési tökének körülbelül husz százalékát az állam adná támogatásképen, az érdekeltségnek tehát 1.300,000 koronát kellene befektetnie. Ez az összeg volna a vasút építésére és üzletének vitelére alakítandó részvénytársaság alaptőkéje. A részvénytársaság főrészvényese természetesen Szeged város lenne és az alsótanyai érdekeltségek csak kisebb össze*