Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-06 / 102. szám

S Z B 0 E D Szeged, 1923 májas 6. jelenik a szálló halljában Bethlen gróf magas alakja, aki mosolyogva jön az Astoriából, ahol tudvalevőleg a jóvátételi bizottság ülésezik, nem titkolva kellemes benyomásait, ö. követik Kállay és Korányi miniszterek, akik magukra vették a miniszterelnök utja előkészítésének nehéz mun­káját. Bathlan vasárnap Indul i-ondonba. Bethlen István gróf Kállay Tibor pénzügy­miniszterrel s Khuen-Héderváry Sándor gróf követségi tanácsossal vasárnap délután indul el Párisból Londonba. Utján Korányi Frigyes báró párisi mBgyar követ is elkíséri. Milyen súlya van a klsántántnak a jóvátételi bizettságbanf Bethlen és Kállay barátságos fogadtatása Párisban nem kelt nagy lelkesedést a kisántánt államaiban, ami előrelátható volt. Különösen a szomszéd államok sajtói igyekeznek lerombolni a hatást. A jóvátételi bizottság pontos információt óhajtott kapni Magyarország gazdasági viszo­nyairól és erre vonatkozik Magyarország mi­niszterelnökének és pénzügyminiszterének meg­hívása Pária ba. A kisántánt befolyásának a jóvátételi bizottságban túlzott fontosságot lutaj­donitanak. A főbizottságban, amely a döntő fórum, a kisántánt csak egy taggal van kép­viselve, ezzel siemben Franciaország, Olasz­ország, Anglia és Belgium négy taggal. Francia­ország képviselőjének, mint elnöknek eldöntetlen 'zavazatnal döntő szavazati joga van. Ebből látható, hogy a nagyántánt képviselőivel szem­ben a kisántánt erős kisebbségben van. Ha teh^t Franciaország, Anglia és Olaszország a zá'< gjegok felfüggesztését határozzák el, ami előfeltétele volna egy külföldi kölcsönnek, akkor a kisántánt ezzel szemben csak tiltakozhatna. A magyar kiküldöttek elsősorban Beihlen gróf magyar miniszterelnök párisi tartózkodása alatt a hivatalos fogadtatáson kivül több bífoIyáso3 politikai személyiséggel és a főhatalmak dele­gátusaival találkozott. ' miniszterelnök részletes kimutatás segítségévei megkísérelte bebizonyí­tani, hogy Magyarország pénzügyi helyzete tart­hatatlan. A jóvátételi bizottság pénteki ülése után az a benyomás, hogy a bizottság komo­lyan megfontolás tárgyává fogja tenni az ügyet annál is inkább, mert a magyar kormány a oajok orvoslásának szükségességét hangoztatta és rámutatott arra, hogy minél inkább elkomo­lyodik a helyzet, annál intenzivebbnek kell lennie a betegség orvoslásának. Az a fogadta­tás, melyben Millerand elnök és Poincaré a magyar kiküldötteket részesítette, bizonyítja, hogy a francia politika és közvélemény Magyarorszá­got Középeurópa olyan faktorának minősiti, mely semmi esetre sem nélkülözhető. Moullet szocialista képviselő a kamarában interpellációt terjesztett be Bethlen gróf magyar miniszterelnök párisi utazásával kapcsolatosan. Moullet követeli, hogy külföldi államoknak mind­addig ne adjanak segítséget, mig az összeköt­tetést Oroszországgal helyre nem állították. A külföldi lapek véleménye. A párisi lapok behatóan foglalkoznak Bethlen István gróf előterjesztéseivel. A Matin azt irja, hogy a miniszterelnök világos előadását a bi­zottság tagjai nagy figyelemmel hallgatták. A Hgaro a következőket irja: A magyar mi­niszterelnök őszinte képet rajzolt Magyarország pénzügyi helyzetéről és nagy ékesszólással fej­tette ki az ország ínségének okait. Kitért a menekültek kérdésére is éi hangoztatta, hogy a kormány az emberiség ellen vétkezne, ha ezek sorsáról nem gondoskodna. A beszámoló mély benyomást tett a bizottság tagjaira. A L'homme Libre hosszasan fejtegeti Magyar­ország szomorú pénzügyi helyzetet és arra a következtetésre jut, hogy a magyarországi hely­zettel szemben a francia kormány nefk marad­hat közömbös. A lap kifejti, hogy igen jó volna, hí a gazdag gyáriparral rendelkező Cseh­ország szomszédságában sikerülne biztosítani az agrár Magyarország sjjáéledését. A Cablogramme „Az ántánt dunamenti poli­tikájának méretei" címmel cikket közöl és azt irja, hogy Magyarország Franciaországban élénk szimpátiának örvend. A jóvátételi terhek és a területi megcsonkítás következtében azok a kí­sérletek, amelyeket a magyar pénzügyi helyzet kiegyensúlyozására tettek, hiábavalóknak bizo­nyultak. Az események kérlelhetetlen logikája, amit a világbéke tárgyalói nem láttak előre, mutatja, hogy ha későn is, de szükség van a szerződések gazdasági és pénzügyi clasulájának revíziójára, hogy el leheesen kerülni Európa e részének gazdasági és erkölcsi romlását. Ma­gyarország nevében apellálni kell a szocialis­tákhoz, merf ennek az országnak talpraállitása mindenkinek hasznára válik. Az Agence Telegraphique Universelle jelen­tése szerint párisi pénzügyi körökben éiénk érdeklődést tanúsítanak az eseileges magyar kölcsöntárgyalások iránt. A magyar kölcsön iránt Amerikában nagy érdeklődés kezd mutat­kozni, kétségkívül az amerikai magyarság be­kapcsolódása nyomán. A Reuter-ügynökség kommünikéje szerint az angol kormány tagjai a magyar miniszterelnö­köt s a pénzügyminisztert a jövő hét folyamán fogadják. A magyar miniszterelnök expozéja már az angol pénzügyminiszter elé került. Az expozé minden részletre nézve kidolgozott ter­vet tartalmaz Magyarország újjáépítéséről. Keddre összehívták a drágasági bizottságot. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Heinrich Ferenc, a drágasági bizottság elnöke május 8 ra hivta öpsze a bizottságot. Értesülésünk szerint az ellenzék ezen az ülésen a javaslatok egész sorát fogja előterjeszteni. Különösen a szociáldemokraták a drágasági részletkérdések egész komplexumát felöleli konkrét indítvá­nyokkal fognak előállni. A legtöbb indítvány radikális eljárást ajánl az áranarchia letöré­sére s csaknem valamennyi abból ai elvből indul ki, hogy a korona árfolyamának mérsé­kelt csökkenése és a boübérek emelése sok­szorosan túlzott arányokban jutott kifejezésre a közszükségleti cikkek árainak tulhajtásában. Ellenzéki körökben egyébként a drágaság fő­okát a buza árának példátlan magasságában látják és ezért remélik, hogy Bud János köz­élelmezési miniszter már a bizottság első ülé­sén be fogja mutatni a buza árának leszorítá­sáról szóló rendelettervezetet. Azok között a javaslatok között, amelyeket az ellenzék részéről a drágasági bizotiság elé ter­jesztenek, szerepel a lakásrendelet értelmében kirótt uj lakbérek, albérleti árak és üzletbérek revíziós felülvizsgálatának terve. Ellenzéki kö­rökben felmerült az a terv is, hogy na más mód nem kínálkozik, az indokolatlan áranarchia megszüntetésére, a bizottság tegyen lépéseket, hogy a legfontosabb közszükségleti cikkeknél rendeletileg életbe lépjenek a hatóságilag meg­állapított maximális árak. Az ellenzéki pártszövetség tisztviaelől bizottsága a miniszterelnök helyettesénél. A tisztviselőkérdés megoldására alakult par­lamenti csoport ma kereste fel a miniszterelnök helyettesét, Daruváry Gézi helyettes miniszter­elnököt. Szilágyi La;os nemzetgyűlési képviselő a tisztviselők érdekében indított mozgalomra vonatkozólag a következő felvilágosítást adta: — Ma délben 12 óra<or Homonnay Tivadar képviselőtársammal együtt megjelentütik Diru­váry Oéza hilyeites miniszterelnöknél és jelen­tést tettünk neki mozgalmunk céljáról és azok­ról az eszközükről, melyeket pirlamentáris uton igénybe óiaitunk venni. Az akcióban három főszempont vezet bennünket: A tisztviselőkérdés megoldása, a tisztviselői nyomor és a tiszt­viselők elkeseredésének megszüntetése. Diruváry Qéza helyettes miniszterelnök kijelentette, hogy a kérdé3 nagyfontosságára való tekintettet vele és Walkó Lajos helyettes pénzügyminiszterrel tárgyaljuk le a kérdéseket és erre az értekezletre meghívta a végrehajtó bizottságot. Régi szegediek. — Irta: Móra Ferenc. — VII. Még egy lakásügy. A mult század húszas éveiben a leggazda­gabb szegediek közé tartozott valami Csirigán Spiridion nevü görög boltos. Mert tudni való, hogy abban az időben /az egécz Alföldön gö rögök voltak a zsidók. Van a Somogyi-könyv­tárban egy bécsi kaléndárium a negyvenes évekből, aféle kereskedelmi cimtár, az egész monarchiára szóló, abban benne vannak a sze­gedi boltosok is, számszerint tizenheten, arak­ból kilenc görög és rác, nyolc pedig német.) Mivel a ragadvány-név már akkor is divat­ban volt — azt hiszem, ezt a divatot még Ázsiából hoztuk magunkkal — a görögöt Disznó Csirigánnak hítla az egész város. Már hogy milyen karakterbéli tulajdonságaival érde­melte ki ezt az epitlietont, azt én meg nem tudom mondani, s mivel az száz esztendő multán úgyis olyan min légy m;ndnyájunknak, maradjunk abban, hogy disznó gazdagságából ^eredt a ragídvány neve. Hogy a boltja hol volt, az nincs följegyezve, de bizonyosan a palánkban lehetett, hanem a háza a .Kocsonyás-utcában volt, amit most Mérey-utcának hivnak, nyilván száz ember kö­zül százegy se tudná megmondani, kiről. Odi vonult vissza Csirigán, mikor a boltosságból kigazdult s azt beszélték, öreg napjaira azzal töltötte az idejét, hogy szelelte a pénzét. Mert annyi volt a bankója, hogy mind rakásra pe­nészedett a vasládákban, azért szakajtóval hordta le a görög az udvarra s ott ugy sze­lelte, ahogy a szegény ember a búzát szokta. (T. i. abban az időben még szegény ember volt az, aki búzát szelelgetett.) Nem is lett volna a magános öre > kalmár­nak semmi baja a világon, ha a két szom­szédi nem lelt volna. Két fecskefészek formájú viskó ragadt kétfelől a Csirigán udvarházához. Az egyik házacskában lakott Szépenlépő Tatár Pál lakatos, a másikban meg Ősze Kun De­meter kovács. (Mindakét nevet megtalálhatja a Reizner lajstromaiban, aki jól keresi. Ha, va­laki nem találja meg, magára vessen ) Osze kovács volt a felső, Tatár lakatos az alsó szomszéd. Mindakettő szorgalmas, derék, jóra­való mesterember, akikkel a világon senkinek sem volt baja, csak az öreg Csirigáinak. Neki se egyéb, csak annyi, hogy a lakatos is, a ko­vács is egész nap kalapált s attól ő neki soha nyugta nem lehetett. Akármelyik zugába vette be magát a sok szobájának, mindenhová be­férkőzött a műhelyek muzsikája. — Derék ember a kovács, kipp-kopp-kopp, nem pihen a kalapács, kipp-kopp-kopp, — hallatszott a kovács-műhely felől napkeltétől napnyugtáig. Amire a lakatos-műhely szakadatlanul azt csengte-bongta vissza: — Itt a gazda laka'os, kling-klang-klang, a munkája alapos, kling-klang-k ang. (Az olv.só pedig itten ne vesse közbe, hogy ez merő kitalálás, mert én azt nem tudhatom, hogy száz esziendővel eze őtt hogyan feleselt a kovács-műhely a lakatos-műhellyel, pláne versben. JPedig t ssék elhinni, van ez olyan hiteles, mint egy hadi tudósítás, vagy mint „egy előkelő helyről vett" politikai nyilatkozat, amit a nyájas olvasó mindig készpénzül szo­kott fogadni. Az én hitem szerint a lakatos­műhelyek és kovács-műhelyek muzsikája száz esztendővel ezelőtt is éppen olyan volt, mint ma. Aki nem hiszi, álljon meg a lakatos vagy a kovácsmühelye előtt és szórói-szóra azt a mu­zsikát fogja hallani, amit én föntebb lekottáz­tam.) Egyszóval szép muzsika ez nagyon annak, 1 aki szereli, da Csirigán nem szerette. Szalajt­gatta is a pedinter-jét — ez is szép szegedi szó ám, Bedienter alatt keresendő a német szó­tárban! — hol az egyik, hol a másik szom­szédjához, hogy hagyjanak föl avval a szörnyű kalapálással, még szépen vanmk, mert ha ő egys er kijön a béketűrésből, olyan csúfot tesz velük, hogy azt meg nem köszönik.' — De nagy ur az ur, adjon egy garast, — ütött az üllőre Ősze kovács akkorát, hogy csak ugy rezgett bele a kis műhely. Nekem ez a kenyerem, mint Csirigán szomszédnak a pénz­olvasás. j — Mond meg a gazdádnak, fiam, cserél­í jünk mesterséget — üzente vissza Tatár lakatos is. — Bizony én is jobban szeretnék bankót lapátolni, mint vasat kalapálni H igy szép szóval nem boldogult, vitte pa­naszát a görög a két kormosképü ember ellen a városhizára. Sok őneki a jS embere a magisztrátusbéliek közt, majd segítenek azok őrajta! De biz azok alig tudtak szóhoz jutni a

Next

/
Thumbnails
Contents