Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-25 / 116. szám

ára 30 korona Wi+trtüttg és Uad6kha­(gür I8lc.e»-ate« 6. (Próféta­JS»S» L emelet 6.) Telefon M—SS. A .Szeged" megjele­W«a kivételével minden S»jf, "05>es szára éra 30 ko­•tatu EWBsetésl árak: Egj -tKtm" Stégeden 600, Buda­é* Ttdíken 650 kof. Hirdetési trák: Félhaséboa i mm. 12, egy hasábon 20, más­léi hasábon 30 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 10, kövér betűkkel 20 K. SaöiegköiU közlemérjek poronként 150 K. Nyllltér, csa­lid! értesítés 200 K. Több­•nfirl íeladátnélárengedmenj. IV. évfolyam. Szeged, 1923 május 25, PENTEK. 116-ik szám. Borzasztó szerencsénk van. A magyar ember arra mondja, hogy bor­zasztó szerencséje van, aki például leesik a háztetőről és csak a kezét-lábát töri ki, holott annyi erővel a nyakát is kitörhette vo'na. Hát nekünk is ilyen borzasztó szerencsénk van. Leestünk a jóvátételi hirek álompalotájának a tetejéről, ahová a heteken át érkező kedvező jelentések után a tegnap este kiadott hivatalos kommüniké ültetett bennünket. A párisi távirat­ból mindenki azt olvasta ki, hogy a jóvátételi bizottság Magyarország javára döntött, ameny­nyiben elvileg belement a zálogjogok ideiglenes felfüggesztésébe bizonyos feltételek mellett. Ma aztán egy kicsit legurultunk a háztetőről, ahová tulajdonképen fel se másztunk volna, ha a jóvátételi tudósításokat kezdettől fogva ugy ol­vastuk volna, ahogy kellett volna. Mert nem az volt a lényeg, hogy ki hogy mosolygott a szegény magyar vándorokra, se az, hogy melyik sohse hallott nevű külföldi notabilitás mi szépet mondott rólunk, hanem az, hogy a jóvátételi bizottság elől két albizott­sági javaslat feküdt a magyar kérdést illetően. Az egyik szerint a zálogjogokat fel kell füg­geszteni s Magyarország pénzügyi helyreállítá­sát, va'amint a felveendő kölcsönök ellenőrzé­sét a Népszövetségre kell bízni, tehát egy annyira-amennyire jóindulatúan semleges fó­rumra Ez volt az angolok és olaszok javaslata. A másik, sokkal szigorúbb javaslat az volt, hogy a zálogjogokat elvileg fel kell függeszteni, de a magyar pénzügyek ellenőrzését továbbra is a kisántántnak is helyet adó jóvátételi bízott tágra kell bízni, amely már most bizottságot iffiq ki Magyarország fizetőképességének mfg­vtz'g-labára, megszabja a fizetési feltételeket és előírja azt, hogy a felveendő kölcsönt milyen irányban fordítsuk jóvátételi célokra. Ezt a szigorú javaslatot támogatta Anglia és Olasz­ország képviselőjével szemben a kisántánt s hosszú és nyilván éles disputa ulán ez a ja­vaslat vált határozattá a francia Barthou elnöki döntésével. Sejtette e ezt a határozatot megérkezésekor Bethlen István, v*gy nem sej'ette, azt nem tud­hatjuk, de talán a jóizlésén tul a jövőbelátás is vezette fckkor, amifeor az ünnepélyes fogad­tatás tisztességét elhárította magától. Mert való­ban semmi okunk nincs az örvendezésre. El kell ismerni — még pedig nemcsak a Bethlen ellenségeinek, hanem a Bethlen barátainak is —, hogy a miniszterelnök mindent elkövetett a sikerért s nem rajta mult, hogy a siker, amely inját kisérte, egyelőre nem több, mint amikor a Szaharában tenyérnyi forrást talál a szomjan haló karaván. Az élet lehetőségére talán van kilátás, de a kilátástól még messze van az élet. Az a pár csöpp viz, amely a jóvátétel homok sivatagában felfakadt, sós és keserű. Arra szánták, hogy kiszáradt szánkat megnedvesít­het sük vele s ne roskadjunk össze, amig a ránk vetett sarcot meg nem fizetjük és robo­tunkat le nem rójjuk. Nem rragunkért mente­nek meg itélő-biráink és egyben porkolábjaink, hanem magukért. Nem az igazságtalanság meg­bánásából és nem az emberi szolidaritás alap­ján készek segíteni rajtunk, hanem a rabszolga­tartó okosságából, akinek életben kell tartania a rabszolgáját, ha verejtékéből aranyat akar gyűjteni. És mégis azt kell mondénunk: borzasztó szerencsénk van, mert csak kezünket lábunkat bénítja meg a jóvátételi bizottság döntése, ho­lott rögtön nyakunkat is szeghette volna azzal, ha mereven elutasítja a zálogjogok felfüggesz­tésére vonatkozó kérelmünket és ezzel elzárja az útját minden kölcsön lehetőségének. Ezért nem volt egészen eredménytelen a Bethlen útja — föltéve, hogy most már minden keserű piluláját megkapfuk a jóvátételi döntésnek — és ezért kell a nagyántánttal szemben már meg­kezdett reálpolitikát folytatni a kiiántántnál is. A helyzet követelte kényszerűség politikája ez, amely egy csöppet se dicsőséges és nem hálá­datos arra nézve, aki csinálja és Bethlen Istvánt a belpolitikában talán azokkal fogja először szembeállítani, ekik a látszat szerint még az ö táborába tartoznak. De ha ebben a belpolitikai harcban Bethlen Istvánt buktatná el a deli báb-politika, amelytől, sajnos, ő maga is csak későn tudott, vagy későn mert elszakadni, akkor még csak borzasztó szerencsénk sincs, mert akkor végérvényesen kitörjük a nyakunkat. Bethlen informálódása a belpolitikai helyzetről. (A Szeged budapesti tudósítójától) A minisz­terelnök külföldi útjáról hazatérve, mindenek előtt a belpolitikai kérdések iránt érdeklődött és a mai nap folyamán informáltatta magát a belpolitikai helyzetről. A miniszterelnök már a kora reggeli órákban átvette hivatalát. Első­sorban a referensek jelentését hallgatta meg és hosszasan tárgyait Ángyán Bela miniszteri tanácsossal, a miniszterelnöki sajtóiroda vezető­jével, aki a lormányelnököt részletesen infor­málta a sajtóról. A kormány tagjai közül meg­jelentek Daruváry Géza külügyminiszter, Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter, ^képviselők Közül Kállay Tamás, Hoyos Miksa gróf, Mándy Samu, Szily Tamás és sokoiópátkai Szabó István. A megjeleni képviselők mintegy másfél óra hosszat tartózkodtak a miniszterelnökségen. Daruváry Géza és Walkó Lajos miniszterek a kora délutáni órákig tanácskoztak Bethlen gróf miniszterelnökkel. A földreform novella ügyében a miniszterelnök még tájékozódik, mert csak most lesz abban a helyzetben, hogy a novellát áttanulmányozza. Ugyancsak informálódott a miniszterelnök a fővárosi választási jegyzékek ügyéről is. Egyébként a kormányzópárt ma délután ér­tekezletet tartott, melyen a képviselők nagy számban jelentek meg. Az értekezleten Klebels­berg Kunó gróf kultuszminiszter és nagyatádi Szabó Isiván földmivelésügyi miniszter is meg­jelent. A párt Bethlen gróf miniszterelnököt megérkezésekor nagy ovációval fogadta. Rövid beszélgetés után a párttagok bizalmas értekez­letre vonultak vissza, melyen Bethlen miniszter­elnök a pártot külföldi útjáról informálta. „A numerus clausus nem irániul a zsidóság ellen". A kormánypárt félhivatalos esiilapja, a 8 Órai Újság írja: A miniszterelnök és a pénzügyminiszter küifö di utazásával kapcsolatosan sok szó esett ma Bethlen miniszterelnöknek az Alliance Izraelite küldöttsége előtt tett nyilatkozatáról is. A miniszterelnök a küldöttség előtt tett nyilatko­zatában kijelentette, hogy a numerus clausus nem irányul a zsidóság ellen, hanem egyszerűen a diplomás tulprodukciónak akar határt szabni. A magyar kormány nem aVar szellemi proletá­riátust teremleni és igy védekezni kell az egye­temek tulprodukciója ellen. A menekültek között rengeteg diplomás ember van és ez is meg­nehezíti ennek a kérdésnek a megoldását. Amikor a küldöttség azt mondotta Bethlen miniszterelnöknek, hogy ez nem eifogadnató á'láspont, a miniszterelnök kijelentette, hogy tőlük függ ennek az álláspontnak a megváltoz­tatása. Ha az ország regenerálódik, akkor lehet szó a numetus clausus megváltoztatásáról, a mai helyzet azonban nem alkalmas erre. IÁtadták az OMGE memorandumát. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület a földreform-novella ügyében elfoglalt ismeretes álláspontját, amelynek Somsich László gróf és Hadik János gróf a legutóbbi ülésen éles bírá­latokban adtak kifejezést, hosszú memoran­dumba foglalta. Az előterjesztés konklúziója az, hogy a kormány a novella tervezetét, amely a gazdák szerint cssk előadói javaslatnak tekint­hető. Eredetileg küldöttség utján szándékozt&k a memorandumot a kormány tagjainak átadni, ettől azonban a miniszterelnök fáradságos út­jára való tekintettel elállottak. Az emlékiratot i az OMGE nevében Mutschenbacher Emil jut­tatja el az illetékes miniszternek. Az ellenzéki földreformé; övetség Nagyatádi földreformja mellett. A földreformszövetség képviseletében ma dél­előtt áfc ellenzéki képviselők közül Baross János, Griger Miklós, Meskó Zoltán és Csik József megjelenít k nagyatádi Szabó István földmivelés­ügyi miniszternél, hogy állásfoglalásukat a földreförm-novelia kérdésében a miniszter tudo­mására hozzák. Az ellenzéki képviselők külön­böző kívánságaikat mondották el a miniszternek s egyb?n biztosították őt a földreform-novella kérdésében legmesszebbmenő támogatásukról. A földreformszövetségnek 26 ellenzéki képviselő tagja van, akik mind osztják Nagyatádi fel­fogását a földreform-novella megalkotásában és ebben a kérdésben pártállásra való tekintet nél­kül ttmogatják az egységespártnak a föld­reform-novellát szorgalmazó képviselőit és a földmivelésügyi minisztert. Mesbó Zoltán a tanácskozás során kijelentette, hogy Bethlen gróf utján kihallgatást fognak kérni a kormány­zótól, hogy a földreformszövetségnek módja legyen a magyar földmivelő nép kívánságairól és haugulatáról tájékoztatni az államfőt. A kér­dést be kell fejezni már a termelés folytonos­ságának érdekében is. A bizonytalanság meg­ölője mindennek és a földigénylök érdeke épp ugy kívánja a bizonytalanság megszüntetését, mint a földbirtokosok érdeke. (V A munkaügyi törvény. A földmivelésügyi minisztériumban ma dél­előtt a munkaügyi törvény előkészítésére alakí­tott bizottság ülést tartott, melynek tárgya a gazdasági munkásbiztositásra alkotandó tör­vényjavaslat főbb irányelveinek megvitatása volt. A bizottság egyhangúan elfogadta azt az álláspontot, hogy a kötelező mezőgazdasági bal­esetbiztosi'ási törvény megalkotása sürgős fel­adat. Kimondotta továbbá az*, hogy a biztosí­tás valamennyi gazdasági üzemre terjedjen ki. A balesetbiztosító törvényjavaslattal kapcsolatos több elvi kfrdés megvitatása céljából a bizott­ság május 29 én folytatólagos értekezletet tart. Átszervezik az árvizsgáló bizottságot. Napról-napra több kifogás hangzik el az ár­vizsgáló bizottság működése ellen. Különösen hibáztatják fehünően lassú munkáját és már a legilletékesebb körök is megállapították, hogy a folytonos kalkulálás teljesen kimeríti az árvizs­gáló bizottság működését. Értesülésünk szerint most nagyobb parlamenti akció készül az ár­vizsgáló bizottság átszervezésére. A nemzetgyű­lés drágasági bizottsága legközelebbi ülésén szintén foglalkozik a kérdéssel, mert lehetetlen­nek tartják, hogy a bizottság jelenlegi formájá­ban és ügykörében fenntartható legyen. Indítvány a tanonckérdés megoldásáról. Homonnay Tivadar nemzetgyűlési képviselő a nemzetgyűlés inditványkönyvébe tegnap a következő indítványt jegyezte be: Magyarorszá­gon az iparostanoncok számának évről-évre való megdöbbentő csökkenése a magyar ipar­fejlesztést veszélyezteti. Ezért indítványozom, hogy a nemzetgyűlés utasítsa az illetékes szak­minisztereket arra, hogy az 1922. évi XII. tör­vénycikk, különösen annak 77. § a alapján sz

Next

/
Thumbnails
Contents