Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

SZBOBD Ellentétes véleményen a magyar-cseh bizottság. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az április 10-i magyar-cseh határincidens megvizsgálására kiküldött 2 bizottság vasárnap délben a himi tetőn 318-as magaslati pánton találkozott. A két bizottság mindenekelőtt azt óhajtotta meg­állapítani, hogy az Összetűzés magyar vagy cseh fenhatósági területen folyt-e le. A kérdés eldönt­hető nem volt, mivel a határvonal értelmezése kOrül nézeteltérés merült fel. A magyar felfogás szerint, amelyet az eddigi gyakorlat is igazolt, a határ az erdővágás, ezt eddig is teljességé­ben a járőrök is használták, mivel a vágás kOzépső kijárt részén kivül északra és délre is vannak kocsinyomok.^Ezzel szemben a cseh felfogás szerint kOzOs használatra csupán a kOzépső kitaposott sáv szolgált. A két bizottság ellentétes véleményét jegyzőkönyvbe foglalták. Hasonlókép eldöntetlen maradt a kérdés, hogy melyik járőr használta előbb fegyverét. Szedla­csek caeh őrmester halála körülményeire nézve megállapították, hogy Szedlac^ek a fegyveres Összetűzés következtében a helyszínen halt meg. A cseh lapokban közölt azok a hírek, hogy Szedlacseket a magyar vámőrök elhurcolták, bántalmazták és u'ána meggyilkolták, a bizott­ság megállapítása szerint teljesen valótlanoknak bizonyultak. A Narodni Lisly irja: Tegnap és ma ismét megtiltották a vasúton magyar részről érkező magyar állampolgárok csehszlovák területre való utazását, ugy hogy valamennyien kénytelenek voltak visszatérni. Továbbá kiutasították a Po­zsonyban tartózkodó magyar állampolgárok egész sorát 24 órás határidővel. A pozsonyi minisztérium, mint ismeretes, minden kiutasítást jóváhagyott és az összes fölebbezéseket elutasította. Kassán a kiutasítást elrendelő végzést azonnal kézbesítették az ér­dekelteknek. Ezzel egyidőben a kiutasítottak lakásán megjelentek az adóhivatal közegei és adóhátralékok cimén bútorokat, zongorákat fog­laltak le, sőt üzleteket is zár alá helyeztek. A vonatjárat Hidasnémeti és Csány között szüne­tel. A magyar utasoknak Csány tói Hidas­németiig, a cseheknek pedig Hidasnémetitől Csányig gyalog, vagy kocsin megengedik a közlekedést. A budapesti egyetemre a húsvéti ünnepektől visszatérő egyetemi hallgatóktól — mint a Kassai Hitlap ungvári tudósítója jelenti — a rendőrigazgatóság elvette az útleveleket és azok visszaadását megtagadta. A rendőr igazgató erre vonatkozólag a következő információt adta az említett lap tudósítójának: Az egyetemi hallga- \ tóknak, akik Budapestre akarnak menni, nem adnak útlevelet és akiknek van, azoktól elveszik. Ezzel elejét akarják venni, hogy a budapesti egyetemen uralkodó szellem megfertőzze az egyetemi hallgatókat. — KÜLFÖLD. A dublini vasúti állomásnak egyik katonai őrházát aknával fölrobbantották. Az arra haladó vonat utasai közül 17- en könnyebben megsebesültek, A környező házak tetőiről golyózáport zuditottak a katonai őrségre. — Bonar Law angol miniszterelnök szabadságra utazik. — Stinnes megvásárolta a Frank­furter Nachrichten cimü lapot. — A Szent Piter­templomban a pápa és Jonnard francia nagykövet jelen­létében mintegy 2o.ooo francia zarándok részvételével történt meg Theresa francia apáca boldoggá avatása. — A budapesti ügyvédi kamsni közgyű­lése. A budapesti ügyvédi kamara vasárnap tartotta évi közgyűlését. Papp József elnök be­számolt á kamara mult évi működéséről. Pop­per Tódor főtitkár foglalkozol! a pénzügy­miniszter leiratával, amellyel a budapesti ügy­védek forgalmi adó átalányát 3000 millió ko­ronában óhajtja megállapítani. Bródy Ernő fel­szólalásában erősen tiltakozott az ellen, hogy esetleg alantas közegek betolakodhassanak vala­mely ügyvéd irodájába és ott adókulcs-ürügy alat» kutathassanak. Az előadó jelentéséhez pólast indítványoz, amely arról szól, hogy a kamara legkésőbb május 15-ig tartson uj köz­gyűlést a további teendők megállapítására. Töb­bek hozzászólása után a közgyűlés az előadó javaslatát azzal, hogy legfeljebb egy és fél milliárdig mehessen a vezetőség az egyezmény­ben a pénzügyminiszternél, szótöbbséggel el­fogadták. Szeged, 1923 májas 1. Vidám hangulatok a torony körül. (A Szeged tudósítójától.) A torony alatt ismét elcsendesült sz élet. A közgyűlésen elementáris erővel kitombolták magukat az esedékes viharok, a feszültségek kiegyenlítődtek, a nagy .problé­mák ismét vi8szasülyedtek a szokásos közöm­bösségbe és igy a régi nyugalom minden vo­nalon helyreállott. A polgármester előszobájában van némi moz­galom. A gyorssegélyalap á landó kundsaftjai nagyon megszaporodtak az utóbbi időben, a szemérmes szegények, a kérkedő kéregetők, a beteg, munkaképtelen, rokkant koldusok hosszú sorban járulnak a polgármester elé, aki min­denkinek kiutal néhány száz koronát, pedig a gyorssegélyalap ereje kimerülőfélben van. A tisztviselők hangulata is vidámabbra for­dult, mint amilyen az elmúlt napok bizonyta­lanságában volt, amikor a felemelt rendkívüli segélyek kiutalásáért folytak a nagy küzdelmek. Hétfőn, a hónap utolsó napján, minden íróasz­tal és írógép mellett arról folyt a diskurzus, hogy ki mennyiről állította ki fizetési nyugtáját, mert annyit még soha nem kapott senki, mint amennyit május elsején kap. Az arcok ezért voltak vidámak, de erős a gyanúnk, hogy má­sodikán már ismét elborulnak, mert hát csak kiderül, hogy a nagyobb számok nem jelente­nek nagyobb értéket is. A tanácsülés hangulata is nagyon tavaszi volt. Apró, jelentéktelen ügyek kerültek elő a poros papircsomók közül é3 megtörtént, ami emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy mire tizenegyet ütött a városházi órája, a tanácsülés is véget ért. Csodálkoztak is rajta szörnyen a jó tanácíbéliek. Egyszer C8ak wonban nyílt ai ajtó és mosolygó arccal lépett be rajta Berzen­czey Domokos. „Biztos pénzt hoz, azért mo­solyog" súgta valaki. A műszaki főtanácsos vékony papírlapokat tartott a kezében és a kérdő tekintetekre azzal felelt, hogy ,versl« — Akkor berekesztem a tanácsülést — mon­dotta gyorsan a polgármester — és — az újságírók felé fordult — ami ezután következik, az már a tanácsülésen kivül való dolog. Berzenczey azután felolvasta a hőskölteményt és a zengő ritmusok még jobban kiszélesítették a hangulatot. A polgármester azonban nem várta be a végét, eltűnt szobája párnázott ajtaja mögött és a tekintély diplomatikusan megvédel­meztetett. Nemsokára azután kinn a rügyező korzón, a nyíló orgona illattengerében hangzott fel egy-egy jóízű kacagás. Séta az éledő templom-romok között. (A Szeged tudósítójától) Közel kilenc évi i szomorú tetszhalál után végre megelevenedett | az élet a fogadalmi templom csonka falai kö­zött. Valami csodálatosan erős akarat támasz­totta föl a háború eíső szegedi halottját ebben az akaratnélkOli városban, de föltámasztotta. Az élet ugyan még nagyon gyenge benne, olyan gyenge, mint valami súlyos betegségből fel­épült gyermek éleíe, a járása bizonytalan, min­den pillanatban a visszaesés veszedelme fenye­geti, mert hát nagyon, de nagyon kevés életerő táplálja. A föltámasztó akarat végső diadalá­ban sokan hisznek és ez a hit mégis csak táp­lálja az akaratot. A tavaszi nap vakítóan sziporkázik az éledő romok fölött. Az omladozó Szent Dömötör­templom ósdi tornyából mély bugással ömlik a harangszó és elvegyül a csonka falak között lüktető munka zajával. Messziről ugy látszik, mintha a romtemplom hatalmas testének északi részét rácso3 kalitkába zárta volna valami játé­kos kedvű óriás. A kalitka közelről azután megnő, kiterjed a vékony lécek öles fenyőszá­lakká változnak, amelyeknek tetején, fönn a csonka falak szédítő magasságában parányivá törpült fekete emberalakok mozognak. Az állványfák lábánál i3 lázasan lüktet a munka. Téglával, homokkal, mésszel, cementtel megrakott szekerek zörögnek az Iskola-utca rücskös kövezetén és tartalmukat magas hal­mokba rakják a templom köré. Ügyes kezű ácsok iveket tákolnak össze az egyenes desz­kákból, villog a szekerce, harsog a fürésr, pu- f fog a kalapács. Távolabb maltert kavarnak, az oltott mész tejfölösen vegyül össze a szürke homokkal. Gerendákat vonszolnak, téglát, ho­mokot talicskáznak látszólag minden rendszer nélkül, a valóságban azonban minden erő pon­tosan, szinte óramüszeriien működik. A látszó­lagos rendszertelenség mögött halálosan ko­moly rendezer uralkodik, minden vaekapccmak, minden összekötő gerendának baiározott ren­deltetése van, ha csak egy kapcc* téved el a gerenda rengetegben, ha csak egy gerenda nem oda kerül, ahova tartozik, az egész gerendavár összedűlhet és maga alá temetheti a mun­kásokat. A megindult munka egyébként csak belülről, a templom hajójából nézve, bontakozik ki tel­jes nagyságában. A templom hajója mai álla­potában holmi ősegyiptomi homokból kiásott romhalmazhoz hasonlít. Olyan különös érzés fogja el az embert, amint végig sétál a tátongó pinceüregek fölött, amelyekből hűvösség setten­kedik elő. A pinceüregek boltivei csonkán, be­fejezetlenül borulnak a sötét mélység felé, a moho3 téglasorok közül néhol halványzöld fű­szálak áhítoznak a napfényért. A háttérben az öreg Dömötör-templom kopott fala támaszkodik a még kopottabb toronyhoz, amelynek megfe­ketedett keresztje körül fehér galambok kerin­genek. Az öreg templom lábánál össze-vissza heverő hatalmas fehér mészkő tömbökre hullik a fehér napfény. Azután hirtelen a magasbi szöknek a csonka-templom pirostéglás falai. Mindenütt csonka vonalak, csonka ivek hajla­nak az ég felé. A félbemaradt épületkolosszus a megtört vonalak miatt nem kelt egységes hatást, az egyes részletek külön-külön élnek, minden harmónia nélkül, a vonalak szétesnek, a fikok kiterülnek, nincs még, ami összefogja, centralizálja őket. A főoltár fölött, a templomhajó mélyén már élet költözött a romokba. A hatalmas állvány­fákra erősített deszkákon emberek mászkálnak, szédítő nyugalommal a szédítő mélység fö!ött. A két csonka fal végződést összekötő íy sárga deszkakerete már áll és mindkét végén erősen dolgoznak a kőművesek. Először a legfelső téglasorokat szedik le, mert az időjárás meg­lazította a téglák kötőanyagát. A második fv keretét most készítik az ácsok a templom előtti téren. Nemsokára azt is fölállítják. A munka gyorsan folyik, de alig van lát­szatja. A föléledt romok közt a segédmunká­sokkal együtt ugyanis mindössze ötvennégy munkás dolgozik, akik közül csak kilenc a kő­műves, a többi áci, lakatos és állványozó .. . De ar.ért remélik a munkavezetők, hogy eb­ben az évben tető alá kerül a templom hajója, — ha addig ki nem merül az életerő, a pénz. Jövőre talán egy lépéssel tovább halad a munka és három év múlva talán a két büszke torony is felemelkedik. A serényen folyó munkának sok látogatója akad, de valamennyi között a leggyakoribb dr. Prelogg József, a városi főgimnázium igazga­tója, aki minden délutánját ott tölti a csonka falak között, fölmegy a magas állványokra, el­beszélget a munkásokkal és gyönyörködve nézi a föltámadt tetszhalott fokozatos éledését. (m. I.) Lloyd George programot adott. Lloyd George a Manchesterben beszédet mon­dott, amelyben kifejtette a liberális párt program­ját. A liberalizmus első nagy kötelessége, hogy megszüntesse a kard zsarnokságát. Uj háború a civilizációt olyan szakadékba taszítaná, hogy onnan évszázadok multán tudna csak felemel­kedni. A kapitalizmus és a munka között szo­rosabb együttműködésnek kell létrejönni. A libe­rális pártnak szembe kell fordu'ni a szabadfor­galmat fenyegető veszedelmekkel. Három dolog­tól kell megszabadulni: a Mac Kenna-féle tari­fától, a párisi határozatoktól és az ipari védő­törvénytöl. Más veszély fenyeget a szocializmus és a pacifizmus részéről. Mindkettő rabszolga­ságba igyekszik hajtani a munkásságot. A mun­kásságot a liberalizmus szabadítja fel és a libe­ralizmus feladata most az, hogy a munkások szabadságát megóvja.

Next

/
Thumbnails
Contents