Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

Szeawfc. wa L S2SQBD A szinjátszás válaszutja. {A Szeged tudósítójától.) A Szeged vasárnapi számában Darvas Lili beszélt a színjátszás mai problémáiról és néhány olyan kérdést érintett, amelyek kétségkívül a színpadnak ma legégetőbb kérdései. Nem lehet tagadni, hogy most áll a szinjátszás azon a válaszúton, amelyhez például a festészet már egy negyedszázad elötí elérkezel! és ugy ére?zük, hogy tovább már valóban nem igen lehet halasztgatni nekünk magyaroknak sem annak elhatározását* hogy merrefelé induljunk. A külföldi színpadokon — kivált Németországban és Oehországban, de kisebb mértékben Frarcia- és Olaszországban is — már mindenütt kísérletek történnek a színjátszásnak modern irányban való reformálására. Mint minden egyházi szakadás is abból indult ki, hogy az egyház iránti loyális ragaszkodásból a régi tradíciókat akarták még szilárdabbá kovácsolni, éppen ugy a realizmus bukását is az hozta magával, hogy a realista irányzat rajongói tufzásba vitték a realizmust, hiszen » XIX. szá^Lmásodik f.lének a vé^efelé mind erősebben nyilvánu't meg az a törekvés, ho^y még a romantikus és fantasztikus darabokat is ugy állítsák be, hogy azok teljesen élethűen hassanak, mintha a színtér* a szereplök és az események a valóságban is előfordultak volna. Wagner például színpadi instrukcióibin szigorúan előirta, hogy a najádok, büvöa kertek, szívárvány-hidak, sőt még a tűzokádó sárkány ia ugy szerepeljenek* hogy a valószerűség látszatát keltsék. A realizmus csődje a ssentkai ábrázolásban Nagy szerepet játszik a realizmus csődjében a színpadi mechanika fejlidése is, hiszen Reinhardtforgó és Linnebach és Hasait drezdai sűiyedö színpadai éppen hallatlanul komplikált voltuknál fogva már eleve magukban hordták a pusztulás csiráit. Ma már Linnebach maga is belátta, hogy rossz uton indu't el és Drezdában ma már hihetetlenül leegyszerűsítenek mindent és csak a nagy vonalak tisztaságára ügyelnek. A színpadi masinéria alkonyát gyors lépésekkel siettette a villamosság hajnalhasadása és ez alatt nem a vil'amosvilágítás hajniihasadását kell érteni, hiszen ezt már elég régen használták, hanem azokat a lehetőségeket, melyekre Appia 1193-ban Wagnerről irott könyvében mutatott rá tudniillik, hogy a fény és árnyék változása milyen nagy hatással van a jelenetek beállítására. A festett égboltok — legalább a külföldön — lassan-lassan átengedték a terepet eredeti fényképekről készült és azokról ve Lett felhőképeknek, de ha Schwabe-Harait nagyszerű találmánya szinte a tökéletes reslizmus erejével hatott is, mégis polárisán ellenkező hatást váltott ki, mert az uj világitószerkezet által nyújtott lehetőségek mindinkább arra bírták a rendezőket, hogy a fényt a maga kedvéért és azokért a hatásokért használják, melyeket azok a szemre és az érzékekre gyakorolnak. A fény hatásának második eredménye az vo't, hogy a hátteret kezdték mindjobban egyszerűsíteni, hiszen most már a hátteret is jobban lehetett látni a dúsan ráömlö fényben és így mindjobban kitűnt, hogy tájképet nem lehet realisztikusan ábrázolni festett vászonnal. Ettől kezdve azután már csak a fő formákat, a .jellemző formákat" ábrázolták a színpadon és a realizmus kezdett meghátrálni az expresszionizmus elől a színpadi ábrázolás terén. A scenikai ábrázolás evolúciójának hatása a színjátszásra. Ez az evolúció természetesen magával kellett, hogy hozza a színjátszás megváltozását is. Sokáig annál jobban becsülték a színjátszót, mennél jobban el tudta tüntetni saját egyéniségét a felvett szerep alatt és mennél szélesebb és konlrasztdusabb volt az a terület, melyen mozgott. De az emberi alkalmazkodási képességnek is megvannak a maga határai, így ezután mindjobban megnyilatkozott az a tendencia, hogy a színészek kiszemelnek egyegy typust, amelyik nekik a .legjobban fekszw" és csak annak köréből választanak szerepeket. Az igazán nagy színészek, mint péidáui Sarah Bernhardt, Eleanore Duse és Qiovanni Grasso sohasem tartoztak ehhez a typus-hajhászó csoporthoz, ők mindig a saját maszkjukat használták és hősük me^szenréiyesitósét és a hangulatkeltést pusztán hangjukkal és játékukkal végezték. Ezek a nagy színészek lelkűkből szerezték szinte mágikus erejüket és nem öltözőikből. Valójában az erős személyiségű színész egyénisége mindig többé kevésbé elnyomta annak a személyiségét, akit játszott és az expresszionizmust1 ak ez a formája hosszú múltra tekint vissza és mély gyökereket vert a színészetben. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a színész túlságosan közel van az élethez, semhogy azt utánozza A színész legyen önmaga és csak a közönség lássa annak, akii játszik. Jessnar kísérlete. Igaza van Darvas Lilinek abban is, hogy a legnagyobb nehézség az, hogy a színműirodalom még szintén nem találta meg a helyes utat és egyelőre még maga is tapogatódzik. Csehov, Strindberg es Ibsen drámáiban is megvan a hajlandóság arra, hogy átlépjék a realizmust és bizonyos mértékben a spirituális szimbolizmus felé hajlanak, de azért persze ez még nem az, amit a modern szinjátszás keres. Érdekesek Jessner kísérletezései a berlini Állami Színházban, aki a Salzburgba visszavonult. Reinhardtot akarja elfeledtetni a berliniekkel, Jessner a darabokat lépcsőzetes emelvényen játszatja és igen érdekes például a III. Rictiard előadása Jessner rendezésében. III. Richárd, mint Qloncester grófja, a legelső lépcsőfokon áll hófehérre festett maszkszerü arccal, fekete függöny előtt, majd ahogy közelebb és közelebb jut, a királyi trón feljebb és feljebb kerül a lépcsőfokon, mikor pedig felajánlják neki a királyi koronát, a legfelső lépcsőfokon áll és onnan csak akkor kerül le, amikor hires .királyságot egy lóén" kiáltás után kardjára, mint valami nádparipára ülve, leiovagol a legalsó lépcsőre, hiszen akkor már ő bukott király és bukott hős is. III. Richárd és kísérői vérvörös ruhában játszanak Jessner színházában, élénk ellentétben Richmond hófehérbe öltözőit hiveivel. Az utolsó •pilógu&szerü beszédei is Richmond hófehér ruhában mondja el, hófehér függöny élőit, igy is kiemelve jellemének tisztaságát. önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy ilyen interpretáció mellett mi marad még Shakespeare darabjából ? A XV. század Angliájából bizony édeskevés marad meg, azemociónális szimbolizmus jóf rmán mindent maga alá temet és nem ig n hiss?ük, hogy Shakespeare motívumai és finom jellemrajza nagyon érvényesülne. jessnernél III. Richárdot és Othellot ugyanazon a két hangon játsszák, melyek közül az egyik lágy és szinte suttogó, míg a másik durva és érdes, mint a ráspoly. Az emberből Jessner maszkot csinál és nem hisszük, hogy ez lenne a modern színjátszás helyes utja. Szinte he'yeselni kellene akhor még azt a kísérletet is, amelyik nem is áll olyan messze Jessner tői, tudniillik hogy Angliában most kisérletképen utcai ruhában játszották Shakespeare több darabját. Hol van Jogosultsága a tiszta expresszionizmusnak ? Az expresszionista színháznak kétségtelenül meg van a jogosultsága, de nem a drámában, hanem a lírában: a ballettben és például Wagner darabjaiban, de semmi esetre sem tölthet be mindent az expresszionizmus, hanem csak egy része lehet az előadásnak. A jövőben az expresszionizmus bizonyosan soha nem hitt régiókat fog még elérni, különösen az ábrázolásban és az emocionális szuggesztíóban, de három felvonásos expresszionista drámákat, ex presszionista előadásban, ugy hisszük, nem igen fogunk látni. Tulajdonképen nem is a színpad áll az expresszionista színjátszáshoz a legközelebb, hanem a pódium, amely a színészt egészen közel hozza publikumához. Bécsben Remhardt tett ez iranyoan fényes eredménnyel kísérletet, aki a Burg híres Redoutens'aljában rendezett be színpadot. Voltaképen ez nem is színpad, hanem egyszerű pódium, kulisszák sem igen vannak, legfeljebb egy két, te jesen a terem barokk stílusában tartott >>j!ó és ablak. A rivaldafény és a színpadi világítás itt teljesen hiányzik: ugyanaz a csillár szórja fényét a színészre és a publikumra is. Oazzi Turmdotját mutatta itt be tö >bek között Reinhardt száz százalékos sikerrel, de azt sem lehet elvitatni, hogy ez a darab különösen vág a Redoutensaal barokk stílusához, hiszen csapa velencei maszk játszik, benne. Ebben az irányban valóban szinte beláthatatlan lehetőségek nyílnak az expresszionista szinjátszás előtt és valószínű, hagy ezeket a lehetőségeket ki is fogja használni, viszont az is. tény, hogy szélsőén expresszionistortlőadúSr ban. örökbecsű klasszikusok éppen értékeik javát vesztik el. Éppen ezért a klasszikus darabok rendezésénél helyes lesz az *aiany közép ui*-at betartani, ami persze nem jrstenti egyben azt is> hogy görcsösen ragaszkodjunk elavult é& ósdi felfogásokhoz. Da vájjon akad-e valaki, aki roegta alja a helyes középutatat ? •V Nem emeltük május elsejére a Szeged előfizetési és példányonkénti árát,, dacára annak, hogy a munkabérek mintegy negyven százalékkal emelkedtek és az újságpapír ára egy végeláthatatlan létrán rohan föl a hihetetienségig. Nem emeltük a Szeged árát, hiába drágították meg az összes fővárosi újságokat, mert nem akarjuk ismét megnehezíteni az olvasóknak má» szinte nélkülözhetetlen mindennapi szükségletét: az újságot. Azonban a hirlapkiadás amúgy is nagy áldozatokat ró a kiadóra akkor, ha nem fogadunk el .olcsó papírt" senkitől sem. A papirt mégis meg kell venni és a munkabéreket fizetni is kell. Ezért elhatároztuk hogy az egyre szaporodó kiadásokat csak némiképen is enyhítsük: a hirdetések árát május elsejétől mérsékelten felemeljük. Hisszük, hogy hirdetőink belátják ezt a kényszert és továbbra is szorosan együttmaradnak a Szeged-det. A Szeged uj hirdetési árai a következők: Hasábszélesség 80 milliméter. Magasság milliméterenként számítva. Fél hasáb (39 mm.) széles l-szeri közlésnél K 12.— 2—10-szeri . „ 11.— 10-nél többszöri , , 10.— Egy hasáb (60 mm.) széles l-szeri . . 29.— 2—10-szeri . . IS— 10-nél többszöri , „ 16 — Hirdetések a szövegoldalon, vagy kikötött helyea 25*1,-81, szalaghirdetés 50'|,-al drágább. Apróhirdetések közt minden szó 10 kor., kövér betűkkel 20 kor., külön sorba szedett cimek 40 kor. Gyászjelentések, mérlegek, részvénytársasági közgyűlési meghívók kétszeresen számíttatnak. Szövegközötti közlemények, reklámhirek soronként l-szeri közlésnél K 200.— 2—10-szeri . » 150.— 10-nél többszöri 120.Nyílttéri közlemények, családi értesítések, orvosi hírek sora 200 kor., de legalább 1000 kor. — Lapunk legközelebbi száma, a május elsejei munkásünnep mi itt csütörtökön, május 3-án reggel a szokott időben jelenik meg. — Huszonöt esztendős a Kasa-vigadó. Huszonhét évvel ezelőtt, a bérlete lejárta után, Kass János kivonult a Tisza-szállóból, amelyet a rekonstrukció befejezése után való felépítése óta bérelt. És visszavonult a Maros-utcában épült házába, ahol a pihenés ritka és előtte addi£ ismeretlen óráit élvezte. Ám a munkához szoko't, dolgos és fáradhatatlan Kass János beleunt a tétlenségbe, tervezgetni kezdett és csakhamar megérlelődött benne az elhatározás : a város fejlődésének és a közönség igényeinek megfelelő vigadó építésére. Megvásárolta a Stefánia e ött elterülő szabad tel et, elkészíttette a vigadó tervét és csakhamar megkezdte az építkezést. A munka szépen haladt e Őre és 1898 május elsején megnyílt a Kass-vigadó, amely egyelőre csak kévéházi és éttermi üzemre szorítkozott. A pompás épület emeleti traktusában ny rt elhelyezést az Otthon Egyesület és a LloydTársulat. A közönség csodájára járt a páratlanul szép, tágas és levegős kávéhőzi és előkelő ízléssel berendezett éttermi helyiségeknek és büszkén mutogatta az idegenből idekerült ismerőseinek, akik kivétel nélkül hírét vitték a minden komforttal ellátott Kass-vigadónak és országszerte hires konyhájának, amelynek hírnevét néhai Kass Jánosné alapozta meg, a jótéko yságáról ismert úrinő, akinek emlékét még ma is kegyelettel őrzik mindazok, akik ismer-