Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-14 / 84. szám

SZEGED Szeged, 1923 április 416. Az angol alsóházban tegnap a Ruhr-kérdést vitatták meg. Több képviseió interpellációjára a kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy elitéi minden olyan politikát, amely alkalmas Franciaország ruhrvidéki feladatainak megnehezítésére. Hangsúlyozta a francia—angol egyetértés fönntartásának szükségét. A miniszter biztosította az olsóházat arról, hogy Franciaországtól távol áll az angol kereskedelem hátráltatásának szándéka, töt ellenkezőleg a franciák az angol kereskedelemnek a legnagyobb könnyítéseket tetlék. Az angol kereskedelemnek német területen való akadályoztatásáért csak a németek felelősek, akik honfitársaiknak a kivitelt nem engedik meg. Párisból ma reggel telefonon jött Berlinbe az | a hír, hogy a düsseldorfi francia hírszolgálat jelentése szerint Duisburgban tegnap a munkanélKüliek tüntető felvonulásakor véres összeütközés volt és a német birodalmi rendőrség sortüzet adott a tömegre. Ugy szól a jelentés, hogy kb. 2000 munkanélküli vonult a városháza elé és lármásan követelt kenyeret, amikor pedig a tömeg nem akart elszéledni, a német rendörök belelőttek. Az egyik verzió szerint 4 halott és 13 sebesült maradt az utca porá ban. Egy másik jelentés csak egy halottról és két sebesülésről számol be. Berlinnek sem Duisburggal, sem Düsseldorffal nincs távirati vagy telefonösszeköttetése és igy nem lehetett a párisi jelentés hitelességét ellenőrizni. A magánalkalmazottak a A nemzetgyűlés mai ülését 11 óra után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Jelenti, hogy a tegnapi ülésen Drózdy Győző Bartos Andort ugy aposztrofálta, mint akinek sem magyar szive, sem magyar lelke nincs. A nagy zajban ezt a kijelentést nem hallotta tisztán, miután azonban a gyorsírói jegyzetekből megállapította, hogy Drózdy ezt a kijelentést nem feltételesen használta, ezért utólag rendreutasítja. Ugyancsak rendreutasítja Barlos Andort is, aki viszont sértő kifejezésekkel illette Drózdyt. Jelenti továbbá, hogy Farkas István a drágasággal összefüggő kérdésekről, Szabó József az üzemi alkalmazottak sztrájkjáról és Kiss Menyhért a közalkalmazottak nagygyűlésének engedélyezése tárgyában óhajt sürgősen interpellálni. A Ház nem ad engedélyt az Interpellációk elmondására. Mikovényl Jenő, a mentelmi bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését dr. Lakó Imre, Rainprecht Antal és Szilágyi Lajos mentelmi ügyében. Napirend szerint áttérnek a gazdasági munka(A Szeged tudósítójától.) A szegedi magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak elkeseredett hangulatu gyűlést tartottak pénteken este a régi gimnáriumban Iev3 egyesületi helyiségükben Weisz Zsigmond alelnök elnökletével. Az elkeseredett hangulatot természetesen a szomorú és egyre súlyosbodó megélhetési viszonyok váltották ki és azok a lehetetlen fizetések, amelyek ezekkel a reménytelen viszonyokkal egyáltalában nem állanak arányban. Betényi Nándor, a szövetség titkára regisztrálta hosszabb beszéd kíséretében a magánalkalmazottak helyzetét. Rámutatott arra, hogy a fixfizetésü magánalkalmazottak ma már szinte képtelenek tökéletes munkateljesítményre, mert idegrendszerük és szervezetük lassanként minden ellenál óképességét elveszti. Ha sürgős segítség nem érkezik, rövidesen kénytelenek lesznek a munka beszüntetésére. Lehetetlen és igazságtalan helyzet az, hogy amig a buza áremelkedésével és a korona értékcsökkenésével arányosan emelkednek az árak, addig a fizetések a drágulással sohasem tartanak lépést és igy a fixfizetésü alkalmazottak jövedelmének értéke állandóan csökken. Utolsó ruhadarabját már senki sem adhatja el, hogy annak az árából pótolja a szűkre mért kenyér árát. Háztartási felszerelésük legnagyobb részét már eladták, lakásuk már üresen, idegenül mered feléjük. A kormány pénzügyi és gazdasági pol:tiká|a is súlyosbítja helyzetüket, az állami szolgáltatások díjtételeinek állandó emelése, az uj lakásrendelet, a kiviteli politika csak az általános drágulásnak ad ujabb és ujabb lökést. Azzal azonban senki sem törődik, hogy a drágaság arányában a munkabérek is emelkedjenek. A magánalkalmazottak nem fordulhatnak máshoz, csak azokhoz, akiknek és akikkel dolgoznak. Éppen ezért a következő határozati javas1 ltot terjeszti elő : „A magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak szövetségei szegedi csoportjai 1923 április 13-án tartott taggyűlése ismételten kénytelenek megállapítani azt a szomorú tényt, hogy az alkalmazottak életszínvonalának csökkenése már oly nagymérvű, hogy annak a munka zavartalansága érdekében is tovább csökkennie nem szabad. Mig egy nő len alkalmazott létNagyatádi nem paraszt. minimuma 1923 március 31-én 52 000, és egy öttagú csalidé 100000 korona volt, addig az alkalmazottak túlnyomó része ezt nemcsak hogy el nem éri, hane n az átlagfizetés ennél több mint 50 százalékkal kevesebb. Mig az a'kalmazottaknak a háború előtt havi fizetésükből átlagosan 35 korona maradt a létminimumra szükséges összegen kivül, adlig a statisztikai számítás szerint 1922 december 31-én havi 33 000 korona hiány mutatkozott. Oly szomorú ténye'* ezek, amelyek kell, hogy belátásra Kényszerítsék nemcsak munkáltatóinkat, hanem az á'lamhatalmat magát is s kell, hogy mindkettő az alkalmazottak támogatására siessen. Lehetetlen állapot az, hogy a folytonosan romló korona s emelkedő árak terhét csak a dolgozók viseljék s be kell következni annak az állapotnak, hogy az árak emelkedésével a fizetések is lépést tartsanak, ha standardjukat nem is emelhetik, legalább előző életszínvonalukat megtarthassák. A taggyűlés magáévá teszi azt az álláspontot, hogy ez Máskép nem valósítható me?, csak ugy, ha a létminimumot törvényesen szabályozzák, ha felállítják azt a hivatalos statisztikai szervet, amely ax élettartási költségek változására vonatkozó tudományos fontosságú megállapításait sürü időközökben nyilvánosságra bocsátja, ha megszervezik a béregyeztető bizottságokat, amelyek feladata a felmerülő bérdifferenciák elsimítása a létminimum, a drágulás és a vállalatok tényleges teherbiróképzsségének figyelembevételével. Tekintettel arra, hogy ezeknek a követelményeknek törvényes rendezését rövidesen várni nem lehet, az alkalmazottak teherbíró képessége pedig a végét járja, ennélfogva utasítja a taggyűlés a vezetőséget, hogy jelen határozati jivaslatot juttassa el a Szegedi Kereskedők Szövetségéhez azzal, hogy az alkalmazottak képviselőivel a fizetések rendezése céljából jöjjön össze és a hozandó határozatot juttassa el a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamarához". A határozati javaslatot Berényi Nándor hozzászólása után egyhangúlag elfogadták. A megjelentek nyomott hangulatban fejezték be a gyűlést. bérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására. Első felszólaló fokorópátkai Szabó István. Sürgeti a takarékosság elvet, azonban nem tartja helyesnek, hogy a szegény munkásokon kezdjék meg azt. A szervezést helyeselné, ha csupán a megélhetés kivívását célozná, azonban sokszor hatalmi célokat szolgál az. A mezőgazdaságban egyenesen katasztrófát jelentene a hatalmi sztrájk. (Esztergályos János: Azt a nyomorúság hozza. Saly Endre: A sztrájk csak eszköz, de nem cél. Az elnök kéri a képviselőket, ne zavarják a szónokot közbeszólásokkal.) Sokorópátkai Szabó István ezután bírálja az árvizsgáló bizottság működését. (Propper Sándor: A kisgazdáknak szabad minden, de a munkásoktól ingyen követelik munkájukat.) Sokorópátkai Szabó István: Öiiöknek nem fáj a munkások helyzete, önök nem a munkások képviselői, önök csak a kisgazdákat ülik, de elfelejtik, hogy a kisgazdák 2—3000 koronáért adták el buzájukat, ami ma 20.000 koronás liszt formájában kerül forgalomba. (Esztergályos János: Kinek beszél?) Sokorópátkai Szabó István a javaslatot elfogadja. Várnai Dániel reflektál sokorópátkai Szabó István felszólalására. Mindazt, amit elmondott sokorópátkai Szabó, nem első izben hallja. A fö'dbirtokreformmal kapcsolatosan kijelenti, hogy egészen uj törvényre van szükség. Novelláris uton nem lehet segíteni a bajokon. Történelmi visszapillantást vet a régi idők parasztmozgalmaira, statisztikai adatokat olvas fel és bizonyítja, hogy az emberek életstandardjukat egyötödére szállitetták le a békebelinek. Lehetetlen állapot, hogy kisgazdaképviselő felálljon és védeni igyekezzék a nagybirtokosokat. (Csontos Imre: Majd a zsidókat védjük.) A kisgazdáknak ma már mindent lehet. „Én kisgazda vagyok". Várnai: A parasztpárt ahelyett, hogy demokráciát hozott volna, (Nagyatádi felugrik: Kikérem magamnak, én nem voltam soha parasztpárti, én kisgazda vagyok. Csontos Imre feláll: Zsidóvedő. Propper Nagyatádi felé: Hát mi, ha nem paraszt? Nagyatádi: Csak az a paraszt, aki neveletlen, aki durva, de a földmives az kisgazda. Várnai Nagyatádi felé: Ne felháborodással mutassák ki, hogy kisgazdák, hanem tettekkel. Csontos: Csak pocsékoljon bennünket. Könyves Kálmán: Nem az a paraszt, aki gatyában jár. Esztergályos: A kisgazdapárti bagolyfészek megmozdul. Erdélyi Aladár: Itt van a fészek, de ott vannak a baglyok). Az elnök rendet igyekszik teremteni, de nem tud. A szociáldemokraták felugrálnak, a padot verik és támadják Nagyatádit és környezetét. A szűnni nem akaró zajban az elnök felfüggeszti az ülést. A felfüggesztés alalt a szociáldemokraták tovább kiabálnak a kisgadák felé: Derespárt, derespdrt. Nincs rosszabb a parasztnál. Könyves, Erdélyi, Rassay, Csontos, Meskó, Nsgy Ernő, Propper, Horváth, Dénes képviselők a terem közepén heves vitatkozásba bocsátkoznak egymással, élénken gesztikulálnak. Erdélyi Aladár hangja tulsüviti a vitatkozókat: Az ur is lehet kisgazda. Csontos: Nemcsak a pantallós a kisgazda. Sándor Pál és Erdélyi Aladár a többiek szétosztása után is még mindig vitatkoznak a terem közepén. Almássy László újra megnyitja az ülést. Mielőtt Várnai folytatná beszédét, Dénes István a tanácskozóképesség megállapítását kéri. A Ház tanácskozóképes. Várnai Dániel: A szervezkedési szabadság fontosságáról beszél. Ha ez megvolna, nem volna szükség olyan törvényjavaslatokra, amilyen a mai. Bejelenti, hogy a részletes tárgyalás során több módosítást fog beterjeszteni. A javaslatot nem fogadja el. Csik József: Szociális szempontból helyesnek tartja a javaslatot, minthogy az több a semminél. A kormányzatnak minden igyekezetével arra kell törekedni, hogy ezt a kérdést megoldja. Szociális javaslatokkal lehet csupán elejét venni a forradalmaknak. Meg kell adni a mezőgazdasági munkások számára a megélhetés lehetőségét. Szerinte a nagybirtokosok még mindig nem fizetnek annyi adót, hogy munkásaikat ne fizethetnék. Reméli, hogy a földmivelésügyi miniszter nem vonja kétségbe, hogy a munkaadók mindig rosszabb szerződést adnak a munkásoknak. (Nagyatádi: Nem, mert akkor ez a törvényjavaslat nem került volna ide.) Maga a földmivelésügyi miniszter mondotta, hogy elsősorban csak helybeli munkásokat alkalmazhatnak a földbirtokosok, tehát ez is csak az ő állítása mellett szól. Hogy ez a törvényjavaslat itt van, bizonyítja, hogy szavai mindenben födik a valóságot. Kijelenti, hogy nem tartja elégnek a munkásoknak a létminimum megadását, mert az állati nívóra sülyeszti az egyént. Az embereket nem lehet igavonó állatokká ttnni. A javaslatot általánosságban elfogadja. Bartos István kéri az elnököt, kogy az idő előrehaladott voltára való tekintettel beszédét a legközelebbi alkalommal mondhassa el. A Ház hozzájárul. Egy kis napirendi vita. Az elnök napirendi indítványt tesz. A legközelebbi ülés április 17-én délelőtt tizi órakor lesz. Kiss Menyhért a napirendhez kér szót. Az ország súlyos gazdasági helyzetben van. Ezért ma nem lehet szünetet tartani. Javasolja, hogy