Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-14 / 84. szám

Szeged, 1923 április 10. SZEGED a Ház már a legközelebbi ülés napirendjén tárgyalja a tisztviselők kérdését. (Esztergályos János: A tisztviselőkérdés olyan fontos, hogy minél előbb tárgyalni kell). Kiss Menyhért: Nem akar semmi mást, csupán az!, hogy a legközelebbi ülés napirendjére tűzzék a tisztviselőkérdés tárgyalását. Farkas István javasolja, hogy már a legközelebbi ülés napirendjén tárgyalják a drágaság kérdését. Az elnök szavazásra teszi fel a kérdést, a Ház többsége az elnök napirendi indítványát fogadja el. Az ülés 3 óra előtt ért véget. Képek. Vezérek. Valamikor régen azt hallottam, hogy a kiváló elme vezérré lesz, mig a többi embereket csak valamivé megteszik. Még a nemzetgyűlési képviselők sem lesznek, hanem megteszik őket nemzetgyűlési képviselőkké. A történet azt tanitja, hogy régente csak egy ember lehetett a nemzet vezérévé. Most másként van, sőt már minden foglalkozási ágnak megvan a maga vezére. Ezek közül az egyik vezér lesz, a másikat pedig megteszik vezérré. A régi történeti idők ve térét félve tisztelte az egész ország népe. Övé volt az erő, a hatalom és diCcőség. A vezér ereje, hatalma és dicsősége biztositotta a nemzetnek a jólétet, a békét és az igazságot. Ereje nem az erőszakban, hanem népe szeretetében rejlett. Hatalma egész nemzetének összetartásán alapult. A nemzet vakon követte a halálba is a vezért. Dicsősége a nemzetének szerzett sikerekből font koszorú volt, az ő dicsősége a nemzet minden tagjának dicsősége lelt. Az igy megosztott dicsőség az egységes nemzet dicsőségévé vált, igy lett az egésszé tiszta osztozással. * A magyaroknak első vezére a honalapitó Árpád fejedelem volt. Kézay krónikás szerint: .Árpád Álmos fia, Turul neméből, a többieknél gazdagabb és hatalmasabb vala". Árpád már Szkithiában is különös méltóságnak örvendett és nemzetségének az volt a törvényes szokása: a háborúban előljárni, a visszavonulásnál hátul maradni. Konstantinusz császár feljegyzése szerint, Árpád vezér előtt a turkoknak (igy nevezi a magyarokat) sohasem volt fejedelmük. Árpád fejedelemmé választása tehát nem más, mint a régi, tisztán származáson örökölt tekintélyen alapuló törzsrend szernek megbontása, egy férfiú személyes érdemei miatt, a politikai viszonyok kényszerítő súlya alatt. A törzseknek lett tehát előbb első vezérévé Árpád, azután pedig az események kényszerítő hatása alatt megválasztották örökös vezérlő fejedelemmé. Örökös fejedelmi méltóságát nem köszönheté másnak, mint saját kiváló személyének. A magyar törzsek egymást is segítő testvér népekből állottak. A szabadságszerető magyar törzsek nem tűrtek maguk felett uralmat, nég a testvér törzs uralmát sem. Árpád vezérlő fejedelem kiválósága éppen ebben tűnik ki, hogy nemcsak a szabadságszerető magyar nép összes törzsit birta uralma alá hajtani, amikor vezérük lett, hsnem ami ennél több és nehezebb volt: a vele egyenlő rangú vajdákat is hódolásra és felsősége elismerésére reábirta. Az emberi kiválóságnak ez a mértéke a harcos egyszerű magyar népnél imádásig menő tiszteletet ébresztett, tántorithatlan hűséget és ragaszkodást keltett. Jellemének igen lényeges vonása a bölcsesség, mérséklet és igazságszeretet volt. Bölcsessége megjelölte azt az utat, amelyen a magyar nép hazát alapithatott és uralmát megtarthatja. Mérséklete és nyugalma nem hagyta el a legnagyobb dicsőség és vezéri harci szerencse között, vagy veszély esetén sem. Igazságot osztott a szegénynek, gazdagnak, hatalmasnak, gyöngének, fajtájának és idegennek egyaránt. Ezzel tekintélyt, ragaszkodást és hódolatot váltott ki a nemzet apraja és nagyjánál, az e'lenségnél pedig félelmes tiszteletet. A meghódított , népeket nem pusztította el, hanem felvette a magyar nemzet tagjai közé, ezáltal a honfoglalás vérveszteségét pótolta és nemzetének erejét növelte. Hűséget és engedelmességet követelt, jogokat adott ezzel szemben, megszabta a kötelességeket is. Aki intézkedései ellen vétett és hűtlen lett a vezérhez, annak vére ontatott. A honalapító vezér után következtek örökösei a vezérségben, majd pedig a királyságban. Ezek már nem lettek, hanem örökölték a hatalmat. A nemzet azonban mindig vezérének tekintette Árpád ivadékait, később a választott és örökös királyait. * Az ezeréves királyság alatt is támadtak és lettek vezérei a nemzetnek, ha veszélyben volt a haza és a szabadság. Bocskay Istvántól Kossuth Lajosig sokszor lett vezére a hazának és szabadságnak. A XIX. század első felében volt a magyar nemzet ujjáébredésének korszaka. Szép korszak volt ez, tele sok ragyogó nagy elmével. E szép és nagy időkben a kiváló nagy emberek közölt ismét támadt, ismét lett a magyar nemzetnek három nagy vezére. Ez a század arról nevezetes, hogy a nemzetnek óriásokat szült. A nemzet vezéreivé lettek: Széchenyi István cróf, Kossuth Lajos és Deák Ferenc. A XX. század a megpróbáltatások korszaka. Ebben a terhes időkben is jönni kell valakinek, aki vezére lesz a nemzetnek. * A nagy idők elmultak, következett a népképviseleti alkotmány a rendi világ helyébe. A mult század második fele volt a munka és haladás fényes korszaka. Századok mulasztását pótolta e nemzet. Nyomdokába lépett a nyugati kullurnemzeieknek. E munkás koiszak emberei közöit is támadt betegség. Annak idején Szegeden sok kiváló munkás ember között elterjedt a szerepelni vágyás, különösen a politikai szereplés betegsége. Jeles kereskedők és iparosok megkapták ezt a betegséget, elhanyagolták a hivatásukat és közügyekkel foglalkoztak, meri vezérségre törekedtek. A törekvők közül egyik vagy másikat meg is tették vezérnek. Ekkor kezdődött, hogy az emberek minden élethivatásban vezéri polcra törekedtek, igy azután lassankint minden foglalkozásra megteltek vezéreket. A meddő foglalkozás eredménye előrelátható volt. Egymás után pusztultak el: a Bakai Nándorok, Nyigrényi Pálok, Csikós Ignácok, Lábdi Antalok stb., akik egyébként egykor jeles és munkás emberek voltak. Azok pedig, akik megmaradtak hivatásuknál, a legnehezebb viszonyok között is megállották helyüket. Az Aignerek, Tóth Péterek, Rainer Ferencek, Rainer Károlyok, Juhász Györgyök stb. semmiféle életviszony között nem inogtak meg. , Ebből az időbSl szállott át mintegy negyven év előtt egy részvénytársaságra a Bakai Nándor által alapított kötélgyár, hogy amit lehet, a pusztulástól megmentsenek. Zajtalan és ernyedetlen munka vette kezdetét. Egy akkor igénytelen ember végezte a komoly és nehéz munkát. Ez az ember is vezére lett a gyárnak, amely ma ezer munkást foglalkoztat. A 39 évi komoly munkából 25 évet töltölt el ez a vezér a közügyekkel való foglalkozás nélkül. Mikor a gyár nemcsak a volt monarchiában, hmem egész Európában e szakmában első helyre küzdötte fel magát s a vezér biztos volt abban, hogy az általa nevelt munkatársaival megoszthatja a vezéri munkát, akkor kezdett el foglalkozni a közügyekkel. Ez az ember nem hirdette, hanem végezte és végeztette a munkát. Bizonyára tudta, hogy boldogulni csak komoly és nehéz munkával lehet. Az uj világnak uj emberei is csak akkor lehetnek munkában vezéreivé Magyarországnak, ha megtanulják azt, amit a klasszikus mondott: „Imitemur majores nostros". Kövessük elődeink példáját. Ego. Kedden lesz a (A Szeged tudósítójától.) Megirta a Szeged, hogy dr. Simkó Elemér tb. főügyésznek, a lakáshivatal elnökének kezdeményezésére ankét lesz Szegeden a lakásépítés ügyében Dr. Simkó Elemér ma a következő szövegű felhívást intézte a hatóságok vezetőihez, a keskedelmi és ipari érdekeltségekhez: „A rendkívüli nehéz viszonyok között küzködő lakáskérdésnek megoldása, köztudomás szerint, egész Csonkamagyarországon ma a legsúlyosabb problémák egyike, amelynek végleges megoldására az állam rés léről történtek előkészüie'ck, de megoldását csak csekély hányadában tudta keresztülvinni, végleges helyzet ezen a téren nem alakult ki. Nézetem szerint a lakáskérdés megoldását nem szab3d egyedül az „Bérmozgalmat" indított az egyetemi polgárság. amúgy is rendkívül súlyos pénzügyi terhekkel dolgozó állam, vagy város vállaira helyezni. Állampolgári kötelessége mindenkinek közreműködni abban, hogy a lakáskérdés a mai súlyos viszonyok között valamilyen módon megoldassák. Szeged város lakásszükséglete önállóan is kívánatossá teszi azt, hogy az érdekeltek, azonkívül a bankok, tőkeerős vállalatok foglalkozzanak a kérdés végleges rendezésével és azt tömörülve, együttes erővel oldják meg. Az értekezletet a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara nagytermében 1923. évi április hó 17 én délután 4 órakor tartom meg és ott fogom az arra vonalkozó tervezetet a szegedi lakásviszonyoknak mai helyzetéről szóló előzetes rövid ismertetés után előadni". (A Szeged tudósítójától.) Több izben foglalkoztunk már a szegedi egyetemi hallgatók exisztenciális érdekeivel és minden alkalommal szomorúan kellett megállapítanunk, hogy az egyetemi hallgatók nagy vergődéssel tudják fedezni mindennapi szükségleteiket. Különösen áll ez Szegedre, ahol kevés a munkaalkalom — annál több az egyetemi hallgató. A kényszerű körülmények a magyar kultura jövő bajnokait sokszor hozzájuk méltatlan munka vállalására késztetik ég a korai járókelők sokszor találkozhatnak egyetemi hallgatókkal, akik lapokat kézbesítenek az előfizetőknek. Az egyetemi hallgatók igen helyesen gondolkoznak, midőn .a tru ika nemesit" elvét vallják és arcpirulás nélkül dolgoznak, hogy betevő falatjaikat megkeressék. Az egyetemi hallgatók fő kereseti forrása a tanítás. Igen természetes, hogy mióta az egyetem Szegeden van, a felsőbb osztályú középiskolások kezéből kiesett a havi zsebpínz megkeresésének lehetősége, mert az egyetemi hallgatók elvonták tőlük a tanítványokat. Téved azonban a közönség, ha azt hiszi, hogy ez a \ körülmény egyszersmind biztositotta is az egyetemi hallgatók létfenntartását. A szülők ugyanis nem valami bőkezűen fizették az instruktorokat, sőt egyesek ki is használták az egyetemi hallgatók szorult helyzetét. Vannak egyetemisták, akik még a mai viszonyok között is 1500—2500 havi dotációért tanítanak mindenmp egy órát, sőt lehet mondani, hogy a 2500 koronás havi fizetés a maximum volt idáig. Az egyetemi hallgatók tehát kénytelenek voltak több tanítványt vállalni, hogy a menzai kosztot fedezzék, lakásról és tiszta fehérneműről gondoskodhassanak maguknak, ami által elvonták idejüket a tanulástól. A fokozódó drágaság mo3t arra késztette az egyetemi hallgatóságot, hogy a tanítási dijakat a gazdasági helyzetnek megfelelő nívóra emelje. Vasárnap, mint értesülünk, ebben az ügyben már gyűléseztek is az egyetemi polgárok és siker5lt is neki* egységes megállapodásra jutni az órabérek, illetve havidijazasok tekintetében. Kinondották e?en a gyűlésen, hogy a tanítási dijakat az egész vonalon egyelőre havi hétezer korondra emelik fel és ezen az összegen alul senki sem vállal tanítványt. Az óradíjat háromszáz koronában állapították meg, aki pedig mátfél órát ad naponkint, az havi tízezer koronán alul nem tanit. Ezt az egységes tarifát, értesülésünk szerint, az egyesemi hallgatók egyetemlegessége magáévá teszi és az minden egyetemi hallgatóra kötelező lesz. A formálisan m. gszervezett bér-