Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-10 / 80. szám

Egyes sasáni ára 30 korona. [«»«•<> tóséj (i kladóhlv* Hll f-Kfcsej-otca 6. (Próféta' WéSV., !. emelet 6.) Telefon — SS. K .Sseged" megjele­ld Séttó kivételével minden Egyes szám ím 30 ko­rtea. Előfizetési árak: Egy fetcopr* Siegeden 600, Buda­$3«ÍM és vidéken 620 kor. Hirdetési érak: Prlhasábo* 1 mm. 9, egy hasábon 16, máv fél hasáben 23 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 8, kövér belükkel 16 K. Siövegköill közlemények soronként 100 K.Nyiltlér, csa­ládi és orvosi hir 100 K. Több­szöri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 április 10, KEDD. 80-ik szám. Este vacsoráznak. Már tudniillik az egységes párt tagjai. A heteken át hirdetett pártértekezlet helyett párt­vacsorát rendeznek. Ott lesznek a jobbszélsík, akik gólt készültek berúgni Be h'en kapujába. Ott lesznek, akik néhány nap előtt Kállay és Wdlkó fejét követelték. Ott lesznek, akik a grófokat és zsidókat együtt okolják, hogy a földreform megvalósítása lassú tempóban halad. Ott lesznek, akiknek Wild volt a szócsövük, mikor Gömbös Gyulának levelét megirta. Ott lesznek Klebelsbergék, akiket a pártbeli sajtó még az ellenzéket is megszégyenítő módon figuráz ki az arany középút politikájáért. Es jelen lesz a vacsorán a legnagyobb valószínűség szerint Bethlen, az egységes párt megalkotója és vezére. A levegő telve van a ki nem egyenlített ellentélek feszültségével. Gömbös Gyuia csak igérte, de nem tette még közzé levelét, melynek célja az egységes párton belül felmerült ellen­tétek tisztázása. Jobbról is, jobbról is vannak szép számmal, akik közelebb állanak a künn­levökhöz, mint a pártnak a centrumához. Mégis leülnek ugyanahhoz a fehér asztalhoz, hogy a tósztok áradozó hangulatában a pártnak az egységét ünnepeljék. Aszpikkal és mártással tömik be a fenyegető réseket, melyek az egy­séges párt épületén mutatkoznak. Be'hlen gróf­nak hallatlan politikai ügyességét mutatja, hogy ezt a társaságot együtt tudja tartani és még inkább, hogy egy vacsorán keresztül tudja levezttni a kavargó indulatokat. A pártértekezlet ugyanis veszedelmes valami. Olt beszélnek az emberek és feszegetik a dolgokat, A vacsora sokkal okosabb. Ott táplálkoznak és megértik egymást. A külszint meg lehet óvni. Lészen megint egy akol és egy pásztor. Hogy pontosan kedd este rendeznek kibékü­lés! vacsorát, nem tudtuk előre. Még ma se tudjuk, hogy nem fognak-e még viharok egy pohár vizben lezajlani. De azt már egy hete sejtettük és ma is fogadni mernénk egy fületten rézpiiykébe, hogy akik a kiválást emlegették, nem hagyják ott az egységes pártot. Eszük ágában sincs kilépni. Erre inditja őket a poli­tikai erőviszonyok mérlegelése és ssját jól fel­fogott érdekük. Nagyon jól tudják, hogy ők addig hatalom, mig azt lehet sejteni, hogy mögöttük áll a többségnek ereje, a kormánynak szervezete és egész apparátusa. Tudják, hogy addig kínálkozik lehetőség követelésük keresz ül­vitclére, amig a hidat maguk mögött föl nem égetik. Tudják, hogy az ellenzékiség kenyere keserű és tudják azt is, hogy nagyon meg­fogyatkoznak, ha erre a kosztra invitálják azokat, akik már megszokták a kormánypárti asztalok bőséges menüjét. Nem is a kiválásra indult a nagy nekikészű­lődés, hanem a halalmi pozícióknak a párton belül való megszerzésére. Közvetlen cél volt a székesfőváros törvényhatósági bizottsági man­dátumainak a meghosszabbítása, ahol az ural­kodó többség presztízsét saját cselekedetei erősen megtépázták és egy választás lehető­ségét veszedelmes mene tekel formájában állí­tották elébe. Távolabbi cél az egész egységes párt politikájának áttolása arra a vágányra, melynek szemaforja tilosat mutat és Wild szerint, aki ugy látszik, eléggé ösmeri a törek­véseket, biztos katasztrófához vezet. Az olvasóra bízzuk annak megítélését, hogy mit tartson szerencsésebb megoldásnak: azt-e, hogy bentmaradnak, vagy azt, hogy esetleg kiléphettek volna. Az első eset ideiglenesen szordinót jelent, az utóbbi eset azonban tisztázta volna a helyzetet s elválasztotta volna azokat, akik tőlünk eltérő politikai hitet vallanak ugyan, de nem akarnak hazardőr politikát követni, akik egy vészes politikoi és társadalmi reakciónak a lejtőre akarják gördíteni az ország szekerét. Egyelőre semmi se történt. Az ügyesen hang­szeielt zentkar, amelyben vékonyan, vastagon húzták és fújták a kilépőt, más melédiába csap át. A harcias ütemek a Tofelmusik lágy zsongásában olvadnak föl. Nem lesz párt­értekez'et, hanem pártvacsora. Bizonyára föl is köszöntik egymást. Béke lesz és egységes han­gulat. Legfeljebb némelyik felköszöntő lesz oly szép és őszinte, hogy a felköszöntött akár válaszolhat is rá: — Már megint kezded? Német közeledés a franciákhoz. Slresemann, a néppárt vezére, a külügyi bizottság elnöke fegrap figyelemreméltó cikkben közölje a nyilvánossággá), hogy a német kor­mány közeledési javaslatot juttatott el Francia­országhoz. Loucheur missziója, mely által, ugy látszik, Franciaország angol közvetítéssel Német­országhoz fordul, a német javaslatra adott válaszrak tekintendő. Mindeneseire a passzív rezisztencia egyik sikerének tekintendő, hogy Franciaország feladja eddigi merev magatartását és tárgyalásokra hajlandó. Természetes, hogy még igen n8gy nehézségeket kell legyőzni, mielőtt a tárgyalások sikerére gondolni lehetne. A Malin értesülése szerint komoly kilátás van arra, hogy Anglia, Franciaország és Belgium között szorosabb közeledés jön létre a jóvá­tétel kérdésében. Valószínű, hogy a jövőben folytatandó megbeszélések serán erre vonat­kozóan egységes front fog keletkezni. A Matin rámutat arra, hogy ezek a megbeszélések nin­csenek kapcsolatban Németországnak legújabb tárgyalási kísérletével. Ha Németország elfogad­ható ajánlatot tenne, ezt csak a szövetségesek egységes frontjának megvalósítása után- vizs­gálják meg. Az angol politikai 1 örökben élénk megbe­szélésre an'ott alkalmat Loucheur Angolország­ban teti látogatása. A-títJábsh azt Irszik, hegy a rábízott feladat abból áll, hogy a jóvátétel kérdését és az angc!—francia viszonyt megbe­szélje. Hir szerint a vezető argol államférfiak Loucheurt arról értesítették, hogy Negybritannia bármikor készen áll, hogy azokat a megbeszé­léseket, amelyeket a Ruhr-vidék megszállása félbeszakított, újból n> gktzdjék. Legfontosabb eredménye Loucheur iátogatásának az, hegy hajlandónak nyilatkozott egy olyan összeghez hozzájárulni, mely az angol jóvátételi tervezet­ben — amit Franciaország januárban nem fo­gadott el — megjelölt összeghez közel esik. Ennek az engedékenységnek elismeréseképen Nagybritannia, ugy hiszik, valamely formában a Rajna vidéknek semlegességéhez, de nem Német­országtól v&ló eiszakitásahoz hozzájárul, hogy Franciaország ily módon a támadásoktól védve legyen. Millerand elnök vasárnap Rambouilletben ki­hallgatáson fogadta Loucheurt. A Temps jelenti, hogy a francia kormányt ugy eddig, mint ezentúl is két Alapelv vezeti: elsősorban a jóvátételi fizetések követelése, még pedig azon a módon, ahogy Poincaré miniszter­elnök azt a londoni konferencián kifejtette, má­sodszor a francia csapatoknak a Ruhr-vidéken v*Jó tartása mindaddig, amig a jóvátételeket Németország meg nem fizeti. A Petit Párisién arról értesül, hogy Poincaré miniszterelnök hamarosan találkozik a szövet­séges miniszterelnökökkel. Az első ily találko­zás a legközelebbi napokban fog megtörténni, amikor is Poincaré miniszterelnök Theunis és Jaspsr belga miniszterekkel találkozik. Poincaré su yt helyezett arra, hogy előbb a belga ször veisfgeseket tájékoztassa a helyzetről. Az olasz kormányt is áliúndó^q tájékoztatni fogják és fel fogjak szólítani, hogy az előkészítő munká­latokban és a francia kormány által indítványo­zott alapon kidolgozandó közös jóvátételi ter­vezet elkészítésében vegyen részt. A Ruhr-vidéken április 7-én vonatra tett koksz mennyiség 5200 tonnára rúgott, vagyi3 a mult hét végén elért mennyiség kétszeresére. „Egységes*" maradi az egységes párt. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A Szeged volt az ország egész sajtójában az első, amely mindjárt a húsvéti ünnepek után azt hangoz­tatta, hogy az egységespártban nem fog még egyelőre megtörténni a szakadás Gömbösék és Bethlen között és akkor ezzel a véleményé­vel teljesen egyedül állott. Akkor még minden sajtóorgánum befejezett ténynek mondotta, hogy az egysége párt 10-iki értekezletén Gömbösék kiválnak a pártból. Az események azóta a Sze­ged-et igazolták, mert ma már 09 százalék valószínűség szól amelldt, hogy holnap este az egységespárt Esterházy-utcai palotájában nem fog semmi sem történn\ marad minden a régi­ben, ha mindjárt csak rövid ideig is, hiszen a végleges szakadást legfeljebb kitolni lehet, de végleg eliminálni nem. Ma este a főváros politikai köreit leginkább Gömbös és Wolff Károly kormányzói kihallgatása foglalkoztatta es azt beszélik, hogy ez a két legfelsőbb audiencia nagymértékben járult a helyzet tisztázásához, ugy hogy ezáltal még annak a levélnek az elküldése is elmarad, amiről szombaton és vasárnap beszéltek és amiben Gömbös közeledett volna a miniszter­elnökhöz. Természetesen még több apróbb kényes kérdés maradt elintézetlenül, igy Eckhardt Tibor és Zsilinszky Endre bennmaradása az egy­ségespártban, ami kétségtelenül igen nehéz dolog, ha n i djárt csak formai okok miatt is, azok után a támadások utín, amelyek a Zsilinszky szerkesz­tésében megje'enő Szózat ban láttak napvilá­got és az után a nyilatkozat után, amit Eckhardt Tibor tett a kormányéinak személye és politi­kája ellen. Ezek kétségtelenül nehézségek, de bizonyos, hogy ha a fontos kérdésekben meg­egveztek a vezérek, ugy ezeket már könnyű lesz áthidalni. A Bethlen-kormány és politikája nagy győ­zelmet aratott most, hogy a szélső fajvédő cso­port kénytelen volt magát kényre-kedvre meg­adni és bennmaradni az egységes pártban, de talán ennek a nagy győzelemnek az elmara­dása többet jelentett volna, mert ha most a szélső antiszemita elemek tényleg kiváltak volna a pártból, az csak nyereség lett volna Bethlen István gróf és párthívei számára, mert az öt- hat kiválás után homogén és valóban egységes párt maradt volna vissza, igy pedig Gömbösék belülről próbálhatják majd megbontani a párt egységét a kisgazda képvi selők lekapcsolásával, amire semmi reményük nem lehetne, ha kívülről az ellenzéki padso­rokból próbálkoznának meg vele. Ma mi idéz­hetjük Eckhardt szavait: A kormány kétségte­lenül nagy győzelmet aratott, csak attól tartunk, hogy még egy ilyen győzelem és ugy ő, mint a kormányzati rendszere megbukott. Bizalom — kikötésekkel. Budapest főváros törvényhatósága ma dél­után tárgyalta rendkívüli közgyűlésében Hor­váth Károlynak (kereszténypárti) a márciusi tüntetések kapcsán beadott indítványát, hogy a köztörvényható ág szavazzon bizalmat a kor­mánynak. Horváth Károly ma hangoztatta, hogy az ország vezetésire csak olyan kormány hiva­tott, mely az állam tekintélyét kellő eréllyel ér-

Next

/
Thumbnails
Contents