Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-10 / 80. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 április 6 __ vényesiti és a polgári szabadságot megvédelmezi. Az ország újjáépítése és felvirágoztatása csak békés és komoly munkával lehetséges. Bethlen István gróf kormánya valóban ezeket a célokat szolgálja, ezért terjesztette ő elő a kormány iiánli bizalmalnyilvánitó indítványát. Dr. Baracs Mtrcell (Jemokrala) készséggel járul az indítványhoz, mert ez alkalmas arra, tiogy az országban mindenki megértse, hogy itt nincs más ur, mint a törvény, nincs más hatalom, mint a törvény hatalma. Ar az idöp )nt elmúlt, amikor társadalmi szervezeteknek xellett a helyzetet megmenteni. Ma törvényei kormány van és nem türiietö, hogy egyes szervezetek furakodjanak a kormány és a polgárság közé. Márkus Jenő (demokrata) Horváth inditvá.iya mellett, hóthy Vilmos (demokrata) az indítvány ellen szólott. Dr. Csilléry András külön indítványt terjeszt elö, mely a többek köpött ezeket mondja: — A keresztény nemzeti irányiat következetes érvényesítése a nemzet föllámasztásának egye- ' düli záloga. A főváros közönsége annak az • erős reményének adott kifejezést, hogy a kor- I mány ezirányban vána't programját minién akadály dacára is keresztül viszi. A fő /áros közönsége kötelességének tartja abban az iránybán ís felhívni a kormány figyelmét, hogy a gaadas.*gi élet egészséges fejlődésének útjában álló akadályokat mielőbb elhárítva, a szűk ége« reformokat gazdasági téren is fogana'ositani fogjj. Azon hitben, hogy a kormány a főváros polgárságának kivinalmait mielőbb nyomatékos mérlegelés tárgyává te«i, a főváros közönsége bizalommal néz Bethlen István minisztereinők kormányzati működése elé. Az ellenzék Horváth Károly inditvá lyára névszerinti szavazást kér. Ennek az eredményeként a Horváth-féle indítványt 85 szavazattal 26 ellenében elvetették, Csilléry javaslatát azonban a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Éppen a legjobb pillanatban jött ez a furcsa „biza mt" szavazat ma, amt«or <s Belhlea-politika döntő győzelmei aratott a széiső antiszemitizmus fölött, u ;y hisszük, ez azután vé?leg meep csételte azt, hogy a kormány rgm hosszabbítja meg semmi kö ülmények köTött ennek a fővárosi törvényhatóságnak a mandátumát. „Szeged mindig mostoha gyereke volt a kormánynak". (A Szeged tudósítójától.) A polgármesterek állandó választmányának elnöki tanácsa pénteken foglalkozott a városok háztartásának rendezéséről szóló törvénytervezettel, szombaton pedig maga a választmány foglalkozott a kérdéssel. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester, aki még kedden felutazott Budapestre, mindkét tanácskozáson résztvett. Munkatársunk kérdésére a következőképen nyilatkozott: ^ — A teljes választmány szombati ülésén Ébert Ferenc, Győr város pénzügyi tanácsnoka igen alapos kritikával illette a törvénytervezetet, amelyet Lukács Ödön miniszteri tanácsos jelenlétében tárgyaltunk le. A tárgyalás csak általános jellegű volt, részletesen tiz nap múlva tárgyaljuk tovább. Az az impresszióm, hogy i bből a tervezetből föltétlenül törvény lesz, mert a kormány a városi tisztviselőktől mindenféle állami segélyt meg akar vonni. Kárpótlásul átenged ugyan néhány jövedelemforrást, a kereseti adót, néhány fogyasztási adónemet és a forgalmi adó töredékét, de mindez alig fedezi a ránk háramló tehertöbblet ötven-hatvan százalékát. A rendelettervezetben ott van a f»lsum és ott derül ki a szűk látókör, ahol az áthárítást megindokolja a miniszter. Az indokolás azt mondja ugyanis, hogy a háború előtt a város »>ját erejéből javadalmazta tisztviselőit és igy most is a saját erejéből javadalmazza. A tervezet készítője azonban megfeledkezett arról, hogy á háború előtt normális gazdasági viszonyok voltak, most azonban nagyon messze vagyunk a normális viszonyoktól. A bankóprés pedig a kormány kezében van, ha föl akarja emelni az állami tisztviselők fizetését, egyszerűen megindiihatja a bankóprést. A városi tisztviselők a bankóprés áldásaiból — a törvénytervezet értelmében — nem részesülnek, sőt a bankótermelés egyenesen megkárosítja a várost, amennyiben a rendelkezésére álló pénz értékét és vásárlóerejét csökkenti. A jelen'egi viszonyok közt a kormány által fölajánlott kárpótlás az átruházott teher felét fedezi, ez az arány azonban a várható drágalás miatt még súlyosabbá válik, az átengedett jövedelemforrások ugyanis szigorúan • korlátozottak. A törvénytervezet csak a fővárosnak kedvez, ott a kárpótlás tényleg kárpótlás, de a vidéki városok és köztük Szeged, leginkább épp olyan mostoha gyereke az államnak, mint amilyen mindig volt. — Hát mégis, honnan veszi a város az áthárított tehertöbblet fedezetét? — kérdeztük a polgármestertől. — Majd csak megleszünk valahogy — válaszolta reménykedve a polgármester —, különben ezt majd akkor mondom meg. Ha tudnám, hogy a jövő hónapban mit csinál a város ... De ezt se tudom. Beszéltünk még a földbíremelésről. A polgármester is elismerte, hogy ez lenne az egyedüli megoldás, de azért méijis idegenkedik tőle ... Tiltakozó a Devizaközpont ellen. A pesti Llqyd-palota nagytermében vasárnap délelőtt összegyűltek Magyarország minden részéről, hogy országos tiltakozó nagygyü'ést tartsanak a már katasztrofálissá vált helyzet miatt, amennyiben a kereskedőknek a Devizaközpont az ulóbbi időben egyáltalán nem szolgáltatja ki a szükséges devizát. Szterényi József báró nyitotta meg a gyűlést. A magyar kereskedelem — mondotta — sohasem követelt magának jogokat a többi gazdasási ág rovására. A kereskedelem kapcsolhatja be Magyarországot újból a világforgalomba és fontos, hogy ne zárkózzunk el a kü.földtől. Meg kell védemen a magyar kereskedelmet azzal a súlyos váddal szemben, hogy az a maga anyagi érdekeit szembeállítani akarná az állam pénzügyi érdekeivel. Történnek hibák, vannak visszaélések, azonban ezek kiirtására saját érdekünkből kell hozzáfognunk, hogy kiirtsuk azt a férget, amely bennünket is pusztít. Ez a harc, amely most folyik, részben azt a célt is szolgálja, hogy a külföld bizalmát visszaszerezzük, a magyar korona értékét fölemeljük, vagy legalább is stabilizáljuk. A külföldön az a téves hit van elterjedve, hogy Magyarország nem akarja megfizetni tartozásait. A nagy baj forrása nem a rosszakarat, nem a hozzáértés hiánya a Devizaközpont részéről. Ennek oka nem a végrehajtási szervek hibájában keresendő, hanem azokban, akik a mai helyzetet előidézték. A Devizaközpontot működéséért tehát inkább el| ismerés, mint gáncs illeti azért a titáni feüzde; lemért, amit a magyar gazdasági é'et szolgálatában kifejlett. Sajnálatraméltó áldozata ez a szerv annak a gazdasági poliiikának, a téves közirányzatnak, amely most uralkodik. Véleményem szerint, ha a politika a gazdasági életet a maga céljaira akarta felkisználni, mindig a gazdasági élet vallotta ennek persze kárát és azzal az ország. Legyen vége a jelszavak politikájának. Az országot csak egy mérsékeli egységes szilárd alapokon nyugvó gazdasági irányzat mentheti meg, amelyben a polgárok k-irölive dolgoznak a munkástársadalommal. Fokozatosan meg kell szabadítani az országot a kötött gazdasági rendszertől. Szász Pál, az OMKE főtitkára terjesztette elő ezután a gyűlés határozati javaslatát, amely megállapítja, hogy a nagygyűlés követeli a De izaközpont megszüntetését. Többen szóltak hozzá a határozati javaslathoz, majd Tabakovics Dusán, a Devizcközpont vezérigazgatója válaszolt a panaszokra. Kijelentette, hogy jól esett neki a szigoxu kritika hallása, ami azonban a Deviiaközporittal szemben nem teljesen jogosult. Végig ment a Devizaközpont működésén megindulása óta és kijelentette, hogy január óta azért nem áll kellő fizetési eszköz a központ rendelkezésére, mert a kivitel megakadt. Hogy többet nem tudott kiutalni, az nem a központ hibája, hanem a gazdasági helyzet i bűne. Azért jöttem id; — folytatta, — hogy I meghallgassam, amit Önök kívánnak. Kijelenthetem, hogy a mai állapot fenn nem tartható. Ezért minden igyekezetünk az, hogy Önökön keresztül az országon segítsünk. Egészen bizonyos, hogy rövid idő alait megtaláljuk azt a módot is, amellyel segiteni tudunk. Vértes Emil polemizált T^bakoviccsal. Vissza kell állítani a szabad forgalmat. Ezután Szterényi József báró zárószavaival a gyűlés véget ért. A biblia és Tihanyi tanár ur. A Szeged húsvéti számában népszerű formában, a nagyközönség szánára irva egy bibliai tárgyú cikkem jeleit meg. Természe eaen nem spákelheltem agyon idézetekkel éa magyarázó jegyzetekkel. Egy hétre rá Tihanyi Béla tanár ur, akit se személye, se tudományos működése szerint nincs szerencsém ismerni, egy másik iap hasábjain mórges kis főrmedvényt eresztett meg ellenem. írásbeli dolgozatára a következők a ns gjegyzéseim : Napilapok fudományo3 polémiák folytatására nem alkalmasak, különösen, ha a két fél írásai különböző lapokban j lennek meg s inások olvassák az egyiket és a másikat. Legfőként pedig akkor nem, ha az úgynevezett bíráló sejtet, célozgat, idegen könyvek lapszámait idézgeti, mintha mások szellemi tulajdonával valami borzalmas atrocitás történt volna. Ha arról van szó, hogy könyvcimeket idézzünk, megtehetném éppen ugy, mint Tihanyi tanár ur teszi. Józan ember azonban anélkül is tudja, hogy a mult dolgok megírása nem olyan, mint a természettudomány, ahol uj, meg uj felfedezések követik egymást. Megtörtént események nem változnak, legföljebb a szempontok, amelyek szerint m?gitélix őket. Ezt a tanár ur bölcsen és tudatosan elhallgatja. Ellenben megható célzatossággal „kiírásnak" nevezi, mikor ismertetem, hogy mi volt a fáraók negyedfélezer esztendős könyvtárában, vagy mikor olyan közhelyekről beszélek, amelyek azonosak minden szakkönyvben, amely a keleti népek ókorával foglalkozik. Van egy szkeptikus kérdésem, amely, nem tudom miért, különösen fáj Tihanyi tanár urnák. Hogv szerepelhetnek a héberek Egyiptomból való kivonulásuk előtt Kánaán földjét? Szerinte erre az elemi iskolásgyerek is megfelelhet. Még címeket is idéz a tanár ur, ahol erre a feleletet megtalálhatom. A címeket ismerem én is, de a feleletek nem elégítenek ki. Sajnos, azért nem voltam abban a helyzetben, hogy a feleleteket a tanár ur tudományos terminológiája szerint kiírhassam. Némi elcsúszással Tihanyi tanár ur azt állitja rólam, hogy én a bibliát Herakles munkáival és az argonau'ák hadjáratával állítom egy sorba. Aki olvasni tud és olvasni akar, az előtt egy percig se lehet kétségben, hogy ezt a kifejezést én a hébereknek a történelmi idők előtti vándorlásaira vonatkoztattam. Ebben a bírálói nekilendülésben p dig kár Tihanyi tanár urnák égpen Chamberlainre hivatkozni, aki monstruózus szemitomániá- nak mondja, hopy Krisztu t az ószövetség alapján magyarázzák és felveti a kérdést: Wo in aller Welt sieht man einen einzi«en unserer nach Weltanschauung ringenden Denker nach dem Altén Testament greifen? Chamberlain antiszemitizmusa kedves lehet sokak előtt, de általa bizonyítani a bibliát, aki logikájának következetességében szakit az ószövetséggel, kegyesrendi tanár részéről legalább is kissé kü'önös. Egyebekben tudományos kérdések megvitatására szívesen szóba állok bárkivel, Tihanyi tanár úrral is. Magamra nézve azonban kötelezőnek ismerem az irodalmi tisztesség és tudományos jóhiszeműség szabályait. A bibliáról lehetnek eltérők a vélemények. Abban azonban az egész müveit világ megegyezik, hogy fajsúlyt illetőleg egy könyv se mérkőzhetik vele, nála nagyobb befolyást semmiféle irá3 nem gyakorolt kulfuránkra és civilizációnkra és nem szorult rá Tihanyi tanár ur protekciójára Dr. Tonelli Sándor. — Ankét a munliásbiztositás reformjáról. A munkásbiztositás reformtervezete ügyében kedden délután négy órakor ankét lesz a kereskedelmi és iparkamara gyüléstermében.