Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-08 / 79. szám

S Z E Q E D Szeged, 1923 április 8 A Magyar-Olasz Bank buzabetét és buzakölcsön akciója. lett rendelkezők betéteiket a bankoklől visszavonták, az a helyzet állott elő, hogy a bankok legbiztosabb cílokra sem képese^ mezőgaz(/I Szeged tudósítójától.) A magyar korona értékének ingadozása azt a közgazdasági és társadalmi szempontból egyaránt káros helyzetet idézi elő, hogy a tőkepénzesek készpénztőkéjük vásárló erejének megóvásd érd .kében kénytelenek spekulációkba bocsá kőzni. Viszont ugyanez a körülmény nyomasztó pénzhiányt eredményez, amelynek hatásaként főleg a mezőgazdasági termelők képtelenek a szükséges forgótőkéi hitel utján beszerezni. Ennek a súlyos pénzforgalmi helyzetnek orvoslása érdekében a Magyar-Olasz Bank elhatározta, hogy április 9 tői kezdődóieg legalább hat hónapra való lekötés mellett bankjegyek ellenében buzaértékre szóló betéteket fogad el és viszont az ily betétként kezelésére Dizott tőkéket mezőgazdáknak forgótőke coljaira buzaértékre szóló hitelek alakjában kihelyezi. Ez a nagyszabású akció a társadalom minden rétegében nagy érdeklődést váltott ki és erre való tekintetlel munkatársunk ma felkereste Fischhoff Gyulát, a Magyar-Olasz Bink Részvénytársaság itteni fiókjainak igazgatóját, ki a következőkben ismertette ennek a nagyfontosságú akciónak célját és lebonyolítási részleteit: — A magyar korona értékének folytonos ingadozása igen nehéz helyzet elé állítja ugy azokat, akik készpénz felelt rendelkeznek és ezt a készpénzüket legjobb és legbiztosabb módon óhajtanák elhelyezni, mint azokat, akik mezőgazdasági üzemük folytatásához forgótökére szorulnak és ezt a forgótökét hitel alakjában óhajtják beszerezni. — Azok, akik fölös készpénz felett rendelkeznek, normális viszonyok között ezt a készpénzüket t.ikarékbelétképen, vagy folyószámlabetétként a bankoknál és takarékpénztáraknál helyezték el, "agy pedig fix kamatozású értékpapírokat, zálogleveleket stb. vettek pénzükért. Idöközben azonban a valuta folytonos ingadozásai ezektől a befektetésektől elriasztották a készpénz felelt rendelkezőket, mert a korona vásárlóerejének esése azt az eredményt váltotta ki, hogy a betevők korona Jetét jeik kamataiból, a záloglevélbirtokosok korona-zálogleveleik szelvényeiből, koronában számitva ugyan előre határozott jövedelemhez jutottak, ez a koronajövedelem azonban vásárlóereje tekintetében foly^ton csökkent. fiz a szomorú megfontolás azután arra indította aközönséget, hogy pénzét a bankokból kivonta és azok széJTí'ára olyan elhelyezést keresett, amely valamiképen lépést tartson a magyar korona ingadozásaival, igy nagyon sokan, akik azelőtt tőzsdei játékkal nem foglalkoztak, tőzsdei részvényeket kezdtek vásárolni, szóval spekulációkba bocsátkozlak, holott tulajdonképeni céljuk csak az voli, hogy vagyonuk belső értékét megmenthessék és fenntarthassák. — Viszont azáltal, hogy a fölös pénzek fűdákn k hiteit nyújtani, ami károsan hat vissza mezőgazdasági -ermeléstink fejlődésére. — Ezek a megfontolások indították bankomat arra, hogy betéti- és hitelüz'elének ujabb alapot keressen és ugy a betétekre, mint a mezőgazdasági hitelezésekre o yan uj értékegységet találjon, amely a létező hitelbajokat lehetőségig orvosolja. A bank ezt az uj egységet a búzában vélte megtalálhatni és pedig azért a búzában, mert megfigyelhető volt, hogy ná unk, mint mezőgazdasági országban, az általános áralakulás a buza áralakulását többnyire követi, tehát *zok, akik fölös pénzüket ugy akarják elhelyezni, hogy annak kamataiból életviszonyaikat változatlanul fenntarthassák, leginkább megközelíthetik ezt a célt akkor, ha tökéjüket buzaértékben állandósítják Igy járván el, megközelítőleg ahhoz az eredményhez jutnak, hogy a magyar korona esetleges további ingadozása és &z áraknak folytonos változása őket életviszonyaikban töbijé nem érinti, mert ha a korona netalán még tovább is esik és így az árak még tovább is emelkednek, akkor nyilvdnvalólag ezen arányban emelkedik a buza ára is, vi>zont ha a buza ára csökkenne, ez azt jelentené, hogy a magyar korona javult és az általános árszínvonal visszafejlődik, tehát akkor szintén megtartanák azt a vásárló erőt, amely felett a kiinduláskor rendelkeztek. Tehetik pedig ezen az uton mindenféle spekuláció kikerülésével, nem kell ma ezt, holnap azt a részvényt venniök, vagy eladniok, hol márkában, hol dollárban, hol svájci frankban spekulációk s emellett azt a megnyugtató érzést is szerezhetik, hogy pénzüket nem ezen inproduktiv spekulációk, hanem a terme ő munka szolgálatába állítják. — Másfelől pedig a gazda ia jól jár, ha forgótőKeszüksfgletét bu?auakban élvezett hitellel fedezi, mert mindazok a befektetések, amelyeket a hitelként nyyt forgótőkével eszközölt, számára a termelési időszak végével újból csak buzaértékel eredményeznek, tehát a nyert eredményből, akár esnek, akár emelkednek az árak, v.sszafizeiheii a ouza áia'kjáoan igénybe vett hiifTt. — Természete?, hogy a bank ezen uj alap megteremtésénél is tulajdonképen csak mint közvetítő jár el a fölös tőke feleit rendelkezők és a hitelre szorulók közölt, tehát csak annyi buzahitelt fog nyujhaini, amennyi buzabetétel nála elhelyeztek, viszont csak oly mértékben képes buzabetéteket elfogadni, amilyen mértékben buiahilelek kihasználására alkalom nyílik. A bank semmiféle spekulációkba nem bocsátkozik es ezáltal vaa az a cél is elérve,, hogy a buzabetétek ugyanolyan összegű buzahitelekben teljes fedezetűit nyerik. Munkatársunk ama kérdésére, hogy a buzabetétek elhelyezése miként törlénik, Fischhof igazgatótól a következő felvilágosítást nyerte: — Tegyük fel, hogy 1 métermázsa buza ára 20.000 korona. Ha tehát valaki 200 000 korona pénzt kivonna elhelyezni, ez annyit jelent, hogy az illető 10 métermázsa buzabetétet képes elhelyezni. A betevő tehát annyi métermázsa búzára nézve válik betevővé, ahányszor van annyi koronája, amennyi 1 métermázsa buza értékének megfeiel. — A betevő betétjéről a Magyar- Olasz Bank által kiállított pénztárjegyet kap, amely a 6—9 vagy 12 havi lejáratkor minden további nélkül beváltatik a bank pénztáránál, ugyanakkor az illető nemcsak a tökét, hanem a be'éti kamatokat is megkapja. A betéti kamat is buzaértékben számiitatik, ha tehát valaki 1 métermázsa búzáról 1 évre szóló pénztárjegyet kapott, akkor az egv év elteltével nemcsak az 1 métermázsa betétként e'heyezett búzának, han^m azonfelül kamatok címén további hat kgr. búzának pénzértékét fogja a kifizetéskor megkapni, — természetesen a lejáratkor érvényes buza árfolyamának megfelelően. Arra vonatkozólag, hogy kiknek és mily alapon folyósítják a buzakölcsönöket, a következő felvilágosítást nyertük: — A bank buzahitelt mezőgazdáknak, földbirtokosoknak, haszonbérlőknek és szőlőbirtokosoknak nyújt, forgótőke-beszerzés céljából. A hitelt csakis kitűnően gazdálkodó és teljesen rendezett anyagi viszonyok közölt élő mezőgazdák vehetik igénybe, legkevesebb 20 métermázsa erejéig. — A bank a hitelt métermázsa búzában állapítja meg, tehát a hitel összege vagy 20, vagy 100, vagy 2000 métermázsa buza stb. — Az igy megállapított liuzahitel összege koronában fizettetik ki, tehát annyi korona folyósittatik, amennyi a hitelként engedélyezett bma pénzbeli árának megfelel. A pénzbeli ár a Budapesti áru- és értéktőzsdén „Tiszavidéki 76 kg-os készáru"-buzára vonatkozólag a hitel folyósítását megelőző üzleti napon jegyzett ár. — A hitel kamatlábát a bank ezidőszerint évi 8 százalékban állapította meg. A kamatok utólagosan, a tőkével egy üti fizetendők, a 6-9 ya«yl2 havi le^raí^or — A hitel visszafizetése ugy történik, hogy lejáratkor megállapíttatik a hitelezett buza menynyiségének készpénzbeni ellenértéke. A megállapításnál alapul vételik a lejáratot megelőző hónap első és 15. napja, illetve 16. es 30. napja közötti átbgos árjegyzés, nehogy egyik, vagy másik napnak esetleges kilengései a hitelvevő kárára, vagy előnyére szolgálj'anak. Eddig tari az igazgató felvilágosítása és munkatársunk ottléte alkalmával is, a buzabetéteket elhelyező és buzakölcsönt igénybevevő felek jelentkezésével tapasztalt nagy érdeklődéi bizonyítja, hogy a Magyar-Olasz Banknak ez a nagystílűnek ígérkező újítása, gazdasági életünkben érdekes fordulópontot jelenthet. Régi szegediek. — Irta: Móra Ferenc. — II. jogorvoslat száz évvel ezelőtt. A Kálvária-utcát 1823 ban is ugy hívták, mint most, akkor is olt volt, atiol most, — no, porosnak tán nem volt olyan'poros, mint most, mert akkor még közelebb volt hozzá a gyepszél. A Kálvária-utca, meg a Kocsonyás-utca sarkán — ezt hívják most Jósika-utcának — szép nagy háza volt abban az időben Kováts István házalószatócsnak. Ez nagyon kifizető mesterség volt, az ember összevásárolta a városban a göiögnéí (t. i. akkoriban görög volt a zsidó) a tüt, cérnát, gombot, szatyingot, pántlikát, azt kocsira rakta és a falvakban elcserélte búzáért, kukoricáért, babért, árpáért, kolbászért és egyéb kisgazda-termékekért. Jó mesterség, szép mesterség volt annak, aki szedette, csak azzal a kellemetlenséggel járl, hogy néha hónapszámra magára kellett hagyni az asszonyt, kitéve minden világi veszedelmeknek. 1823 tavaszán is az történt, hogy Kováts litván uram átszaladt egy kicsit Triesztbe, — már hogy portékáért ment-e, azt nem jegyezte föl róla az unokája, akinek a kéziratos memoárjai nyomán én ezt a dolgot elplelykázom, de bizonyosan nem azért ment, hogy tengeri fürdőt vegyen, mert akkor nem kellett volna portékás szekér, pedig azzal ment. (Különben is, ha fürödhetnékje volt, akkor nem keresett volna pocsétát, mikor itt volt helyben a Tisza.) Eég az hozzá, hogy a gazda oda volt s a felesége, Kiss Katalin, szőregi születés, éppen a reggelire való kenyeret karajazta a gyerekeknek — voll neki tizenkettő —, mikor beállít hozzá a fcrtáiymester, meg négy hajdú, meg tizenkét csákányos ember. — Hát kendtök? — mereszti rájuk a szemét Kiss Katalin. — Mi jóban járnak? — Mink bizony u.'cát igazítunk, leiköm, — mondja a fertálymester. — Ejnye, hejnye, — csóválta meg a fejét az asszony, — még ilyent se hallottam. — Látszik, hogy nagyon ráérnek kendtök. Hál osztán hogy igazítsák az utcát? — Ugy, leiköm, hogy lebontjuk ezt a te szép házatokat, mert nagyon kiugrik az utca sorjábul. Ezt a parancsolatot adta ki a főbíró ur. Mert tudnivaló, hogy akkor ugy ment a városrendezés. Kisajátítási törvény nem volt, hityimatyi mókusa, azaz hites mathematikusa, vagyis mérnöke volt ugyan a városnak (a Antonius Balla, meg az öreg Kerle Antal rajzoltak olyan térképeket, hogy ma is kérkedik velük a muzeum), hanem hát azt nem muszáj volt megkérdezni. A főbíró élet-halál ura volt, hát egy házzal hogy ne tudott volna elbánni, ha azt vette a fejébe, hogy azt rossz helyre építették? Az ö akarata ellen nem volt apelláta, legföljebb őhozzá magához. Kiss Katalin erős, zömök menyecske volt s az öreg főbírót akár megdagaszthatta volna, ha négyszemközt kapja, de már a hajdúknak, meg a csákányos embereknek mégse mehetett neki. Nem is volt az neki eszeágában sem, inkább behívta őket az udvarról az ereszet alá. — Ami parar'cs, parancs, annak öleget köll tönni. De mán csak harapjanak kendtök előbb egyet, embörök. De hát a száraz-kolbász csak akkor üdítő eledel, ha egy kis papramorgóba áztatják. Az első butéliánál azt mondják az emberek, hogy kár ezért a szép kézért, de hát ami rend, az rend. A másodiknál azt mondták, hogy inkább a főbíróba vágják a csákányt, mint ebbe a szép házba. A harmadiknál aztán már nem mondtak semmit, mert ki az asztal tetejére borulva szenderedett el, ki az asztal alatt húzta a bőrt, ahogy a metaforakedvelő magyarok a hortyogást nevezik. Kiss Katalin meg csak ezt várta, akkor előhúzta a színből a rossz kocsit, arra ülésnek feltett egy szál deszkát, befogta a tartalék fakót, a tizenkét gyereket behányta a kocsiderékba, azzai a nyaka közé szedett az egy lónak s most már uccu neki a világnak 1 A gyerekek egy darabig csöndesen várták, hogy mi lesz ebből, hanem mikor a katonatemető mellé értek, elkezdtek ordítani. A katona-