Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-08 / 79. szám

Szeged, 1923 április 15. SZEGED Ti; (A Szeged tudósitójától.) Miért bukott meg Pálfy Dániel? A legutóbbi nemzetgyűlési választások eredményének kihirdetése után ezt a kérdést igyekezett megfejteni Endrényi Imre a Friss Hirek 1922 junius 2-i számában megjelent vezércikkében. A megfejtés igen egyszerű lett volna, mert világos, hogy Pálfy Dániel bukásának oka az volt, hogy a második kerület választóinak többsége szociáldemokrata és liberális. Ezt azonban nem lehetett bevallani Palfy Dániel meggyőződéses híveinek és igy bűnbakot kerestek (és keresnek még ma is egy ártalmatlan petició formájában). Endrényi Imre 12 szegedi iparost választott ki a sok közül és vádolt meg azzal, hogy ők okozták Pálfy Dániel bukását. A szóban forgó vezércikkében ezeket irla többek között: — Igenis árulást követettel a kisiparosok egy része, mikor titokban és alattomban áskálódni kezdett vezére, Pálfy Dániel ellen. Meg kell botránkozni ezen a minősiiheteilen eljáráson, amely vagy a mérhetetlen butaságnak, vagy pedig feneketlen rosszindulatnak az eredménye. Butaság volt az árulás, mert ezek az iparosok elsősorban saját érdekeiknek lettek árulói. Az ország módot fog adni arra, hogy Pálfy Dániet becsületesebb emberek között teljesíthesse kötelességét, mint amilyenek a szegedi árulók. Végül vszégyentáblaként" felsorolja a 12 iparos nevét, „akik a durva háláttanság elkövetésében vezetők voltak". A bűnbakok a következők: Kenderesi I Jván borbély, Csűri János festő, Frajcos Ferenc üveges, Czeisz József asztalos, Czepek Sebestyén bádogos, Korom András festő, Dobay József asztalos, Németh István cipész, Lakó Ant.l kádár, Bétsch Fülöp ét bűnbak. kárpitos, Marosán Milán cipész, Bányai János szűcs, Petykó Károly szűcs, Ábrahám Mátyás szabó, Héger Mihály cipész,- Ádám Jakab cipész, Gombos Gyula szabó. A 12 bűnbak, mint annak idején a Szeged már megírta, rágalmazás és becsületsértés miatt megindította a sajtópört az inkriminált cikk szerzője ellen. A 12 pör közül ma délelőtt tárgyalta le a szegedi törvényszék Pókay-tanácsa az elsőt, amelyet Héger Mihály cipésziparos indított meg Endrényi Imre ellen. A vádat dr. Kormányos Benő képviselte, a védelmet dr. Cserő Ede látta el. A vádló rágalmazás és becsületsértés vétségében kérte a bűnösség kimondását, a védelem pedig a bizonyítás elrendelését indítványozta. A biróság rövid tanácskozás ulán elutasította a bizonyítás elrendelésére vonatkozó indítványt, mert azt feleslegesnek találta. Kihallgatták ezután Endrényi Imrét, aki azzal védekezett, hogy a cikket felháborodásában irta, mert az iparosság cserbenhagyta vezérét, „aki egész életét nekik szentelte4'. A cikkel csak politikai célzattal irta és egyéni becsületében senkit megbántani nem akart. A vád és védelem meghalíga'ása után a biróság visszavonul*, majd kihirdette az Ítéletet, amely szerint bűnösnek mondja ki Endrényi Imrét sajtó utján elkövetett becsületsértés vétségében és ezért öt 5 napi fogházbüntetésre átváltoztatható 1000 korona fő- és egy napi fogházra, átváltoztatható 200 korona mellékbüntetésre a perköltségek megtérítésére és a? Ítéletnek a Friss Hirek-ben való közzétételére Ítélte. Az itéle ben a főmagánvádló megnyugodott, Endrényi és a védő felebbezést- jeleníett be a bűnösség kimondása miatt. Gázsi- és szénügyek a szinügyi bizottság előtt (A Szeged tudósítójától) A szinügyi bizottság szombati ülését szokatlanul nagy erdekődés mellett tartották meg. A beteg Gaál Endre dr. helyett Balogh Károly elnököli az ülésen. A tárgys rozat tulajdonkép n sablonos volt, régi hibák és mulasztások kerültek a zöld asztalra és onnan ismét vissza a megbocsátás ködébe. A szinház jövő két heti müsortervezetét még mindig a Bajadér jegyében állította össze a direktor. A Bajadéron kivül csupán három más darab kerül színre: a Lányom hozománya, Hol a férjem ? és a Bolond Istók, de ezek közül is csak a két utóbbinak lesz premierje. A bizottság természetesen tudomásul vette a műsor erveze'et. Balogh Károly ezután közölte, hogy az igazgató április 30 án átlagosan harminc százalékkal felemelte a helyárakat, amihez a közgyűlés régebbi határozata értelmében joga van. Ezután felkérte Palágyit, hogy ismertesse temető ott volt, ahol most az árvahíz van s mindenki tudott arról, hogy liz-egykét esztendővel ezelőtt ott ásták el élve a Napoleon katonáit, akik a várban hadifoglyoskodtak. Nyár volt, járványos idő, hullottak a franciák s az osztrák katonák ötivel-haiával hajigálták fel őket egy kocsira s ugy vitiék „temetni". A temetés abból állott, hogy négyszögletű gödröt ástak, még fölfakadt a viz s abba bedobálták a franciákat. Egyik-másik magához tért a hideg viztől, föl is állt a sirban, ugy könyörgölt, hogy ne temessék el. („Ugy mondták a könyörgést, hogy ne bánts, magyar, lehet még kicsint hügy hügy", — igy jegyzi föl a szájhagyományt Kováts István) Mi volt ebből igaz, mi nem, az mindegy, — de bizonyos, hogy a temetőt elkerülte, aki tehetle, mert még évtizedek múlva is kisértett a franciák hazajáró lelke és fölhallatszott a nyögésük a föld alól. Persze, hogy a Kiss Katalin gyerekei is mind hallották s ijedtükben bődültek el. A tizenkét gyerek óbégatásától meg a Iovacssa ijedt meg s ugy nekilódult a zörgós kocsival, mint a sárkány. Az emberek mindenütt szájtátva nézlek utánuk s akinek ráérő ideje volt, az a nyomukba szegődött, kíváncsian arra, hogy miért akar kikocsizni KovátsPistáné a vil ágból. A furfangos asszony pedig éppen ezt akarta, a mentül nagyobb spektákulumot. Mire becsörömpölt a rossz kocsi a városház udvarára, j egész csődület támadt körülötte s a nagy l a bizottsággal a jövő évi társulat megszervezésének mikénti állását. Palágyi Lajos elmondotta, ho^y ebben az ügyben vasárnap társulati ü ést h'vott össze és ott felkérte a társulat tagjait, hogy aki meg akar maradni a színháznál, az adja be ajánlatát. Eddig azonban mindössze két tag jelentkezett. A célja az, hogy a mostani társulatot jövőre is kellőképen kiegész tve együtt tartsa. Wimmer Fülöp közbevetőleg megjegyzi, hogy az iga?gató rosszul kezdte a dolgot, mert elfeledkezett arról, hogy művészekről van szó, akik nem szive-en ajánlkoznak, különösen az érttkestbbek megvárjak, amig á direktor kintija meg őket a szerződéssel. Palágyi ezután megígérte, hogy minden taggal külön tárgyal. Adrikor a gázsikról volt szó, az igazgató ismertette a szinészegyesület legutóbbi határozatát, amely szerint a sziné^-zek létminimuma 23,000, a kardalosoké 15,000, ha nem tagjai zörgésre, a lármára, a gyerekvirditásra ijedten szaladtak ki a tanácsbéhek az udvarra. Élükön Kiss József, a főbíró, négy kisbiró.'al. (Lictorok gyanánt mindig magával hordta őke?, még ha sétálni ment* is.) Igen öreg ember volt már akkor a főbiió, nagyon mogorva férfi, még a képe is olyan szigorúan néz a kul űrpilóta folyosóján, hegy mindig meghalkitom a lépést, ahegy elmegyek mellette. Szinle látom, ahogy ráncba szedi nagy kopasz homlokát és recsegő hangon ráförmed a szegény szatócsnéra: — Mi dolog ez, asszony ? Kié ez a sok gyerök és mit akarsz velük? Kiss Katalin pedig leugrott a kocsiról, csipőre tette a kezét és a szemébe nézett a hatalmas embernek: — A tizenkét gyerök eddig az enyim volt, de ezután a tekintetös főbíró uré lössz, azért hoztam ide őket, hogyha lebontatja a fejük fölül a házat, ezulán viseljön rájuk gondot és kerespön nekik kenyeret az ur. A főbíró behúzódott a szobájába és Kiss Katalin egy miatyánknyi idő múlva pöcsétös írást kapott róla, hogy még ő éi, senki a házához nyúlni nem fog. Nem is nyúlt azután se, egész a vizig. De az még nagyobb uraknak az írásait se respekI tálta, mint a néhai szegedi főbíróét. A többivel I együtt a Kováts-házat is lebontotta. még az egyesületnek, akkor 12.000 korona. Kimondta a szinészegyesület azt is, hogy a fizetések a páholyárak emelkedésével automatikusan emelkednek. Ez a megállapodás azonban csak április 15 e után érvényes... ... És az egész szinügyi bizottságban senki sem vette észre, hogy itt valami nincsen egészen rendben. Pedig már a verebek is csiripelik a vároháza ereszén, hogy a szegedi színtársulat tagjai kissé — hogy ugy mondjuk — kijátszva érzik magukat, amennyiben Palágyi Lajos a színész-egyesület közgyűlése előtt már felemelte a helyárakat, a közgyűlés után április harmadikán ismét sürgősen felemelte, tehát április tizenötödike előtt már ugy kiemelte magát, hogy ezután az ujabb emelés lehetősége nagyon valószínűtlen. Palágyi ezulán megnyugtatólag közölte a bizottsággá', hogy a szerződés kikötésének, amely szerint évente legalább harminc operaelőadást kell tartania, — eleget tesz. Ebben sem kételkedett senki, pedig joggal kételkedhetett volna, amennyiben eddig mindössze tizennyolc operaelőadás volt. Az elnök már éppen be akarta zárni az ülést, amikor az igazgató fölvetette a jövő évi fűtés kérdését. Szerelné, ha a város a fűtés és a világítás költségeit is magára vállalná. Dr. Tóth Imre indítványára elhatározta a bizottság, hogy javaslatot terjeszt a tanács elé é3 kéri, hogy a város vegye meg a szinház számára a jövő évi szénszükséglet felét, ami több mint két millióba kerülne a mai szénárak mellett. A franciák még mindig nem gondolnak békére. A Daily Chronicle és a Westminster Gazette tárgyalja a francia tengerészeti miniszternek az erős francia hajóraj szükségességéről szóló nyilatkozatát és felveti a kérdé t, vajon Franciaországnak tengeri és légi fegyverkezését szintén a német veszedelemmel okolják e meg. Elitélik azt a rr agatartást, hogy Franciaország rat fikáini fogja ugyan a washingtoni egyezményt, de azt tiz év múlva nem fogja megújítani, mert akkor nagyszabású épitőprogramot szándékozik megvalósítani. A röcklinghauseni felső haditörvényszék az esseni főpolgármestert, aki annak idején a rászabott kétévi fogházról, ötmilliós pénzbírságról szóló iiélet tlien felebbezett, háromévi fogházra és hatmillió márka pénzbüntetésre ítélte el. Noha a jóvátételi bizottság azt állította, hogy a né net birodalmi bank magánpénzimézetnek tekintendő, a franciák ismételten elkoboztak birodalmi bankjegyeket. A lapoknak illetékes helyen szerzett értesülése szerint eddig összesen 27 milliárdnál többet vatek el. — Tiltakozó gyűlés a Devizahözpont ellen. A budapesti kereskedelmi és ipari érdekeltségek holnap monstre-gyülésen teszik szóvá a panaszokat és sérelmeket, amelyek a Devizaközpont működésével kapcsolatban az egész kereskedelmi és ipari élet megbénításával fenyegetve felmerültek. A nagygyűlésen rámutatnak a veszedelemre, hogy amennyiben a Devizaközpont továbbra is elzárkózik attól, hogy módot nyújtson a kereskedőknek régi valutatartozásuk törlesztésére, ez a helyzet a külföldön a magyar kereskedelmet csődbeju<ás látszatával tüntetheti fel. Kállay Tibor pénzügyminiszter erre vonatkozólag a következőket mondotta : „A kérdés rendezésénél fogunk találni olysn megoldást, amely lehetővé teszi, hogy a kereskedők törleszthessék külföldi tartozásukat és amely módot nyújt arra, hogy azok a szempontok is megóvassanak, amelyek szem előtt tartására a Devizaközpont hivatva van." Egyébként Tabakovics Dusán, a Devizaközpont vezérigazgatója is elmegy a kereskedők holnapi devizagyülésére. Az eddig kiváltságos cégek is a Devizaközpont ellenőrzése alá kerülnek. — Külföldi magyar kölcsön ? A Times egy magyar kölcsön kilátásáról azt irja, hogy a helyzet nagyon bonyolult, mivel Magyarországgal szemben a jóvátétel kérdése még nincs tisztázva. Ennek dacára lehetséges volna ga kölcsön összegét előteremteni, azonban csupán, mint kereskedelmi kölcsönt, amelyre különböző exportálható áruk szolgálnának fedezetül.