Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-08 / 79. szám

Eff^es aám ár»a 30 korona, 4» kladóhlta. «»! &»!oex-6lci! 6. fPréféloI. e.-nelet í.) Telefon 13 -Ji. A .Steged" rwegjelekétfft kivclrlérel minden 'IflircJ *zem dro 30 kom EiőBieUsI érek: Egj >&Mi>ra Sie?edep 6 '0, BudaKHfcn >b Ttdékcn K20 kar. Hirdetési é.'ok : Pélhasábo* í ram. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. SzövcgkSil 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kSvér belükkel 16 K. SzOvegkOzti közlemények toronkeni 100 K. Nyilllér, családi és orvosi hir 100 K. Tfibb•zörl feladóénál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 április 8, VASÁRNAP. 79-ik szám. Az uj közigazgatás. Még nem egészen tudni, milyen lesz, de azt már látni, hoty egészen más lesz, mint ez a mostani, amelynek a fundamentumait a Bachkorszakban raKták le, amikor a rossz és ostoba melktt jó és o*<os dolgot is csináltak. Azóta sok toldás-foldás történt a közigazgatás épületén, egvpárszor „egyszerűsítették" is olyanformán, hogy a régi útvesztőket megduplázták, de mentül többet mesterkedtek rajta, annál rozogább öreg h*z lett belőle. Nyilvánvaló volt már a háború előtt is, hogy le kell bontani és ujat építeni helyelte, mert lakni ebben már nem lehrt. Pár hét múlva ül össze a polgármes'erek ankétja, amelyet a be ügyminiszter hívott össze a közigazgatás reformja ügyében s majd akkor fogjuk hitelesen megtudni, milyen mérvű lesz a bontás és milyen az uj épithezés. Az eddig nyilvánosságra jutott hirek szerint majdnem államosításnak lehet n- vezni a reformot, amenynyiben a választás jogát elveszi a kormány a törvényhatóságoktól, cserébe azonban nagyobb autonómiát ad nek k, mint amennyivel eddig rendelkeztek A mi véleményünk szerint ez a két alapgondolata a reformnak helyes s ebben van annyi előremenés, mint amennyi visszaesés van a virilizmus megerősítésében. Ez bizony nem a huszadik század szellemének megfelelő reform, de hát ezen nincs mit csodálkozni, mert a mi időszámitásunk most nem egyezik a nyugateurópai időszámítással. A mi azt illeti, hogy a megyékben és városokban nem lesz többet restauráció és hogy I ezután sz állam cselédjei lesznek az egykori tekintett: iQfak. erire csak azt-lehet mondani, hogy ennek már régen igy ke lett volna lenni. Annak a jussuknak, hogy a tisztviselőket maguk választják, valami különös hasznát eddig se látták a municipiumok. Választottak jő tisztviselőket és választottak rossz tisztvise őket, de a döntés rendszerint nem a kvali ás alapján történt, ez nem szorul bizonyításra senki előtt sem. Nem bizonyos persze, hogy az álami kinevezés mindig a legérdemesebbeket válogatja ki, ezért nyilván maga a belügyminiszter se harapná meg a kisujját, de több rosszat ez a rendszer se produkálhat, mint amennyit a sógorok és komák „mi fiunk"-rendszere és „csakazértis"rendszere produkált. Amiatt sincsenek különösebb aggodalmaink, hogy ez a minden hatalmat az állam kezébe játszó centralizálás politikai szemponttól jelentene veszedelmet. Lehet, hogy a törvényhatóságok az alkotmány bázisai vol ak, ahogy a történelemben tanultuk (noha azért többek közt Szeged törvényhatósága is díszpolgárrá választotta Haynaut, amivel azonban nem szoktunk dicsekedni), — a bástyák őrei azonban nem mindig találtattak ércből való férfiaknak. Mindig voltak választott tisztviselők is, akik hajlékony poli ikai eszközök voltak a kormányok kezében és lesznek kinevezett tisztviselők is, akiket összetörni lehet, de meghaj itani nem. Egyszóval e tekintetben a helyzet ha nem lesz jobb, nem lesz rosszabb sem. De más tekintetben talán kevesebb lesz a patriarchalizmus, több a modern szellem és jobb a diszciplína és a szolgabirók nem merik megfenyegetni a belügyminisztert. Nem is szólva arról, hogy megszűnik a képtelen megkülönböztetés állami és városi, szorosan vett és nem szorosan vett tisztviselő között, ami belülről korántsem olyan komikus dolog, mint amilyennek kívülről látszik. Mi azt hisszük, azért a jogért, amit elveszítenek a törvényhatóságok a tisztviselők államosításával s ami eddig is meglehetős akadémikus értékű volt, sokkal többet érőt kapnak azzal, ha más tekintetben szélesítik az autonómiájukat s az ok és értelem nélkül való koloncokat, amit felsőbb hatósági jóváhagyásnak neveznek, leszedik az önkormányzatról. Mert rendben van, ha nagy és súlyos határozatokat nem lehet1 addig végrehajtani, mig a kormány jóvá r.em hagyja őket. De mi köze ahhoz az államn k, ha Szeged törvényhatósága egyhangúlag elhatá-i rozza, hogy a S'efánia-sífány feiső részébfl gyerek-játszó helyet csinál? Mért nem lehet ezt a határozatot végrehajtani addig, mig egy pesti úr, aki Szegednek soha szinét se látta, két esztendő múlva azt nem mondja, hogy no, nem bánom, csináljatok a Stefániátokkal, amit akartok? De ha a pesli úrnak rossz kedve van, akkor megrázza a fejét és akkor a szegedi gyerekek nem kaprak jászóhelyet. És tudunk oly n esetet, mikor ilyen ártatlan közgyűlési határozatot hét esztendeig nem lehetett foganatosítani, mert a pesti úr a harmadik esztendő ben megharagudott az akkori polgármesterre a „sürgetésért" és most már azért se intézte el az aktát. Mi következik ebből? Az, hogy kell, nagyon kell a közigazgatási reform. De nemcsak alulról kell reformámi, hanem fölü'ről is. Elmarad az egységes párt értekezlete. i (A Szeged budapesti tudósítójától.) Az egységespárt keddi értekezlete felé fordul változatlanul a politikai világ figyelme, mert sokan még raindig azt várják, hogy ezen megtörténik a Gömbös-frakció összecsapása a párt mérsékelt elemeivel. A Szeged már napok előtt hangoztatta, hogy információi szerint ez az összecsapás valószínűleg el fog maradni, de még eddig ezzel a véleményével egyedül állott, mára a fővárosi esti lapok is szinte kivétel nélkül hangoztatják, hogy Bethlen és Gömbös mégis meg fogják találni a megértés útját. Gömbösék állandóan hangoztatják, hogy ők a tűrhetetlenné vált gazdasági viszonyokon akarnak erőteljes és keresztény-jellegű politikával segiteni. Példálódznak arra, hogy nagyon is számosan vannak és nagyon is jelentékeny félt képviselnek. Gömbösék remélik a kotmánynyal és Bethlen Istvánnal való megegyezésüket. A kiéleződött helyzet áthidalására is hajlandók ÍS várjlk SíT«L 2 miniszterelnök megnjugfato kijelentéseit, bár ma mcs ppységespárt mérsékeltebb irányú tagjai közül is számosan és energikusan követelik, hogy Gömbösék fie.'yzetét tisztázni kell és sz arra kínálkozó alkalmat nem szabad elszalasztani. Egyébként ugy értesülünk, hogy kedden nem is tartják meg a pártértekezletet, csak pártvacsora fesz. Söt épp a párfelnökség részéről a ma délelőtt folyamán lépések történtek Bethlen gróf miniszterelnöknél, hogy az egész pártértekezlet halasszák el. Hogy sikerül-e a pártértekezlet elhalasztása, e pillanatban még bizonytalan. A mai nap folyamán számos Bethlenhez közelálló kormánypárti képviselő tart külön bizalmas megbeszélést. De ízesnek a képviselőknek a körében is az a vélemény, hogy a pártértekezlet elhalasztandó. Gömböséknek az egységespártban még megalázó feltételek mellett is történő bennmaradását sokan annak tulajdonítják, hogy nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter elkészült a földreform-javaslattal, amelyet már néhány barátjának bizalmasan meg is mutatott és Gömbösék azt remélik, hogy a javaslattal kapcsolatban sikerül majd az rgységespárt kisgazda képviselőit a maguk i észére megnyerni. Kétségtelen, hogy ezt csalj ugy érhelik el, ha bent maradnak a pártbar, igy Bethlen gróf szempontjából sokkal célszerűbb lenne, ha a szakadás most történne meg, amikor Gömbösék hivei alig öt-hat főt számolnak. A politikai közvélemény nagyrésze az egy»ségespártban feimerüit válsághírekkel kapcsolatba hozza több vez^politüuiSGák a kormányzónál történt audienciáját. így politikai körökben ma hire járt, hogy Zichy János gróf még a mai nap folyamán épp a felmerült kérdésekkel kapcsolatban audiencián jelenik meg a kormányzónál. Apró módositások a lakásrendeleten. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés dráaasági bizottsága ma délelőtt folytatta a lakásrendelet részletes megvitatását. A tárgyalás megkezdéfe előtt Vass József népjóléti miniszter szólalt fel és beszámolt a bizottságnak azokról a változtatásokról, amelyeket a tegnapi minisztertanács végzett a rendelettervezeten. Bejelentette, hogy nem tud elállni attól, hogy május 1-én a lakbéreket az 1917 novemberi bérek 30-szorosára emeljék. Farkas István felszólalásában kijelentette, hogy a miniszter nem teljesítette a bizottság kívánságát, mert ők a béremelés mérséklését kérték, már csupán azért is, mert eleinte azt hitték, hogy a kincstári haszonrészesedés a háztulajdonosokat fogja terhelni, később azonban kitűnt, hogy ezt is a lakók fizetik. Vass József miniszter azonnal válaszolt Farkasnak. Újból hangoztatta, hogy ő is látja, hogy a bérek nincsenek arányban az általános drágasággal. El kell ismerni, hogy a lakbér nem emelkedett olyan mértékben, mint a munkabér. A bizottság a miniszter bejelentését tudomásul vette, majd folytatják a rendelet részletes megvitatását. VŰSS József népjóléti miniszter megnyugvással kijelenti, hogy az uj rendelet egyáltalán nem érinti a székesfővárosi építkezési szabályrendeletet. Wolff Károly a két sor építkezések ellen foglal állást, ami a főváros vízmüveit érezhetően sújtja. Vass József kijelenti, hogy ebben a kérdésben a kormány mindig honorálni fogja a székesfőváros jogos kívánságait, mert ez a kérdés csak kölcsönös megegyezéssel oldható meg. Ugrón Gábor szerint csak azokat az üres telkeket kellene igénybe venni, ahol a székesfőváros vízmüvei már működésben vannak. Az 52. §-nál Szabó Imre azt indítványozza, hogy abbdn az esetben, ha a főbérlő nem gondoskodik fűtésről, köteles legyen minden albérleti szoba vagy konyha használata mellett a pincéjében 10 q tüzelőanyag elhelyezésére díjmentesen helyet adni. A népjóléti miniszter kijelenti, hogy megfontolás tárgyává leszi a javaslatot. Az 58. § nál Szabó József indítványára a bizottság kimondja, hogy a bérlőnek közüzemi pótlék cimén eddig fennállott kötelezése 1923 augusztus l-e helyett május 1 vei megszűnjék. A 60 szakasznál Szabó Imre azt indítványozza, hogy 1926. évi november 1-i szabad felmondást az albérlőkre is kiterjesszék. Rassay Károly a szakasz törlését kívánja. A 62. szakasznál Wolff Károly indítványozza, hogy a 3-ik pont felmondási kivételei közé vegyék fel a közérdekű intézményeket és egyesületeket. Rassay pedig az egynél nem több szo'gamunkással dolgozó kisiparoson kivül az egynél nem több munkással dolgozó elsőrendű közszükségleti cikkeket árusító kiskereskedők üzleti céljaira szolgáló helyiségeinek bevételét kéri. A miniszter kijelenti, hogy a javaslatot megfontolás tárgyává teszi. Az ülés fél négy órakor véget ért.