Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-04 / 75. szám

SZEGED Szeged, 1923 április 4. Legutóbb Hadházy Zsigmondnak főispánná történt kinevezése folytán megüresedett hajdu­hidházi kerületben akart külügyeink minisztere biztos mandátumhoz jutni, azonban még azt sem tudta elérni, hogy pártja öt jelölje a kerü­letben, mert egyrészt egyéniségének szürke mi­volta, másrészt pedig még a saját pártjában és ellene megnyilatkozó hangulat folytán a minisz­terelnök szemében sem vált possztbilis képviselő­jelöltté külügyminisztere. A sikertelen hajduhadházi kísérlet ulán sem adla fel azonban Daruváry a reményt, hogy mandátumhoz jusson és most legutóbb az egyik megürülő ceglédi mandátumra kezdett pályázni. Legalább is arra vallott a „ballon d'essay", amelyet szombaton röppentett fel több fővárosi lapban ceglédi jelöltsége mellett. A ballon azonban tökéletes szélcsendet jelent személye iránt Cegléd politikai köreiben, sőt értesüléseink szerint, bár finom és diploma­tikus formára közölt is — hiszen ennyit min­den bizonnyal elvárhat egy külügyminiszter — tudomására is hozták, hogy egyéni súlya és jelentősége megméretett ugyan, Kossuth Ferenc egykori kerületében azokban „kevésnek talál­tatott'. Igy azután már a második bukás éri a külügyminisztert, még mielőtt egyáltalán vá­lasztásra került volna a sor. Érdeklődéssel várjuk, hogy ezek után hol fog megint kísérletezni kitűnő külügyminiszterünk és hogy skad-e kerület a kormány e fekete báránykája számára? Ujabb véres incidensek Essenben. Noha a franciákrendezte essani vérfürdő nagy izgalmat keltett, húsvét vasárnapja és hétfője nyugodtan telt el. Azon a 11 halotton kivül még 19 ember szenvedett súlyos sebesülést, ugy hogy többen közülök élet-halál között lebegnek. A könnyebb sebesültek száma nagy. Húsvét vasárnapján a Krupp gyár négy igaz­gatóját letartóztatták. Két másikat ig kerestek, de azok nem voltak Essenben. Mint megállapí­tották, az az egy tisztből és 11 katonából álló francia különítmény, amely vasárnap reggel két órakor érkezett autók lefoglalása céljából a Krupp-gyárba, egy francia bizottságra várt. Ez a bizottság azonban kevéssel megérkezése után 9 óra tájban ismét eltávozott, mert a gyár szirénái búgni kezdtek. A francia kfllönitmény az 8utócsarnok előtt maradt, amelynek közeié­hen 9 órától kezdve a kön.yezó müvek mun­kásai gyülekezni kezdtek. A munkáitanáci két képviselője megkér e a különítményt, hogy vonuljon el. Fél 10 órakor az alkalmazottak tanácsának tagjai megismételték a kérést és akadálytalan elvonulást biztosítottak a különít­mény számára. Fél 11 órakor az üzemi alkal­mazottak képvielői részéről ujabb, f zintén ered­ménytelen kérés történt. Időközben a munkások megszállották a közelben levő kapubejáratot és a szemközt emelkedő tetőket. Kevéssel 11 óra után a szirénák búgása megszűnt. Ez volt a jel a munkások számára, hogy a műhelyekbe térjenek vissza. A munkások és alkalmazottak képviselőinek sikerült a munkásokat erre rá­venni. Mielőtt azonban ez megtörtént volna, elpattantak az első géppuska-lövegek, amelyek a kapubejárattal szemben levő tetőre irányultak. Nyomban több sebeiülés eseti és a golyók néhány munkást valószínűleg halálosan találtak. Az emberek szélrebbentek, amire a franciák a kapubejárón keresztül kivonultak é« fegyvereiket a tömeg ellen fordították. Az orvosok meg­állapították, hogy a legiöbb sebesülés hátulról történt. A tiszt eiután különítményével akadály­talanul elvonult. Déli 12 órakor a tömeg feltar­tóztatott egy francia autót. A bennülőket elverte, még pedig a soffőrt erősebben, a két mérnököt, az egyik francia, a másik belga volt, könnyeb­ben. Egy francia bűnügyi biztost, akit a tömeg fenyegetni kezdett, a munkátok és hivatalnokok vették védelmükbe ugy hogy semmi baja nem örtént. Ezért köszönetet is mondott a néme­teknek. Az esseni incidensről az Havas-ügynökség a következőket jelenti: A tegnapi incidensül szóló német beszámolás elismeri, hogy a fran­cia katonákat szénnel és kokszdarabokkal meg­dobálták, amire azok német nyelven figyelmez­tetést intéztek a tömeghez, majd előbb a leve­gőbe, majd pedig a tömegre lőttek, amely 3 óra hosszat háborította őket. Megállapították azonban, hogy az incidens a munkásság spon­tán felháborodására vezethető vissza s nem a Krupp-müvek igazgatóságának terhére irandó. Ez esetben azonban érthetetlen, hogy a gyár szirénái két óra hosszat működésben voltak s s ezidö alatt a munkásság ezerszámra gyűlt össze, s hogy az igazgatóság parancsa, vagy beleegyezése nélkül elhagyhatta munkahelyét. A meghalt németek száma 10, a súlyosan se­besülteké 23, a könnyű sebesülteké 10. Az ál­dozatok eltemetése, hir szerint, sterdán lesz. Az angol független munkáspárt gyűlésén ha­tározatot fogadtak el, amelyben a párt tiltako­zik a Ruhr vidék megszállása ellen s követeli a megszálló hadseregnek, elsősorban az angol csapatoknak teljes visszavonását. A gyűlés álláit foglalt a második internacionale munkaközös­ségének javaslata mellett, amely egységes nem­zetközi szervezet felállítását indítványozza. Gyógyszerészsztrájk — a szegény betegek ellen. (A Szeged tudósítójától.) A szegedi gyógy­szertárak különös piros tojással lepték meg húsvét vasárnapján azokat, akik az országos betegápolási alcp receptjeivel jelentkeztek gyógy­szerért ; közölték ugyanis velük, hogy a sze­gedi gyógyszeiészteslület határozata alapján az összes szegedi gyógyszerészek április elsejétől kezdve nem szolgáltatják ki azokat a gyógy­szereket, amelyeket az országos betegápolási alap, vagy az országos tisztviselőalap terhére utaltak ki az orvosok. Ennek a furcsa sztrájknak érdekes előzmé­nyei vannak. A szegedi gyógyszerésztestület március 3-án tartott közgyűlésén elhatározta, hogy feliratot intéz a népjóléti és munkaügyi miniszterhez az országos betegápolási és tiszt­viselőalapok terhére hitelezett gyógyszerek árá­nak sürgős megtérítése ügyében. A fölterjesz­tésben kérte a gyógy szerésztestület, hogy a két alap tartozását március 25 ig rendezze, mert ellenkező esetben a szegedi gyógyszerészek áp­rilis elsejéiől kezdve ezekre az alapokra min­den hitelezést megszüntetnek. A felterjesztésre válasz azonban nem érkezett. Temesváry József, a gyógyBzerésztestület elnöke március 27-én át­iratot intézett a város főorvosi hivatalához és közölte, hogy a népjóléti miniszter a testület fölterjesztésére nem is válaszolt. A szegedi gyógyszerészek gazdasági összeroppanás előtt állanak, a két alap tar ozásait csak szórványo­san, vagy egyáltalán nem likvidálj ik, pedig a hitelezés óta elmúlt már közel két esztendő. A testület most a főorvosi hivatalt kéri meg, hogy intézkedjen ebben az ügyben, „különben a tes­tület a március 3-án hozott határozatának sza­bad folyást fog engedni". Bejelentette azt is a testület elnöke, hogy a gyógyszerészek a „sta'ni" rendeléseket az emiitett alapokra ezután is ki­adják. A főorvosi hivatal természetesen nem intéz­kedhetett megfelelő módon, mert hiszen az ala­pok tartozásait saját hatáskörében nem téríthette meg a hitelező gyógyszerészeknek. A gyógy­szerésziestül radikális határozatának komoly­ságában különben sem hitt nagyon senki sem a főorvosi hivatalban, mert hiszen az idevonat kozó közegészségügyi törvények szigorúan kö­telezik a gyógyszertártu'ajd jnosokat a gyógy­szerek minden fölétel nélkül való kiszolgálta­tására. Nagy meglepetést és megütközést kel­tett húsvét vasárnapján az a hir, hogy a sze­gedi gyógyszertdrtulajdonosok beváltották mégis fenyegetésüket, amennyiben vasárnap már a két alap receptjeire senki sem kaphatott gyógyszert. Dr. Andrássy Ferenc egészségügyi főtanácsos, a szabadságon levő tiszti főorvos helyettess a gyógyszerészek eljárásáról hétfőn délelőtt hiva­talos jelentést tett a polgármesternek. A polgár­mester azonban kedden Budapestre utazott, a gyógyszertárotok ügyét kiadta dr. Turóczy Mi­hály tiszti főügyésznek azzal az utasítással, hogy igazítsa valahogyan el ezt a kérdést, még pedig haladékta<anul. A sztrájk azonban nem szűnt meg, még ked­den is visszautasították a bojkottált recepteket. Dr. Andrássy Ferenc kedden délben értekezletre hívta össze a tiszti orvosokat. Az értekezlet a következő határozatot hozta: „Szeged szabad királyi város tiszti orvosi kara nagy megütközéssel vette tudomásul a szegedi gyógyszerésztestületnek ama embertelen határozatát, nogy miután az állqm az országos bstegápolási alap terhére kiszolgáltatott gyógy­szer árát nem fizette és nem fheti, ennek meg­torlásául a szegény betegek részére mindaddig nem szolgáltatnak ki gyógyszert, amig az állam kötelezettségének eleget nem tesz. A gyógysze­részek mindegyike a hozzájuk küldött szegény­alapra írott vénnyel ellátottakat elutasította és gyógyszert nem adtak nekik. A ttszti orvosi ér­tekezlet azon álláspontra helyezkedik, hogy ezt egy napig sem lehet tűrni és ezért azonnali erélyes intézkedésre kéri fel a hatóságot annál is inkább, miután a népjóléti miniszter 22356— 923 március 2-án*fciadott leiratában elrendeli a hátralékok sürgős kifizetését. Mirevaló az anya­és csecsemővédő és gondozó intézet, mi szükség van a gyermekvédelemre, ha a beteg szegény­gyermekek gyógyszer hiányában elpusztulnak". „Törvénybe ütkizik .. A gyógyszertártulajdonosok eljárásáról dr. Andrássy Ferenc a következőket mondotta munkatársunknak: — A gyógyszerészek megtorló lépése min­den méltányossági vagy emberségességi szem­ponttól eltekintve, elsősorban is törvényellenes. Az 1879. évi 40. törvénycikk 93. paragrafusa határozottan kimondja, hogy „a gyógyszerész­nek az a ténye, hogy kellően megrendelt gyógy­szert alapos ok nékül ki nem szolgáltatja, büntetemiő cselekmény\ Eddig körülbelül 15 olyan receptet hoztak be a főorvosi hivatalba, amelynek kiszolgáltatását megtagadták a gyógy­szerészek. A visszautasított receptekkel mi ma­gunk is kísérleteztünk, de eredménytelenül. Megbízottunkat mindenütt visszautasították, sok helyen még gorombaságot is zsebre kellett vág­nia. A törvénytelen eljárás megtorlása egyéb­ként az illetékes hatóságokra tartozik. Kétszer koronáig terjedhet* pénzbüntetés. Az illetékes hatóság az elsőfokú közegészség­ügyi hatóság, a város közrendészeti ügyosz­tálya, amelynek dr. Szendrey Jenő tanácsnok a vezetője. Ez az ügyosztály a gyógyszerészek törvénytelen eljárásáról még kedden sem kapott semmiféle hivatalos értesítést, pedig a polgár­mester „haladéktalan intézkedéssel" bizta meg a tiszti főügyészt... Szendrey tanácsnok kijelentette munkatársunk előtt, hogy mihelyt a hivatalos jelentést meg­kapja, azonnal felszólítja a szegedi gyógyszer­tártulajdonosokat a sztrájk beszüntetésére, azok ellen pedig, akik megtagadták a receptek ki­szolgáltatását, minden visszautasított recept alap­ján külön-külön feljelentést tesz a kihágási bí­róságnál. Az idevonatkozó törvény a maximá­lis büntetést csak száz forintban állapítja meg ugyan, ennek a büntetésnek az ujabb rendel­kezések értelmében a tízszeresét, tehát kétezer koronát állapithat meg a kihágási biróság ... A gyógyszerészek radikális lépése nemcsak visszatetsző, hanem jogtalan is. A lépés indo­kolása sem menti ezt a jogtalanságot, legfel­jebb magyarázza. A gyógyszerészek fölzudulása azonban a kötelezett gyógyszerek árának közei két éve húzódozó visszatartása miatt teljesen jogosult. Két év óta a gyógyszerárak megsok­szorozódtak, a hitelezett összegek értéke az ere­deti érték tizedére, századára csökkent, tehát a hitelező gyógyszerészeket a bürokratikus keze­lési rendszer miatt nyilvánvalóan nagy károso­dás éri, ami joggal keseríti el az egész testü­letet. Azonban a népjóléti minisztérium, illetve az alapok iránti elkeseredésüket még sem bosszulhatják meg a szegény betegeken, akik egyáltalában nem tehetnek a késedelmes kifize­tések ellen semmit, legfeljebb gyógyszer nélkül elpusztulhatnak. A gyógyszerészek károsodása teljesen magánjogi kérdés és a biróság benne a döntő fórum, nem pedig a retorzió, amely semmiesetre sem oda sujt, ahova szánták. — KÜúFÖLD. Alhénban a kormány elutasította egy amerikai csoportnak 12 millió dolláros kölcsön­ajínlatát.

Next

/
Thumbnails
Contents