Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-25 / 93. szám

SZBQBD sek léteznek. Még mindig emlegetik a háború­ban győzőknek és legyőzötteknek két kategó­riáját, ami teljesen ellenkezik a béke szellemé­vel, mert hiszen békét azért szoktak kötni, hogy a háborúnak vége legyen, nem pedig azért, hogy más alakban folytassak. (Nagy helyeslés és taps az egész Házban.) Mo3t ugy látsziá az államoknak másik kategorizálása is kezd lábra kapni, tudniiillik, az egyikbe azok tartoznak, ámelyek kötelesek megtartani a szerződéseket, a másikba azok, amelyek nem kötelesek. (Szűnni nem akaró helyeslés és taps az egész Házban.) Tényleg ott vagyunk-e, hogy vannak államok, melyek tartoznak s vannak, amelyek nem tar­toznak megtartani a nemzetközi szerződéseket. Ha e szerződések már most is ilyen jelleggel bírnak, akkor egész kifejezetten és nyíltan az ököljog tanára és útjára léptünk. (Szűnni nem akaró taps.) Megtorló intézkedések. Kétféle veszély lehet nemzeti biztonságunkra. Az egyik veszély a kalandkereső politika volna, a másik a túlhajtott gyengeség és engedékeny­ség politikája, mely politika olyan helyzetbe hozhat minket, melyben ha a lehető legkedve­zőbb körülmények között is, de mégis Kényte­lenek leszünk az összeütközést elfogadni. Ha a cseh-szlovák kormány foljogositva érezte magát arra, hogy az általunk felajánlott pártatlan biró­ság, vagy pártatlan fórum által való megvizs­gálás eljárását mellőzvén, saját közegeinek meg­állapítását a mi közegeink megállapításával szemben perdöntőnek fogadja el, mi is ha­sonló álláspontra helyezkedhetünk. (Altalános helyeslés.) Utóvégre hasonló megtorló intézkedések lehe­tősége a magyar állam részéről is megvan és nem válhatunk Keleteurópa pofozógépévé. (Ál­talános helyeslés az egész Házban) A követ­kező interpellációt terjesztem a külügyminisz­terhez: Tekintettel arra, hogy a cseh szlovák kormánynak az az eljárása, mely szerint a fel­merült natárszéli összetűzésekből kifolyólag a magyar kormány részéről felajánlott pártatlan megvizsgálás elfogadása helyett, de minden­esetre azt be nem várva, egyoldalú megtorló intézkedéseket léptetett életbe, a nemzetek szö­vetségének paktumával ellentétben áll, kérdezem a külügyminiszter úrtól, mit hajlandó a kor­mány tenni, hogy ezt a szabálytalan eljárást ellensúlyozza ? (Általános helyeslés az egész Házban.) A kormány álláspontja. Daruváry Géza külügyminiszter azonnal vála­szol: Ujabban több ilyen sajnálatos incidens fordult elő, sajnálatos eredménnyel, mely ese­tekben a mi közegeink jelentése szerint cseh­szlovák részről határsértések történtek. Ennek folyamán kötelességünknek (ártottuk ebben az irányban Prágában interveniálni. Ezzel keresz­teződött ugyancsak a cseh-szlovák kormány reklamációja A magyar kormány a cseh­szlovák kormánynak javaslatot tett abban az irányban, hogy az ügyet egy vegyes és pedig internacionális bizottság vizsgálja meg. A ma­gyar kormány előre kijelentette, hogy ezen bizottság határozatának alá jogja magát vetni és amennyiben a magyar határközegek hibákat követtek volna el, annak megtorlásáról gondos­kodik, feltételezve természetesen, hogy a cseh­szlovák kormány is ha«onló kötelezet1 séget vállal." A magyar kormány a javaslat megtéte­lénél feltételezte azt, hogy ez az ajánlata a cseh-szlovák kormánynál elfogadásra fog ta­lálni. Hinni kellett a magyar kormánynak, hogy javaslata elfogadásra fog találni annál inkább, mert az utóbbi időben a legfe ső cseh helyen oly nyilatkozat került nyilvánosságra, mely szerint semmi kétség az iránt, hogy me szemenő hajlandóság volna bennük a fenn­wrgó kérdéseket békés szellemben intézni el. Ebben a pillanatban kaptam egy táviratot amely szerűit a cseh kormány a mi javasla­tunkat elfogadja, de azért fenntartja a tett retorziós intézkedéseket. (Zajos felkiáltások: Hallatlan!) I=>y nyilvánvaló, hogy a cseh kor­mány egy legki ebb és politikai jelentőséggel nem biró incidenst szándékosan használt fel alkalmul arra, hogy ellenünk irányuló barát­ságtalan politikai akciót végezzen Hogy mi a célja ennek az akciónak, amely oly éles ellen­tétben áll egyrészt a mi nyilvánvalóan lojális törekvésünkkel, hogy a szomszéd országgal normális viszonyt teremtsünk, másrészt éles el entéiben áll a cseh oldalról mindig hangoz­tatott békés nyilatkozatokkal és ellentétben áll ez a nyugati hatalmaknak Középeurópa kon­szolidálására irányuló politikájával is, abban csak feltevésekre vagyunk utalva. A magyar kormány a cseh kormánynak mostani indoko­latlan, barátságtalan eljárása által sem fogja magát nyugodt politikájától ejt^rittelni. Tilta­kozunk azok ellen a barátságtalan, normális szomszédos é'etet és érintkezést megtámadó teljesen indokolásán intézkedések ellen, ame yek a reciprocitás elve alapján hasonló intézkedé­sekre jogosítanak bennünket. (Helyeslés.) Szorgalmazni fogjuk, hogy ezek az intézke­dések hatályon kivül helyeztessenek. Apponyi Albert: A miniszter ur válaszát tu­domásul veszem, de némi megjegyzést mégis Szeged, 1923 márcitis 26. szeretnék hozzá fűzni. Kénytelen vagyok meg­állapítani, hogy a magyar kormány nem veheti az ellentmondást ellenakció nélkül tudomásul. A kormány előtt több ut áll, hogy a sérelem ellen, amely még mindig fennáll, tiltakozzék anélkül, hogy elhagyná azt az utat, amelyet a miniszter ur hangsúlyozott. Megállapítani kívá­nom, hogy maga a külügyminiszter ur is ki­j^íleniet'e, hogy a cseh-szlovák kormánynak ma­gyar honosokkal szemben elkövetett egyoldalú, megtorlásszerü eljárása nekünk jogot adna ha­sonló eljárásra. Annik a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy azt nem lehet egyszerűen eltűrni, egyszerűen abbahagyni anélkül, hogy a nemzetek szövetsége által ránkruházott jogaink­kal éljünk, a mi igazaink megvédésében. A Ház és az interpelláló a miniszter vála­szát tudomásul veszi. Háborús A tegnap esii angol lapok szenzác ós formá­ban közlik: Franciaország el van határozva, hogy abban az esetben, ha Törökország vona­kodik az Amerikának adott koncessziókat vissza­vonni, keleten a fegyverekre apellál s igy sze­rez nyomatékot álláspontjának. A franciák Szmirnát szárazföldi és tengeri haderővel meg­szállnák és ugyancsak u;ra felszerelnék a gö­rög hadsereget, hogy Tráciában francia tisztek vezetésével a törökökre erős nyomást gyakorol­janak. Weygand tábornoknak sziriai főbiztossá való kinevezése mutatja, mily jelentőséget tu­lajdonítanak Párisban ennek a bonyodalomnak. A Ramazan-ünnep alkalmából Musztafa Ke­mai pasa kiáltványt intézett a had ereghez, amelyben többek között kijelentette, hogy ha a lausannei konferencia eredménye uj háborút tenne szükségessé, a törők hadsereg teljesíteni fogja kötelessségét. Londoni hivatalos körökben kijelentik, hogy Oroszország a lausannei konferenciára nem kapott meghívást. A legutóbbi tanácskozásra Oroszországot azért hivták meg, mert akkor a Dardanellák kérdése is megvitatás alá került. Moszkvából egy nyilvánosságra került távirat közli, hogy Csicserin útban van Qenf felé és Lausanneba igyekszik. A Bulgár Távirati Iroda jelenti: Hivatalos helyen megcáfolják néhány angol újságnak azt a hírét, mely állítólagos török-bulgár tárgyalások­ról szól. A tárgyalasok célja török-bulgár szer­ződés kötése volna, mely Görögország elleti irányulna. Valahányszor a bulgár kérdés á nemzetközi politikában tárgyalásra kerül, mind­annyiszor rosszakara:u hirek terjednek el But­gáriáról. Az állítólagos török-bulgár szerződésre vonatkozó híreket néhány külföldi érdekelt kör­nek lehet tulajdonítani, melyeknek az a céljuk, hogy a bulgár kormánynak a nyugattráciai la­• kosság érdekében a Népszövetségnél tett lépé­| seit keresztezzék. . Az erdélyi elkobozott birtokok a Népszövetség előtt* A Népszövetség tegnapi ütésén' az erdélyi magyar optáliak jogellenesen elkobzott birtokai­nak ügyében Adashi japán megbízóit, a kérdés előadója tárgyilagosan ismertette a román és magyar álláspontot. Azt a következtetést vonta le, hogy amennyiben ellentétes jogi interpellá­cióról van szó, azért a kérdést bocsássák a Népszövetség állandó bíróságának döntése alá. Ennek érdekében két egyezmény-javaslatot mu­tatott be, amely kiterjeszkedik a felfüggesztő eljárásra az optáltak birtokainak ügyében. Lukács György, Magarország képviselője a magyar kormány nevében nyilatkozatot olvasott fel és kijelentette, hogy hajlandó az egyezmény aláírására és annak a reményének adott kifeje­zést, hogy Románia hasonló álláspontra he­lyezkedik. 'litulescu londoni román követ, Románia meg­bízottja kijelentette, hogy az egész kérdés­komplexum nem alkalmas nemzetközi döntésre és ezért a kompromisszum aláírását megtagadja. Adashi előadó Titulescu fejé e olvasta, hogy a kisebbségi szerződés 1. pontja értelmében a szerződéskikötés alaptörvénynek tekintendő. „Álmatlan éjszakákat töltöttem e k rdés miatt. A kisebbségi szerződés letéteményesének érzem magam." Az egyezmény elfogadását ajánlja. Utoljára szólítja fel Titulescut, hogy fogadja el az egyezményt. Tilulescu erre újból kifejtette, hogy a kérdést lehetetlen birói döntés elé vinni. Adashi újból kérte Titulescut e megoldás e fo­gadására, ha nem me^y bele, akkor a tanács kérjen jogi véleményt a nemzetközi bíróságtól. Lukács György kijelentette, hogy a magyar kormány belemegy ebbe a megoldásba, de kéri, hogy az eljárás tartalmára tartsák fenn a status quot. Titulescu ehhez nem járult hozzá és igyekezett a kérdést mellékvágányra terelni és érvényesítésüket ugy akarta beállítani, mint a bé e veszélyeztetésére irányuló kísérletet. Adashi hivatkozott arra, hogy a nagykövetek tanácsának kijelentése értelmében a Népszövet­ség hivatott döntésre a kérdésben, de Románia magatartása megakadályozza a döntés meg­hozatalát. Az elnök azt javasolja, hogy az ügy tárgya­lását halasszák a legközelebbi ülésszakra. Addig is kérjék fel Adashit az ügy tanulmányozására, végül hivják fel a román kormányt mindennemfl további eljárás felfüggesztésére. Titulescu az elnök javaslatát is visszautasította, mig Lukács kijelentette, hogy az elnök javaslatához hozzá­járul. Adashi újból hosszabb beszédet mondott, hangoztatta, hogy igaz barátja a Népszövetségnek és ezért komoly kétségbeeséssel látja a fordu­latot. A kérdés békés megoldása nem a tanács­nok, hanem Romániának hibájából hiusul meg. Miután Románia minden javaslatát visszauta­sítja, kénytelen előadói mandátumát visszaadni. Hivatkozott arra, hogy Japán sok szenvedésen és megaláztatáson ment keresztül, mégis el­érkezett" cda, ahol ma van és egyszer sem for­dult elő, hogy szerződési kötelezettségét ne tar­totta volna be. Jól ismeri a békeszerződésnek a kisebbségi szerződés és az állandó nemzet­közi biróság felállítására vonatkozó egyezmény­nek szellemét. Hosszú hónapokon át közvetle­nül részt vett azok megalkotásában és meg­szövegezésében. Románia e szerződések ellen cselen szik, amikor a vitás kérdésben vissza­utasítja a nemzetközi döntést. Az óriási tiszteletnek örvendő japán delegá­tus felszólalását a tanács és a közönség meg­döbbenve hallgatta. Most a legizgalmasabb percek következtek. Nagy csend volt. A tagok tanácstalanul tekintettek egymásra. A csendet végül Salandra volt olasz miniszter szakította meg, aki közvetítő felszólalásában az elnök ja­vaslatának módosítását ajánlotta. Ha a kisajátí­tásnak felfüggesztését kimondják, akkor ez egyértelmű Románia elítélésével, mielőtt az ügy érdemben tisztázódott volna. Hanotaux francia volt külügyminiszter egyet­ért Salandrával és javasolja, hogy az ügyet halasszák el a következő ülésszakra, de ne mondjlk ki, hogy a kisajátítási eljárás közben felfüggesztendő. Egyben javasolja, hogy a felek időközben tárgyaljanak egymással és az előadó készítsen uj javaslatot. Adashi megfontolás után késznek nyilatko­zott arra, hogy a vitás kérdésben továbbra iső legyen az előadó. Salandra indítványának el­fogadásával véget ért az izgalmas vita, amit a nagyközönség állandóan feszült figyelemmel kisért.

Next

/
Thumbnails
Contents