Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-22 / 91. szám

SZEGED Két különSs haláleset bonyodalmai. (A Szeged tudósítójától) Szinte páratlanul álló szerencsétlenség foglalkoztatja Szegeden az orvosi köröket; két fiatal szatymazi legény ha­lála, akik a kerületi tiszti orvos jelentése sze­rint takonykórban haltak el. A szokatlan eset körül — amelyhez hasonló nem igen fordul elö — bizonyos homály lebeg. Dr. Jung Sándor, a szatymazi kapitányság kerületi tiszti orvosa bejelentette a főorvosi hi­vatalnak, hogy Lippai Sándor gazdálkodó szatymazi kapitányság 214. számú tanyáján március 18 in elhalt ifj. Lippai Sándor és áp­rilis 7-én bátyja, Lippai József. Dr. Kertész József magánorvos, aki megvizsgálta a halot­takat, a halál okát tüdőgyulladásban állapította meg. Dr. Jung Sándornak azonban gyanús volt az eset. A halott váladékát mikroszkópiai vizs­gálat alá vette és megállapított, hogy mind­ketten takonykórban haltak el. Kéri a főorvosi hivatalt, hogy Lippai Sándor tanyáját haladék­talanul vizsgáltassa meg az állatorvosi hivatal­lal és a szükséges intézkedéseket tegye meg. Dr. Andrássy Ferenc tb. főorvos, aki a főor­vosi hivatal élén a távollevő dr. Wetf Ferencet helyettesíti, az esetről jelentést tett az állam­rendőrségnek, elrendelte a tanya lezárását, a betegek — ha ugyan vannak — gyógykezelé­sét és annak megállapítását, vájjon beteg ló Lord Curzon nagyszabású expozéja a Ruhr-kérdésről. nak Franciaország iránt érzett barátságos ér­zelmének kifejezésével végződik. Lord Curzon kijelenti, hogy ez a nyilatkozat híven visszatükrözteti az angol nemzet érzel­meit és azóta is az angol politika alapja volt. A külügyi államtitkár ezután elmondotta, hogy az angol kormány miként használta fel befolyását az ügy minden stádiumában arra, hogy békés megegyezést létesítsen, ugy a köz­lekedési utak, valamint a közrend érdekében azokon a területeken, ahova a francia hadsere­get kiküldték. Angolország is számos esetben interveniált azért, hogy ezeken a területeken a franciák és németek egyenes összeütközését megakadályozza és más hasonló okokból is. Ami a kereskedelmet illeti, Németország tekin­tetében az angol bevitel és kivitel mennyisége a ruhr vidéki francia előnyomulás óta tetemesen nagyobb, mint a mult év megfelelő időszaká­ban. Ugy értesülünk, hogy a felmerült nehéz­ségek is kisebbek, amennyiben a német kor­mány valószínűleg meg fogja szüntetni őket. Az angol csapatok azért voltak a megszállott területen, mert Angolországot a szerződés erre kötelezte, csak e kötelezettség végrehajtása van-e még a tanyán, mert állítólag egyet már lebunkóztatott néhány héttel ezelőtt az állator­vosi hivatal. Andrássy főorvos kijelentette munka­társunk előtt, hogy dr. Kertész József ellen, aki dr. Jung Sándor jelentése szerint nem is­merte fel a halál okát, hanem tévesen tüdőgyul­ladást állapított meg, vizsgálatot indítanak, mert a felületes megállapítás a betegség rend­kivül heves fertőzése miatt kiszámíthatatlan veszéllyel járhat az egész környezetre. A hivatalos vizsálat eredményét nem akarjuk ugyan különvéleményünkkel keresztezni, de mi­vel egy — a tanyavilágban köztiszteletben ör­vendő orvosról van szó — szükségesnek tar­tottuk, hogy illetékes helyen, az egyetem bel­gyógyászati klinikáján érdeklődjünk ebben az ügyben és a következő felvilágosítást kapluk: — A takonykórban elhalt emberen a szoká­sos haloltviz8gálattal csak abban az esetben ismerhető fel a halál tulajdonképeni oka, ha a betegség előrehaladott stádiumban volt, ami­nek külső nyomai is vannak. Abban az esetben azonban, ha a takonykór gyorsan végez áldoza­tával, külső nyomok nem maradnak a hullán. Előfordulhat azonban, hogy az eredeti kór tüdő­gyulladással komplikálódík és a halál oka a tüdőgyulladás. Valószínűnek tartom, hogy a szatymazi esetben is hasonló komplikáció for­gott fenn. Szeged, 1923 április 22. Az angol felsőház tegnap délulán a jóvátétel kérdését tárgyalta. Többek között jelen voltak lord Curzon, Dárby, Qrey, Haldene lordok és a canterburyi érsek. Az értekezleten Stahner német és St. Anlaire francia nagykövet és nagy hallgatóság vett részt. A vitát lord Bookmas­ter nyitotta meg. Utána lord Curzon szólalt fel: Ami Németországot és a német jóvátétele­ket illeti, az angol kormánynak az a célja, hogy megállapítsa azt a legnagyobb összeget amit Németország pénzügyei elviselhetnek. Már annak idején kijelentette, hogy a végső esetben gyakorlati szankciókra is kész, ha a külügyi pénzügyi tanács, amelynek felállítását indítvá­nyozta, azt fogja jelenteni, hogy Németország nem őszinte. A többi javaslatot, amit a francia, belga és olasz kormány terjesztett elő, az angol kormány ismert okokból nem fogadta ked­vezően. Amikor a miniszter kijelentette, hogy nincs abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadja, ezt a kijelentését nyilatkozattal ki­sérle, amelynek felolvasására a szónok a Ház­tól engedélyt kért, pusztán olyan okból, amit később meg fognak érteni. Ezután felolvasta a nyilatkozatot, ami Angliá­Régi szegediek. — Irta: Móra Ferenc. — IV. Tary Páll könyvei. Tekintetes Tary Pál urammal sokat találko­zik az ember Szeged monográfiájában. Egyszer mint városi fiscus veri mérgesen az asztalt, máskor mint szenátor viseli a curulisi tógát, a szabadságharc kitörésekor meg éppen főkapitány. A végén már nem az, akkor Johann Wolfnak hívják a szegedi főkapitányt. Ez is jeles ember volt a maga nemében, valódi bennszülött réz­bőrű indiánus, világéletében Farkas János névre hallgatott, csak a Bach-korszak tiszteletére ke­resztelkedett ki Johann Wolfnak. Mikor elcsap­ták, megint vissza farkasjánosodott kuruc magyar urnák. Hanem erről majd máskor beszéljünk, most maradjunk Tary Pál urunknál, aki hol szegény­házat fundált, hol utakat agyagoltatott, hol a pozsonyi diétán könyörgött városa számára egy kis segedelemért. Közben azonban gondja volt a maga házatájára is. Nagy szerző volt és igen fogas ügyvéd, akiről e minőségébea még példabeszédet is csináltak. (Czimer igazgató ur tán még verset is tud róla, mint ahogy Czimer igazgató ur általában mindent tud a régi Sze­f edről, csak éppen hogy nem irja le, amit tud. ppen fordítva csinálja, mint én, aki keveset tudok róla, mégis már negyedik hete élek be­belőle. Nem is jól van ez igy. Ha Czimer igazgató ur irr.a, én meg csak olvasnék, azzal én is jobban járnék, meg az igazság is, meg a közönség is. Már hogy az igazgató ur job­ban járna-e, azt nem tudom.) Elég az hozzá, hogy az emb:r azok alapján, amiket eddig tudott Tary Pálról, hajlandó lenne a spektábilisban örökéletű szegedi tipust látni, aminek, hála istennek, azóta se szakadt magja. Találtam azonban pár esztendeje a Somogyi­könyvtár nem haszonra valónak itélt lim lomjai közt egy könyvet, amely igen megmásitotta a Pál úrról való vélekedésemet. A sárga levelű, dohos foliánsnak, ame'yet persze a lim lomból a megbecsült szegedi kle­nódiumok közé raktam be, maga a papirtáblája is kész studium. Száz esztendővel ezelőtt ez a sárgával csíkozott kék márványpapir volt a leg­divatosabb tábla. Az én gyerekkoromba már csak ábécés-könyveket kötöttek bele, ma pedig már előzék-papit nak se használják. A könyv táblájára fehér árkuspapirosból ki­vágott nagy tulipán van ragasztva s azon van a könyv cime a következőképen : Tary Páli-István hites ügyész s. a t. Úr kézi-könyv-tárának, belső tárgy és a-b-c sorával díszessen elrendelt Lajstroma' Készíttetett Urunk Születése 1832 Évében A könyv első, üres lapján idézet Bölcs Sí­rákból : .ifjúságodtól fogva vedd-bé á tudományt, és megószülésig feltanálod a bölcsességet t" Hát ezért mondom én, hogy talán mégse egészen szegedi tipus ez a Tary Pál. végett és nem önző célokból. Az angol csapa­tok költségeit a jóvátétel törvényes bevételeiből födözték, ami erre bőségesen elegendő volt. Reméli, hogy nem fogják fellenni azt az indít­ványt, hogy vegyék fontolóra az angol csapa­tok visszavonásának kérdését, mert ez az intéz­kedés Németország szövetségeseinél általános megütközésre találna. A pillanatnyi britt politika a kormánynak fentartja azt a lehetőséget, hogy bármely napon, vagy órában hatásosan léphessen közbe. Két­ségtelen, hogy Németország olyan nagy ellen­álló képességet mutatott, amely meglepte ugy ellenségeit, mint barátait. A franeia megszállás eredménye a jelen időpontig komoly, de nem olyan végzetes, mint várták. Németország nyakas készséget mutatott arra, hogy sanyargatásokat és bántalmazásokat viseljen el. A helyzet két­ségkívül igen nehéz Németországra nézve, nyersanyag készletében komoly hiány állott be, termelési költségei rendkivül emelkedtek és kivitele meggyérült. Ehhez járult a márka ár­folyamának ingadozása. Noha a német kormány külső látszatra eredményes erőfeszítést tett a márka stabilizálása érdekében, további végzetes áresés következett be. , Németország azt is javasolta, hogy a jövő biztosítására Intézkedés történjék, hogy Nagy­britannia, Franciaország, Németország és Ame­rika — ha ugyan az utóbbi erre hajlandó —, kötelezzék magukat arra, hogy 30 évig semmi­féle háborút nem viselnek. A pillanatnyi hely­zete nézve ez a javaslat megkönnyebbülést jelent. Hogy a rajnai tartomány a jövőben külön kormányzat alá kerüljön, Németország vissza­utasítja az olyan javaslatnak még a mérlegelé­sét is, mely Németország szuverénitásával össze nem egyeztethető, vagy territoriális poli­tika tekintetében ezt a területet ellenőrzés alá helyezi. Ezeknek a nézeteknek megfontolása után egyrészről Franciaország és Belgium, másrészről ped;g Németország kifejezte azt a véleményét, hogy nézete szerint az ügy holt­pontra jutott. Lord Qay is felszólalt a vita során és a jóvátételről a következőket mondotta: A jóvá­tételek Franciaország és Belgium biztonságának kérdésével sokkal szorosabban függenek össze, mint azt lord Curzon megjelölte. Érdekesnek taríottuk volna, ha Curzon a lordok házának álláspontját nyíltan kifejezte volna Ha az ántánt Franciaországgal eltűnik, Európa helyzete re­ménytelen. Kif jezte azt a meggyőződését is, hogy a ruhfvidéKi akció nem bizonyult a jóvá­tételi kérdésében kielégítő megoldásnak. Mint a német lapok Müh'heimból jelentik, a rendőrség ötven zendülőt letartóztatott. A zen­dülők vallatásából kiderült, hogy csakugyan tervük volt a városházát megszállni és a város feletti uralmat magukhoz ragadni. Ma sincs az a nyilvános könyvtár, amelyik­nek a katalógusa pontosabb, rendesebb, gon­dosabb lehetne, mint ez a „díszesen elrendelt Lajstrom." Tizenhárom szakba vannak sorakoz­tatva a könyvek: az első a Lexica, amelybe szótárak tartoznak, az utolsó a Romanenses, ami alitt ne n oláh könyvek értendők, amik ak­kor még nem is voltak, hanem románok, vagyis regények. Darabszám szerint nem sok könyve volt Tary Pálnak. Egy pár ezer. De hát mi volt az akkori litteratura is a maihoz képest I És az a pír ezer darab ugy volt összeválogatva, hogy abban minden benne vot, amit abban az időben ér­dé nes volt elolvasni. Mert akkor még ez volt az* összeválogatás szempontja, nem a kötések­nek a bútorral harmonizáló szine. A szótárak közt Póriz-Pápai és Márton Joseph; a görög és latin klasszikusok valamennyien, de ott ám a gonosz destruktív Voltaire is. A geográfiában Lassú Ist-in, Görög Demeter s a fökapacrás, Fényes Elek, aki nagy geográfiai és statisz ikai müvében őszintén kimondja egy híres alföldi közsígről, hogy „lakosai nagy­részben marhalopásból élnek". A libri gram­matici közt francia és német nyelvtanok, magyar csak egy, az is latin nyelvű; mert ebben az időben még nem leheteti könyvből tanulni a magyarságot s nyilván azért tudtak jobban magyarul, mint mi. A históriabéliek polcán ott nyomakodtak Schoenwiesner, Glycerius Spányik, Virág Benedek, Hajnik és — Anonymus. A juris prudenciában Werbőczytől Kovachichig

Next

/
Thumbnails
Contents