Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-22 / 91. szám

Egyes szám ára 20 korona. B ét kltdökhi1 Wl BHwcj'tttci 6» (PróféiB* mUA. L iihM 6.) TeM— 18-33. A .Szeged" megjeleMl Mt» khélelével minden MI.B0U ftott. BMBsatásI frak: Ew tf,lf- 3*egeden 600, Budatotem *» vidéken 650 kor. IV. évfolyam. Hlrdr !<••.! ttH: Pélhasáboa 1 mm. 12, egj liesébon20, másÚt kasában 30 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10, fiivér belOkkel 20 R. SzSvegkSzI! közleményei serenként 150 K. Nyilttér, családi érteáHés x» r. TakfcsiArl feladáuiál árengedmény. Szeged, 1923 április 22, VASÁRNAP. 9í-ik szám. Közigazgatási reform. h képviselőház delegációs termében, ahol alig •éhány esztendővel ezelőtt kormánypárti és ellenzéki szónokok éles csatákat vivtak az Ausztriával fennálló közösségből eredő ügyek tárgyalásánál, tegnap a belügyminiszter elnöklete alatt megkezdte tárgyalásait az a volt miniszterekből, államtitkárokból, közigazgatási szakemberekből ét aktiv politikusokból álló szakértekezlet, amely a közigazgatási reformot van hivatva előkészíteni. A közigazgatási reform egyik állandóan visszatérő kérdése a magyar politikai életnek. Tisza Kálmán idejétől kezdve, aki a bihari pontok szögre akasztása után elsőnek vetette bele a közvéleménybe a közigazgatási reformnak a jelszavát, az egymást felváltó kormányoknak csaknem mindegyike megpróbálkozott ezzel a kérdéssel, anélkül, hogy sikerült volna azt megoldásra vinni. Mindegyik reformkísérlet eddigelé a véleményeknek és ellenvéleményeknek valóságos viharát váltotta ki. Jelszó volt egyik oldalról, hogy a kinevezést rendszer megvalósításával jobbá és a helyi sógorságtól-komaságtól függetlenebbé kell tenni a közigazgatást, a másik oldalról pedig, hogy nem szabad engedni a vármegyéknek és városi törvényhatóságoknak alkotmányvédő jogaiból és nem szabad őket a kormány omnipotenciájának kiszolgáltatni. Sajátságos jelenség, de érthető, hogy a nagy viharok és nagy küzdelmek után a mostani reformkísérlettel szemben alig nyilatkozik meg érdeklődés és az ország szinte egykedvűen veszi tudomásul, hogy a közigazgatás terén mélyreható változások készülnek. Másként ez a jeleuaég nem magyarázható meg, minthogy társadalmunk egészben átlósul*, teljesen elfoglalják a napi gondok és a pillanatnyi szükségletek előteremtése sokkal jobban leköt mindenkit, semmint a jövő közigazgatási kérdéseivel való foglalkozás. Akár a nemzetgyűlésen, akár pedig a perifériákon sokkal naÍ

yobb visszhangot vált ki a drágaság elleni üzdelem, a lakásrendelet, vagy az adótörvényeknek egymást követö sorozata. Ezek az igazán égető kérdések, amelyek húsba és vérbe vágnak; ezek foglalják le az igazi érdeklődést. Ha már ez igy van, akkor csaknem igazat kel! adnunk a tegnap megkezdett ankét felszólalói közül azoknak, akik azt hangoztatták, hogy ma nincs itt a szerves közigazgaiási reformnak az ideje. Igazat kell adnunk abban is nekik, hogy az olyan átmeneti idők, aminőket ma élünk, nem alkalmasak egy hosszú évtizedekre kiterjedő reformnak a megvalósítására, mert nagyon félő, hogy a törvényhozót nem fogja az a szükséges nyugalom és objektivitás vezetni, amelyet az ilyen alkotások megkövetelnek. Tartani keli tőle, hogy a törvény nem a higgadt megfontolásnak lesz az eredménye, hanem pillanatnyi felfogások és hangulatok fognak benne visszatükröződni. Mutatja ezt már az a körülmény is, hogy a vita idáig is főleg abba az irányba tolódott el, hogy kinevezés legyen e az uj rendszer alapja, vagy választás, holott kétségtelen, hogy ez csak egyik részlete, még pedig alárendelt jelentőségű részlete a tervezett reformnak. A tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy az eddigi válaszÍáSlt,,/2er me,,elt »8 a kormány, ha akarla 65 4?, rgt.er.eie vo,t hoizá> tudott rendelkezni a választott tisztviselőkkel, viszont, ha a központi hatalom meggyöngült és a közigazgatásnak a kapcsai meglazultak, akkor mée a kinevezett állami tisztviselőkkel semtudoU boldoSi A lényeg a mi felfogásunk «SSt « anyagi önkormányzat biztosításában rejlik, 9mi különösen a városokra nézve bir rendkivüli fontossággal. Másutt is, de különösen nálunk a városok a kulturális gazdasági és társadalmi halárdásnak és fejlődésnek az egyedüli képviselői. Feladataiknak a városok csak ugy tudnak megfelelni, ha megfelelő anyagi önkormányzatuk van és ha nem kénytelenek minden apró-cseprő ügyhöz a belügyminiszter, pénzügyminiszter, vagy más valamely miniszter jóváhagyását kikérni, ha ügyeik nincsenek bürokratikus elodázásnak kitéve, hanem ha a polgárságukban rejlő anyagi és sze lemi tőkének a felhasználásával, lehetőleg gyámkodástól és befolyásolástól menten tudják nemzeti feladataikat teljesíteni. Teljesen lehetetlen állapot ngyanfe. hogy mig egyrészt az állam saját funkcióinak egész sorozatát - egyenes adók kezelése, katonai, közegészségügy í, gyámügy, iskolaügy stb. — a városokra hárítja át, addig azoknak megfelelő jövedelmi forrásokat nem biztosit és ha magnk akarnak ilyenekről gondoskodni, a hivatalos eljárás béklyóit veti a kezükre és lábakra. Mindig a régi elv, amely annyi bajnak volt okozója ebben az országban, hogy a pesti íróasztal melLtli Imii ifi itt Ét íűifiaritf *» * • j xt, atatf rttetni ICu ]ODD«tfl tSiUSiln 51 'J.úCK öZÜKbtgjticü, liá^n* például Szeged vagy Debrecen törvényhatóságában. A másik szempont, amelyre rendkívül nyomatékosan kell rámutatnunk, az intelligencia helyének biztosítása az autonómia szerveiben. Ma az értelmi osztályok kétségtelent a lehető legkeservesebb küzdelmet folytatják a megélhetésükért. Szeretjük azonban remélni, hogy lesz még idő, mikor e gondok alól felszabadulnak és ismét átvehetik az ország irányításában azt a szerepet, amely őket megilleti. A tegnapi ankét résztvevőinek egyike, még pedig nem a nagy politikátok, vagy elméleti emberek, hanem a praktikai élet ismerőinek a sorából, néín ok nélkül mutatott rá arra, hogy különösen a vár* megyei törvényhatóságokban, hacsak a törvényben nem teszik meg a kellő elővigyázat! intézkedéseket, félelmetes eltolódás lesz a maradi, haladni nem skaró, közszolgáltatásoktól irtózó falusi rétegek javára. Olyan veszedetmek áHha^ nak itt elő, amelyek nagyon könnyen visszavethetik akár évtizedekre is az ország kulturális és gazdasági fejlődését. Azok alapján, amit az utolsó hónapok folyamán megfigyelhettünk, nem nagyotl bízunk benne, hogy ezek az aggodalmak, amelyek felül állanak minden pártszemponton, meghallgatásra találjanak. A mai kormányzatban rendszer lett, hogy megkérdezik ugyan a szakértőket, de változtatás nélkül terjesztik be a törvényjavaslatokat és ooct>aijaK KI a renucieiCKCT. cz torient narom hónapja a budapesti ügyvédi kamarával, ez történt a vasutak tarifaemelése atkáiméval á mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari érdekképviseletekkel és ez történt a lakásrendelet kibocsátásánál és a munkásbiztositási törvényjavaslat beterjesztésénél. Ha ez fesz a sorsa a közigazgatási reformnak is, a kormány irtózatos felelősséget vállal magára, még pedig nem annyira a jelen, mint inkább a jövő szempontjábóf, amely kénytelen lesz viselni egy elhibázott reformnak a súlyos következményeit. A lakásrendelet magyarázata. A Magyar Távirati Iroda utján Vass József népjóléti miniszter ma a lakáskérdésben igen fontos nyilatkozatul tett, amely Hivatva van annak egyes homályos pontjaira világosságot deríteni. A nyilatkozat a következő: — A panaszok egész tömege érkezett hozzám amiatt, hogy egyes háztulajdonosok a legújabb lakásredeletben részükre biztosított béremelési jogon túlmenve, olyan béremeléseket kísérelnek meg, aminőket a lakásrendelet meg nem enged. A közönség tájékoztatására és megnyugtatására a lakásrendelet magyarázataként a következőket tartom szükségesnek kiemelni: 1. A lakásrendelet 46. § a a lakások bérének emelését szabályozza. Eszerint a bér a folyó évi május elsejétől kezdődő hatállyal az 1917. évi november elsején volt tiszta bérnek 30-szorosára, augusztus elsejétől kezdődő hatállyal 40-szeresére, november elsejétől kezdődő hatállyal 50-szeresére emelhető. Ei a béremelés tekinthető a rendes béremelésnek. Ha már most a háztulajdonos a bérlővel szemben e rendes béremeléssel akar élni és ha a bérlőnek 30, 40, 50-szeres bér kiszámítása ellen van kifogása, a lakásrendelet 54. § 4. bekezdése értelmében a bérlő tartozik a bírósághoz fordulni. Ilyen eset lehet például, amikor a náztulajdonos az 1917. wi november elsején volt bérösszeget helytelenül állítja be, vagy annál nagyobb bérösszeget vesz, vagy nem a tiszta bért veszi számításának alapjául. Ebben az esetben a bérlő tartozik a bíróságnál kimutatni azt hogy a háztulajdonos helytelenül számitolta kí a felemelt bérösszeget. 2. A lakásrendelet 48. §-ának utolsó bekezdése megengedi, hogy a háztulajdonos, ha bérlője szembetűnően kedvező vagyoni helyzetben van, kivételes béremeléssel élhessen. Ez alapon a bért 30-, 40, 50-szeres összegének kétszeresére emelheti fel. Ha a bérlő azon a véleményen van, hogy az ő vagyoni viszonyaival szemben ilyen kivé'eles béremelésnek helye nincs, az 54. § értelmében csupán arra van kötelezve, hogy erről a háztulajdonost írásban értesítse, a bírósághoz azonban nem a bérlő hanem a bérbeadó háztulajdonos tartozik fordulni, ő tartozik bizonyítani a kivételes emelés jogának alaposságát. Ha a háztulajdonos nem fordul a bírósághoz, a bérlő csak a 30-, 40-, 50 szeres bért tartozik megfizetni. Ha a bérbeadó perel, a birót döntésig, illetve annak jogerőre emelkedéséig a bérlő szintén csak a rendes bért tartozik fizetni és nem a követelt magasabb összeget. 3. Panaszok merültek fel amiatt is, hogy egyes háztulajdonosok azért, mert bérlőjük a rendeletben megszabott mértéken túlmenő béremelést nem aksrta elfogadni, a lakást felmondta. Hangsúlyozom, hogy az ez okból történő felmondást a rendelet nem engedi meg, ennélfogva az ilyen felmondásnak joghatálya nem is lehet. 4. Az ipari, vagy kereskedelmi foglalkozást űző egyének által üzlet, iroda, raktár stb. céljára szolgált helyiségek bére foíyő évi május elsejétől kezdődő hatállyal az 1917. évi november elsejei tiszta bérnek ötvenszeres, augusztus elsejétől százszoros, november elsejétől kezdődő hatállyal 150-szeres összegére emelhető. Ennél nagyobb béremelést e helyiségeket illetőleg a rendelet nem enged meg. Iparosok és kereskedőkkel szemben tehát az üzlethelyiség bére a lakásrendelet 49, §-ának utolsá bekezdése alapján a megengedett bér kétszereséig még kivételesen sem emelhető. Ha a háztulajdonos en» nek dacára üzlet tekintetében kivételes béremelést akarna alkalmazni, ezt a bérlő nem tartozik elfogadni. Ha t tekintetben vita támad a felek közölt, nem a bérlő, hanem a háztulajdonos tartozik a bírósághoz fordulni. 5. Végül egyes háztulajdonosok a hozzám érkezeit panaszok szerint a lakás és műhely, illetve üzlet céljára együttesen használt helyiségek bérét az üzletekre megszabott tarifa szerint emelték fel, figyelmen kivül hagyva a rendelet 47. §-át, amely világosan megmondja, hogy ha az üzlet (műhely) lényegesen fontosaiié alkatrésze a bérletnek, akkor az üzletekre meg állapított, ha ellenben a lakás afontosabb rész, a lakásokra megállapított mértéket kell a béremelésnél alkalmazni. A jövő hét első napjaiban pótrendeletet kívánok kibocsátani, amely kimondja, hogy a most vázolt esetekhen az egy, keltő, három helyiséges bérleteknél vita esetében nem a bérlőt, hanem a bérbeadót, fogja a jogkeresés terhe illetni.