Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-21 / 90. szám

Szeged, 1923 április 21. részletesen nem válaszolhat az interpelláció minden egyes pontjára, mert a novella úgyis rendelkezik az összesekről. O csak arra akar válaszolni, amit a novella mie őbbi beterjesztésére vonatkozólag mondott az interpelláló, hogy terjessze be, mert a Házban ugv is többsége van és feltétlenül megszavazzák. 0 nem azért terjeszti be a novellát, mert többsége van, beterjesztené akkor if>, ha nem volna többsége, SZEGED sőt ha biztosan ludná, hogy kisebbsége van, akkor is beterjesztené elvi szempontból, mert ez a felfogása és ezt akarja érvényesíteni. A novellát megküldi minden illetékes faktornak eredeti szövegében. Mielőbb a nemzetgyűlés előtt szeretné látni a novellát és a jövő hétvégén be is terjeszti. (Zajos taps és helyeslés az egész Házban.) Az elnök az ülést fél 3 órakor bezárja. ik Ismét fenyeget a vadvizveszedelem. (A Szeged tudósítójától.) A liszamenfi földek állandóan visszatérő veszedelme, a vadvizveszedelem most ismét felujult — a mostani tavaszszal már másodszor — a szegedi földeken. A veszedelmet a Tisza uj áradása, az úgynevezett zöldár keltette életre. Addig ugyanis, amig a Tisza vízállása alacsonyabb volt, mint a vadvízgyűjtő medencék nívója, a zsilipeket felnyitották és a medencék fölös vize akadály nélkül átfolyhatott az anyamederbe. A Tisza ujabb áradása következtében a zsilipeket mindenütt elzárták és igy hamarosan a szivattyútelepeket is meg kell indítani. A szivattyútelepek természetesen nem pótolják a természetes lefolyást és igy bizony, ha az áradás tovább tart, a vadvíz magassága is emelkedik. Az első panaszos segélyt kérő küldöttség már meg is jelent a torony alatt. Feisőközpontról jöttek és elpanaszolták, hogy Pelsőközponl és Kistelek között, a gajgonyai országút a körülötte levő vadvizes földekkel együtt már annyira elázott, hogy használhatatlan. Az a viz ugyanis, ami Kistelek felől zudul erre a terüle re, itt megreked, mert lefolyása nincs. Azt kérte a küldöttség, bogy a város hatósága valamilyen módon vezesse le a megrekedt és egyre szaporodó vizet, mert a környékbeli vetés elpusztul és mérhetetlen kárral sújtja a gazdákat. Értesülésünk szerint a vízjogi hatóság vasárnap egy szakértő bizottságot küld ki a helyszínre, hogy módot keressen a veszedelem elhárítására. A Madarász-tó környékén is bsj van ismét. A paphalmi csatorna-kereszteződés kijavításával elkészült ugyan már a mérnöki hivatal, de a csatorna csak csökkentett tempóban vezetheti le a Tiszába a vizet. A baj onnan származik, hogy a felső gazdák önhatalmúlag megnyitották azokat a töltéseket, amelyekkel a hatóság elrekesztette a cs tomajavítás alkalmával a hömpölygő vizet. A fe ső medencékben meggyült vízmennyiség igy egytömegben zudul most az alacsonyabb területek felé A hatóság képviselőinek állandó harcot kell vivniok a türelmetlen gazdákkal, mert ha egyik helyen helyreállítják a töltést, a másik helyen nyitják meg. A földeket tehát ismét fenyegeti a vadvízveszedelem. A városból azonban csaknem teljesen elttlnt már a talajvíz. Álhírek (A Szeged budapesti tudósítójától) ki „egységes" párt belső életében még mindig nincsen semmi jelentős változás, a kedélyeket még változatlanul az úgynevezett „agrárdemokreta irányzat győzelme* foglalkoztatja, ami alatt a volt Rubinek párti képviselők egyesülését Nagyatádi kisgazdáival és az uj párt legszorosabb kooperációját Gömbösékkel kell érteni. Az uj csoport tagjainak száma Gömbösék szerint mintegy 65—70 főre tehető és igy momentán kétségkívül domináló szerepe van ugy az „egységes" pártban, mint magában a politikai életben is. Egyes kötöV, akiknek Kállay Tibor személye nem túlzottan kedve?, újból olyan híreket terjesztettek, hogy a pénzügyminiszter távozása befejezett tény. Mára természetesen kiderül', hogy a hir legfeljebb csak jámbor óhija a .fajvédelmi" Cioportnak, de minden pozitiv alapot nélkülöz, már csak azon egyszerű oknál fogva is, mert az egységes pártban nincsenek gazdasági szakemberek, akik felválthatnák a pénzügyminisztert posztján. Szó volt arról, hogy Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter kerülne Kállay Tibor helyére, de viszont éppen a gazdasági szakemberekben mutatkozó nagy hiány folytán nem lehetne akkor megfelelő kereskedelemügyi minisztert találni. „A közigazgatási reform nem időszerű". A közigazgatási reform tárgyában tegnap megindult szakértekezletet Rakovszky Iván belügyminiszter ma délelőtt tíz órakor nyitotta meg. Apponyi Albert gróf az első felszólaló, aki a többi Között ezeket mondotta: — Ilyen mélyreható reformot nem tartok Idő távozásáról. szerűnek, mert az egész államszervezet felett a bizonytalanság köde lebeg. Miután a jogfolytonossággal az erkölcsi összefüggést is megszakítottuk, kiszámíthatatlan, minő tényezők kezébe kerülhet a hatalom. Önkényuralmi irányzatok együtt élnek a rendbontó tényezők némely kategóriája ellenében tanúsított tehetetlenséggel. Ez nem az az atmoszféra, amelyben olyan refor mot lehet keresztülvinni és végrehajtani, amelynek főkellíke: haimóniába hozni a hatalom szervezetét a szabadság biztosítékaival. — Ami a javaslatot illeti, én a kinevezési rendszer hive vagyok, de a mai körülmények között az átmenetet a kinevezési rendszerre veszélyesnek tartja és igy határozottan ellenzi. Sokat beszélünk az intelligencia befolyásának biztosításáról és az intelligencia egyik legbecsesebb, politikai tapasztalatban leggazdagabb részét nem engedjük a maga meggyőződése szerint érvényesülni. Kinevezett megyei tisztviselők mellett teljesen feleslegesnek tartja a főispánt. A főispánok többnyire mégis a pártpolitika bevitelét képviselték a közigazgatásban. Apponyi után dr. Weiss István népjóléti miniszteri osztálytanácsos szólal fel. — Nem helyesli a virilizmus fenntartását még választással kombinálva sem. A törvényhatósági bizottságok létszáma túlságosan nagyra van tervezve. Dabasi Halász Móric helyesli, hogy a javaslat az értelmiség túlsúlyát akarja biztosítani. Nem hive a kinevezési rendszernek, de azt kívánja, hogy a községi állásra a község jelöljön ki 3 jelöltet és az alispán válasszon ezek közül egyet. A főszolgabíró és jegyző ne legyen J elmozdítható. Öt milliós házbér és kosztvaluta. (A Szeged tudósítójától.) A PwJ/Wa-szállodát és éttermet 1913 junius elseje óta Gottwald Rezső bérli, aki annak idején tíz évre kötött szerződést dr. Lichtenegger Lajosné háztulajdonossal. A szerződés 1923 május 31-én jár le és a mult év novemberében Lichtenegger Lajosné közölte Qotlwa'd Rezsővel, hogy a szerződést nem hajlandó megújítani és felszólította, hogy május 31 én költözzön ki az épületből. A régebbi és legújabb lakásrendelet értelmében a lejáró bérleti szerződések hatályukban meghosszabbítódnak, kivételt csupán azok a bérletek képeznek, amelyeknél egész épületek (szállodák, mozik, gyárak) bérbeadásáról van szó. Ezekre vonatkozólag a lakásrendelet ugy intézkedik, bogy a lejáró szerződéseket a bérbeadó nem köteles meghosszabbítani. A lakásrendeletnek azonban a szállodákra vonatkozólsg is van egy kivételes rendelkezése, amennyiben külön elbírálás alá esnek az olyan bérletek, amelyeknél a helyiségen kivül valamely jog, vagy hatósági engedély is a bérlet tárgyát képezi. A Próféta tujajdonosa nem fogadta el Lichtenegger Lajosné felmondását és igy perre került a sor. A járásbíróságon az elmúlt hét folyamán tárgyalták a Próféta rendkívül érdekes bérleti ügyét. A tárgyaláson Gottwald Rezső és védője, dr. Kertész Béla, jogi alia-pontja az volt, hogy a Próféta ügye a lakásrendeletnek a szállodákra vonatkozó Kivételes rendelkezése a á esik, mert a szálloda bérletével szorosan összefügg a bérlet tartamára szóló és az épülethez kötött italmérési engedély, amit már azért is szorosan összefüggőnek kell tekinteni a szálloda bérletével, mert enélkül a bérlet tárgya a bérlőre nézve minden érdekét és értékét elveszítené. Eszerint tehát a Próféta bérlőjét ugy kell tekinteni, mint minden más bérlőt és igy szerződése automatikusan meghosszabbítódig A járásbíróság nem fogadta el a védelem álláspontját és ugy ítélkezett, hogy a felmondás 1923 május 31-ére érvényes, eszerint Gottwaldnak a jővő hó végén ki kell költöznte jelenlegi helyiségéből. A bérlő természetesen felebbezett az ítélet ellen és így legközelebb a törvényszék előtt dől el, hogy miként kell értelmezni a lakásrendelet idevonatkozó szakaszait. A törvényszék tisztázni fogja azt a nagy ellentmondást, amely abban van, hogy egyszerű kis üzlethelyiségek bérlete, ahol semmi lényegesebb beruházás és invesztíció nincsen, automatikusan meghosszabbitódik, mig egy ilyen nagy üzem, milliókra menő invesztíciókat eszközölt egyszerűen kilakoltatható. Különösen súlyos a Próféta helyzete, mert mit; egy detailkereskedő k s áldozattal könnyen tui más helyiséget keresni, >tdd g egy vendéglő és szálloda számára ez a leh tőség már e eve kizártnak tekinthető. De e jogi vonatkozásoktól eltekintve is érdekes az a szerződés, amely Gotiwald Rezső és Lichtenegger Lajosné között fennáll Békeidőben Gottwjld 20.000 korona évi bért fizetett, de fizette Lichteneggerné helyett az összes adókat, a jövedelem- és vagyonadót is a bérösszeg után. 1920 b n a bérösszeg 25.000 koronára emelkedett, nem sokkal később ehhez*az összeghez három személyre szóló ebédet kötöttek ki ma guknak. 1922-ben a bérösszeget már 100,000 koronára, az ebédet négy személyre emelték fel, legújabban pedig nemcsak ebédet, hanem négy személyre szóló vacsorát is tartozik Gottwald a Lichtenegger-csaíddnak adni. Lchteneggerék kívánsága szerint, ha Gottwald nem ad elsőrangú kosztot, ugy ők más vendéglőben étkezhetnek Gatlwald számlájára. I yen körülmények között nem igazságos Lichteneggerné rideg álláspontja a jelenlegi bérlővei szemben. Gottwald becsületesen küldözget e lakásukra a rendesen adagolt ételeket, pontosan fizette a házbért és Lichteneggerék he'yett az adót és most mégis a kilakoltatás előtt áll. Gottwald nem gyűjtött vagyont a vendéglőből, a háborút végigkatonáskodta, ugy hogy valóban exisztencia és megélhetés nélkül maradna, ha a törvényszék jóvahagyná a járásbíróság Ítéletét. Megkérdeztük Gotswald Rezsőt, hogy milyen eszközökhöz nyul a Prójéta megmentése érdekében. Gottwjid a következőket mondotta: — A járásbíróság határozata után felkerestem Lichtenegger Lajosnét, mert békés uton szerettem volni megegyezni a szerződés meghosszabbítására nézve. Házigazdám azonban kijelentette, hogy csak abban sz esetben lehet szó a bérlet meghosszabbításáról, ha fizetek évente öt millió korona házbért, vállalom a ház jókarban tartását, a tűzbiztosítást, fizetem helyette a Horthy akciót, a jövedelem- és vagyonadót a házbér után és mindezen Jelül továbbra is adok négy személynek elsőrendű ebédet és vacsorát, minden vasárnap a rendes tésztán kivül egy családi tortát és hetenkint három liter finom bort. Az adók és természetbeniek legalább három milliót tesznek ki egy évben, ha nem többet. Mert ha önköltségi áron számitom, akkor a mai árak szerint belekerül: a leves 72 négy sült ebédre 1680, vacsorára 1680 és négy tészta 640 koronába, összesen naponta 4072 koronába, ami évente másfél millió korona. Tessék ehhez he i három liter bort és egy tortát, az adókat, a biztosítást, az épület karbantartását számítani, vegyük a személyzetet, a drága világítást és a magam adóját még hozzá, akkor nincs az az ember Magyarországon, aki ebből az aránylag kis vendéglőből ki tudná hozni magát a házbért. Mi val0b3n azt látjuk, hogy Lxhtenegger Lajosné tulkövetelésekkel lépett elő a Próféta tulajdonosával szemben, kihasználva azt a szorult helyzetet, hogy bérleti szerződése május végén lejár. Ugy gondoljuk, hogy az uj lakásrendelet engedményei még nem indokolják, hogy elfajuljon a lakásuzsora és lakbéremelés címén büntetlenül tegyenek tönkre exisztenciákat. Bízunk abban, hogy a házigazdák tu követelésein k kiszolgáltatott emberek teljes védelmet találnak majd a törvény elölt, ha másutt nem, hát az uzsorabiróságnál.