Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-21 / 90. szám

JL. SZEGED cinkostársát, aki lopás és rablás miatt több izben fegyházban volt és a forradalom alatt egy malrózkülönitményt vezetett, arendörség, mivel a letartóztatásnak ellene szegült, agyonlőtte. Düsseldorfban a munkanélküliek tegnap délután a zenecsarnokban gyűlést akartak tartani. Mivel nem engedlék be őket, nagy csoportokban gyülekeztek az épület előtt és tüntetésre került a sor. A rendőrség két emberi elfogott. Nemsokára többszáz főből álló munkanélküli jelent meg a rendőrszoba előtt és ki akarta szabadítani a foglyokat. A rendőrség ismét letartóztatott két embert, mire a tömeg szétoszlott. A német lapok jelentése szerint Sewering porosz belügyminiszter a szociáldemokrata Parteikorrespondenz egyik munkatársának Magdeburgban a köztársaság védelmére alakított munkásszázadokról szólva kijelentette, hogy aggályosnak tartja a magdeburgi századok felvonulását. Azt kivánja, hogy ezek ne ismétlődjenek meg többé. Amit az egyik púinak megmegengednek, azt nem tagadhatják meg egy másiktól sem. A legnagyobb zavar keletkeznék, ha a politikai pártok és gazdasági szervezetek egyrészt századokba szerveznék meg és politikai hatalom gyakorlására használnák fel. A Fecske-utcai robbanás. (A Szeged tudósítójától.) A Fecske-utcai borzalmas robbanásnak ma délelőtt ujabb két halottja lett. A Rókus-kórház déli jelentése szerint az ott ápolt sebesültek közül Meibőrn Lajos és Bokor Teréz meghaltak. Az áldozatok száma tehát tizenháromról tizenötre szaporodott. A Rókus-kói házban még két sebesült fekszik: Kuruczky József és Szevér József, az utóbbi még mindig eszméletlen állapotban. Ma délben a kirendelt vizsgálóbíró, a főváros és az iparfelügyelöség kiküldöttjei a rendörséggel egyetemben megtartotta a robbanás helyszínén a tüzvizsgálatot. Kihallgatták Dinnyés Annát, aki egyedül menekült meg a robbanásból és aki elmondotta, hogy valószínűleg egy nyitvqfelejtetl gázcsapból kiömlő gázt robbantotta fel egy eldobott cigaretta, de hogy ki dobta el a cigarettát, azt megállapítani nem lehet, mert akik akkor a teremben tartózkodtak, már mind halottak. A tüzvizsgálat megállapította azt is, hogy külön gondatlanság volt az, hogy a villanyvezetékek szabadon voltak, úgynevezett Bergmancsö nélkül, amely különben lehetetlenné tenné, hogy rövidzárlat idején egy egész helyiség egyszerre lángot kapjon. Ezen az alapon külön eljárás indul annak megállapítására, hogy a villanyvezeték ügyében kit terhel a felelősség? Mint ismeretes, a gyár egyik igazgatóját, Schneller M arcellt, még tegnap őrizetbe vette a rendőrség. A rendőri nyomozás irányitója ma ugy nyilatkozott, hogy bűnügyi éle a szerencsétlenségnek nem nagyon van, mert legfeljebb gondatlanságból okozott emberölés miatt lehet az igazgatót felelősségre vonni. Súlyos hiba volt az igazgatók részéről, hogy be sem jelentették, hogy celluloid gyártással is foglalkoznak, mert akkor egész más óvintézkedéseket követelt volna az iparfelügfelőség és esetleg nem is engedélyezte volna az ipar üzemét. Súlyosbító körülmény, hogy a tüz éppen azon a környéken keletkezett, ahol a celluloiddal dolgoztak. Ezért tartják még most is őrizetben a gyár ügyvezető igazgatóját. Schneller Marcell kihallgatása során a következöket adta elő i — Cégünk Willner Róbert és Schneller Marcell címen volt bejegyezve. Ez év elején gomb- és fésügyártó részvénytársasággá alakultank át. Iparengedélyünk Willner Róbert és Schneller Marcell névre szólt, de települési engedélyünk nem volt. A tűzbiztonságra gondosan ügyeltünk és az 50 kiló celluloidot, melyet naponta feldolgoztunk, a helyiség egyik zárt részében tartottuk. Állandóan szigorúan ellenőriztük a munkásokat s amikor a munka megindult, szigorúan kiadtam az intézkedést, hogy dohányozni nem szabad. Arról értesültem, hogy e tilalmat nem tartották be, söt a munkavezető maga is dohányzott. Schneller vallomásával szemben a rendőrség megállapította, hogy a cég a tűzbiztonsági óvóintézkedéseket egyáltalán nem tette meg, sőt a dohányzást tiltó táblákat sem függesztette ki és más vétkes mulasztás is terheli az ügyvezető igazgatót. A tűzoltóságnál nyoma sincs annak, hogy a Fecske-utcai gyár robbanó szerrel való munkára engedélyt kapott. A ma délelőtti helyszíni vizsgálatot megelőzőleg a tűzoltóság főtisztviselője a következőket mondo.ta: — A Fecske-utcai gyárra vonatkozólag csak egy iratot találtunk, ez azonban nem vonatkozik a celluloiddal vagy más robbanó szerrel való gyártásra. Az 1922 január 1 én keltezett irat arról értesítette a tűzoltó főparancsnokot, hogy a Fecske-utca 45. számú házban levő gyárnak az elöljáróság gépfelállitási engedélyt adott, amelyhez természetesen tűzoltói szak1

véleményre nem volt szükség. Az iparfelügyelőség nem tud a Fecske-utcai celluloidgyár felállításáról. Szeged, 1923 április 20. A celluloid-gyári robbanás a Ház előtt. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülését 11 óra előtt nyitotta meg Almássy László alelnök. Jelenti, hogy Kéthly Anna a veszélyes üzemek engedélyezése és fokozott ellenőrzése tárgyában, Szakáts Andor a földbirtokreform tárgyában kért és kapott sürgős interpellációra engedélyt. Napirend szerint folytat iák a gazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Peidl Gyula: A FecBke-utcai robbanással foglalkozik. Hibáztatja a kormányt, hogy preventív intézkedésekkel nem akadályozta meg ezt a katasztrófát. Nézete szerint, amig a mankásbizlositó autonomiája megvolt, mindent megtettek az ily veszedelmek elhárítására. Mulasztás terheli nemcsak azt a kapitalistát, aki szűk ketrecbe zárt 40 embert, de mulasztás terheli a hatóságot is, mert nem lett volna szabad az ily üzemek letelepedésére engedélyt adni. Kéri az elnököt, hogy a szerencsétlenül járt munkások feletti gyász és együttérzés dokumentálására függessze fel az ülést. A Ház hozzájárult. Az elnök az ülést felfüggeszti. Szünet után Peidl Gyula folytatta beszédét. A tárgyalás alatt lévő javaslatban elsősorban azt keresi, hogy a munkaadó és a munkások közötti viszonyt miként rendezi. A munkás és a munkaadó még mindig szabad szerződés alapján áll egymással szemben. Magyarország volt a múltban is, amely csak félig érte el a menchesteri liberalizmust, vagyis csupán azt, ami a munkaadókra kedvező. A munkás nem sztrájkolhat, de a munkaadónak joga van ezzel szemben 16 órán át is dolgoztatni a munkást. (Lovász : De ezt csak a földmunkások teszik.) Peidl: Az egész törvényjavaslat tárgyalása alatt az volt a látszat, hogy a szociáldemokraták a kisgazdák ellen dolgoznak. Ók a paraszt elnevezéssel nem akarták a kisgazdákat sérteni. (Lovász: De azt mondják, hogy mi- képviseljük őket.) Peidl: Ez a javaslat azt az impressziót kelti a faluban, hogy a kisgazda képviselők nem szolgálják az ő érdekeiket, hanem a nagybirtokosok szolgálatába szegődnek. (Hoyos Miksa gróf indulatosan: Rosszindulatú beállítás. Nagyatádi földmivelésügyi miniszter az asztalra üt és mondja: Meglátjuk, hogy lesz a törvényjavaslat tárgyalásánál.) Peidl: Hol van a demokratizmus, mikor az egyik miniszter, Klebelsberg Kunó gróf Komáromban kijelentette, hogy ha a miniszterelnök és ö nem akarták volna, hírmondója sem lett volna a szociáldemokrata pártnak a képviselőházban. Ha ez igaz, az nem nagyon szolgálja az ország érdekeit. Tiltakozik az ellen, hogy a magyar munkásságról azt mondják, hogy nemzetellenes. A magyar munkásság soha sem volt nemzetellenes, csak kiváltságellenes. Nem határozza meg a javaslat azt sem, hogy kik kérhetik a munkabérmegállapitó bizottságok megalakulását. Nézete szerint a munkabérbizottságokat állandósítani kellene. Minden szociális intézkedésnek az az alapja, mennyire tudja visszaadni az egyénnek az önrendelkezési jogát a köz kára nélkül. A javaslatban ezt nem látja s ezért nem fogadja el Könyves Kálmán: Ha ez a javaslat mindenben nem is hozza meg a kívánt eredményt, az egészet még sem lehet elvetni. A szabad sajtó, különösen pedig a munkássajló is ezt tette éveken át s lelketlen izgatásaival érte el, hogy testvér a testvér ellen ment. Még csak arról akar szólni, miért mondják a szocialisták a kisgazdákról, hogy paraszt. Próbáljanak egyszer a faluba elmenni s mondják a pódiumról: Ti paraszlpártiak. Majd megtudják, mi a tatárfutás. Az elnök napirendi indítványt tesz. A legközelebbi ülés kedden, 24-én délelőtt 10 órakor lesz. Folytatják a gazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalását, azután a mentelmi ügyekre kerül a sor. Következnek a sürgős interpellációk: Gyár a pincében. Kéthly Anna: A magyar munkások mikor hazulról elmennek, nem tudják, mi történik velük, vájjon hazatérhetnek-e, vagy sem. A Fecskeutcában dolgozó munkásoknak is ez volt a sorsa. Olyan pinceheiyiségben, mely alig nagyobb egy mosókonyhánál, 45 ember szorongott egymás mellett. (Meskó: Hogy lehet ilyet tűrni. Fábián: A tűzbiztonság itt nem volj olyan kifogásolhitó, mint a Fővárosi Színházban. Klárik: Ki felel a 13 áldozatért?) A vizsgálatot ne abból a szempontból folytassák, kit terhel a felelősség, terhel-e valakit könnyelműség, hanem azt kutassák, hogy ki adott enÍ

edélyt arra, hogy ilyen szűk helyiségben 0—45 ember dolgozzék. (Fábián: Ne politizáljanak a városházán. Városházi kérdés az egész. Erdélyi: A kapzsiság kérdése az egész.) Ki kell kutatni, ki adott engedélyt arra, hogy ilyen kis lyukbin, melynek csak egy kijárója van, gyárat létesítsenek. Ki kell kutatni, honnan jutott üzletnyitási engedélyhez a cég két tulajdonosa, akik a legkevésbé sem állanak fajvádelmi állapoton. A következő ínterpsllációt terieszti elő: Milyen intézkedéseket hajlandó tenni a kereskedelemügyi miniszter a veszélyes üzemek fokozottabb ellenőrzésére és felülvizsgálására. Hajlandó-e a veszélyes üzemek állandó és fokozottabb ellenőrzését elrendelni, hogy olyan szerencsétlenségek, mint a Fecske-utcai, meg ne ismétlődhessenek. Hajlandó-e a vállalkozókat arra kötelezni, hogy a veszélyes üzemeket a város terűleiéről kitelepítsék a város külső részeire. Hajlandó-e továbbá az iparfelügyeleti törvény módosításáról három hónapon belül törvényjavaslatot terjeszteni a nemzetgyűlés elé. Bethlen István gróf miniszterelnök: Minthogy a kereskedelemügyi miniszter ur halaszthatatlan teendők miatt nem lehet jelen, az interpellációra magam válaszolok, de csak annyit kívánok kijelenteni, hogy amint a kereskedelemügyi miniszter ur erről a sajnálatos eseményről tudomást szerzett, mely fájdalom, számos ember életébe került, a vizsgálatot azonnal elrendelte és pedig, amint tudom, az összes itt felhozott kérdésekre vonatkozólag. A kereskedelmi miniszter felkérte az elnöksé-' get annak bejelentésére, hogy a keddi ülésen kíván ebben az ügyben végleges választ adni. A földreform-novella. Szakáts Andor a következő interpellációi terjeszti elő: Hajlandó e a földművelésügyi miniszter tájékoztatni a nemzetgyűlést a földreform-novella beterjesztésének idejéről és arról, mik a novella legfőbb intézkedései. Hajlandó e külön felvilágosítást adni arról, hogy a törvényjavaslatban lesznek-e megfelelő intézkedések. 1. A már megállapított birtoktipujok megfelelő megnagyobbitására olt, ahol az igényjogosultak mostoha kielégítése szükségessé teszi. 2. A jogosult igénylök összeírásának kiegészítésére. 3. Az eljárásnak olyan szabályozására, hogy az igények megállapítása és a földek kiosztása már az uj gazdasági év kezdete előtt országszerte megtörténhessük. 4. A járadék birtokrendszernek kötelező formában való meghonosítására. 5. A kormánybefolyásnak és a miniszteri felelősségnek megállapítására. 6. A házhelyjogosultak haladéktalan kielégítésére. 7. A nemzetgyűlésnek a földreform havonkinti állásáról való részletes tájékoztatására. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter azonnal válaszol. Kötelességének tartotta, hogy amint a novella elkészül, azonnal megmutassa azoknak, akik ivet terjesztettek be hozzá a földreform rendezése tárgyában. 0 most