Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-21 / 90. szám

Egyes •agám ara 30 korona 'nHMntteée «* Madóhl»atoll WHssíy-uica 6. (PrófétawMM, I. «m«lel í.) Telelő* 13 - JS. A .Szeged" rnegjele(* Mttt kitételével minden M9. Scyes szint ára 30 ko•ssau KMHiatéíl árok: Eflj ViM^a Ssegeden 690. BudaIMIM •> Tldéken 650 kot. Hirdetési árak: Felhasábo. t mm. 17, egy hasábon 20, misfél hasábon 30 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10, kOrér belükkel 20 K. SzdvegkSzlI közlemények soronként 130 K.Nyllllér, családi értesítés 200 K. TöbbszBrl (eladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 április 21, SZOMBAT. 90-ik szám. Ausztria. A külföldi parlamentekben és a nagy külföldi lapok hasábjain is mostanában szinte minden nap foglalkoznak „Európa koldusáénak, Ausztriának a sorsával és büszkén állítják, hogy a külföldi kölcsön megszavazásával egyszerre Ausztria lett Európa legstabilabb államává. A legkülönbözőbb államok léptek sorompóba, hogy segitsék Ausztriát talpraállni és a svájci szövetségtanács után a spanyol cortez, a francia kamara után a svéd storihing szavazta meg a nemzetközi kölcsönnek ráeső rét zét Ausztria felnegitésére. Tavalv ősz óta valóban meg is állt az osztrák korona á zürichi lejtőn, sőt az osztrák váltóárfolyamok némileg meg is jávitották pozícióikat a nemzetközi pénzpiacokon, a Népszövetség határozata nyomán, mely kilátásba helyezte a nemzetközi kölcsönt. Nem tudták elvenni a külföld bizalmát még azok a hirek sem, melyeket éppen az osztrák lapok vetettek fel időrőlidőre és amelyek arról szólottak, hegy még sem lesz a nagy kü földi kölcsönből semmi, mert ha a Népszövetség meg is szavazta a kölcsönt, az még nem jelenti azt, hogy a pénzt az egyes államok folyósítani is fogják. Ezeknek a híreszteléseknek azonban nem adlak Ausztrián kivül sehol sem hitelt és még a Brazíliai Egyesült Államok és az Ausztráliai Államszövetség is bizott Ausztria jövőjében és minden állam simán és egyhangúlag megszavazta a kölcsönnek ráeső hányadát. A kö'csön első részletét még tavaly folyósították Ausztria részére és azóta a nyomasztó deficitet a kapott fontokból és frankokból fizeti az osztrák állam, jóllehet a kölcsön célja nem a deficit eltüntetése volt, hanem hogy a kapott, még nemes valutákban is igen nagy összegeket kitevő summát, azokra a gazdasági befektetésekre fordítsák, melyek azután megalapoznák az újszülött köztársaság jövőjét. A külföld abban a hiszemben nyújtotta mentő karját a fuldokló Ausztria felé, hogy a loyáiisan megszavazott milliókból — osztrák pénzben ezek sok-sok billiót lesznek ki — a szenétől megfosztott állam kiépíti azokat az erőtelepeket, melyek a most még semmi hasznot sem hajtó vizierőkkel pótolja az elvesztett bányákat, azt hitte, hogy ezekből az összegekből fogja modernizálni gyárait és ipartelepeit, hogy azután egyenrangú versenytársként léphessen fel a világpiacon a többi nemzetekkel szemben. Ilyen és ehhez hasonló célokra kellett volna Ausztriában fordítani a külföldi kölcsönt — a külföld szerint, mert Ausztriában egészen más vélemények merültek fel a pénz hováforditása tárgyában és sajnos a külföld tervez, de az osztrák tisztviselők végeznek, s igy bizony nem igen jutott jelentős összeg eredeti rendeltetési helyére, hanem szépen átvándorolt a köztisztviselők örökké tátongó zsebébe. Persze a külföld nem igen tudja, hogy mire is használják fel a kölcsönadott pénzt, mert ha tudná, bizonynyal nem viseltetne oly nagy bizalommal Ausztria iránt. Seypel kancellár igen ügyes politikusnak mutatkozott, mikor tavaly ősszel a Csehországgal vagy Olaszországgal való egyesülés alternatíváját állította a nagyhatalmak elé, de nem hiszszük, hogy másodszorra is akadjon egy ilyen valóságos deus ex machina, ha majd bejelentik, hogy a n3gy külföldi kölcsönt az utolsó garasig elköltötték anélkül, hogy egyet is megvalósítottak volna azok közül a nagy célok közül, melyek megvalósítására a pénzt kapták. Egyelőre Ausztria még halad a megkezdett úton mindaddig, mig a fontokban és frankokban tart, de már most előreveti árnyát a rém, hogy mi lesz, ha elfogy a külföldi pénz? A külföld még rendületlenül bízik Ausztria talpraállásában, Zürich még változatlanul 0 0077tel jegyzi a bécsi kifizetést, mint tavaly őfszel, de ma már csak a külföld bízik rendületlenül, a viszonyokkal ismerős belföld már nem. Erre vall az a tény is, amiről a berlini lapok hasábokon számolnak be, hogy Bosel, a bécsi szerencsefi, aki még négy év előtt egyszerű kiszolgálósegéd volt egy női ruhaszalonban és ma osztrák koronákban billiók ura, Németországban olyan fontosságú tárgyalásokat folytat, melyek alkalmasint döntő kihatással lesznek a Németbirodalom iparára. Nem kevesebbről van szó, mint hogy Stinnes nyugatnémetországi vas és szén konszernjével szemben Bosel a németektől elvett lengyelországi bányákat és kohókat, továbbá a csehországi szénbányákat és nehézipari konszerneket akarja egyesíteni egyetlen, hatalmas konszernbe. Ezeknek a hatalmas vállalatoknak megszerzése olyan óriási összegekbe fog a bécsi hazardőrnek kerülni, hogy ha azokat az osztrák államnak bocsátotta volna rendelkezésre, nem kellett volna a kancellárnak Európát megalázkodva végigkoldulnia. „Segits magadon és megsegít az Isten" — mondja a közmondás, de Ausztria nem akar magán segiteni, pedig mint most láthatjuk, lenne mitől. A „koldus", az „életképtelen" Ausztria teremti meg most a „hatalmas" német birodalom legnagyobbnak készülő nehézipari konszernjét, ezen lehet mosolyogni és ezt lehet paradoxonnak mondani, de hiábavaló lenne a tényt letagadni. Bőseinek kitűnő érzéke volt mindig a jövedelmező befektetések meglátására és egészen bizonyos, hogy üzleti szempontból nézve most is igaza van, hogy nem hazájj rendelkezésére bocsátotta billióit, hanem kohók és bányák összevásárlására, mert hiszen ez kétségtelenül jobb ilzlet, de ugy érezzük, Ausztria életképességéről keményebb véleményt eddig még semki sem mondott, mint a bécfi Bosel. Francia terv a német jóvátétel mérséklésére. Francia politikai körökben komolyan mérlegelik az újonnan kidolgozott francia-belga jóvátételi (ervet, mely a tegnapi konferencia tárgyalásainak alapja volt. Ezt a teivet Barthou együtt vdolgozta ki Delacroix belga delegátussal. A Journal ma reggeli számában megállapítja, hogy ez a terv az első, amely a jóvátételi problémát nem tisztán pénzügyi, hanem gyakorlati gazdasági szempontból ítéli meg. Ezzel a tervvel végre rálépnek a realizálás útjára. Bebizonyosodottnak látszik, hogy az az összeg, meiyet Németország akár pénzben, akár természetben csakugyan fizethet, sohasem érheti el azt az összeget, melyet a versaillesi szerződés megjelöl. Most már kétségtelen, hogy legfeljebb 36 milliárd aranymárkányi készpénztel jesitéssel lthet számolni. Az uj tervezet abból indul ki, hogy Németországnak sokkal kisebb államadóssága van, mint Franciaországnak s ebben az esetben akkor sem történik lényegesebb eltolódás, ha Németország nagyobb külföldi kö csönt vesz fel. De Lasteyrie, a Ruhr-vidékről visszatért pénzügyminiszter kijelentette a sajtó képviselőinek, hogy a megszálló hatóságok által stabil tökében beszedett, kiszállítási illetékekből befolyó bevétt-lek eleinle igen csekélyek voltak és február 7-tői 20-ig 2640, február 20-tól 28-ig 94015, március 1 tői 10 ig 213.688, március 10 tői 20 ig 204.385, március 20-tól 31-ig pedig 432 338 frankot jövedelmeztek. Németország függő adósságai, szemben a január 1-én fenállott 1,611 048 millió papirmárkával március 31-én 6,601.142 millió papirmárkára emelkedtek. A miniszter még rámutatott a német aranykölcsön sikertelenségére és Németországnak a Ruhr-vidékkel kapcsolatos nagy kiadásaira, hol több száz milliárdot fizetnek ki a munkaadók a munkások és vasutasok kártalanításának cimén. Ma este érkezett táviratok szerint elsimul az angol kormányválság. Chamberlain belép a kormányba és ő lesz Bonar Law miniszterelnök helyettese. A Ruhr-vidékre kiküldött angol munkásküldöttség jelentése arra a kövelkeztetésre jut,, hogy a Ruhr-vidéken háborús állapotok uralkodnak. A mostaniíhelyzet fenntartása valóságos katasztrófa a világkereskedelemre, Jőleg az angol kereskedelemre. Franciaország, amety millókht fordít a megszállásra és ezért úgyszólván semmit sem kap, cethalat használ csalétekül, hogy e«y kárász akadjon horgára. A jelentés azt indítványozza, hogy szólítsák fel a francia és német kormányt, hogy a jóvátételre és a biztosítékokra vonatkozó javaslataikat terjesszék nemzetközi biróság elé, amelynek összeüiését az angol kortr\ánynak kel! kezdeményeznie. Essenből jelentik: Az a nagy zavargás, amelyet Mühlheimben a munkanélküliek és ínséges munkások szerdán este rendeztek, csak előjátéka volt a kommunisták uralmának, amely tsütörtőkön délben magához ragadta a hatalmat. A polgári lakosság álut ikon és nagy kerülővel menekül Mühlheimből. A terroristák vezére egy Galden nevü kommunista. Az eredetileg nem több, mint 300 főnyi kommunistatábor időközben a messze vidékről jött gyülevész haddal megszaporodott, csütörtökön adott jelre kifosztották az üzleteket. Mindenféle fegyvernek használható szerszámot összeszedtek. A belvárost egészen bekerítették. Egy menekülő elbeszélése szerint a kommunisták ostrom alá fogták a városházát. A városházán a rendőrök éa tisztviselők eltorlaszolták magukat. A kommunisták kézrekeritettek öt német rendőrt s. kettőt, vagy hármat agyonvertek közülük. A csekélyszámu francia katonaság állítólag tehetetlenül állt szemben a kommunisták rémuralmával. * Mühlheimben ma reggel 5 óra 30 perckor a rendőrség duisburgi segitségével sikerült a polgárságnak a város belső részét a zendülöktől megtisztítani. Husz embert, köztük két zendülő vezért letartóztattak. A kommunistáknak az a szándéka, hogy a munkásokat munkahelyükre menet feltartóztassák, a város megtisztításával kudarcot vallott. Barmenban a kommunisták részéről felizgatott építőmunkások ezidöszerint nagy tüntetéseket rendeznek. A Berliner Zeitung am Mittag mühlheimi jelentése szerint a varos tegnap esie még teljesen a kommunista vörös gárdistáknak és gonosztevőkből álló hiveiknek birtokában volt, ma éjjel azonban megszabadult ezeknek uralmától. A mühlheimi rendőrlegénységnek, mely az ostrom alatt álló városházában is tudta magát tartani, a duisburgi rendőrségről érkezett megerősítés, mely még az éjjel folyamán megtámadta a vörös gárdistáknak az utvonalakon elhelyezett barrikádjait. Az összeütközés rendkívül heves volt, tekintettel arra, hogy a vörös gárdisták a kifosztott mühlheimi fegyverkereskedésekken jó fegyvereket szereztek. Mindkét részrői összesen nyolc halott volt. A sebesültek száma nagy. A vörös gárdistákat aránylag rövid idő alatt elűzték. Negyven emberüket elfogták. A rendőrség megállapítása szerint a felkelő kommunisták a harcokon kivül álló gyilkosságot is követtek el. Egy külvárosi korcsmában több fegyveres kommunista szeszes italokat fogyasztott, majd a korcsmárost, aki a számla kiegyenlítését kövcíelte, puskatussal agyonütötték. Egy férfit, aki a korcsmáros segítségére sietett, oly súlyosan megsebesitettek, hogy felépüléséhez alig van remény. Essenből jelentik: Kropp, a mintegy 2500 főnyi mühlheimi kommunista gárda főcinkosa ma reggel a rendőrség kezére került. Egyik