Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-14 / 59. szám

Egyes szám ára 20 korona. >Mrk«Ktöiég és kladóhl.aIlit Kölcsey-utca 6. (Próféla.(ÍBÓ, I. emelel 6.) Telefon JJ—SS. A .Szeged" megjeleih bélffi kl?élelé»el minden tay. Egyes szám ára 20 körete. Blíflsetésl érők: Egy MMpra Ssegeden 400, Buda-esten és vidéken 420 kor. Hirdetési árak: FéDiasábos 1 mm. 9, egy hasábon 16, más. fél hasibon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8. kövér beinkkel 16 K. Szövegközi! közlemények soronként 100 K. Nyllttér, családi és orvosi hir 100 R. Többi szőri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 március 14, SZERDA. 59-ik szám. Buer. Nem hisszük, hogy lenne tiz ember Magyarországon, aki valaha is hullott volna crtől a furc»a nevü westfaliai városkáról tegnspelöttig, amig a táviró szét nem vitte a hirt, hogy két francia tisztet meggyilkoltak egvik vendéglője előtt. Persze mindjárt az első t-é soros sürgöny világízerie az érdeklődés köiéppcn'jába állította a kis gyárvárost, az emberek e'öve ték térképeiket és mint a háború alatt, vadászatot indított k Buer megtalálására, hiszen mindenki, aki felig meddig is mérlegelni tudja az események sul át és je!entőséfcét, tisztába kellett, hogy legyen azz*l, hogy a legközelebbi negyvennyolc óráb n nem igen lesz szó másról a világsajtóban, mint a francia tisztek meggyilkolásáról. M»g a gyilkos ág napján akcióba lépett természeteden ugy a francia, mint a német hivatalos h rszoigáiat, az előbbi igyekezett az esetet minél rikítóbb megvilágításba helyezni, az utóbbi pedig az orgyilkosságok jelentőségét le kicsinyelni.- A parancsnokló francia tábornok sietett a két orvul meggyilkolt liszt mellére feltűzni a becsületrend keresztjét, hogy ezzel is aláhúzza a fr rcia álláspontot, amely azt mondja, hogy igenis a megszállott Ruhr-vidék háború színhelye, de ennek nem a francia meg zállás, hanem a németek sz botázsa és o'gyilxosságai az oka. U^y-e erre azután a német rendőrség számára sem maradt más hátra, mint a régi jól bevált bdkáni recepthez folyamodni és másnapra kideríteni, hogy ha nem is lett mind a két francia ti^zt egyszerre öngyilkos, de a német lakosságnak még sincsen halálukhoz semmi köze: saját katonáik szúrták, illetve lötiék le orvul tisztjeiket. Hogy ez a védekezés azután még sem talált m<ndenütt hivő fűtekre, arról a német rendőrség már nem tehet; ö megtette kötelességét. A francia katonai parancsnokság sem mutat, ugy lá szik, tulzo lan nagy hajlandóságot elhinni a német rendőrség véleményét, mert ők viszont már el is fogtak két németet, akis állítólag alaposan gyanusithatók az orgyilkosságb, n való részvétellel, nem tudjuk, hogy valóban ez a két német-e az orgyilkos, vagy ped g a német rendőrségnek van e igaza, aki a fr ncia katonák között keresi a tetteseket, de isten tudja, valahogyan mégis azt hisszük, hogy a francia katonai rendőrség jár a helyes nyo mon és ha minden szimpátiánk a nehéz órákat élő westfaii 1 németséggel van is, nem tudjuk sehogy sem elhinni, hogy franciák gyilkolták meg a két francia tisztet. Ez a védekezés valahogyan nagyon hajaz ahhoz a gondolkodáshoz, ame yik szerint vannak emberek, akik saját m«gukn»k küldenek gyilkos pokolgépet, merő passzióból. Véleményünk szerint valószínűleg tényleg német kéztől esett el a két francia tiszt, de ha bizonyos fokig meg is tudjuk érteni a német lakosság elkeseredését és izgatott lelki állapotát, a kettős orgyilkosságot mégis a legszigorúbban el kell Ítélnünk. Vannak .körülmények, amelyek között egyetlen elsütött pisztoly dörrenésének nagyobb visszhangja támad, mint a leghangosabb negyvenkettes mozsárnak és egyetlen tőr megvillanásának szomorúbb következményei lehetnek, mint egy vesztett csatának. És Buerben ilyenek voltak a körülmények, amikor eldördült a pisztoly és megvillant a tör a nagyvendéglő előtt Soha nem volt még annyira szüksége a világ szimpátiájára Németországnak, mint éppen mai nehéz óráiban és a nehezen megszerzett szimpátiát egyszerre gyűlöletté, vagy legjobb esetben közömbösséggé változtathatja át az, ha még egy-két hasonló orgyilkosságról ad majd hirt világszerte a táviró. A német kormánynak nincsen semmi köze természetesen az orgyilkossághoz, ha csak az nem, hogy öt érintheti legkellemetlenebbül egyes felelőtlen elemek egyéni akciója, amely, ugy látszik, világszerte a külpolitiKailag legkritikusabb pillanatokban villantja n eg tőrét és süti el pisztolyát, de a francia sajtó természetesen nem mulasztotta el a kedvező alkalmat, hogy ne vádolja meg a birodalmi kormányt azzal, hogy azt az izgatott hangu'atot, amely orgyilkosságokban robban ki, a német hivatalos politika engesztelheteilenséget és harcot hirdető taktikája váltotta ki. Ne feledjük el, hogy Európa nyugati felét és Amerikát ez a sajtó informálja és nem a Wolff ügynökség. Amerika közbelépésétől várhatja egyedül Németország talpraállását, de Amedka közvéleménye most még, — ha talán nem is olyan mértékben, mint azt a francia sajtó hirdeti — titokban bár, de helyesli a jrancia politikát. Az Egyesült-Államok kormánya, pénzügyi körei és Wilson hívei ugyan kétségtelenül szigorúan eliteiik Poincaré erőszakos polkáját, de az amerikai átlagpolgár Franciaországhoz húz szivében már csuk azért is, mert a haboru alatt együtt harcoltak a németek ellen. Meg azután meg is unta már az amerikai polgár a hosszú, eredménytelen konferenciákat és örömmel üdvözöl minden cselekedetet, amely látszólag közelebb Visz bármilyen eredményhez is. Nyilvánocan ugyan*senkisem hangoztatta, de titokban mindenki azt remélte Amerikában, hogy végül is a franciák maradnak felül a küzdelemben. Igy állott a helyzet Amerikában egészen a Ruhr-vidék megszállásáig, amikor a francia erőszakosságok lassan-lassan kezdték mé^változtatni a nagy tömegek véleményét is. Németország a megEzállás minden napjával több és több barátot szerzett magának Amerikában, de mindazt a sok szimpátiát, amit a megszállás keserves két hónapja alatt szerzett meg a német nép méltóságteljes viselkedésével, egyszerre elvesztheti, mert Buerben is vannak felelőtlen elemek, akik a külpolitikailag legkritikusabb pillanatokban hajtanak végre egy egy egyéni akciót. Ujabb tárgyalás készül a törökökkel. Londonból jelentik: A török ellenjavaslatok és a kísérőlevél csütörökön érkeznek meg a szövetségesek fővárosaiba. Ugy látszik az ellenjavaslatok sok olyan dolgot foglalhatnak magukba, amelyek egyáltalán rem kielégítők. Londonban mégis az az általános benyomás, hogy a szövetségesek a béke óhajtásától vezettetve valószinüszn üleg beleegyeznek abba, hogy a lau annei tárgyalások fonalát újból felvegyék, feltéve, ha kizarhatják azoknak a kérdéseknek újból szőnyegre hozását, amiket Lausanneban már egyszer elintéztek. Még korai arról beszélni, hogy a szövetségesek ebben az esetben hajandók-e hozzájárulni ahhoz, hogy Konstantinápoly legyen a további tárgyalások színhelye. Az angorai kormány elhatározta, hogy a jövőben Törökországnak két fővárosa lesz: Konstantinápoly és Angóra. Angóra lesz a politikai, Konstantinápoly pedig a gazdasági és szellemi főváros. Benes közvetít a németek és franciák között. Berlini diplomáciai körökben az a hir terjedt el, hogy dr. Benes cseh külügyminiszter interveniálni szándékozik a Ruhr konfliktusban. N^ha Franciaország tudatta hiveivel, hogy minden közveti ő kísérletet ellenséges aktusnak lekintene, Benes mégis Párishoz fordulr azzal a megokolással, hogy bizonyos oldalról közvetítésre kérték fel. Itteni diplomáciai körökben kijelentik, hogy német oldalról nem történt ily irányú felszólítás. Mint a lapok Buerból jelentik, a gyilkosság ügyében a kihallgatások folynak. Több német tanúvallomása szerint az események a következőkép játszódtak le: Szombaton este két francia tiszt betért az országúttal szemben lévő ve déglőbe, ahol két francia alpesi vadász időzött. A vendéglőben tartózkodó ügyvéd, tnnek felesége és a vendéglősné fültanuja volt, hogy a két tiszt az alpesi vadászokkal beszélgetést folyató t, amely egyre hevesebb formát öltött. Hirtelen lövések történtek. Amikor erre a vend gek az utcára siettek, azt látták, hogy a két tiszt holtan hever a földön. Ugyanakkor észrevették, hogy a két alpesi vadász sietve odébb áll. Mint a tanuk megállapították, a tett színhelyéhez közel más ember nem volt, tehát a két tisztet csak a két alpesi vadász lőhette le. Mint hire jár, ha holnap délig a bueri gyilkosság tettesei nem kerülnek kézre, a francia katonai hatóságok különleges szankciókhoz folyamodnak. Nemhivatalos helyről jelentik: A franciák Buerben ma délelőtt kivégeztek két német polgárt, akiket egy fö je'entés alapján a két francia tiszt meggyilkolásával gyanúsítottak. A birodalmi elnök a következő táviratot intézte Buer város tanácsához: A francia katonai terrornak városunk békés és ártatlan polgáraival szemben elkövetett példátlan és embertelen vérengzése miatt felháborodva kérem tolmácsolják az oly kegyetlenül legyilkoltak hátramaradottal előtt legbensőbb részvétemet. Mindent el fogunk követni, hogy a támasz nélkül maradt családokat mentesítsük az anyagi gondoktól. A franciák ma megszállották a rheinaui Thyssen féle szénkikötöt, ezt a nagy szénátrakó állomást és a kantinokat lefoglalták a csapatok részére. A párisi reggeli lapok jelentik Brüsszelből, hogy a mult éjszaka Monoy közelében, a francia-belga határon dinamitmerényletet követtek el a vasúti hid ellen. Nagy távolságra felszakította a robbanás a pályát és egy második dinamitbombát találtak a hídtól távolabb, amely nem robbant fel. Közvetlenül a robbanás után két francia munkásvonatnak kellett azon a vonalon keresztülrobogni, de szerencsére még idejében megállították a munkásszállitmányokat. Az Havas-iroda tudósítója a francia-belga konferenciáról szóló közlemények közül kiemeli ann^k a közleménynek poii ikai fontosságát, melyet Be'gium kívánságára telek közzé és amely ünnepélyes formában kifejezést ad Franciaország és Belgium ama szándékának, hogy a Ruhr-vidéket kiürítik. Franciaország és Belgium a német propaganda állításaival szemben kijelentik, hogy nem foglalkoznak az annexió hátsó gondolatával, hangoztatják azonban, hogy a Bismarck által 1870-ben teremtett precedens példájára zálogaikról csak abban a mértékben mondanak le, amely mértékben Németország fizetni fog. A brüsszeli konferencia tárgyalásai során a Mat in értesülése szerint a francia és a belga kormány között teljes megegyezés jött létre a megszállott területen folytatandó politika tekintetében. Erre vall az a körülmény is, hogy a tárgyalásokon igen nagy súlyt helyeztek a két kormánynak arra a kívánságára, hogy a lakosság érzékenységét kíméljék. A lapok óriási jelentőséget tulajdonítanak Franciaország ama elhatározásának, hogy a jóvátételi kérdést csak Anglia és Olaszország részvételével és közreműködésével kivánja szabályozni.