Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-14 / 59. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 március 14. A köztisztviselők nyonr A nemzetgyűlés mai ölé«ét háromnegyed 12 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Jelenti, hofy Zsirkay Jínos napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. Zsirkay ur mosakodik. Zsirkay János: Azok a vádak, amelyeket a Tüz cimü folyóirattal kapcsolatban kovácsoltak ellenem, hogy kommunista volt, teljesen elavult és légből kapott valótlanságok. Tudta, hogy a támadásoknak befejezéseképen fog jönni a szegedi direktóriumhoz intézett úgynevezett behódoló levele. Ilt vannak a Házban a szegediek, akik vele együtt harcoltak a keresztény nemzeti eszméért, ök tudják a legjobban és megmondhatják, hogy mit tett abban az időben Szegeden kereszténynek és magyarnak lenni. (A szociáldemokraták a pidokat verik. Horváth Zoltán: Mondjon le I Patocsi Dénes: Maguk miért nem mondanak le? A szociáldemokraták és Nagy Ernő a padokat verik, mire az elnök Nagy Ernőt rendreutasítja.) Zsirkay János: Hogy mit csinált a keresztény és nemzeti eszme érdekében és hogy nem változott kommunistává, annak bizonyítására levelet olvas fel, amit a francia városparancsnok irt. (Nagy Ernő a padot veri, mire az elnök másodszor is- rendreutasítja) Zsirkay ezután azt igyekszik bizonyítani, hogy a direktóriumhoz intézett levelét azért kellett megírnia, mert máskép a szervezkedés folytatható nem lett volna. Bármennyire dolgoznak és akarják kiközösíteni a keresztény és nemzeti eszme harcosai közül, az nem fog sikerülni. Ha továbbra is folytatódnak a támadások, azokat ő, mint magyar ember, a legerélyesebben visszautasítja. hábián Bélá szólal fel ezután személyes megtámadtatás címén. Zsirkay — úgymond — Fábián Béla mentalitásáról beszélt. Az én mentalitásomat az fejezi ki, amit előbb Meskó Zoltán mondott, hogyha senki nem irt volna levelet a kommün alatt, hanem ehelyett bátran mindenki szembeszállt volna vele, akkor az ország nem került volna oda, akkor nem kellene most senkinek mentegetőznie. (Rupert Rezső (Zbirkay felé): Ha kommunista parlament volna, maga ott ülne.) Fábián Béla: Az iskolában tanultunk Mucius Scaevoláról, aki kezét tűzbe telte, mutatván, ! hogy még a zsarnokokkal is szembeszáll. Tanultunk arról is, hogy a karthagói fogságból hazatérő római hadvezér, mivel szavát nem tudta beváltani, amikor római küldetése nem sikerült, visszatért a fogságba, de mi történne, ha az ifjúságot nem ezekre a példákra oktat- i nák, hanem arra, amit Zsirkay mutat és ha ilyen levelet mutatnának be az iskolákban, j amilyent Zsirkay irt? (Kiss Menyhért: Taktika volt. Meskó Zoltán: Elég szomorú, hogy igy taktikáznak, mások börtönbe mentek és nem taktikáztak. Pikler Emil: Másokat felakasztottak ilyen taktikáért.) A nyugdijáé katonák nyomora. Szilágyi Lajos a nyugdíjas katonatisztekről s ; az azok özvegyeinek nyomorúságáról kiván ' beszélni. Nem tesz különbséget tényleges és nem tényleges legénység és tiszt között. Erőteljes segélyre kell szorítani a kormányt. Nem oszthatja a pénzügyminiszter álláspontját, hogy csak az unokáktól remélhetjük a jobb jövőt. ; Véleménye szerint erre a nemzedékre hárul az ' a feladat, hogy megalapozzon egy jobb jövőt. • A katonai ellátási törvény ma már elavult. A honvédelmi miniszternek minél előbb a Ház elé kell terjeszteni a katonai ellá ás uj bb szabályozásától szóló törvényjavaslatot. Ennek a törvénynek a hatályát ki kell terjeszteni mindazokra a tisztekre, akik a világháború kitörésekor tényleges szolgálatot teljesítettek és később szolgálatonkivüli, vagy tartalékos állományba kerültek. A kedvezményes ellátás sem tekinthető ma annak, ami volt régen. A kormány kihirdette, hogy mindazoktól elvonja a kedvezményes ellátást, akiknek 6000 koronán felüli jövedelmük van. Igazságtalanság megvonni a kedvezményes ellátást mindazoktól, akiknek a kormány trafikjogot adott s ezek működésüket ugy kezdték, hogy kölcsönt vettek fel, minek következtében éveken keresztül nem számithatnak tiszta jövedelemre. Súlyos sérelem, hogy a kedvezményes utazásra jogosító vasúti igazolványoiora és a lakáskérdés. kat megvonták a nyugdíjas tisztektől. Vagy keresztény ez a kormány, vagy nem. Vagy van a hatalom birtokában, vagy nincs. Ha keresztény és a hatalom birtokában v?n, akkor sürgősen cselekedjék és segítsen ezeknek a szerencsétlen embereknek sorsán. Belitska Sándor honvédelmi miniszter: Teljesen egyetért Szilágyival, amikor ezeknek a szegény bajtársaknak a szomorú helyzetéről van szó, bár nem helyesli Szilágyi kiszinezését és aláhúzását. Legelőször is vissza kell utasítania Szilágyinak azt a beállítását, mintha a mai kormány nem viselné szivén ezeknek az embereknek a sorsát. A helyzetet elmérgesitik a pragmatikus előléptetésből származó anomáliák, melyeket ő sem helyesel. Neki tudomása van minden panaszról s épp ezért november 21. óta tárgyal a pénzügyminiszterrel, de a katonatiszti fizetések rendszere oly komplikált, hogy végleges megállapodásra még nem tudtak jutni. A novelláris módosítást, amellyel Szilágyi a nyugdíjas katonatisztek helyzetén segiteni óhajt, ő is helyesli, mert már készen is van a novella, csak beterjesztésre vár. A nyugdijak felemelését jogosn k tartja s reméli, hogy a legrövidebb időn belül meg is történik ez. A baloldalról oly kijelentés hangzott el, melyet az egész Ház helyesel. Nem lehet becsületes ember az, aki meg nem hajol a mai honvédség előtt. A köztisztviselők. Ezután Homonnay Tivadar intéz türgős interpellációt a közalkalmazottak szomorú helyzetének ügyében. Kijelenti, hogy a tisztviselők sohasem fognak sztrájkolni, de unják már a sok csúszást-mászást a mindenkori kormányhoz A tisztviselők mindezideig kevés helyen találtak megértő szívre. Az állam szerződést kötött a tisztviselőivel, tehát kötelezettségét velük szemben te jesíteni kell. Az államnak egyesek szerint választani kell a két kérdés között. Tönkremenjen, vagy pedig tisztviselőit jól fizesse. Véleménye szeri t az álamnak a középu at kell követni, hogy igy az ország se menjen tönkre és a tisztviselők is megkapják a megélhetésükhöz s ükséges fizetést. A közalkalmazottakat oly helyzetbe kell juttatni, hogy uri emberhez méltóan tudjanak élni. Amig áz elsőrendű közszükségleti cikkek árai szédületes iramban emelkedni kezd ek az egekig, addig a köztisztviselők illetményei alig eme ked ek. Amig egy V. fizetési osztálybei miniszteri tanácsosnak, vagy kúriai b rónak napi illetményei, a természeti járandóságokat is beleszámítva 1080 korona, addig egy rabicmunkásnak a napi illetménye 1710 korona, tehát 630 koronával több, mint a miniszteri tanácsosnak. Egy kezelő altisztnek naponta 450 korona a fizetése a természetbeni jánndó-ágokkal együtt. Ez az öszszpg oly kevés, hogy egy kiló cukrot sem vehet m gának Reméli, hogy a kormány ezt a kérdést, melynek elérkezett már a tizenkettedik órája, meg fogja oldani. Gróf Bethlen István miniszterelnök: Nem volna helyes, ha a napirend előtti felszólalásra adott válasszal intézném el ezt a kérdést. E kérdés nemcsak a köztisztviselők ügye, hanem az országé és a nemzetgyűlésé is, már pedig napirend előtti felszólalásra adott választ a Ház sem tudomásul nem vehet, sem határozatot nem hozhat fölötte. Ez az oka, hogy ebben a kérdésben nem kivánok bővebben nyi'atkozni. A holnapi nap folyamán, mely különben is interpellációs nap és amelyen tudomásom szerint több interpelláció fog ebben a kérdésben elhangzani, megadhatom a részletes választ. Ezután áttérnek az Alföld befásitásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatására. Kisebb módosítások után az elnök jelenti, hogy a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadta a Ház. Ezután áttérnek az országos erdészeti alapról szóló törvényjavaslat általános tárgyalására. Horánszky Dezső néhány szóval ismerteti a javaslatot. Az elnök napirendi indítványt tesz. Legközelebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor lesz, majd jelenti, hogy Vázsonyi Vilmos sürgős interpellációra kért és kapott engedélyt. „A lakáskérdés tervezett megoldása katasztrófát jelent." Vázsonyi Vilmos: Interpellációjának az a célja, hogy ugy a kormányt, mint a kormányzó pártot meggyőzze arról, hogy a lakáskérdés most tervezett megoldása katasztrófát jelent. Lehetet'enség a szabad fo galomra áttérni, amikor nincs kinálat lakásokban. A korona mai b Iső értéke ugyanis kisebb a zürichi jegyzésnél és ez a folyamat a lakásrende ettel csak folytatódnék, söt katasztrofálissá válnék, mert a lakásrendeletet a korona gyors leromlása fogja követni, ami a drágaságnak még horribilisabb emelkedésé* fogja maga után vonni. A kormánynak a tervezett rendelkezései ír ási drágulást fognak eredményezni. Az építkezést a kormánynak kell a kezébe venni. Minden beépített korona tulajdonképen a valuta stabilizációja. Azt mondják, hogy az építkezés nem lehet állami feladat. Hugy mi állami feladat és mi nem az, korszakonkint változik. Mindig az az állami feladat, amit a közérdek parancsol, amit a magánosok nem tudnak elvégezni. A következő interpellációt terjeszti be: Törvény, vagy rendelet utján szándékozik-e a kormány a lakásügynek a felmondásra és béremelésre vonatkozó részét rendezni ? Hajlandó-e a kormány a nemzetgyűlésnek módot nyújtani arra, hogy a szabad felmondás és birói mérséklés alá nem eső szabad béremelés tekintetében akaratát kifeiezésre juttass0? Való é általában az a hir, hogy a kormány az üzletek, műhelyek, irodák és nagy lakások szabad felmondását és szabad béremelését tervezi ? Igiz-e, hogy a többi lakások bérét az 1917. évi bérnek ötvenszeresére akarják emelni? Vass József népjóléti miniszter azonnal vála szol az interpellációra. Ezt a kérdést idő előtt hozták ide. A kormánynak a legfontosabb pontok tekintetében még nincs teljesen kialakult olyan állásfoglalása, melyet már a nagy nyilvánosság elé lehetne hozni. A lakáskérdés egyetlen megoldása az építkezés, az építkezés előmozdítására vonatkozó törvényjavaslat pedig készen van és ezzel a törvényjavaslattal rövid ic)ö múlva, akkor, amikor a kormány végleges álláspontja már kijegecescdett, leszek bátor a nemzetgyűlés elé lépni. Az ülés fél 4 órakor ért véget. lfizbeomló házak ... (A Szeged tudósítójától.) A talajvíz már nemcsak a városkörüli termőföldekből hasit ki egyre nagyobb területeket, hanem a körtöltésen beiül, az alacsonyabb fekvésű házak belsejében is felfakad és sok helyen hajléktalanná teszi a lakókat. A polgármesteri hivatalban egymást érik a panaszkodók, a egélyért könyörgök és a polgármester — mit tehet mást — telefonál a tűzoltóságnak, hogy ide vonuljanak ki a szivattyúval, vagy a mentőkocsival, meg oda is vonuljanak ki. Szeged városában a pincékben felbukkanó talajvíz és a házösszeomlás minden év tavaszán pontosan visszatérő veszedelem, de már évek óta nem volt ez a veszedelem olyan nagy, mint ebben az évben és ami a legszomorúbb, hathatósan védekezni nem is lehet ellene, az eszményi nívó megvalósulásáig. Súlyosbítja még a helyzetet a lakáshiány is, amenynyiben a vizboritotta, vagy összedűlt házakból kimenekülöket szükséglakások híján nem helyezhetik el és igy nagyon sokan födél nélkül maradnak. A vízállás növekedésével mindinkább szaporodik a házösszedülések száma is. Tulajdonképeni lakóház ugyan eddig még egy sem dült össze, azonban a gyöngébb, szerkezetű és szükséglakásokká átalakított külvárosi melléképületek összeomlása napirenden van. Életveszélyes szerencsétlenség ezeknél az összeomló lakásoknál még nem fordult elő, kedden délelőtt azonban két kis gyerek bennszorult az omladékok között, ugy hogy a tűzoltók mentették ki őket. De ami eddig nem történt meg, az a jövőben könnyen bekövetkezhetik, ha a hatóságok nem teszik meg a szükséges óvintézkedéseket. A tanács ugyanis még az életveszélyes házakból sem lakoltatja ki a lakókat, hanem csak arra hivja fel őket, hogy keressenek másutt lakást, ami manapság, a tanács meggyőződése szerint képtelenség. Akárhogyan, akármilyen nagy áldozatok árán, de kötelessége lenne a város hatóságának, hogy megfelelő számú szükségbarakot építsen a veszélyes házak kitelepítendő lakói számára. Az esetleg bekövetkező szerencsétlenségért csakis a hatóságot terhelheti a felelősség.