Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-11 / 57. szám

SZEGED »Szeged, 1923 március 262. hátrányoson Beniczky esélyeire, hanem egyenesen megnövelte azokat. Komáromban tudvalevőleg az összes ellenzéki párt ik, egysegesen állottak Beniczky Ödön me'lé és mofet . kció indult meg, hogy a párfo ikivüli jelölteket is visszaléptessék. Komárom titkosan választó kérőiét ízivazóinak száma, mintegy 1400 és eb'öl 550 egyedül a szocialista, ugy szinte bizonyosra vehitő Beniczky megválasztása, ami azt jelentené, ho«iy némely dologra világosság derülne, ami Beniczky belügy minisztersége alatt történt és amit még sem állott a belügyminiszternek módjában mígtorolni. Legalább is Beniczky Ödön kijelentelte, hogy mindezekre vi lágosságot fog vetni a nemzetgyűlés szine előtt. A törökök Konstantinápolyban akarnak tovább tárgyalni. Konstantinápolyból jelentik: A szövetségesek képviselőihez küldött jegyzék ki|elenti, hogy Törökország a Lausanneban előkészített politikai tárgyú megegyezésekre nézve nem javasol alapvető fontosságú módosításokat, követeli azonban a szuverenitást a Sziget-tenger és Tenedosz fölött, valamint a tráciai határ kismérvű megváltoztatását. Ami a gazdisági megegyezéseket illeti, a jegyzék követeli azoknak a cikkelyeknek kiküszöbölését, melyekre vonatkozólag még megegyezés nem jött létre. Végül a jegyzék azt a javaslatot teszi, hogy a békekonferenciát egy európai városban, lehetőleg Konstantinápolyban folytassák. A Reuter-iroda jelenti Konstantinápolyból: A török jegyzék igen mérsékelt hangú. Sürgeti a konferenciának valamelyik európii városb n való folytatását és megjegyzi, hogy az angorai kormány legszívesebben Konstantinápolyt választaná. Szabad forgalom — ujabb drágulás. (A Szeged tudósítójától.) Az árvizsgáló bizottság és a különböző érdekeltségek között duó harc az utóbbi időben nagyon kiélesedett. Kü lönösen a vendéglősök, a kávésok és pékek voltak azok, akik legjobban elégedetlenkedtek az árvizsgáló bizottság működésével. Kifogásolták a bizottság késedelmes ügyintézését és a bizottság működését rosszindulatúnuk minősítette az a küldöttség, amely dr. Pálfy József ipartestületi titkár vezetésével nemrégen terjesztette kívánságait a polgármester elé. Az árvizsgáló bizottság pénteki ülésének eredménye azt bizonyítja, hogy a harcból az elégedetlenkedő érdekeltségek kerültek ki diadalmasan. A bizottság ugyanis — engedve a nyomásnak — a kávéházi árakat és a péksütemények árát teljesen felszabadította, vagyis megengedte a kávésoknak és a pékeknek, hogy áraikat tetszés szerint állapítsák meg. Ez a tetszés szerinti ármegállapítás természetesen egyet jelent az árak horribilis felemelésével, ami bizony nem éppen fedi a f>gyasztó közönség érdekejt, pedig a kávéház és péksütemény nem mindenkinek luxus, vannak olyanok is, akik kényszerűségből fogyasztják el reggelijüket és kávévacsorájukat a kávéházban. Az árvizsgáló bizottság érezte is a felszabadítás indokolatlanságát, amennyiben felszabadító határozatához hozzáfűzte, hogy a felszabadítás csak próbaképen történik, de fentartja a bizottság magának azl a jogot, hogy abban az esetben, ha a kávésok és pékek visszaélnek szabadságjogukkal, hatáj lyon kivül helyezhesse határozatát és ismét irányárakat állapithasson meg. A burgonya kereskedők kérelmét is teljesítette a bizottság, a burgonya kiskereskedelmi árát harminchárom koronára emelte fel és kimondotta, hogy a nagykereskedői ár, még ,ha kicsibe is áru'nak a nagykereskedők, továbbra is 30 korona marad. Lényeges pontja volt még a pénteki ü ésnek a nyomozó jelentése: Áremelkedés minden vo nalon. A buza méiermázsánként négv-ötszáz, a hus kilónkánt áti <g negyven-ötven ko onával drágult. Fiúméban a mult éjjel konferencia volt a fiumei kérdés ügyében. A jugoszláv képviselők, akik ujabb újításokat kaptak, hozzájárultak az olasz delegátusok azon követeléséhez, hogy a fiumei problémái, mint különálló egész kérdést tárgyalják. Ezzel megszűnt az akadály, amit a Baross kikötőre vonatkozó jugoszláv tiltakozás a kérdés elintézésének útjába gördített. Mussolini miniszterelnök ma fogadta Thomast, a nemzetközi munkahivatal igazgatóját, aki ezután Rossonival, a fascista szakszervezetek titkárával értekezett. A Tribuna jelentése szerint 7homas kijelentette, hogy a fascista szakszervezetek teljesen uj kísérletet jelentenek, amit a legnagyobb érdeklődéssel kell kisérni. Megígérte, hogy a nemzetközi munkahivatal állandó összeköttetést Jog fentartani a fascista szakszervezetekkel. Anti-saloon league, ez a neve annak az antialkoholista egyletnek, melynek az érdeme, hogy az Északamerikai Egyesült Államokban nem szabad szeszes Halt fogyasztani, hiszen a hires „száraz* törvény kétségtelenül nem ment volna keresztül az amerikai törvényhozás két házán, ha az anti-saloon league, mely magyarul korcsma-ellenes szövetséget jelent, nem fejtett volna ki évek hosszú során át hatalmas propagandát az alkohol ellen. Persze pénz, még pedig sok pénz nélkül, nem lehet propagandát csinálni, de az anti-salon leaguenak korlátlan összegek állottak rendelkezésére Rockefeller jóvoltából, igy sokban igazuk van azoknak, akik Rockefellernek 'tulajdonítják tulajdonképen a száraz Amerikát megteremtő törvényt. Annál érdekesebb tehát az a hir, hogy Rockefellerék most minden anyagi támogatást megvontak a szövetségtől pedig mint tudjuk, még lenne egy és más végeznivalója az anti-saloon leaguenak, hogy valóban ne dülöngéljenek részeg emberek Newyork és a többi nagy amerikai város utcáin. Rockefellerék állítólag azért vonták meg támogatásukat a szövetségtől, mert rájöttek, hogy a pénztár körül nincsen minden a legnagyobb rendben. Mindjárt az első felületes pénztárvizsgálatnál kiderült, hogy a szövetség vezetőjének, Andersonnak a ktzén 25000 dollár eltűnt, ami még Amerikában is egészen csinos összeg. Anderson azt állítja, hogy ő ezt az összeget is propaganda célokra fordította, viszont egyetlen nyugtával sem tudta bizonyítani állításait. A rendőrség természetesen minden tagadása dacára is letartóztatta Ander• sont és ekkor érdekes dologra jöttek rá. A nyomozás ugyanis megállapította, hogy az antialkoholista vezér, a ,szárazság* prédikátora ahelyett, hogy az alkohol elleni harcra fordította volna a hiányzó 25.000 dollárt, azon különböző szeszes italokat vásárolt, amelyeket természetesen a mindenható „száraz diktátor'-nak tizedés huszadárakon adtak el a csempészek, htgy hunyja be szemét üzelmeik fö'.ött. Anderson, a nyomozás adatai szerint, azután magának az anti-saloon leaguenak a hivatalos helyiségeiben adott ezeken busás haszonnal tul, ugy hogy az Egyesült-A'lamok leghatalmasabb antialkoholista egylete egyik főhadiszállásává lett az alkoholcsempészeknek. A ,száraz" Amerika közönségének osztatlan figyelme fordul az ügy felé, mert Anderson beígérte, hogy a főtárgyaláson sok olyan botrányos esetről rántja le a leplet, amely p legsúlyosabban kompromittálja az alkohol-tilalom ellenőrzésére kötelén rendőrséget is. Az angol alsóházban törvényjavaslatot fogadtak el 338 szavazattal 56 ellenében, amely megtiltja, hogy a korcsmákban 18 éven aluli egyéneknek szeszes italt árusítsanak. A törvényjavaslat olvasása során annak elfogadását lady Astor javasolta. Ez volt az első eset, hogy nőképviselő szerepelt, mint parlamenti vezér a britt alsóházban A törvényjavaslat megszavazása nem volt pártkérdés. ' Muzeumi üzletek. — Irta Móra Ferenc. — A muzeumi üzletek ezeknek előtte éppen olyan üzletek voltak, mint más egyéb üzletek. Az ember meglátta az alsóvárosi nénike vállán a szép öreg selyemkendőt és megkérdezte, hogy mennyiért adná el. A nénike azt mondta, hogy .leiköm tekintetös ur, ezt az égvilágon semönynyiért oda nem adnám, mert nézze, ha möghalok, mán mégis caak illendően köll a jó Úristen elé állnom, — de magának odaadom öt pöngőérl". — No bát hozza be, lelkem, holnap délben a muzeumba. Tudja, hol van az, ugy-e? i— Hát hogyne tudnám. A kurtulpalotában. Maga is ott van szolgálatban? A Haska sógor is ott van, de tudja, az csak viackbul. Másnap aztán a nénike behozta a kendőt, szépen ki is vasalta és megkapta érte az öt pengőjét papírban. Mert aranyban nem vette el, azt mondta, hogy az csak zsidónak való. Igy vettük a cifra subát is, a tulipántos ládát is, a régi pénzt is, meg a mammut-csontot is, amit tiszai partszakadásokból mentettek ki a helybéli tudomány számára a celszörü szögény halászok. Azaz hogy a régi pénzt, meg a mammut-csontot mindig ajándékba kaptuk, mert az is bolond volna, aki az ilyesmiért pénzt adna, de az meg egészen tökéletlen volna, aki elfogadná. Husz esztendeje vagyok a kultúrpalota mindenes cselédje, de a háborúig csak egy bonyolódott üzletre emlékszem. Egyik kollégám néprajzi gyüjtőutjában Kalocsára vetődött, ott is a sekrestyéshez, aki ellátta minden testi-lelki jóval, még régi ostya-sütőket is adott neki. — Hát az a szép szentelt gyertya a falon? — Azt az egyet nem adhatom, kérem. De nagyon szép volt a gyertya, tulitarkára festve, szentek képeivel is ékesítve, díszére vált volna a néprajzi muzeumunknak, de nagyon. — Ugy pézem, haldokló kezébe való szentelt gyertya ez, ugye? — Az bizony, kérem alásan. A boldogult érsek ur tartotta ezt a kezében, mikor haldoklott. Nagy emlékem ez nekem, uram. — Megadnék érte két aranyat. — Semmi áron se adhatom, uram. Addig istenkedett azonban a kolléga, hogy az ilyen szép emléknek muzeumban a helye, mig utoljára beleegyesült a dologba a sekrestyés. — Hát legyen az uré. De nem ajándékba adom, se pénzért. Hanem mondjon el hét Miatyánkot áz érsek ur lelkiüdvösségeért, hét Üdvözlégyet meg az enyimért. Némi nehézség csak abban volt, hogy a kolléga református ember, igy csak a Miatyánkokat vállalta, az Odvözlégyeket átutelta az én ügykörömbe. Természetesen le is róttam az adósságot. Bár a Szent István-Társulat, meg a Traub, meg a Thália is ilyen föltétel mellett szállítaná a könyveket, mindjárt sokkal jobb fizető lenne a Somogyi-könyvtári Sajnos, most már nemcsak a könyvkereskedők dolgoznak rideg üzleti alapon, hanem a mammut-halászok is. Tavaly télen például kapok egy levelet Gyomáról. Egy becsületes halászember irja benne, hogy a Körösben mammutkoponvát fogott a háló, de olyant, akiben még a fogak is benne vannak. Már most ö ezt a mu-eumnak adná ajándékba, di u<y, hogy a mu>eun is adna,neki' valami kis ajándékot, mert neki hét élő gyereke van éi azt mind iskoláztatni kell. Mi az ördögöt csináljak? A muzeumnak abban az időbsn — esztendő vége volt — hét garasa sem volt. (I:az, hogy most sincs, de hát most meg esztendő eleje van) Itt nincs mit tenni mást, mint az egyéni áldozatkészséghez folyamodni. Ilyenkor az esik áldozatul, aki először benyit hozzám. Sajnos, nem bankdirektor lépett be (azok óvatos emberek és nem farnak a kultúrpalotába), hanem egy kalendárium-csináló. Addig udvaroltam neki, mig felajánlott hét darab ingyen kalendáriumot a haza oltárára, a hét iskolásgyerek szá nára. Hét kalendárium egv mammut-koponyáért egészen becsületes ellenérté— igaz, hogy a kalendáriumok régiek voltak, de hát a mam nut még régibb volt. A halász nem is vágott rossz képet a dologhoz, mert nem vette észre, hogy a naptárak nem 1922 t mutatnak, hanem 1912 t. De amikor rájött, alighanem megátkozott, mert a mammut-fejjel nem volt szerencsénk. — Mi van a ládában? — kérdaz'ék a vasúti állomáson, ahol fel akartuk adni a kincset. — Mammut-koponya. — H|a, kérem, az nem szállitásképes. — Hát hiszen nem is neki kell szállítani, hanem a vasútnak. — De éppen azt nem lehet. Nincs benne a listában. | — Micsoda listában ?