Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-11 / 57. szám

Szeged, i*>23 március 11. SZBOHD Kincsek a szemétben. (A Szeged tudósítójától.) Amikor a városi üzemek egységesitésének a terve most ismét föltámadt a közigazgatási nagytemetőből, a pol­gármester az előkészítő megbeszélésekkel kap­csolatban megpendítette azt a már szintén nem uj keletű tervet is, hogy jó lenne megvalósítani a „Szeged szab. kir. városi szemétválogató üze­mei" is. A szemétválogató üzem csirája külön­ben már megvan és szűkre szabóit keretei között működik is a köztisztasági üzem fen­haiósaga alatt. De ezek a keretek nagyon szükre­szabottak, az eszközök nagyon kezdetlegesek, az anyagi eredmény azonban — élénk bizonyí­tékául annak, hogy ennek a városi közüzem­nek ragyogó lesz a jövője — meglepően szép. A „S.eged" munkatársa megküldve a súlyos vállalkozás minden visszarettentő veszélyével, vállalkozott arra, hogy fölkutassa ezt a köz­hasznú intézményt és felderítő útjáról a követ­kező tudósításban számol be: Reggel tiz órakor indultunk el a kitűzött cél felé. A doiozsmai országút baloldalán, tul a Tsxtilipar újonnan épült gyártelepén, az akio­kon és az elnémult utolsó betyárcsárdán tul fekszik az a terület, ahol kiürítik a szemetes kocsikat. El sem hittük volna, hogy a város­ban annyi a szemét, mint amennyi ide kikerül. A szürke szemetes kocsik szakadatlan sorban vándorolnak ide és előre megállapított terv szerint üitik ki tartalmukat. A szemétnek ugy nis rendeltetése van ezen a gödrös, viz­állásos területen, még pedig az, hogy eltüntesse a ta'aj e yenetlenségé, betöl'.se a mély göd­röket és fölemelje a szinét a körtöltésen belül eddig meg nem valósi ott eszményi nívóra. A lassú, do bizios munka eredménye már meg­lá szik. A mélyfekvésü mocsárfeneket széles fel öltött föld-av szeli ketté és a viz körös­körül mind szűkebb mederbe szorul. Néhány év múlva valószínűleg teljesen el is tűnik és nem lehetetlen, hogy valami uj villatelep, város­rész épül a talajtermékenyitő szeméttöltésen. Az uj kihordásu szemét — ott a töltés szélén — színében is, formájában is elüt a többitől. Fölölte bizonytalan szinü gőzök kóvályognak, messziről ugy látszik, mintha füstölne a föld. A nehéz illatú gőzökben fekete alakok mozog­nak: a szemétválogatók — stílszerű jelmezben. Egy idősebb ember, szájában bagóvéggel (ez is a szemétből kerü! ki) táplált kurtaszáru pioával és két fiatal, 10—12 esztendős gyerek. Ők is fújják a dohányfüstöt, minden cigaretta­vég az övék, a szivarvég azonban — amint később a beszélgetés folyamán megtudtuk, az — Tetszik tudni, most szénhtíny van, azért a vasút csak azokat az árucikkeket vesz: fel, amik ebben a listában benne vannak. A mammut-koponya pedig nincsen benne, tessék megnézni. Megnéztem a listát, megátkoztam a kereske­delmi minisztert (már nem tudom, melyik volt a sok közül, alighanem Hegyeshalmy, most legalább meg tudja, hogy miért bukott meg, mert eddig bizonyosan nem találta indokoltnak a bukását) és a mammut-csikó koponyája a legközelebbi állomásig szekéren zötyögött a halhatatlanság felé. Persze ott is megkérdezték, hogy mi van a ládában. — Csont. — Miféle csont? — Szappannak való. — Mthet 1 Persze itihon is kocsit kellett fogadni a láda beszállítására s mire a növendék-mammut be­került a WalhBliába, belekerült 549 korona 60 fillébe. De még itt nincs vége a mammut-ügynek. A rávaló kiadásokat államsegélyből fizettem és a nyugtát az államnak küldtem, volt rajta bélyeg is, 4 korona áru, II. fokozat szerint. S az idén, másfél esztendő múlva vissza­küldik nekem a mammut-nyugtát hivatalos helyről azzal a barátságos figyelmeztetéssel, hogy jó lesz a nyugtát a III. fokozat szerint is felbélyegezni, még 12 koronával, mért külön­ben jön a leletezés. Ha a Kőrös közelebb volna, visszahajítanám bele a mammutot. Ámbár annak is igaza lehet, aki azt gondolja, hogy nem a régi őslényt kellene a vizbe hajítani. öreg tulajdona — közös és szigorúan betar­tandó megállapodás alapján. Az öreg — Bügöczi András — nagyon fleg­matikus ember, mert végtejen türelmet kiván a foglalkozása. Aztán büszke is egy kicsit, mert korlátlan ur saját birodalmának határai között. Köszöntésünket néma kalapkarima megbökéssel fogadja és cssk nehezen melegszik bele a be­szélgetésbe, gyanakvó pillantásai minden kérdés után felénk kémlelnek, mintha at'ól félne, hogy titkait akarjuk kifürkészni, minr amolyan batek­tivek. Mert hát, ami igaz, az igaz, városi úr­félébe nem igen bizhat a böcsületös embör. — Hát tudja — oldódik föl később a ciga­retta kínálás hatása alatt a rideg elzárkó^ott­ságból — ez a mestörség is mestörség. Mög lőhet belüle élni. Csak vigyázni köll nagyon, száz szöminek kö l lönni az embernek, hogy mög ne csalják. — Aztán ki csalná meg — kérdeztük cso­dálkozva ? — Mindönki. Itt ez a két gyerök is. Mindön áldott nap ki köll kutatni üket, mert máskép elkalánkodják a jobb dőgokat. Pedig jó mög­fizetöm üket, mindön napra husz pöngőt kapnak. — Aztán maga mennyit keres András bácsi ? Ez veszedelmes kérdés volt, mert hát kin^k mi köze hozzá, hogy valaki mennyit keres. Leg­följebb a fináncnaK. Nem is válaszol rá az öreg, hosszú botjával szó nélkül turkál a szemét közt, kaparja elő a rongyokat, üvegeket, fát, papirt, szöget, drótot, ami mind kincset ér. Aztán kis­vártatva ismét megszólal, de már nem azon az önbizalmas hangon, mini előbb. Most siró pa- j nasz reszket minden szavában. — Nehéz, kérőm szépen, tekintetes ur (most } már a titulust is megadja) az élet nagyon. Százhatvan a kenyér. Oszt a szemét sé ad sömmit. Alig akad közte valami. Nagyon el­szegényödtek a népek odabe, — átvizitálják a szemetet és csak aztán dobják be a kocsiba. Azelőtt, amikó még nem vól háború, tisztös­séggel mög löhetött élni a szemétbül. Most csak kinlódás mindön. Azelőtt még néha gyű­rűt is tanáltunt, meg függőt, meg pézt is. Péz ugyan most is akad. Ehun van, itt is egy, ni. Botjával előpiszkált egy gyűrött, piszkos, rongyos két koronást, de aztán megvetőleg — Köll a kutyának. — Mellette azonban meglátott valami üres cipőkenőcs dobozt, azt fölvette és odadobta a többi közé. Ez többet ér, mint a péz. , Azért mégis megtudtuk, hogy mennyi az öreg jövedelme. A kiválogatott holmi felét ugyanis beadja a felügyelő urnák, aki a „raktárban" szortírozza külön a rongyot, a vasat, a rezet, sz üveget. A másik fele, a várossal kötött megáll podás éneimében, az övé marad. A városnak szerződéses kundcsaftja V3n az összegyűjtött holmira, aki minden hó­napban kocsival száililja azt e! és át­lag ötvenezer-hatvanezer koronát fizet érte. A város jövedelme tehát a szeméiből évente több mint egy fél milüó korona és mivel Bü­göczi At dtáísal feles viszonyban van a város, az övé is ugyanannyi. Igaz ugyan, hogy az üzem rezsiköltsége Bügöczi Andrást terheli, de azért nem hisszük, hogy szívesen cserélne holmi nem szorosan vett városival, talán még a polgármesterrel sem. (m. /.) V Visszahelyezik a paprikapiacot? (A Szeged tudósítójától.) Beszámolt a Szeged arról »z értekezletről, amit a Valéria-téri ke­reskedők tartottak csütörtökön a paprikapidc visszahelyezése ügyében. Ezzel kapcsosaiban jeleztük azt is, hogy szombaton a piacon áru­sító paprikatermelők és feldolgozók nagyobb küldöttsége keresi fel a polgármestert, hogy a Rudpif-térre helyezett piac visszahelyezését kér­jék. Szombaton délelőtt ez a küldöttség — har­minc paprikatermelő — meg is jelent a pol­gármesternél. A küldöttség tagjai elmondották, hogy a piac áthelyezése rendkívül megnehezíti a tanyai paprikatermelők helyzetét, mivel a Rudolf-téren kocsibeálló nincs, kénytelenek kocsijukat, lovu­kat a Valéria-téri, vag/ a Mars-téri kocsibeál­lókban hagyni. Ez pedig azt jelenti, hogy a tanyáról bejövet, először keresztül az egész vá­roson a Rudolf-térre kell szállítaniuk a piacra hozott paprikafüzéreket, itt lerakodva, vissza kell menniök a kocsibeállóba. Ha a portékájuk nem kel el, ismét kocsival mehetnek érte, ami három-négyszeres útba kerül. A tanyai lovak ezen«ivül félnek a villamostól is, már pedig a Rudolf-t<?rrő nem juthatnak el a nélkül, hogy kétszer-háromszor ne keresztezzék a villamos útját. Kifogásolták a küldöttség tagjai, hogy a Rudolf téri piac — különösen esős időben — használhatatlan. A viz megáll az aszfalton és eláz'atja a paprikát. A polgármester válaszában arra hivatkozott, hogy az alsótanyaiak kivántáK a piac áthelye­zései, már pedig az alsótanyai pspnkatermeíők vannak többségben, de azért a küldöttség kí­vánságát jegyzőkönyvbe, foglaltatta és a jegyző­könyvet a küldöttség mindsn tagjával aláíratta. Megígérte a polgármester a küldöttségnek, hogy abban az esetben, ha a paprikaárusitók több­sége kivdnja a piac visszahelyezését, a kívánsá­got feltétlenül teljesiti a város hatósága. — A Dugonics-Társaság Vásárhelyen. A Dugonics-Társaság mult havi vásárhelyi sze­replése akkora sikerrel járt, hogy a társaság akkor szereplő tagjait újra meghívta Hódmező­vásárhely társadalma a ma, vasárnap este az Ipartestület székházában tartandó -ünnepi estére. Szalay József dr. Petőfiről, mint a március 15. költőjéről, Vézner Károly az idei százéves for­dulókról olvas fel, Tonelli Sándor dr. A technika csodái, Móra Ferenc pedig Iparosok az iroda­lomban címmel tart szabadelőadást. — A szociáldemokraták Petőfi-Gnnepe. A szociáldemokrata párt vezetősége néhány nappal ezelőtt engedélyt kért a főkapitányság­tól arra, hogy március 11-én, vasárnap dé'után a Petőfi-téren Petőfi-szobra előtt ünnepséget tarthasson.^ A főkapitányságon ma délelőtt döntöttek ebben az ügyben. Andréka főkapitány­helyettes tudomására hozta a szociáldemokrata párt vezetőségének, hogy a főkapitányság enge­délyezi az ünnepség megtartását. — A népjóléti miniszter nem ad uj patika­engedélyt. A népjóléti miniszter táviratilag ér­tesítette a főorvosi hivatalt, hogy egyelőre uj patikaengedélyt nem ad senkinek és igy az ilyen irányú kérvények visszutasitandók. A nép­jóléti miniszter azzal indokolja intézkedését, hogy az utóbbi időben rendkívül sok patika­engedély iránti kérvény érkezett be. — Ismét egy hónapi fogház és 1200 ko­rona ... A Népszava 1921 junius 5 iki száma „Az Általános Fogyasztási Szövetkezet fron­dörjei" cimen cikket közölt, mely foglalkozott a fogyasztási szövetkezet ellen annak idején elhangzott vádakkal. Ma tárgyalta ezt az ügyet a budapesti büntető törvényszék tanácsa Sesz­ták Lajos elnöklete alatt. A vád és a védelem meghallgatása után a biróság bűnösnek mon­dotta Wickler Istvánt, az inkriminált cikk íróját három rendbeli rágalmazás vétségében és ezért egy hónapi fogházra és 1200 korona pénzbün­tetésre ítélte. — Fölemelték a faárakat. A faármegálla­• pitó bizottság a következő uj faárakat állapí­totta meg: Vagononként az állomáson mérle­gelve és átmérve hssákos 145,800, dorong 138,500, feladó állomáson átvéve 141,900 és 134,800 Telepen: Egy métermázsa 1680, do­rong 1600, egy öl hasáb 27,700, dorong 26,400. Aprított 1855, 100 kilón aluli tételekben 1960. Fürészhulladék egy öl 13,500 korona. — A fővároa Petőfi-ünnepe. A székesfőváros Petőfi Sándor születésének századik évfordulóját szé­leskörű ünnepéllyel akyrja emlékezetessé tenni, ame­lyen az egész város közönsége megjelenhet. Az ünne­pélyen a kormányzó, a királyi hercegek, a kormány, a nemzetgyűlés és a nemzeti hadsereg is részt vesz. A vidéki városok és községek küldöttségileg képviselte­tik magukat az ünnepségen, amelynek programját a főváros plakátokon ismerteti a közönséggel.

Next

/
Thumbnails
Contents