Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-11 / 57. szám

Efgyes saráiw ára 20 korona >S«fc»Btí»é!J kiadóhivatal Köicseyulca 6. {PrófétaBa»«ó, I. emelet 6.) Telefon 15—35. A .Szeged* meglele<tt hétfő kivételével minden £ay. fígres szám ára 20 koma. Előfizetési árok: Egy fcSaapra Szegeden 400, BudaMSiea ét vidéken 420 kor. Hirdetési árak : Félhasábon 1 mm. 9, egy hasábon 16, ai(isiéi hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér betűkkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K.Nyllitér. családi és orvosi hlr 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény. ^V. évfolyam. Szeged, 1923 március 11, VASARNAP. 57-ik szám. Harangszó Gergely-nap éjszakáján. H* fz idegen azt kérdi a szegedi emberföl, mért kong-borong bele a városháza harangja e t.<v<szi vasárnap esőt siró éjszakájába, amelynek ködében szélkiáltó madarak hunnak a virasztó haz-k fele t, mit Meljen a szegedi em ber? A vi?be temetkezett régi várost siratja-e a hararg, vagy az uj életre megélemedet'el köszönti? Gyászt jelent-e a Gereely n8p éjszakai ércnyelv, vawy a feltámadás himnuszát zergi? . . . U<y tetszik, annyi a friss fájda'om ke* rek e világon s annyi az uj eond az éjféli har ngszó városában is, hogy fényűzés volna a ke yelet, ame v a régi tragédiát hozná elő a multak ereklyésh4zából. Az Ítéletnek, amely az ember s-gre meretett, e ki enc dik évében h< 1 van az ódon rrese, amely jobban megrázná a sziv't. mint mai csöndes szenvedéseink króni kai? Sots.or hatottuk a régi történeteta halott szegedi ősökről, akik szép csöndesen aludtak jó puha sírjukban s negyvennégy évvel ezelőtt a G rgely-napi hullámparipákon, szilául tomboló, habsörényes sárkányokon visszajöt;ek az élők t-ö é, szénézni az unokák portálán. Biz nnyal kísérteties hidegség van ebben a tör ténetb n, sikoltozó böjti éjszakába való, mikor üvöltözve szállnak a szelek a világ felett s láthatatlan óriások keze hajigálja szét a felhőzsáko^at űz égen, — de ugye, mennyivel szomo rubb és emlékezetesebb lesz minden idők elő t a mi kis árvizünknél, amelyik visszahozta a holtakat, a nyopiornak az a n»gy diluviuma, amely kilenc év aiatt elvitte és még mindig viszi az élőket ? Am'g a harang- k érc-szava zokog az éjszakáb n h a külső V/iros te ői alól kegyeletes szi vek imádsága kete-i a felhők feleit a csillagoka*, a menny arany ablakait s az emlékek öreg almáriumában lefúj uk a port a méiabuvá szelídült varos- tragédiáról, enyhülésképen játszogas tünk egy ktc it a gondolat 1: mit szólnának most at ősök, ha megint haz néznének egy kicsit Nem ugy,. mint akkor, a históriában, haragos hullámok hátán, e|féli bor/almastágban, ártó ozándé kai hanem a lelkek mesebeli utján, holdsugaron, szlők fu/almán, bánatos kiváncsisátga', szelíd hazavágyással. Besutlokni a régi purtát, m< glebegni a régi utcák feleit, bejárni a régi bo^d gságok és régi hzenvedé'ek helyeit 1 Nos, mi attól felünk, hogy ha ma hazajönnének az ő ök, egyszerre itthon találnak magukat Mert jai, töube nem a rekonstrukció Szegedjét találnák itt, nem azt a háború előtti Szegedet, amely hatalma abb, fényesebb, királyibb volt, mint aminőt ök a legszebb álmukban álmodhattak. Az serdülő óriás volt, erőinek java forrásában, tele a fiatalság hibáival és erényeivel. Lépei bizonytalanok, mozdulatai néha félszegek lehettek még, de duzzadt belőlük az őserő. Szeretett még játszani a puszták délibábjaival, amelyekből erejét szívta, de dftlgait az érett férfi akarásával és bölcs előrelátásával végezte. Ugy, amint volt, nagyszerű igéret volt, amelyre szeretettel nézett a nemzet szeme s amelynek valóra válásáért ös polgárerények és modern szellem kézfogisa kezeskedett. Minek ámítanánk magunkat ? — ez a Szeged nincs meg többé. Itt nem egy fejlődő, hanem egy fejlődésében megállt, sőt visszafejlődő város van, amely minden vonatkozásban az elszegényedés és lezüllés képet mutatja. Az ősök hazajáró lelke nem találná ugyan többé a hetvenes évek nádfödeles házait, de találna vakola ukat hullató, megrepedezett falu, roskadozó födelü középületeket s az ejgazdátlanodott palota sokkal szomorúbb látvány a pusztuló kunyhónál. Nem találnának az ősök pislogó petróleumlámpákat, hanem találnának sehogy se világított utcákat és tereket Talán sajnálnák, hogy már nincsenek meg a sarakba ágyazott deszkapal'ók, de örömük telhetne abban, hogy igenis 1 megvannak a régi feneketlen sarak, a csak lelkek által megláboltható tócsák és pocsojy k, nem a város szélén, a nyomások kocsiutján, hanem a város szivében, a legforgalmasabb utcák aszfaltján. Azt találnák, hőgy veszendőben van minden urbanitás, Jiiábavaló volt a rekonsfruktorok vetése s az utolsó évtizedek mind n városszépi ő erőfeszítése, — nemhogy tovább építeni nem tudunk, de annak lassú pusztulását se tudluk megállít ni, amit ők építettek: a metropolisnak indult Szeged kezd mezővárossá visszafejlődni. Uibs campestris lesz belfle, Mező Szeged, ahogy a tizenhetedik századb n hívták. Lehet, hogy az ősök lelkének kedve telik abban, ha v;ro-uk visszasülyed arra a színvonalra, ahonnan végzete és jótékony sorsforditój t, a n gy árvíz fölemelte, — mi aggódva nézzük ezt a leromlást, amely ől olyan igazi világvárosok sincsenek megkímélve, m nt Bécs és Budapest, ezek a csődbe jutott koldusai a világháborúnak. Csat hogy Szeged nem lett koldus Szeged ma gazdagabb, mint valaha volt, Szeged gazdagabb, mint imga a magyar állam, Szeged fukar náhob, aki rongyokban jár és sajnál |a a pénzét türe és cérnára is, holott látván látja, hogy h<ába várja be idők etyhülését és százszorosan és ezerszeresen fog megfizetni minden darab téglát, mind n kanál vakolatot és minden talpalattnyi aszfaltot. - Jó lenne, ha a Gergely- napi harangszó nemcsak azt az árvizet juttatná eszébe a város sorsa intézőinek, amelyből uj életre keltünk, hanem az el utulásnak, az elhanyagoltságnak, az egyre fokozódó pusztulásnak azt a diluviumát is, amely elmosással fenyegeti Szeged kultu város jeli gét s a magyar városon közt elfoglalt pozícióját \ franciák tovább erőszakoskodnak a Ruhr-vidéken. körökben ellenállásba ütközik. Felemiitik, hogy Tsrard több alkalommal nem tanúsított elég határozottságot s nem ismerte a rajnai lakosság körében uralkodó áramlatokat. Kiváló személyiségek, akik a főmegbizottal főleg gazdasági f kérdésekben érintkeztek, ugy vélik, hogy Tirard környezete nem állott a helyzet magaslatán. A német bírák szövetsége felhívással fordult a világ valsmenoyi bírájához, közbenjárásukat kérve ama jogtíprások ellen, amiket a franciák a Ruhr-vidéken nap-nap után elkövetnek. A felhívásban rámutatott arra, hogy a francia kaiot i törvényszéken német polg iftjkat elitélnek c-ak azért, mert az illetők engedelmeskednek kormán) uk rendeleteinek. Haover, a Newyork Herald washingtoni jelentése szerint kijelentette, hogy a Ruhr-vidék megszállása közeiről érinti az amerikai kereskedelmet, de azt hiszi, hogy a kedvezőtlen állapotot a Ruhr-vidék megszállásával kapcsolatos zavar idézte elő és a h.-lyzet nemsokára ' ki f< g tisztulni. Tegnap itélkezet a werdeni francia haditörvényszék Frigyes Vilmos lippti herceg fölött, aki ellen az a v<d, hogy bujtogatott a francia megszállás ellen. A h ditörvényszék hétmillió mársa pénzbümeUsre ítélte a herceget és addig nem helyezi szabadlábra, amig ezt az összeget meg nem fize'i. ' Gelsenkirchenben a franciák ma először avatkoztak be az ipartelep üzemébe. Több liszt megjelent a bányd részvény társulat mühe y^ben s le-tárt készített fez érc és vaskészletről. Mikör a munkások sztrájkba akartak lépni, a franciák eltávoztak. X Londonban hivatalosan közzéteszik, hogy az angol kormány ratifikálta a Godley és Payott tábornokok által megötött, a kölni zónán átvonuló ve suti forgalomról szóló egyezményt. A szövegsé^kozi Rajna-bizottság fiancia főmegbizo'tja kift j zte azt a kívánságát, hogy fenhatóságát a R jna jobbpartján n egszállott területekre is terjesszék ki. Ellerjfdt hirek szerint Tirard főmet bízott kívánsága bizonyoe A kormány és a tisztviselőkérdés. (A Szeged budapesti tudósítójától) Megírta a Szeged hogy a^egutób i napo ban a kormány minden idejét a tisztviselőkérdés kötötte le, miután egyrészt a KANSz legutóbbi izzó hangulotu gyűlése, másrészt a költségvetés súlyos deficitje, ezt a kérdést tette a legégetőbb problémá-á Kállay Tibor pénzügyminiszter álláspontja ebben a kérdésben az, hogy elismeri ugyan, hogy a d'ágaság folytonos növekedése már szinte lehetetlenné teszt az állami alkalmazottaknak a megélhetést, de viszont az államnak a mai szomorú pénzügyi viszonyok között lehetetlen többet fordítani alkalmazottai javadalmazására. Az egyetlen kivezető út ebből a súlyos problémából az, hogy a tisztviselők egy részét elbocsátják és az így megtakarított összeget fordítják a megmaradt tisztviselők életstandardjának megjavitasára. A tegnapi minisztertanács, mely délután öt órától a kora hajnali órákig tartott, ezzel a kérdéssel foglalkozott, ugy hogy Vass József népjóléti miniszter ugyan bejutathatta az uj lakásrendeletet, de annak részletes megvitatására már nem jutott idő. Magá ól a minisztertanácsról nem igen szivárgott ki hir, csak annyi bizonyos, hogy végleg elfogadták a segélyeknek negyven-, illetve ötvenszeresre való felemelését, valamint a létszámnak husz százalékkal való redukcióját is. A Magyar Országos Tudósító, a kormányzópárt kőn>omatosa egyébként a minisztertanácsról a következőket jelenti: — A tegnapi minisztertanács részletesen foglalkozott a tisztviselő kérdéssel, azonban erről a kormány tagjai közül senki sem kíván nyilatkozni, mivel Bethlen István gróf miniszter ebben a kérdésben a közvélemény tájékoztatását megának tartotta fenn. A miniszterelnök a nemzetgyűlés keddi ülésén fogja megadni a szükséges tájékoztatásokat napirendelőtti felszólalásában. Mivel ugyancsak a tisztviselő kérdésben Farkas Tibor pártonkívüli képviselő napirendelőtti felszólalást fog tenni, erre válaszol Bdhlen gróf miniszterelnök és ismerteti a legutóbbi két minisztertanács tárgyalásainak eredtlényét és a kormánynak a tisztviselők fizeté rendezése ügyében elfoglalt végleges álláspontját. Ankét az uj munkásbiztosltási törvény ügyében. Jelentettük már, hogy Vass József népjóléti miniszter elkészült a munkásbiztositásra vonatkozó törvényjavaslat kidolgozásával és azt a napokban fogja a nemzetgyűlés elé terjeszteni. Előbb azonban az érdekeltek bevonásával megtárgyalja a javaslatot és e címen március 11-én délelőttre a népjóléti minisztériumba ankétot hívtak egybe. Hir szerint az' ankét tanácskozásainak, eredményét a miniszter minden tekintetben figyelembe kívánja venni és nem zárkózik el oly módosításoktól sem, amelyek az állam érdekeinek megóvására szükségesnek mutatkoznak. Beniezky Ödön komáromi Jelöltsége. Beniczky Ödön komáromi programbeszédének betiltásáról már hírt adott a Szeged, de értesüléseink szerint ez nemcsak, hogy nem hatott