Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-08 / 54. szám

2 SZEQED Szeged, 1923 március 8. lyozásáról és a munkaügyi bíróságról szóló javaslatot. Elnök ezután napirendi indítványt tesz. A legközelebbi ülés holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor lesz. Ezután áttérnek az interpellációkra. Csík József eláll interpellációjától. Elnök öt perc szünetet rendel el. — Tündérlak Magyarhonban. Szünet után dr. Éhn Ká'mán az interpelláló. A képviselők egyrésze elhatározta az internáló tábor megtekintését, hogy a helypzinen szerez­zenek bizony sá/ot arról, hogy igazak-e, vagy igazságtalanok Esztergályos vádjai, melyeket a parlament egy ülésén tett szóvá. 0 mint orvos elsősorban közegészségügyi szempontból fog­lalkozik a táborban tapasztaltakkal. Az internálótábor körülbelül három kilomé­terre a várostól egészségei vidéken, dombon épült. (Szeder: Üdülőhelynek való) Az inter­nálótábor tulajdonképen fogolytábornak ké-zült és 1920 január 1-en alakult át internáló tá­borrá. Ez a tábor, mint minden más ilyen gyors építkezés, nem áll kőházakból, azonban nem igaz, hogy épMetei csak ujinyi deszkafa­lakból állanak, mert minden baraknak kettői deszkafala van. A deszkafilakat belül vakolat, kivel katránypapir borítja. Becsurgás egyáltalá­ban nincs, pedig éppen nagy hóesés idején jártak ott a képviselők. Minden teremben óriási vaskályha van és minden barak minden napra két métermázsa szenet kap. (Esztergályos: Tündérlak MagyarországbanI Én is oda me­gyek) A batakuk szomszédságában vannak a menekültek is elhelyezve és ezek sokkal rosz­B7sbb helyzetben vannak. Az internálótáborban 794 lélek van. Foglalkozás szerint a következő­képen oszlanak meg: tanult iparos 370, k res kedő és kereskedősegéd 64, földbirtokjs és földmives 46, napszámos 284, családtagok 34 Felekezet szerint római katolikus 370, reformá­tus 70, ágostai evangélikus 22 gorog katolikus 42, görögkeleti 60, izraelita 255. (Reichl: Hol itt a numerus daujuc ?) A kiutasiiot ak ez ina 135, a rovott múltúik száma 426. (Klárik: kik azok a rovott multuak?) Éhn: Vannak ott hét én fegyházat viselt emberek is. E után Ehn idézeteket olvas Esz­tergályos beszédéből. Megállapítja, hogy Eszter­gályos azt mondotta, hogy az internáltak feher­nemü nélkül, rongyokban futkároznak. (Eszter­gályos: Akkor ugy volt. Szeder: Időközben fel­öltöztették őket) Meg kell állapítania, hogy mindegyik internáltnak van fehérneműje es fe's"ruhája. (A szociáldemokraták a padot ve­rik : Hallatlan I Védőbeszédet tart 1 Tessék fel­oszlatni 1 Pikler: Tündérlak Magyarhonban!) Ezután Éhn ismerteti az internáltán koszt­ját (\ s oc áldemokraták ismét a p>dot verik.) Éhn ezután megállapítja, hogy az internáltak kosztja kielégítő, csak azoké nem egészen meg­felelő, akik dolgodnak. Ajánlja, hogy fekete kávé helyett rántott levest adjanak az internál­taknak regge'ire. Esztergályosnak az az állítása, hogy az éte-% leköt n kavics és más hulladékok vannak, nem felel meg a valóságnak. Meg ha igaz is lenne ez, ebben az esetben is maguk az internáltak a hibásak, mert ők tisztítják meg a főzésre ke­rülő anyagot. Nem igaz az, hogy a kórházban az elmtbetegeket a tudővészesekkel együtt he­lyezték volna el. Amit Esztergályos állított, hogy a pólyákat újból felhasználják, az csík termé­szetes. Nem áll az, amit Esztergályos mondott, hogy nagy számmal halnsk meg az internálótábor­ban az emberek. Három év alatt mindössze (!) 26 haláleset történt. Az internálótáborban fer­tőtlenítő intézet és zuhanyfürdő is van. Az or­vosi kezelés sem olyan hiányos, mint azt Esz­tergályos állította. A magam részéről kijelen­tem, hogy én sem vagyok hive az internálá­soknak és hogy alapos revízióra van itt szük­ség. Ki kell engedni a táborból a nőket és a gyermekeket, az idegen honosoknak pedig le­hetővé kell tenni a hazájukba való vissza­térést. Ezután a következő interpellációt intézi a belügyminiszterhez: Van-e tudomása arról, hogy az internáló táborban már lehetnek olyan egyének is, akik vétkükért ezt a súlyos bünte­tést nem érdemlik meg? Van-e tudomása arról, hogy ott a nők és gyermekek javulását nem szolgálják ? Hajlandó-e a keresztény szeretet és megbocsátás gondolatával revizió alá venni az internálásokat és az oda nem való gyerme­keket és nőket eltávolítani, a veszélyes elemeket szegregálni és hajlandó e az internáló tábort ily értelemben fokozatosan megszüntetni és ezt az intézményt szukcesszive dologházzá átala­kítani ? Rakovszky Iván belügyminiszter kéri a Há­zat, hogy tekintettel ebben az ügyben való­színűiig elhangzó több interpellációra, enged­jék meg neki, hogy válaszát az összes inter­pellációkra egyszerre adhassa meg. Szabó József Ha ler-párti szintén az internáló tábor ügyében interpellál és főképen arról akar beszélni, kik és miért vannak ott internálva. Előre is kijelen'i, hogy az internáló tábor csak arra alkalmas, hogy dz ország iránti ellen­szenvet fokozza és az ország jóhirnevét rontsa. Semmiesetre sem alkalmas arra, hogy az em­bereket megjavítsa, semmiesetre sem alkalmas preventív intézkedésre. Volt ott egy katona, aki Moszkvában, vagy Oroszországban a vörös hadseregben szakaszparancsnok volt. (Ra­kovszky belügyminiszter: Hogy hívják ? A nevét kérem.) Szabó: A nevét nem tudom, de ez nem is fontos. Ez a katona már nagyon hosszú ideje van az in<erná<ó táboiban. Ennek a katonának a dandárparancsnoka ma is szabadon jár-kel Magyarországon. Miért nincs az is az internáló táborban ? Rakovszky Iván: Tudom már kiről beszél. Kuglerröl I Cs khogy ez a katona három ma­gy r katonatisztet lőtt agyon. Szabó: Ha igaz, amit a belügyminiszter ur mond, akkor az illetőt biróság elé kell állítani. Talált árdrágítókat is, olyanokat, akik esetleg 3—4 koronával drágábban ad ák a paradicso­mot a maximális árnál. Több esetet sorol fel, majd megállapítja, hogy Magyarországon van biróság, amelynek Ítélkeznie kell a bűnösök fölött. Interpellációt intéz a belügyminiszterhez: Vin e tudomása arról, hogy az internáltak nagyrésze ártatlan, vagy kisbünös, hajlandó e a belügyminiszter ezetfet a kis bűnösöket es ártatlan embereket szabadon bocsátani és az internáló tábort feloszlatni ? Uszító „sajtó" és Zsirkay. Ezután Fábián Béla mondja el interpelláció­ját. Kijelenti, hogy csak azt akarja elérni, hogy a Kiolvasott cikkek alapján mondja ki a Ház egységes megvetését az uszitó sajtóval sze n­ben. Arról a* uszitó sajtóról beszel, mely miatt ma nincs konszolidáció Magyarországon. Állítja, hogy ezek a lapok végtelenül izgatnak a fele­kezetek ellen. A Nép és a Száza/ kb. harminc példányából cikkeket olvas fel, melyek egy hó­napra visszamenőleg jelentek meg. A Népből és a Szózatból a szemelvények egész soro?a'át olv.issa fel, me'yekkd bizonyítja, hogy ezek a lapok lázítanak. Végül Zsirkaynak egy saját­kezű levelet olvassa fel, amelyet a szeg di direktóriumhoz intézett 1919 mírcius 25 ikén. Azt irja benne Zsirkay Jtnos többek közöt: „Amit az őszi forradalom nem hozott meg, azt meghozta a második, az igazi, a bolseviki for­radalom. Ma más párt nincs, más elv nem he­lyeselhető, mint a kommunista párt és a kom­munista elv. Ettől a gondalattól áthatva aján lom fel a direktóriumnak minden munkásságo mat. Nem akarok semmi egyebet, csak egyszerű munkása akarok lenni annak az eszmének, melytől a világ megváltását várom * Zsirkay ezt a levelet a bolsevizmus kitörése után irta. A következő interpellációt intézi a miniszter­elnökhöz: Van-e tudomása a miniszterelnök urnák arról, hogy a kormány által szubvencio­nált l*pck a közbiztonságot és az ország nyu­galmát veszélyeztető lázitást folytatnak. Zsirkay János személyes kérdésben szólal fel. Amikor szólásra emelkedik, a szociáldemo­kraták kórusban kiáltják feléje: Tüz, tüz! Nem hallgatjuk megl A zaj csillapultával Zsirkay folytatja beszé­dét. Nemecz Ferenc, a TEVEL titkára azzal az üzenettel jött hozzá, hogy a kommunisták nem fogják őket mássépen megtűrni, ha csak nem irnak alá egy nyilatkozatot, amelyben meg­ígérik, hogy nem fognak a kommunisták ellen dolgozni és felajánlják nekik szolgálataikat. Ezt a nyilatkozatot aláírták és eljuttatták a direktó­riumhoz. (A szociáldemokratáknak a teremben maradt része a padokat veri és kiabál: PfujI Pfujl Propper: 70.000 enne't sokkal kisebb dolgokért taróztattak lel Peyer: Ilyen aljas ember nincs több az országban!) Az elnök Peyert ezért a kifejezésért rendre­utasítja. Zsirkay ezután Kelemen Bíla könyvéből idéz annak bizonyítására, hogy az ellenforradalom­nak egyik megszervezője voit. C>ak azt saj­nája, hogy a kommunizmus bukása után még töboel nem tettek a kommunisták ellen. Azt tarja, hogy a magyarnak ügyesnek, ravasznak, fu fangosnak is kell lennie, ha érdeke ugy kívánja. Eöttevényi Szabó István interpellál ezután a győri mezőgazdák szövetkezetének korpa árdrá­gitási ügyében. N gyatádi Szabó István fóldmivelésűgyi mi­niszter válaszol az interpellációra. Vizsgálatot fog indi ani é? hogyha illetéktelen nyereségeket szereztek maguknak a ízöveikeze'ek, látni fog­ják a következményeket. A következő interpelláló Erődy-Harrach Tiha­mér. Beszéde elején kifejti, hogy politikától mentesen, pártszempontok fölé emelkedve, csak mint jogász óhajtja az internálótábor ügyét szóvá tenni. Ami a zalaegerszegi tábort ilieti, el kell ismerni, tngy ott vamat hibák. A po­litikai foglyok szána 126 ra tehető. Lehet, hogy nem mind bűnös, azonban kizárt dolog, h >gy mind ártatlan volna. Az egyes egyének kiha'lga­tásáról emlékezik meg. Kérdi, milyen i ítézte­déseket szándékozik tenni a belügym niszter ezzel kapcsolatban. Hajtandó e a belügyminisz­ter intézkedni, hogy az internálótáborban levő egyéneknek üuyét egvénenkint felülvizsgálják és az ártatlanokat minél eiő >b szab don bo­csássák. Esztergályos János félreérteit szavait kívánja megmagyarázni. Éhn Kilm n felszólalásában többször hivatkozott őrá és állításaiból az tűnik ki, hoty ő interpellációja során valótlan­ságot mondott volna. Ezzel ••zemben kérdi, igaz e, hogy az internáló táborban a kórházb n az egyik internált beteg panaszkodott a kép­viselőknek, hogy azért het gek, mert csendőrök verték és ütötték? Igaz-e, h' gy Kozár a kutya­hust megette és ki|elen<e te, hogy csak azért ette m g, mert éhezett? Kérdem a nemzet­gyűlési képviselőktől, igaz-e, hony a konyhában az egyik szakács kijelentette, hogy nem m ndig kapnak ilyen jó ebédet, csak a mai ünnepi alkalomból. Szeder Ferenc kijelenti, hogy az internáló tábornak semmiféle létjogosultsága nincs, mert aki bűnös, azt áUitsák a biróság elé, akire pedig nem bizonyul rá bűntett, azt bocsássák szabadon. Kérdi a belügy ninisztet, h»jand>-e az internáló tábort feloszlatni és a rendőri jelentkezések reniszerét megszüntetni? Rakovszky Iván belügvmini zter emelkedik szólásra. (\ szocialisták egyöntetűen nagy zaj­fa n törnek ki és kőrusbai kiál ják a belüg/­miniszter filé: Feloszlatni! Feloszlatni!) Ezután a belügyminiszter hosszasan foglal­kozik az egyes kepviselSk int rpellációjával, majd azt igyekszik bizonyítani, hogy a zala­egerszegi állapotok nem is olyan rémesek. Az internálás mat rendszerét csak ugy lehet mjg­szün-etni — mondotta —, ha a konszolidáció beálltával a bün ető törvé tykönyv és a büntető eljárás megfelelő mód isitásával az államhata­lomnak megfelelő eszköz fog rend^lkez'sre állni. Amig a dologházat fel nem állítják, addig erre az intézményre szükség van. Az ülést az elnök fél 8 órakor bezárta. Az angorai kormány feltételei a béke érdekében. Az angorai nemzetgyűlés minden felelősséget elhárít magától arra az esetre, hi a hit Imak ragaszkodnak ahhoz, hogy a luusannei szerző­déstervezetet betüszerint etf>gadják. A nemzet­gyűlés túlnyomó többsége felhaalm zta a kor­mányt arra, hogy folytassa fáradozásait a b^ke elérése érdekében a következő feltételek mellett: 1. A mossuli kérdést bizonyos időszakon belül rendezni kell. 2. A pénzügyi, gazdasági és igazgatási kérdést a török nemzet teijes füg­getlenségével öss>hangbm kell szabályozni. 3. A béke megkötése után sürgősen ki kell üríteni a megszállva tartott területeket.

Next

/
Thumbnails
Contents