Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-08 / 54. szám

Szeged. 1923 március 8. SZEGED 3 Nagy munkanélküliség a Ruhr-vidé Düsseldorfból jelentik: A munkanélküliség a megszállott területen oly mértékben nö, hogy a tőkések és a munkások valósággal meg van­nak riadva. Düsseldorfban huszonötezer ember áll munka nélkül. Müh'heim an der Ruhrban a rendőrségi ka­szárnyát incidens nélkül megszállották és száz rendőihivatalnokot lefegyvereztek. Düsseldorf­ban a munkanélküliség láthatóan terjed. Köln­ben tízezer a munkanélküliek száma. Hagenben goznak. Hagenben a villamos központnak nincs szene. Achen vidékén a textilipar szünetel, a munkásokat elbocsátják. A Tag Münchenből arról értesül, hogy Hitt­Ier, a nemzeti szocialista rohamcsapatok ve* zére egy nemzeti szocialista gyűlésen » kővet­kezőket mondotta: — Voltam Észak-Németor­szágban. Mindenki vár rám. Hittler ezután he­vesen támadta a Cuno-kormányt és felszólí­totta hiveit, hogy a népet a legszélsőségesebb és Fehlbertben a gyárak megszakításokkal dol- | nacionalista akcióba vigyék bele. Revízió alá veszik a földbéreket. métermázsánként, holott a valóságban tizen­négyezer korona a buza ára. Az értekezlelen szó volt ugyan arról, hogy a váltságárat fel kellene emelni, a polgármester azonban aggodalmaskodott, mondván, a tavaszi bérfizetéskor a bérlök fizetőképessége nagyon korlátozott, kell a pénz vetőmagra, munkára, jobb lesz ősszel emelni, amibe meg is nyugo­dott az ad hoc bizottság. Ezután arról beszéltek, hogy egyes bérföldek között rendkívül nagy a diferencia. Et a bér­különbség különösen a régebben hasznosított földek és az ujabb buzavalutás árveréseken el­kelt földek bére között aránytalan Megállapod­tak abban, hogy ezeket a tulalacsony haszon­béreket revízió alá veszik és a többivel arányo­sítják, még pedig ugy, hogy a harmincezer hold pusztai föld áibgbére elérje az ötven kilót, ami évi hatezer métermázsa buza többletjöve­delmet jelent. Szó került a közeljövőben megtartandó föld­árverésekről is. Igy elhatározta az értekezlet, hogy az ujszegedi Főfasor lelkeit nem bocsátja uj árverés alá abban az esetben, ha a bérlők elfogadják a tanács által megállapítandó átlag­béreket. A tanács a telkek távolsága szerint háromféle bért állapit meg. A marostői bérföl­dek kö<ül a beruházott parcellákat hasonló fel­tételek mellett szintén meghagyják a régi bérlők kezén, a többit azonban az eddigi öt holdas parcellák helyett egy holdas parcellákban ár­verezik el. Az értekezlet ezzel be is fejeződött. A föld­bérek revíziója ugyan még nem jelenti a föld­bérkérdés megoldását, a tulalacsony buzakulcs úgyis keresztülhúz minden számítást, de azért reméljük, hogy ezt a kezdő lépést rövidesen követi majd a többi. ÜK Harc a viz ellen — a földért. (A Szeged tudósítójától.) Gyakran rámutat­tunk már arra, hogy a város pénzügyi egyen­súlyát csakis a födbérek méltányos felemelésé­vel állithatja helyre a város hatósága s amig ez be nem következik, az egyre súlyosbodó pénzügyi problémák megoldására senki sem gondolhat komolyan. A város tanácsának több­sége azonban mindezideig a földhaszonbérek fölemeléséről hallani sem akart és szinte ugy látszott, mintha fontosabbnak tartanák a torony alatt a tanyavilág népszerűségének megtar­tását, mint a város zilált pénzügyeinek rende­zését. A kényszerítő körülmények végre mégis csak bebizonyították, hogy az egyetlen kivezető ut, a földbérek emelése, illetve rendezése. Hosszas töprengés előzhette meg azt az értekezletet, amelyet szerdán délután hívott öisze ebben az ügyben a polgármester a városi könyvvivőség hivatalában. Az értekezleten megjelent Bokor Pál helyettes polgármester, Thuróczy Mihály tiszti főügyész, Scultéty Sándor főszámvevő, Molnár József 1b. főszámvevő, Várkonyi Jenő gazdasági intéző és Rényi Károly gazdási. Az értekezleten, amely négy órakor kezdődött és hat óráig tartott, az a határozott vélemény ala­kult ki, hogy sehol az országban nincsenek olyan alacsony földbérek, mint Szeged város bér­földjein. Megállapították, hogy a város 41 064 katasztrális hold béiföldje évente mindössze 17 44640 métermázsa búzát jövedelmez, ami holdankénti negyvenkétkilós átlagbérnek felel meg. A pusztai homokföldek átlagbére pedig csak harminc kiló, pedig ezek a földek meg­haladják a bérföldek háromnegyed részét. Azon­ban még ez az eredmény is csak látszólagos, mert a buzabérek váltság ára a tanács legutóbbi határozata szerint mindössze nyolcezer korona (i4 Szeged tudósítójától.) A szegedkörnyéki tanyavilágban minden vadvizes tavasszal ke­mény harcok ujulnak meg a földért, a viz ellen, mert a viz a legveszedelmesebb ellensége a termésnek és veszedelmes ellenséggé változtatja a legjobb szomszédokat is. A most induló ta­vasz veszedelmesebbnek ígérkezik az eddigiek­nél. Kecskemét felől megindult már a viz és lassan szivárog dél felé, a zöldbehaj'ó őszi­ve'ések mélyedéseiben már csillog a viz, a mé­lyebb fekvésű területek pedig tóvá, tengerré változnak. A helyzetet még súlyosbítja a kitar­tóan nedves időjárás, az állandó eső és hó. A tanyavilág népe nyugtalanul várja az ese­ményeket és nyugtalansága rossz előjelek ha­tása alatt állandóan fokozódik. Riasztó hirek keringenek a levegőben, száz és ezer viz alá került holdakról beszélnek a tanyaiak. A hirek természetesen tulzo'tak, a talajvíz még nem ba­ritolt el sok termőföldet, de a jelek, az egyre fenyegetőbb tünetek egyáltalában nem alkalma­sak arra, hogy megnyugtassák a nyugtalan­kodókat. A városházán majdnem mindennap szóba­kerül valamilyen formában a szegedi tanya­világnak ez az örök kérdése, amely hosszú idő óta vár már megoldásra — de remény nélkül. Száz, meg százmillió korona érték válik minden nedves esztendőben a vadvizek miatt használhatatlanná, családok jutnak koldusbotra, hosszú évek verejtékes munkájá­nak eredménye pusztul el és mindeddig hiába sürgették, hiába követelték a belvizszabilyozási tervek megvalósítását, a csatornarendszer kiépí­tését, minden komoly akció elmerült az előké­szítés aktagyárában. Pedig a városházán majd­nem mindennap szóba kerül valamilyen formá­ban ez a végzetes kérdés, hol a viz alá került földek tulajdonosai, bérlői tömörülnek küldött­ségbe és igy kérnek orvoslást a jóindulatu pol­gármestertől, hol egyes gazdák vétetnek fel panaszjegyzökönyvet a polgármesteri hivatalban. Egyszer az eldugult csatornák kitisztítását ké­rik, máskor uj levezető csatornák készítését, vagy valami vizakasztó töltés .átvágásít szor­galmaz ák. Néhány nap előtt a szentmihálytel­kiek küldöttsége panaszolta, hogy a falu lassan­kint viz alá kerül, mert a csato nát el oraszol­ták és minden viz megreked a házak alatt. A város baktói földjeinek feles bérlői pedig sür­gős intézkedést kértek, mert a viz már elborí­totta földjük nagy részét. A polgármester ki is küldte Simák főmérnö­két a helyszínre. A vizsgálat eredményéről a főmérnök a következőképen nyilatkozott mun­katársunk előtt: — A baktói talajvíz valamikor a tápéi komp­nál levő zsilipen keresztül folyt le. Ez a zsilip azonban néhány évvel ezelőtt megrokkant, le­bontották, de uj zsilip építését elmulasztották. Az odavezető csatorna igy szintén elpusztult. Igy ebben az évben a bajon már nem lehet segíteni. Az ármentesitő társulat most ép ti az uj tápéi csatornát és az minden valószínűség szerint jövőre már el is készül. A Baktóban jelenleg néhány száz hold termőföld van viz alatt, de hj a helyzet nem javul, a nedves idő­járás állandósul, a veszély feltétlenül növekedik. Szombaton egyébként Királyhalmára megyünk, mert az ottani földeken is megjelent már a viz. Azt irtuk az előbb, hogy a pusztító talajvíz ellenséggé teszi a legjobb barátokat is. Ezt a minden túlzás nélküli állításunkat megerősíti az az öreg röszkei földmives, aki szerdán kétségbe­esetten panaszolta el a polgármesternek, hogy a szomszédja ráengedte a vizet az ő földjére egy most ásott csatornán keresztül. — Ha most ásta a szomszéd a csatornát, akkor magának joga van arra, hogy betömje. — Mondotta a polgármester. — Nem lehet azt kérőm, mert nem engedi. Agyonveréssel fenyögetött. Hát ne engedje magát. — öreg vagyok én mán nagyságos pógár­mestör ur, nem birnék vele — rázta a fejét szomorúan a röszkei örök Tiborc — hanem ha a vároa mögsegitene. A polgármester azután jegyzőkönyvet vétetett fel a panaszról, majd kérdésünkre elmondotta, hogy ez nem egyedül álló eset. Életveszélyes fenyegetések vadvizek idején napirenden vannak a tanyán. Sokan nem viszik a kérdést hivatalhoz, egyénileg intézik el és igy bizony sokszor for­mális harcok játszódnak le a vitás csatornák körül. Az állatvásár íízéreí. {A Szeged tudósítójától.) A viros előljárósági ügyosztálya a husiparosok többszöri felszólalá­sára igen üdvös intézkedéseket léptet életbe a szegedi állatpiacon. A husiparosok panasza az, hogy hetipiacok alkalmával felelőtlen üzérek még a vámsorompókon kivül összevásárolják a fe hajtásra kerülő állatokat Ilyenformán az ipa­rosok csak tulmagas áron tudnak vásárolni, mert az állatok nagy részét nem a gazdik, ha­nem másodkézben a vámsororpók eiőtt élel­meskedő üzérek hajtják fel a piacra. Ez a kö­rülmény nemcsak a husiparosok kárát jelenti, hanem főként a nagyközönségét, mert az álla­tok árát a „közvetítők" felverik és igy a hus a mészárszékekből is drágábban kerül a fogyasz­tók kezébe. Igen helyesnek találjuk ennélfogva azt a napi­parancsot, amelyet tegnap adott ki dr. Bottka Sándor rendőrfótanácsos, a város előljárósági osztályának előterjesztésére. A rendőrség mától kezdve a következőképen állapítja meg az áílat­vásárok és hetipiacok rendjít: 1. Mindaddig, amig a felhajtás tart, vásárolni sem a piacon, sem a piacon kivül, valamint az utakon, a vámsororrpókon kivül két kiló­méter távolságban nem szabad. 2. A felhajtás ideje nyáron (május 1—szep­tember 30-ig) reggel hét óráig, télen (október 1-től április 30 ig) reggel nyolc óráig tart. 3. A felhajtás megtörténte után a felhajtási kapunál harangütés jelzi a vásárlás kezdetét. A vásártéren kifüggesztett tábla utján jelezni kell a felhajtott jószágok számát. A husiparosok bizonyára megnyugvással ve­szik tudomásul ezeket az intézkedéseket, amint­hogy a fogyasztó közönségnek is megnyugvá­sul szolgálhat, hogy a rendőrség mindent meg­tesz a húsdrágulást fokozó piaci üzérek ártal­matlanná tételére. — A höz(ár8d«ági pör- A budapesti királyi ügyészség, mint ismeretes, vádat emelt dr. Nagy György és Veér Imre ellen a szentesi képviselőválasztáson és általában a szabadság­párt leple alatt folytatott köztársasági propa­ganda miatt. A budapesti törvényszék ma tár­gyalta az ügyet. Dr. N*gy György betegsége miatt nem jelenhetett meg a tárgyaláson és ezért a biróság Veér Imre ügyét külön tárgyalta le. Veér kihallgatása során kijelentette, hogy ma is a köztársasági eszme meggyőződéses harcosa A nemzet vitális érdeke, hogy köztár­saság legyen. Kijelenti, hogy minden jel arra mutat, hogy Magyarország három hónap múlva köztársaság lesz, mert érdeke, hogy az legyen. A beszüntetett párt tagjai ma is lelkesen dol­goznak és semmi körülmények között nem ;.zünnek meg terjesz'eni a republikánus eszmét. Buza Barna védő több minisztert, a herceg­prímást, a miniszterelnököt és még többeket kéri kihallgatni arra vonatkozólag, hogy a köztársasági mozgalomhoz annak idején min­denki csatlakozott. Hallgassák ki továbbá Friedrich Istvánt és Kószó litvánt, akik a vád­lott előtt kijelentették, hog/ a köztársasági pro­paganda nem törvénybe ütköző dolog. A biró­ság elu asitotta a védő indítványait. Ezután a pörbeszódekre került a sor.

Next

/
Thumbnails
Contents