Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-08 / 54. szám

Egyes szám ára 20 korona / torkasitftség éa kladóhlvat Jl Mlcaayutea 6. (PrólétaHtlK, I. emelet 6.) Telelőn 19—SS. A .Szeged" megjele* •fi Mtlfi kivételével minden kap. Egres szám éra 20 koElSflielésI árak: Egy >ra Szegeden 400, Budait rtdéken 420 kor. Hirdetési Irak: Féthasáboa 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér betűkkel 16 K. SzSvegkSztl közlemények soronként 100 K. Nyiltlér, családi és orvosi hir 100 K. Több. szűri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 március 8, CSÜTÖRTÖK. 54-ik szám. A huszadolás. Kitűnő pénzügyminiszterünk, aki a közelmúltban többször jelét adta már annak, hogy nem tartja miniszteri kötelességének a kurzus minden frázisáért lelkesedni, megint bátor dologra szánta rá msgát. Husz százalékkal meg akarja apasztani az állami tisztviselők státuszát s amit igy megtakarít, abból akar emberi megélhetést biztosítani a megmaradó nyolcvan százaléknak. Azt is megmondta a pénzügyminiszter, hogy ezt a meghuszadolást egy éven belül viszi véghez. Egy év n*gy idő a mai világban, az alait sok minden megtörténhetik, még az is, hogy a pénzügyminiszter otthagyja a helyét, akár a maga keserű jószántából, akár a más rossz szántából. A tervét azonban előbb-utóbb végre fogják hajtani, ukárki lesz a pénzügyminiszter. S a riadalom, amit a terv keltett, nem várja be az esztendőt, már megvan s igen haragos hullámokat borzol a pénzügyminiszter felé. Érdemes a szemébe nézni mind a kettőnek: a tervnek is, meg a riadalomnak is. Elméletileg lehetetlen igazat nem adni a pénzügyminiszternek. Ha hibázott, abban hibázott, hogy ezt az apasztást már rég meg nem csinálta. A kis állam kis fazekából nem lehet annyi embert jóllakatni, mint a nagy állam nagy üstjéből. S ha lehetne, se szabad igy tékozolnunk pénzben és emberben. Ezt a Friedrichkormány óta minden kormány tudta, de egy se merte kimondani s amelyik kimondta, az se merte a konzekvenciát levonni, mert nem engedte a gyakorlati politika. A mai rezsim bölcsőjét elsősorban a tisztviselők ringatták s ha a kormányok nem sokat (irizálnak is, a politikai okosság nem engedte meg a hálátlanságot. Pláne nem engedte meg a választások előtt, — akkor nem tizedelt és huszsdolt a kormány, hanem választási segély képében esett meg a szive a tisztviselőkön. Most azonban már a hálátlanság látszatát is magára kell vállalnia a kormánynak, mert most ezt kivánja a politikai okosság. A közvélemény egyre ingerültebben kérdezi, hogy minek a sok tisztviselő,— mert a közvélemény nem lát a kulisszák mögé és azt hiszi, hogy a tömérdek milliárdokat, amiket a legkülönbözőbb adóprések sajtolnak ki ez ország ereiből, mind a tisztviselőkbe tömik bele. A jóvátétel fenyegető réme és az ántánt kutató tekintete is szorongatja a kormányt. Mi ugyan tudnánk egy-két tételt megnevezni, amin a kormány előbb megkezdhetné a takarékoskodást, mint a lisztviselőkön, — de hát mi haszna lenne annak? Például az internáló tábor feloszlatásán negyvenmillió koronát lehetne megtakarítani. A kurzus-sajtó szubvenciója nyilván szintén nem jelentéktelen rubrika. Diplomáciai uradzásunk is valószínűleg többe kerül néhány százszor, mint valaha az egész monarchia diplomáciája, — igaz, hogy a gyatrasága is arányos az árával. A nemzetgyűlés is kormányozhatná valamivel olcsóbban az országot s az országházat egész bátran ki lehet adni valami jövedelmező célra attól a magasztos munkától, amit végeznek benne. SJogadást ajánlunk, hogy maga a pénzügyminiszter^egész sereg takarékossági eszmével elő tudna állni, jobbakkal, mint a miéink, — ha akarna, illetve ha merne. Ez azonban mind nem változtat azon az igazságon, hogy az adminisztrációs gúnyát szűkebbre kell szabni és a tisztviselői státust lényegesen megapasztani. Ez elméletileg igy van, de nekünk gyakorlati skrupulusaink vannak. A mult esztendei nagy nekigyürkőzésnek az lett a vége, hogy elbocsátottak mindössze 12.000 tisztvise őt s azóta ennek is visszavették felét. Ha most is igy akarják csinálni, minek fölizgatni és a bizonytalan sorssal rettegésbe ejteni exisztenciák sokszor tízezreit ? És milyen alapon történik meg a tervbe vett restringálás ? A miniszteri tanácsosok számát apasztják-e, vagy a törvényszéki irodatiszteké! T És hová teszik az elbocsátandó husz százalékot, amelyet végre sem lehet szélnek ereszteni, azért, mert a mai rezsimnek, mint mindene, rossz a gazdasági politikája is? A miniszter megigérte, hogy az állam minden emberéről gondoskodni fog, akit kénytelenségből elbocsát. Ezt az ígéretet ma sokkal nehezebb bevaltani, mint két esztendővel ezelőtt lett volna, amikor a gazdasági viszonyok még több lehetőséget nyújtottak az elhelyezkedésre. Minden elbocsátott tisztviselőből adórendőrt akar csinálni a pénzügyminiszter? Mert hiszen a többtermelést csak ezen a téren tudja tpegMMW valósítani a kormány. De hol van akkor a megtakarítás, ha a kcrmány az egyik aj'ón kilöki az embereket, a másikon meg visszaeresztgeti ? Mi ugy látjuk, gyakorlatilag nincs előkészítve ez a kérdés és gyakorlatilag nem is oldható meg eddig, amig a kormány nem tud olyan gazdasági politikát csinálni, amelyben magától megoldódik a tisztviselő kérdés. S mivel ma ettől épp oly messze vagyunk, mint három esztendővel ezelőtt, ha nem messzebb, a tisztviselőknek egyelőre csak az elkeseredésre van okuk, de a félelemre nincs. Ha éhen halnak, nem mint elbocsátott tisztvfcelők, hanem mint a magyar állam kötelességtudó cselédei teszik azt. Az ellenzéki képviselők összehívják a drágasági bizottságot. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Az ellenzéki képviselők körében mozgalom indult meg a drága^ági bizottság összehívására. Ma már ivet is küröztek ebből a célból, amelyet többen alá is irtak. Az ellenzéki képviselők állásfoglalásra akarják, birni a kormányt a már szinte katasztrófális mértékben fokozódó drágasággal szemben, amennyiben sürgős intézkedéseket követelnek ebben az ügyben. A drágasági bizottság, ülésén szóvá akarják tenni a lakbérek ujabb emelését is, ami szerintük szintén alkalmas arra, hogy az elsőrendű szükségleti cikkek növekedő árai és a fixfizetésü tisztviselők és munkások jövedelme között mutatkozó szakadékot még inkább áthidalhatatlanná növessze. De ezenkívül is ugy látják az ellenzéki képviselők, hogy a kormány gazdasági politikájában nincsen egységes és tudatos célkitűzés, ami a bajokon segiteni tudna. A mozgalom, értesüléseink szerint, sikerre fog vezetni és amennyiben a drágasági bizottság összeül, ott éles támadásokra van kilátás. A köztisztviselő-kérdés. A kormány és a köztisztviselők között folyt tanácskozások a mai napig sem vezettek eredZalaegerszeg ügye a Ház előtt. ményre, bár a miniszterelnök és a pénzügyminiszter h jlandók bizonyos engedményekre, a köztisztviselők megbízottai olyan kívánságokkal állottak eiő, amelyek újból elmérgesitették a helyzetet, mert a pénzügyminiszter feltétlenül ragaszkodik a tisztviselő-kérdés rendezésének azon kereteihez és méretéhez, amelyet egyrészt a költségvetés beterjesztése alkalmával mondott beszédében, másrészt a legutóbb tett nyilatkozatában megjelölt. Ugy a létszámredukció tekintetében, mint a rendkívüli segély maximumának megállapítása tekinfe'ében fentartja eddigi álláspontját, mert az a véleménye, hogy ha ezen a téren engedményeket tesz, ugy az egész pénzügyi koncepciója összeomolhat. A KANSz egyébként holnap délután választmányi ülést tart, amelyen megbeszélik az eddigi tárgyalások eredményét és véglegesen állást foglalnak a kormány prepozíciójával szemben. A KANSz holnapi ülésén, értesülésünk szerint, erélyes állásfoglalásra készülnek a kormány ellen. Bizonyítékokkal fognak szolgálni, hogy nem felel meg a valóságnak, mintha minden tizedik polgárt az államnak kellene eltartani. A nemzetgyűlés mai ülését 11 óra után nyitotta meg Almássy Lász'ó alelnök. Az elnöki bejelentések után az indítvány és interpellációs könyvet olvasták fel: 18 interpelláció van bejelentve. A Ház az erdészeti közigazgatásról szóló tötvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja. Az Alföld reorganizációja. Napirend szerint következik az Alföld erdőinek telepítésétől szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Elfőnek Czettler Jenő szólal fel. Számolni kell azzal a tragédiával, amely' bennünket 1918/19-ben ért. A túlzó központosításnak meg volt a maga szerepe. Az Alföld mint gazdasági egység először jelenik meg ebben a törvényjavaslatban. Ez nem más, mint kezdete az Alföld reorganizációjának. Aki azt állítja, hogy az Alföldön nem voltak erdőségek, az nem ismeri a történelmet. Három-négyezer holdas erdőségek voltak az Alföldön. Tény az, hogy a tatárdulás idején az Alföld- erdőségeit kipusztították. A gazdáknak ma üzemi terv szerint kell gazdálkodniok és itt a legfontosabb kérdések egyike a legelőkérdés. Az Alföldön közlegelőket kell teremteni és ezzel' kapcsolatban uj legelőrendtartást és legeltető-szövetkezeteket kell létesíteni. Földalatti kunyhók. Györki Imre: Ezt a törvényjavaslatot már régen be kellett volna terjeszteni. Félő, hogy ezzel is ugy járunk, mint a földbirtokreformmal, hogy t. i. a végrehajtása elmarad. Debrecen mellett kb. 2—3000 ember erdőtelepítési munkálatokat folytat. Ezek a szerencsétlenek földalatti kunyhókban laknak. Ha a földmivelésügyi és népjóléti miniszterek megnéznék őket, megdöbbennének. Nincs más kívánságuk ezeknek az embereknek, minthogy egy kis földhöz jussanak. (Nagyatádi Szabó István: Ha állami kezelésbe kerülnek az erdők, akkor megszűnnek ezek az állapotok is.) Elnök felszólítja Györkit, hogy maradjon a tárgynál. Györki Imre: Kötelességem, hogy ezeknek az embereknek panaszait elmondjam, bármennyire is fáj az egyeseknek. (Szomjas Gusztáv: Fáj a demagógia! Szabó Géza: Hisz abból élnek!) Györki Imre: Bármennyire is fáj egyeseknek, az egész nemzet szine elölt feltárja ezeknek a szerencsétleneknek helyzetét. (Szomjas Gusztáv: Lehet, mert maguk a munkások filléreiből élnek. Nagy zaj a szociáldemokrata pártban. A képviselők a padokat verik. A nagy zajban Györki beszédét nem tudja tovább folytatni. Elnök kéri a képviselőket, hogy őrizzék meg hidegvérüket.) A zaj csillapultával Györki Imre határozati javaslatot nyújt be, amelyben kéri, hogy segítsenek azonnal az erdőtelepítési munkálatokat végző munkások nyomorult helyzetén. Mindaddig, amig nem történik orvoslás, a javaslatot nem fogadja el. Elnök a vitát bezárja. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter beterjeszti a gazdasági munkabér szabá-