Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-25 / 69. szám

Egyes ^ám ára 20 korona. (MrtcsxtSaég ét kiadóhivatal KStesey-utcn 6. (Prófétattilió, I. emelel 6.) Teleion Jí—a. A .Szeged* megjele•A kéirs kivételével minden Mf. Egyes szám éra 20 koElíflietésl érák: Egy i Stegeden 400, Budataalea éa vidéken 420 kor. Hirdetési érak: Félhasáboa 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér betűkkel 16 K. Szövegközti közlemények toronként 100 K. Nyllttér, családi ét orvosi hir 100 K. TöbbtiOri feladásnál árengedmény. ÍV. évfolyam. Szeged, 1923 március 25, VASÁRNAP. 69-ik szám. Kormányválság. A hirek, amelyek kormányválságról szólnak s amelyeket cáfolatok erösitenek meg, egy pillanatra majdnem azt hitetik el az emberrel, hogy a kilencesztendős rossz álomból fölébredtünk a régi szép békevilágra. Akkor is ugy •oh, hogy az ember olvasott az újságban egy gyönge válsághírt, amit nem nsgvon vett komolyan. Aztán jött egy mérges cáfolat, amelyik azt is leszamarazta, aki azt mondja, hogy válság van, meg azt is, aki elhiszi. Nini, ebből lesz valami, gondolta erre az ember. Másnap aztán olvastuk, hogy őfelsége a király kihallgatáson fogadta ezt, meg azt. Igen, irták a kormány lapjai, de ennek nincsen semmi jelentősége, mert a kormány az uralkodó teljes bizalmát birja. Es csakugyan birta is a teljes bizalmat néha két napig, néha két hétig, volt ugy, hogy két hónapig, ilyenkor az ember el is felejtette már, hogy válság van s amikor a király végre kinevezte az uj kormányt, találgatni kellett, hogy ugyan mért is bukott meg a régi? Hát azért, mert a király, amikor Szilágyi nála volt audiencián, leejtette a ceruzáját, S/ilágyi meg nem vette föl, erre megharagudott a király és kiadta az obsitot az egész társaságnak. Hát kár, kár, hogy igy esett, de hát mit fájjon a mi fejünk a nagy urak dolga mMt ? Majd eligazítják egymás közt, ha összekülönböztek, az országnak utóvégre igen egyre megy, minek hivják a miniszterelnököt. Annak, aki kormánypárti, egyformán derék ember az mind, — annak meg, aki negyvennyolcas, egyformán labanc. Sajnos, a mostani kormányválság csak abban az egyben egyezik meg a bo'dog béke válságaival, hogy az ország most se tudja, mi történik a kulisszák mögött, de mindenki érzi, hogy most többről van szó, mint egy elejtett ceruzáról, többről, mint emberek kicseréléséről, itt valami végzetesen nagy válságról van szó, amilyent eddig talán csak egyet ismert a magyar történelem, talán egyet sem. Valami egészen különleges vákág ez, amilyen csak forradalmak levegőjében történhet, az abszolút kaoszban, ahol nemcsak Szaturnusz eheti meg a saját gyermekeit, hanem Szaturnuszt is megehetik a saját gyermekei. Hiszen ennek a kormányválságnak az első hireit nem az ellenzéki sajtó rebbentette fel, hanem a kormány legintimusabb sajtója s ebben a kegyetlen és keserű palotaforradalomban a kormányt a legtöbbet üldözött ellenzéke támogatja a saját pretotiánusaival szemben, akik olyan szenvedélyesen támadják, ahogy csak a volt barátok tudnak támadni,_de nem a régi ellenségek. Az egyetemi ifjúság mozgalmával indult meg a mérkőzés, de éppen a fejlemények tették nyilvánvalóvá, hogy az ifjúságot előre kidolgozott terv alapján küldték a tüívonalba. A világháborúról mondják, hogy kikerülhetetlen volt, az európai feszültségnek előbb utóbb ki kellett robbanni, a diplomáciának legföljebb az a szerep jutott, hogy a legjobb időt keresse ki a rettentő explózióra. Ennek a mostani válságnak is ki kellett, ki kell törnie, legföljebb húznihalasztani lehet a legalkalmasabb időpontig. Az ország szempontjából talán nem az a legalkalmasabb időpont, amikor a zürichi meteorológiai állomás a legrettentőbb depressziót jelzi, egy mindenen végigsöprő orkán kezdetét, de ugy látszik, akik a válságot irányítják, azok terveik kivitelére azt az időt látják legjobbnak, amikor legnagyobb a fejvesztettség. Az utolsó hirek arról szólnak, hogy inkább Bethlen maga is lemond, semhogy feláldozza úgynevezett liberális minisztereit, akik különben legföljebb annyiban csináltak liberális politikát, hogy nem hangoztatták az ellenkező politika jelszavait. De kérdés, hogy Bethlennek ez a romantikus gesztusa saját elhatározásából ered-e, vagy csak erényt csinál a kényszerűségből, tisztában lévén azzal, hogy a követelt miniszteri fejek feláldozásával se menthetné meg a magáét, ha azt rábízná azokra, akik útitársait az arany középúton kilövik mellőle. Akármint lesz is, ha most fegyverszünetet kötnének is, a végső összecsapás nem lesz elkerülhető azok közt, akik kissé elkésetten támaszkodnak az országra, de bátorságukkal még mindig megnyerhetik azt maguknak és azok közt, akikkel a tulajdon vakmerőségük azt hiteti el, hogy övéké lesz a csüggeteg, kedvetlen, gazdátlan, ellenállásra lelkileg képtelen ország, ha kinyújtják utána a kezüket s akiknek az a sokszor igazolt, sokszor kudarcot vallott jelszava, hogy „aki mer, az nyer". Mi ezt az erőpróbát, amely talán utoljára rázza meg az országot, elkerülhetetlennek tartjuk s ugy látjuk, addig itt nem lesz nyugalom," mig ezen a megpróbáltatáson át nem esünk. S talán jobb lenne átesni rajta, akár hatot, akár vakot vet a magyar sors kockája, mint örökös izgalmak, állandó remegések I

közt vánszorogni a biztos pusztulás utján a népek nagy temetőjébe, ahol a ?irt, hol nemzet sülyed el, csak hiénák veszik körül. Részleges kormányválság. (A Szeged budapesti tudósítóidtól.) A legutóbbi idők eseményeinek hatása alatt politikai körökben több izben keltek szárnyra kormányválságról szóló hirek. Bármily oldaltól is eredtek ezek, szemmelláihatóan a szélső jobboldali frakció állítólagos kormányra jutási törekvéséből táplálkoztak. A legutóbbi hét mozgalmas politikai pillanataiban, mint pozitívumról beszéltek arról, hogy az a parlamenti csoport, melynek vezetői: Wotff, Gömbös és Eckhardt elérkezettnek látja az időt arra, hogy a mai kormányzati rendszert egy szélső jobboldali rezsim-váltsa fel. Beavatottak szerint már kész miniszteri listák is voltak. Bethlennek legutóbbi erélyes nyilatkozata azonban nemcsak magának a ténynek, hanem azt Isnszirozó híreknek is útját vágta, ugy hogy most rendszerváltozástól nem esik szó. Annál feltűnőbb, hogy a kormány két tagjának távozása már a kormánypárti oldalon is pozitív formában merült fel. A pénzügyminiszter távozáfában nthéz volna a jobboldal munkáját fel nem ismerni. Kállay a jobboldal szemében mindig exponált volna és igy a megbuktatására irányuló törekvés nem mai keletű. A törekvés azonbBn segítőtársat kapott az egységes páriban belül, részben olyanokban, akiknek szemében nem Kállcy liberalizmusa volt a szálka, hanem az intézkedései, amelyek bár kisebb körte szorítkoztak, de fontos gazdasági édekeket érintettek, részben olyanokban, akik Kállay politikájával voltak elégedetlenek, mert nélkülözték benne azt a koncepciót, amelyet az ország gazdasági ügyeinek szanálására egyedül célravezetőnek tartanak. A legjellemzőbb erre a kormánypárt egyik liberális tagjának, Nagy Emilnek a nyilatkozata, aki a kormány esti lapjában élénken szembehelyezkedik Kállay pénzügyi politikájával. Nagy Emil nyilatkozata ma'atja, hogy a szélsőjobboldal Kállayellenes akciója erősen kibővült a kormánypárt liberális részével. Utóda azonban ugylátszik nem az lesz, akit helyébe ültetni a jobboldal szeretett volna, hanem a hirek szerint: Lukács László volt miniszternők. Az ö kinevezését megnyugvással fogadnák nemcsak a gazdasági körök, hanem Qömbösék is, mert ha ez nem is jelentené követeléseik honorálását, ha nem fogadnák megnyugvással, az a konzekvenciák levonását jelentené számukra. Már pedig Wolffék is tisztában vannak azzal, hogy oppozicióba vonulásuk nemcsak a kormánypártot gyengítené meg, — ami nem is egészen bizonyos, mert hiszen a pártonkivüliek már is felajánlkoztak a helyük betöltésére, hanem a kormány részéről most elrendelendő fővárosi választások esetleg könnyen megingathatják Wolffék pozícióját is és igy a kormánnyal való szembekerülésűk, tekintet nélkül ennek a cselekedetüknek jobboldali hatására, a saját maguk helyzetén ütne rést. A másik miniszter, akinek távozását beharangozták : Belitska Sándor honvédellmi miniszter. Belitskának a honvédelem éléről való távozása meglepetésként hatott, mert pozícióját mindenki erősnek vélte, ugy hogy elhatározásának okai, hir szerint, nem is politikai, hanem teljesen magántermészetüek. A nemzetgyűlés elnapolása után politikai körökben, ugy látszik, nem csendesült a helyzet. Klubbokban eleven élet folyik, ma az a szenzációs hir terjedt el, hogy Gömbös lemond az egységespárt jjgyvezető-elnöki állásáról. A kormányzó fogadta a bajtársi szövetségek vezetőit. A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére fogadta nagyivándi Oláh Bélát és Velcsov Györgyöt, az egyetemi ifjúság vezetőit, akiknek a következőket mondota: Örömmel tapasztaltam mindenkor, hogy a főiskolai ifjúság magatartásában a forradalmak lezajlása óta a leghazafiasabb irányt tanúsította és hogy az államhatalomnak főtámasza volt a rend helyreállításában, valamint a keresztény és nemzeti irányzat megerősítésében. Feltétlenül bizom benne, hogy a főiskolai ifjúság ehhez az irányhoz hü mared s mellette minden körülmények között kitart. Éppen ezért gondoskodtam róla, hogy a legutóbbi időben előfordult incidensek teljes pártatlansággal vizsgáltassanak ki és hogy a kormány olyan határozatot hozzon a vizsgálat befejezésének eredményeképen, amely az igazságnak teljes mértékben megfelel. Ennek következtében fel kell szólítanom Önöket, mint a főiskolai ifjúság vezetőit, hozzák ezt az ifjúság tudomására, gondoskodjanak teljes erővel arról, hogy a hozandó határozatot teljes megnyugvással fogsdja és minden további incidens felidézését kerülje és magától minden olyan elemet távol tartson, amely öt csak egyoldalúan kihasználni igyekszik. Abban a helyzetben, amelyben ma az ország van, elsősorban nyugalomra és rendre van szükségünk. Kérem, hogy az ifjúság hozzon meg a maga részéről minden áldozatot ennek a nagy célnak érdekében. Schandl Károly Szegeden. Dr. Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár, Bodó János, Neuberger Ferenc, Marschall Ferenc, Erdélyi Aladár, Héjj Imre, S?abó Géza, Perlaky György, Lovászi János, Renczes János nemzetgyűlési képviselők társaságában ma érkezett meg Szegedre. A politikusok tiszteletére Bagics Rozál halászcsárdájában halvacsorát tartottak, amelyen dr. Aigner Károly főispán üdvözlő beszéde után Schandl Károly hosszabb beszédet mondott. Beszédét a következő szavakkal vezette be: Ha az országot mai nehéz helyzetéből ki akarjuk vezetni, akkor vissza kell térni ahhoz az igazsághoz, amelyet a XIX. század eleje óta a legnagyobb magyartól kezdve nagy emberek állapítottak meg, hogy Magyarország agrárállam és ennek az országnak a jóléte a mezőgazdaságra alapitható. A földmivelésügyi államtitkár ezután részletesen foglalkozott az Alföld, különösen pedig Szeged város aktuális gazdasági kérdéseivel. Utána dr. Somogyi Szilveszter polgármester ürítette poharát az államtitkárra és egyben behatóan foglalkozott a paprikakérdéssel. A vacsorán fölszólaltak még Korom Mihály és Erdélyi Aladár nemzetgyűlési képviselő. A földmivelésügyi államtitkár a nemzetgyűlési képviselőkkel vasárnap | reggel kocsin Szőregre megy és ott résztvesz a gazdagyülésen.