Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-11 / 33. szám

Egy éra i6 korona Jnrkcaztfieég és kiadóhlvív Kll K8lcsey-utca 6. (Próféta•UUó, I. emelet 6.) Telefon 13—53. K .S/eged* megjelelik hétfő kivételével minden Egyes szám Ára 16 koma. Előfizetési érők: Egy Maapra Szegeden 300. Buda*Mlen ós vidéken 320 kor. riiidt.lesl orak : Félhesabon 1 mm. 9, pgj i:.. sbon 16 másfél hasábon 25 K. S'/övegköit 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kftvér betűkkel 16 K. Szövegközi! közlemények soronként 100 K. Nyilttér, családi és orvosi hir 100 K. Több. azöi i feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 február 11, VASÁRNAP. 33-ik szám. A Wallhalla összeomlása, Nem lehet másról írni, nem lehet másról beszélni, sőt gondolni se lehet másra. Még akinek megadatott is a sors kegyelméből, hogy békaperspektívából nézze az egész teremtett világot, ameiyntk szemhatárát számára az etelövályu karimája alkotja, — még annak is éreznie kell, hogy a mostani napok minden percére a világtörténelem súlya nehezedik. A szem már egy kicsit fáradtan fut át a cimbetükön: Ruhrvidék, — de az ösztön érzi, hogy itt több történik, mint ami az egész világháborúban történt. Napoleoni idők, harminc éves háború, törökök, tatárok, keresztes hadak: a mához képest mindez csak futó pára volt a történelem ablakán. Olyan tragédiáért," amTnelT'egyszerre vagyUrrk ma nézői és ak'orai, évezredekkel kell visszamenni: egész Karthágóig, Méretekben az csak bábszínház volt, egy város ország kinhalála, igaz, hogy egy évezredes kultura kivirágzásd volt ez az egyetlen város, — de az egész történelemben csak Karlhagó tragédiája érezteti azt a hangulatot, amivel Németország tragédiája teliti meg ma a világot. Hogy a méreteket is megtaláljuk, ki kell mennünk a történelemből, vissza a miihoszok őserdejébe, el egészen a germán lélek legkomorabb víziójáig, az Istenek Alkonyáig. Igen, ahogy fölébe görnyedünk ez éjszaka csöndjében a fehér papírlapnak, Szigfried halálának gyászindulója szorítja össze a szivünket egy láthatatlan zenekar hangjaival. Összeomlóban a Niebelungok királyi csarrioka, »anvelybeii az örökkévalóság visszhangját f.lve-ve ültek diadaltorokat a büszke daliák és a Walihaila romjai alatt nem trónjavesztett istenek hevernek halottan, hanem egy élő nép vonaglik magára hagyottan és tehetetlenül. Egy olyan nép, amelynél nagyratörőbbet, szorgalmasabbat, tanultabbat talán sotiase iátott a történelem,jMiönyört len sirásó, aki közömbösen hajija végre ismeretlén hatalmak kítanulhatatlan törvényeit. Egy nép, amely alig kilenc éve még a hatalom és virágzás szédítő magaslatán tör vény szabója volt az emberi fajnak, talán páratlan boldogulásában túlságos büszkén, talán ereje ismeretében. túlzottan önérzetesen, talán hivatása tudatában néptestvéreit kelleténél kevesebbre becsülően, de büszkeségében és gőgjében is nélkülözhetetlen mindenütt, shol uj pilléreit kellett emelni az emberi szolidaritásnak, uj őrtornyokat emelni a tudománynak és hidat építeni a jövendő felé, amelynek aranykupolája már nem látszott elérhetetlennek az bennég nagy átmodozói elölt. Az is tisztelte, aki félte, az is megbecsülté, aki nem szerette s nem vonta kétségbe senki, hogy az asztalfőn van a helye a néptk tanácsában: Ms vére veszetten, meggyaláíoitan hever az asztal alatt, nincs annyi ereje, hogy kivédje, ha egy picardiai baka otromba lába belerúg, vagy egy frehcia hednagy korbácsa csattan megköpdösött arcán; pénze szemét lett az elkoidusodott népek rongy valutái közt is; s a lelke, a töihetetlen, a mindenen felül emelkedő, a senki által meg nem gázolható német lélek, mi lett abból? Ez az a kérdés, amin megfordul a német nép, az európai civilizáció, az egész emberi kultura sorsa s ez az a kérdés, amire ma még nem tudunk felelni. Mi nem értékeltük tul a német tábornokokat akkor, amikor divat voit nálunk minden német generálisban Napoleont látni. Mi nem értékeltük tul a német márkát akkor, mikor nálunk csak egy évvel ezelőtt is a német törhetetlenség szimbólumát látták benne. Mi nem merjük bizonyosra venni azt sem, hogy nem fognak | megcsalódni azok, akik azt hiszik, hogy a német lélek különbnek, erősebbnek, ellenállóbbnak fog bizonyulni, mint a német hadvezetés és a német márka volt. Hiszen nyolc év hallatlan szenvedéseitől elcsigázott néplélek vettetik alá a legnehezebb próbának, a belső, az önként vállalt szolidaritásnak, amely sokkal győzhetetlenebb, de sokkal nehezebben elérhető, mint a háborús szolidaritás, amelyet fegyverrel kényszerit ki az uralkodó hatalom. Ez az a belső szolidaritás, amelybe Karthagó belepusztult ugyan, de amely h Ihatatlanná tette a karthagói asszonyok emlékéi, skik haiukbólJontakJJüslfiL.. eszköze legyen a civilizáció elpusz itásában. halaiba merő" ur3tk számárn. Erre képes volt választása, de kérdés, hogy képes lesz-e rá egy hetvenmiliiós nemzet, amely a hősök gyors halála helyett a rabszolgák lat.su haldoklását is választhatja ? Mi nagyon komor sejtésekkel nézünk a jövőbe, akár halálos ellenállásra ragadja a németeket a kétségbeesés, akár megalkuvással hajtják fejüket a jóvátétel rabszolga-jármába. A Wallhalla mindenképen romokban marad, de nemcsak a Niebelungok kerülnek a romok aiá, hárem az egész civilizált emberiség. Az Istenek Alkonya komor víziója irtózatosan fcg beteljesedni. N.m egy holltetem kerül az égő máglyára, hanem holt nemzetek hosszú fora, köztük a francia nemzet is, amelyek. eafiUttttfi <L 'ilizáció Vation Vilmos, az Isten kegyelméből való egy maroanyi nep, amelynek nem volt más . „Imperátor, aki ui feleségével nemrég fényképeztette le magát a világ számára, ezzel is dokumentálván, hogy az igazi nagy embereket nem törik meg a tors spró kellemetlenségei, — vájjon Vilmos elzengi-e népe temeésénél Szigfried gyászindu^óját ? Ez illene hozzá, a zeneériőhöz, aki különböző műalkotásai során ez Aegir- szonáta mellett a világháború halh .tatlan indulóját is szerzette. Békülékenyek a törökök. Angorába való elutazása előtt Risan Nu'i bég Mjelentette, hogy soha nem tett semminemii ajánlatot a lausannei angol delegációnak különbéke kötése ügyében Lmed is kijelentette Konstantin-^ lyban Bristol tengem gyn k, hogy a török deleg ció sohasem tett Ar gliának külön békeajánlatot. Izmed a/t az aggod-Imát fejezte ki, hi gy v lamely nagyhatalom ismét fel akarja idézni a háborút azz 1 az ürüggyel, hogy a békét nem irja alá. Bristol erre bi tositotta, hogy minden Lausanneban képviselt hatalom őszintén óh jtja a Kelet végleges békéjét és kiemelte a' gyors beiceíöiés szükségességét Törökország érdekében. Londonból jelentik: Pénteken éjjel távirat jött Konstantinápoyból. Tudatja a sürgöny, hogy a szmirnai török hatóságok és Nicolsen ellentengt rnagy, a szövetséges hadihajók parancsnoka között létrejött a békfs megállapod s, an ely kimondja, hogy a Szmirna előtt horgonyzó szövetséges hajók ott maradhatnak, mig az ügyet a szokásos diplomáciai uton elintézik. Izmed, a lausannei török küldöttség feje táviratot küldött Mekkába Hussein királyhoz, az arabok uralkodójanak. A táviratban közölte, hogy Törökország nem táplál ellenséges szándékot Arábiával szemben és elismeri Mezopotámia Mjes függetlenségéi. Az Havas jelenti: Azt a hirt, hogy a görögök állítólag átlépték a semleges Marica-zónát, megcáfolják. Határincidens sehol nem történt. Vas utas-sztrájk a Ruhr* Az összes vasúti vonalakon, melyeket francia és belga csapatok szállottak meg, beszüntették a munkát. A német vasutasok csak a Ruhrhálózatban és az angol zónában dolgoznak. A Katonai vonatok és a nemzetközi összeköttetések normálisan közlekednek. Tegnap újból 4500 francia vasutas ment a Ruhr-vidékre. Eddi* összesen 10.000 d <Igozik a megszállott területen. Düsseldorfból távir hozzák a Matin-nek, hogy a beiga csapatok által megszállott területen a , német kincstári erdők kitermelése eredményes. Koblfn'zból je'entik, hogy már legközelebb két kincstári erdőből e'ad sra k rül a kitermelt fa. Mindkét helyen 1,000.000 frankra becsülik az eredményt. UJ (i4 Szeged budapesti tudósitőjától.) Azzal a mozgalommal kapcsola ban, amely z uj demokratikus polgári párt megalakítására irányul, olyan hirek terjedtek el a sajtóban, hogy a párt megalakulásának feltétele többek között az októbristák kizárása. Rassay Károly, akinek egy nyilatkozatának helytelen értelmezése szolgáltatott alapot ilyen irányú komb nációkra, a Szeged budapesti munkatársának a következőket mondotta: — Az uj pártalakulásnak csak nyilt és becsületes program alapján lehet helye olyan párt, amely egyes személyek körül, vagy egyes személyek érvényesülése végett jön létre, a keletkezés pillanatában magiban hordja a dísztelen kimúlás bizonyosságát. Ezért ragaszkodom ahhoz, hogy a meglevő pártkereteket felbontanánk és egy haladó, demokratikus program alapján egyesülnénk. A csatlakozásnak kizárólag ez a program legyen az egyedüli alapja és jogcíme. Es ezért tiltakozom a párt megalakulásánál minden a mult eseményeire vonatkozó megjelölés, vagy színezés ellen. — Aki a közösen megállapitolt programot magáévá teszi, annak csatlakozása elé semmi akadály sem gördíthető. Közömbös tehát e tekintetben, hogy valaki az októberi eseményekben résztvett e, vagy sem. Amint nem lehet kizáró akadály a pártban az, hogy valaki a forradalmat, szerintem, nagyban előidéző munkapártnak pártrólvoit az exponense, n$m lehet hátrány az sem, hogyha az illető az októberi eseményekben szerepet vállalt és azt becaületesen betöltötte. Ez, szerintem, az egyetlen felfogás, amely lehetővé teszi az egységes, szabadelvű haladópárt kialakulását, mert kizárja a politikából azokat a legtöbbször igazságtalan fegyvereket, amelyeket a mult eseményeiből akarnak kovácsolni politikusok és politikai irányok ellen. Én nem tudom, vannak emberek, akik az anyakönyvi adatokon kivül az októberi megjelölést is szükségesnek tartják nevük előtt alkalmazni, ami szerintem teljesen felesleges, mert azt hiszem, a közvéleményt ma nem az érdekli, hogy valaki a múltban mily szerepet játszott, hanem az, hogy hajlandó-e és hogyan résztvenni a reakció elleni küzdelemben. Annál is inkább, miután a törvényhozás a Károlyi kormány vád alá helyezésére vonatkozó indítvány elvetésével nem a vddaskodók erkölcsi alapját támasztotta alá. — Ma nem lehet más irányadó szempont, mint az, hogy milyen szerepet akar vállalni a politikus a ma harcaiban, hiszen látunk októbrista előnévvel politikusokat, akik vigan támogatják a kormány háta mögött a mai rendszert, viszont látunk olyanokat is, akik anélkül, hogy a forradalom idején aktív szerepet töltö.tek volna be, a becsületes októbrista programmot ma is tisztességgel vállalják és vallják.